Felsőmagyarország, 1933. október-december (2. évfolyam, 223-296. szám)
1933-10-01 / 223. szám
2 gának, kitért a válasz elől és semmi néven nevezendő felvilágosítást nem adott. A tény az, hogy a folyamatba tett felülvizsgálat ellen nem tehető panasz, kifogásolni kell azonban azt, hogy ez a felülvizsgálat ilyen későn történt, lehetővé válván ezzel a jóhiszeműen bekövetkezett hátralékok éveken keresztül való felduzzadása. A vizsgálatnak különben az öregségi biztosítás szempontjából helyeselhető jelentősége van. A munkás ugyanis a munkaadója által fizetett összegek ellenében kapja majd öregségi járulékát, kell tehát, hogy a munkaadó pontos befizetéseit hivatalosan is ellenőrizzék. Le a kamattal! Bármennyire jogos és bizonyos vonatkozásban helyes is tehát a Miskolcon most folyó vizsgálat, különös tekintettel kell lenni a munkaadók szomorú helyzetére s az eljáró közegek udvariasságán túl az intézkedő illetékeseknek méltányosnak kell lenni. A méltányosság három irányban gyakorlandó: a járulék csak a ténylegesen eltöltött munkaidő után legyen kiróható, feltétlenül engedjék el a kamatot s a hátralék legalább hatvan havi részletben legyen törleszthető. Annyira nagyjelentőségű és annyira szerény ez a három kívánság, hogy ennek érdekében a munkaadóknak egyetemesen kell megmozdulniuk. Egységes, gyors akcióra van szükség s nem lehet kétség az iránt, hogy a magyar kereskedelmi és ipari élet egyöntetű állásfoglalása kivívja az egyetlen alapos segítséget: a vonatkozó törvény méltányos megváltoztatását. (b. a.) — Olcsó baromfitenyésztő tanfolyam Gödöllőn. A vidéki baromfitenyésztők számára Gödöllőn 10—12 résztvevő jelentkezése esetén rendkívüli olcsó feltételek mellett baromfitenyésztő tanfolyamot rendeznek. Ha elegendő jelentkező van, a tanfolyam költsége mindössze 3 pengőt tesz ki. Egyéb költség az oda- és visszautazás. A tanfolyam tíz napig tart, jelentkezni levélben Gödöllőn, az Állami Baromfitelep kezelőségénél kell. — Nőipari tanfolyamok. A Nőipariskola október 1-től három hónapos tanfolyamokat rendez. 1. Iparművészeti tanfolyamot (bőrfestés, domborítás, batikolás, dobozfestés és lámpaernyő készítés). 2. Fehérnemű tanfolyamot : (a szabás és varráson kívül fűzőkészítés és különböző csipkék készítése). 3. Felsőruha tanfolyamot: (szabás, varrás, ruhadiszités és népies hímzések). A tanfolyamok háromszor hetenként délután tartanak. Tandíj tanfolyamonként 24 pengő. Beírási díj 4 pengő. Jelentkezés délelőtt 11—12-ig Deák-utca FELSŐt MAGYARORSZÁG Nagy sikert aratnak a Halmos Divatáruház most érkezett kötött ruhái és blúzai % Takarékosság tagja! Olcsó szabott árak! Széchenyi utca 3. Vasárnap, 1933 október 1. — Erős, vérbő, kövér emberek számára a természetes ,,Ferenc József” keserűvíz naponként való ivása a legkisebb erőlködés nélkül könnyű és rendes bélműködést biztosit. Számos szakorvosi jelentés bizonyítja, hogy a Ferenc József viz sziv- és idegbajosoknak, vese- és cukorbetegeiknek, valamint köszvényben és csuzban szenvedőknek is nagyon jót tesz s ezért méltán megérdemli a legmelegebb ajánlást. ______ KÁNYA KÁLMÁN: Magyarország érdeklődéssel tekint a leszerelés érvényesítése elé Magyar kezdeményezés a népszövetségi közgyűlésen — Magyary Zoltán indítványát és Táncos Gábor beszédét tetszéssel fogadták Genf, szeptember 30 A Magyar Távirati Iroda genfi tudósítója: Kánya Kálmán külügyminiszterrel beszélgetést folytatott, aki a következőkép nyilatkozott: “ Súlyt vetettem rá, hogy személyesen képviseljem Magyarországot a Népszövetség közgyűlésén és felhasználjam ezt az alkalmat arra is, hogy a Genfben idéző államférfiak körében tájékozódjak a bennünket is érintő nemzetközi kérdésekről. — Az érdeklődés Genfben azokra a kulissza mögötti tárgyalásokra terelődött. Tisztelettel értesítem a n. é. hölgy közönséget, hogy női divat szalonomat Kazinczy u. 5. sz. alá helyeztem át. További szíves pártfogást kérek Heislerné Klein Rózsi amelyeket az egyes nagyhatalmak képviselői egymás között folytatnak. E megbeszélések homlokterében a leszerelés kérdése , és nyilvánvaló, hogy