Felsőmagyarország, 1933. október-december (2. évfolyam, 223-296. szám)

1933-10-01 / 223. szám

2 gának, kitért a válasz elől és semmi néven nevezendő felvilágosítást nem adott. A tény az, hogy a folyamatba tett felül­vizsgálat ellen nem tehető panasz, kifogásolni kell azonban azt, hogy ez a felülvizsgálat ilyen későn történt, lehetővé válván ezzel a jóhiszeműen bekö­vetkezett hátralékok éveken keresztül való felduzzadása. A vizsgálatnak különben az öregségi biztosítás szempontjából helyesel­hető jelentősége van. A munkás ugyanis a munkaadója által fizetett összegek ellené­ben kapja majd öregségi járulékát, kell te­hát, hogy a munkaadó pontos befizetéseit hivatalosan is ellenőrizzék. Le a kamattal! Bármennyire jogos és bizonyos vonatko­zásban helyes is tehát a Miskolcon most fo­lyó vizsgálat, különös tekintettel kell lenni a munkaadók szomorú helyzetére s az eljá­ró közegek udvariasságán túl az intézkedő illetékeseknek méltányosnak kell lenni. A méltányosság három irányban gya­korl­andó: a járulék csak a ténylege­sen eltöltött munkaidő után legyen kiróható, feltétlenül engedjék el a ka­matot s a hátralék legalább hatvan havi részletben legyen törleszthető. Annyira nagyjelentőségű és annyira sze­rény ez a három kívánság, hogy ennek érde­kében a munkaadóknak egyetemesen kell megmozdulniuk. Egységes, gyors akcióra van szükség s nem lehet kétség az iránt, hogy a magyar kereskedelmi és ipari élet egyöntetű állásfoglalása kivívja az egyet­len alapos segítséget: a vonatkozó törvény méltányos megváltoztatását. (b. a.) — Olcsó baromfitenyésztő tanfolyam Gö­döllőn. A vidéki baromfitenyésztők számára Gödöllőn 10—12 résztvevő jelentkezése ese­tén rendkívüli olcsó feltételek mellett ba­romfitenyésztő tanfolyamot rendeznek. Ha elegendő jelentkező van, a tanfolyam költsége mindössze 3­ pengőt tesz ki. Egyéb költség az oda- és visszautazás. A tanfolyam tíz na­pig tart, jelentkezni levélben Gödöllőn, az Állami Baromfitelep kezelőségénél kell. — Nőipari tanfolyamok. A Nőipariskola október 1-től három hónapos tanfolyamokat rendez. 1. Iparművészeti tanfolyamot (bőr­festés, domborítás, batikolás, dobozfestés és lámpaernyő készítés). 2. Fehérnemű tanfo­lyamot : (a szabás és varráson kívül fűzőké­­szítés és különböző csipkék készítése). 3. Fel­sőruha tanfolyamot: (szabás, varrás, ruhadi­­szités és népies hímzések). A tanfolyamok há­romszor hetenként délután tartanak. Tandíj tanfolyamonként 24 pengő. Beírási díj 4 pen­gő. Jelentkezés délelőtt 11—12-ig Deák-utca FELSŐt MAGY­ARORSZÁG Nagy sikert aratnak a Halmos Divatáruház most érkezett kötött ruhái és blúzai % Takarékosság tagja! Olcsó szabott árak! Széchenyi­ utca 3. Vasárnap, 1933 október 1. — Erős, vérbő, kövér emberek számára a természetes ,,Ferenc József” keserűvíz na­ponként való ivása a legkisebb erőlködés nél­kül könnyű és rendes bélműködést biztosit. Számos szakorvosi jelentés bizonyítja, hogy a Ferenc József viz sziv- és idegbajosoknak, vese- és cukorbetegeiknek, valamint köszvény­­ben és csuzban szenvedőknek is nagyon jót tesz s ezért méltán megérdemli a legmelegebb ajánlást. ______ KÁNYA KÁLMÁN: Magyarország érdeklődéssel tekint a leszerelés érvényesítése elé Magyar kezdeményezés a népszövetségi közgyűlésen — Magyary Zoltán indítványát és Táncos Gábor beszédét tetszéssel fogadták Genf, szeptember 30 A Magyar Távirati Iroda genfi tudósí­tója: Kánya Kálmán külügyminiszterrel be­szélgetést folytatott, aki a következőkép nyilatkozott: “ Súlyt vetettem rá, hogy személyesen képviseljem Magyarországot a Népszövet­ség közgyűlésén és felhasználjam ezt az alkalmat arra is, hogy a Genfben idéző ál­lamférfiak körében tájékozódjak a­ bennün­ket is érintő nemzetközi kérdésekről. — Az érdeklődés Genfben azokra a ku­lissza mögötti tárgyalásokra terelődött. Tisztelettel értesítem a n. é. hölgy­ k­özönséget, hogy női divat szalonomat Kazinczy­ u. 5. sz. alá helyeztem át. További szíves pártfogást k­érek Heislerné Klein Rózsi amelyeket az egyes nagyhatalmak képvise­lői egymás között folytatnak. E megbe­szélések homlokterében a leszerelés kérdése , és nyilvánvaló, hogy Magyarország, minthogy a békeszerződés minden kö­vetelményének régóta eleget tesz, a legnagyobb érdeklődéssel tekint a népszövetségi alapokmányban lefek­tetett leszerelés általános érvényesí­tése elé. Magyarországra nézve a kérdés rendezése annál nagyobb fontosságal bír, minthogy valóságos katonai államszövetség fenyegető gyűrűjétől körülvéve egészen védtelenül áll Európa közepén. Magyarraság célja nem a fegyverkezés, hanem olyan európai helyzet elérése, amely a tartós békének szerves előfeltétele. Ennek a célnak az elérésére természe­tesen nemcsak nekünk magyaroknak, hanem Európa biztonságának is ér­deke. Sajnos a leszerelés kérdését az elmúlt évti­zedek folyamán különböző más problémák­kal kapcsolták össze, mint az ellenőrzés, biztonság, szankció stb. Genfben végleges formulák eddig még nem bontakoztak ki. Sir John Simon angol külügyminiszter ki­jelentette hogy a leszerelés mielőbbi dűlőre­­juttatása olyan nagy fontossággal bír, hogy nem szabad feladni a reményt, hogy áthidaljuk a nagy elentéteket, hogy sike­rülni fog olyan megoldást találni, amely bennünket is kielégit. A genfi összejövetel legnagyobb gyakorlati eredménye abban áll hogy az egyes nemzetközi­­ kérdések a bü­rokratikus formaságokat kiemelve, az­­ államférfiak megbeszéléseinek tár­gyai lehetnek. A magam részéről teljes mértékben éltem a lehetőségekkel és eszmecserét folytattam úgy a népszövetségi vezetői körökkel, mint a Genfben idéző külföldi államférfiakkal azokról a kérdésekről, amelyek Magyaror­szágot közvetlenül érdeklik. Kánya elutazott Genfből Kánya Kálmán külügyminiszter szomba­ton délelőtt látogatást tett Beck lengyel külügyminiszternél, később Musanov bol­gár miniszterelnöknél tett látogatást. Dél­után Sir John Simon angol külügyminisz­ter kereste fel őt szállójában. A pályaudvarra kikísérték a delegáció tisztikara és a genfi magyar kiküldöttség. Mengele Ferencet, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetőjét szaktárgyalások még Genfbe tartják. A népszövetségi közgyűlés második fő­bizottságának szombati ülésén, amely a Szellemi együttműködés ügyével foglalko­zott, Reinold svájci tanár, a bizottság el­nöke, kiemelte és ismertette Magyary Zoltán budapesti egyetemi tanárnak annak idején benyújtott in­dítványát, amely arra irányul hogy a közokatásügyi minisztériumok egyetemi ügyosztályának vezetőit a szellemi együttműködés párisi in­tézetében értekezletre hívják össze. Tánczos Gábor lovassági tábornok, magyar kikül­dött megköszönte Reinoldnak a figyelmet, hogy egy magyar kezdeményezést rokon­­szenvel méltatott és azt, mint olyan ország képviselője nyúj­tott be, amely elsősorban mezőgazdasággal és szőlőtermeléssel foglalkozik. Tánczos Gábor tábornok felszólalását nagy tapssal és tetszéssel fogadták. Gumiharisnya olcsó eladása, sérvkörök, kozmetikai és betegápolási cikkek, gumiáruk, illatszerek „Sanitária“ Miskolc, Széchenyi­­utca 66. sz., Magyar-Olasz bankkal szemben. * Gömbös Gyula átköltözött a miniszterelnöki palotába Budapest, szeptember 30 Tavaly október elsején lett miniszterelnök^ Gömbös Gyula, aki kinevezése óta az uriutcai hadtestparancsnoki palotában lakik. Szomba­ton reggel hatalmas bútorszállító kocsik álltak meg az uriutcai palota előtt: Gömbös Gyula átköltözött a miniszterelnökségre. Bethlen István gróf régi lakosztályát rendezték be a miniszterelnök számára, aki a vasárnapra haj­ló éjszakát már a Szent György­ téri palotá­ban töltötte. (—) A cseh munkapiac állása. Prágából jelentik: A német ipari szövetség jelentése szerint augusztus végén a munkanélküliek szá­ma Csehországban­ 338.676, amelyből 59.95 százalék esik német és 40.05 százalék cseh munkanélküliekre. Három diák egy ágy alatt Basss-írta: vitéz ZAMBORY GÉZA Már vége volt a vacsorának s tanárok és tanítványok a 20 év előtt lezajlott érettségi eseményeit tárgyalgatták. Meghitten, tegező­­dő viszonyban emlékeztek meg a boldog diák­korról, kavargatva az illatos feketekávét, ami­kor felállott Kalapos Péter dr. ügyvéd, s az asztal­on ülő igazgatóhoz, Barna Aladárhoz fordulva mondotta: — Kedves Aladár Bátyám! Én egy vallo­mással tartozom Neked s miután ma már mindannyian meglett emberek vagyunk, akik­re az iskolai fegyelem nem kötelező, nyugod­tan merem elmesélni diákkorom legborzalma­sabb éjszakáját, melynek éppen Te, kedves Aladár Bátyám, voltál az okozója. Kiváncsi tekintetek szegeződtek az ügyvéd­re, aki a minden oldalról felhangzó „halljuk” - ra engedelmet kért, hogy az elmondandókat ülve mesélhesse el és bele­kezdett az elbeszé­lésbe: — 1911 májusában történt. Hetedikesek vol­tunk akkor és egy szombat délelőtt az egész­ségtan óra igen megcsiklandozta az orgonavi­­rágok által felizgatott vérünket. A „triumvi­rátus” — mert éppen Aladár Bátyám, mint osztályfőnök adta ezt a nevet Kovács Jancsi­nak, Csorbay Ferinek és nekem — elhatá­rozta, hogy este kirándulást rendez a Hungá­­ria-kávéházba, hová a diák mende-mondők szerint akkor egy nagyon szép felivónő érke­zett. Összeszámláltuk a pénzünket, hármunk­nak 18 korona vagyona volt. Nagy pénz volt ez abban az időben! Este fél tízkor találkoz­tunk nálunk, honnan egy nehéz fizikai tétel megbeszélésének ürügye alatt eltávoztunk a Hungáriába. Mi tagadás, dobogott a szívünk, mikor Csorbay Feri kinyitotta a szeparét és három feketét rendelt, melyet az ifjú felire­­t ő szolgált fel. Ha visszagondolok, most érett fejjel is megállapítom, ■ o.,y a mtrrfe mondád­­,azaz beszéltek erről a lány­ról. Rörüibe­n 22—24 éves lehetett, magas, karcsú fekete hajú. Csillogó, nagy barna szemeit hosszú szempillák árnyékolták, szája keskeny, sza­bályosab­­ íve­­ volt s hangja mint az ezüst csengetyü, cs­engelt, amikor hozzánk lépve kezét nyújtotta , bemutatkozott: — Ibo­ya vagyok. Rögtön szerelmesek lettünk belé, s irigyel­tük Kovács Jancsit, aki a bemutatkozáskor zavarában kezet csókolt neki. Örömmel egyez­tünk bele, hogy asztalunknál foglaljon­ helyet. Úgy voltunk ezzel a leánnyal, mint a színész az első szereppel. Valóságos lámpalázunk volt, mely akkor érte el legmagasabb pontját, mi­kor hozzám fordulva megkérdezte: — Ugy­e maguk diákok? — Mindhárman fülig elpirultunk, de hazug­ságra még gondolni sem lehetett, mert a fele­letet meg sem várva folytatta: — Láttam magát a torna vizsgán. A laká­som ablaka szemben van a gimnázium udvará­val s mivel ma egy hete szabad délutánom volt, onnan végignéztem az egészet. A nyúj­tón maga volt a legügyesebb. — Kénytelenek voltunk bevallani, hogy he­tedikesek vagyunk, mire kedélyesen megje­gyezte : — Nem tesz semmit fiuk. Több diák isme­rősöm volt, sőt az itteni tanárok közül is már többet ismerek. Nagyon szeretem a diákokat. Összeszedte a kiürült kávés csészéket és ki­ment, hogy a megrendelt Burgundit behozza. Mikor visszatért, tele­m­tötte a poharakat, de most már négyet, mert saját részére is hozott. Koccintott velünk, s mosolyogva mondotta : — Szervusztok! Azt hiszem én vagyok az idősebb. Erre mindhárman nagyot kacagtunk és kiittuk a bort. Még én le sem tettem a po­harat, mikor Csorbay Feri hozzálépett és min­den teketória nélkül megcsókolta. Én­ is, Ko­vács Jancsi is vérszemet kaptunk és a „per­­tu­”ivás befejezéseként általános csókolódzás kezdődött. Igen magasra­ hágott a hangulat, a bor is meglehetősen fogyott — már a második üveg Burgundi végén tartottunk — amikor beállí­tott a cigány. Elhelyeztük a bandát a szepa­­réban, melyben — valószínűleg a részeg ven­dégek kedvéért — az ajtó mellett egy ágy is állott. Mikor a cigány rázendített a csárdásra, egyszerre hárman ugrottunk Ibolya elé, hogy táncra kérjük. Csak rövid ideig élvezhettem az első tánc kitüntető boldogságát, mert átkérte Csorbay Feri, kinek karjaiból Kovács Jancsi ragadta ki. Természetesen a tánc után inni is kellett, sőt a cigány is megszomjazott. Jancsi is, én is Ferire néztünk, mivel ő volt a „trium­virátus” pénztárosa. Feri legnagyobb megdöb­benésünkre pezsgőt, a cigány részére pedig két liter bort rendelt. Mikor Ibolya kiment, hogy a rendelést lebonyolítsa, egyszerre kérdeztük Ferit: — Megbolondultál? Miből fogjuk kifizetni? — Válaszként kivette pénztárcáját és egy ro­pogós 20 koronás bankjegyet mutatott. — Ma délután hozta a postás. — Erre mind­ketten nyakába borultunk és összecsókoltuk. A cigány észrevéve örömünket, tust húzott. Ekkor tért vissza Ibolya a pincérrel, aki a pezsgőt és a bort hozta. Pukkant a dugó, s a hosszú poharakban ott gyöngyözött előttünk a Törley. Most már jókedvünk nem imsert ha­tért. Táncoltunk, daloltunk és nagyokat kur­jongattunk. Éjfél után 1 óra tájban ismét megjelent a pincér. Valamit súgott az Ibolya fülébe. A leány elsápadt, leintette a cigányt, s hozzám, hajolva rémülten súgta: ___ — Itt van kint Barna tanár úr. Mit csinál­junk? — A pincér tartsa fel addig, míg elmegyünk és holnap délelőtt kifizetjük a számlát. — vá­laszoltam. Látszólag nyugodtan, de úgy érez­tem, hogy szívem a torkomban ver. — Nem lehet, — mondotta a pincér — min­den áron, be akar jönni. Úgy látom „spicces”. Ibolyával szeretne beszélni. — Akkor nincs más megoldás, mint elbújni. Említettem, hogy a szeparéban ágy is volt. Ibolya lehúzta az ágytakarót egész a földig, mi meg egymásután bebújtunk az ágy alá. Az egyik vége a falnál volt, másik végét pedig az­ ajtó — ha kinyitották — teljesen eltakarta. Egyik oldalt a fal, másik oldalt az ágytaka­ró leplezte­. Alig bújtunk el, ki­vágódott az aj­tó és megcsendült Aladár Bátyám jól ismert hangja: — Jó estét Ibolya! Kikkel vagy ilyen ví­gan? — Már senkivel. Három marhakereskedő volt itt, de elmentek. Éppen az előbb. — Akkor rendben van. — mondta Aladár Bátyám és belépett az ajtón. Kalapját és bot­ját az ágyra helyezte. Mi — mikor az ágy fe­lé közeledni éreztük — lélegzetünket is vis­­­szafojtottuk és idomított vizslákként lapul­tunk az ágy alatt. Aztán az asztalhoz ült Aladár Bátyám s miközben a pincér újból meg­térítette az asztalt, két pohár likőrt rendelt a „megszokott“ -ból, majd odavitette magához a prímást és kiadta az utasítást: — „Gyere velem az erdőbe kék ibolyát szedni”...., de a kisasszony fölébe ám. Felsírt a nóta, s mi kissé megkömnyebbül­ten helyezkedtünk el az ágy alatt. Nekem volt a legrosszabb helyem, mert — bár én Jan­csin és Ferin feküdtem — orrom majdnem az ágy deszkájához ért, honnan valami orrfacsa­ró, poros szalmaillat bosszantotta a torkomat és csak nagy nehezen tudtam megakadályozni a­z ürszentést. Te pedig Aladár Bátyám ez alatt állandóan huzattad a cigánnyal a szebbnél­­szebb magyar nótákat és ittad egyik pohár­­ likőrt a másik után. Nem tudom meddig lehettünk az ágy alatt, de ennél izgalmasabb perceket még a harc­téren sem éltem át. Az idő csigalassúsággal telt, Jancsi és Feri folyton mozgolódtak és sóhajtoztak alattam, én pedig egyik kezem­mel szájamat fogtam és csak részletekben vettem a lélegzetet, hogy el ne áruljam egy akaratlan tüsszentéssel rejtekhelyünket. — Végre bejött a pincér és jelentette, hogy itt

Next