Magyarország, minthogy a békeszerződés minden követelményének régóta eleget tesz, a legnagyobb érdeklődéssel tekint a népszövetségi alapokmányban lefektetett leszerelés általános érvényesítése elé. Magyarországra nézve a kérdés rendezése annál nagyobb fontosságal bír, minthogy valóságos katonai államszövetség fenyegető gyűrűjétől körülvéve egészen védtelenül áll Európa közepén. Magyarraság célja nem a fegyverkezés, hanem olyan európai helyzet elérése, amely a tartós békének szerves előfeltétele. Ennek a célnak az elérésére természetesen nemcsak nekünk magyaroknak, hanem Európa biztonságának is érdeke. Sajnos a leszerelés kérdését az elmúlt évtizedek folyamán különböző más problémákkal kapcsolták össze, mint az ellenőrzés, biztonság, szankció stb. Genfben végleges formulák eddig még nem bontakoztak ki. Sir John Simon angol külügyminiszter kijelentette hogy a leszerelés mielőbbi dűlőrejuttatása olyan nagy fontossággal bír, hogy nem szabad feladni a reményt, hogy áthidaljuk a nagy elentéteket, hogy sikerülni fog olyan megoldást találni, amely bennünket is kielégit. A genfi összejövetel legnagyobb gyakorlati eredménye abban áll hogy az egyes nemzetközi kérdések a bürokratikus formaságokat kiemelve, az államférfiak megbeszéléseinek tárgyai lehetnek. A magam részéről teljes mértékben éltem a lehetőségekkel és eszmecserét folytattam úgy a népszövetségi vezetői körökkel, mint a Genfben idéző külföldi államférfiakkal azokról a kérdésekről, amelyek Magyarországot közvetlenül érdeklik. Kánya elutazott Genfből Kánya Kálmán külügyminiszter szombaton délelőtt látogatást tett Beck lengyel külügyminiszternél, később Musanov bolgár miniszterelnöknél tett látogatást. Délután Sir John Simon angol külügyminiszter kereste fel őt szállójában. A pályaudvarra kikísérték a delegáció tisztikara és a genfi magyar kiküldöttség. Mengele Ferencet, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetőjét szaktárgyalások még Genfbe tartják. A népszövetségi közgyűlés második főbizottságának szombati ülésén, amely a Szellemi együttműködés ügyével foglalkozott, Reinold svájci tanár, a bizottság elnöke, kiemelte és ismertette Magyary Zoltán budapesti egyetemi tanárnak annak idején benyújtott indítványát, amely arra irányul hogy a közokatásügyi minisztériumok egyetemi ügyosztályának vezetőit a szellemi együttműködés párisi intézetében értekezletre hívják össze. Tánczos Gábor lovassági tábornok, magyar kiküldött megköszönte Reinoldnak a figyelmet, hogy egy magyar kezdeményezést rokonszenvel méltatott és azt, mint olyan ország képviselője nyújtott be, amely elsősorban mezőgazdasággal és szőlőtermeléssel foglalkozik. Tánczos Gábor tábornok felszólalását nagy tapssal és tetszéssel fogadták. Gumiharisnya olcsó eladása, sérvkörök, kozmetikai és betegápolási cikkek, gumiáruk, illatszerek „Sanitária“ Miskolc, Széchenyiutca 66. sz., Magyar-Olasz bankkal szemben. * Gömbös Gyula átköltözött a miniszterelnöki palotába Budapest, szeptember 30 Tavaly október elsején lett miniszterelnök^ Gömbös Gyula, aki kinevezése óta az uriutcai hadtestparancsnoki palotában lakik. Szombaton reggel hatalmas bútorszállító kocsik álltak meg az uriutcai palota előtt: Gömbös Gyula átköltözött a miniszterelnökségre. Bethlen István gróf régi lakosztályát rendezték be a miniszterelnök számára, aki a vasárnapra hajló éjszakát már a Szent György téri palotában töltötte. (—) A cseh munkapiac állása. Prágából jelentik: A német ipari szövetség jelentése szerint augusztus végén a munkanélküliek száma Csehországban 338.676, amelyből 59.95 százalék esik német és 40.05 százalék cseh munkanélküliekre. Három diák egy ágy alatt Basss-írta: vitéz ZAMBORY GÉZA Már vége volt a vacsorának s tanárok és tanítványok a 20 év előtt lezajlott érettségi eseményeit tárgyalgatták. Meghitten, tegeződő viszonyban emlékeztek meg a boldog diákkorról, kavargatva az illatos feketekávét, amikor felállott Kalapos Péter dr. ügyvéd, s az asztalon ülő igazgatóhoz, Barna Aladárhoz fordulva mondotta: — Kedves Aladár Bátyám! Én egy vallomással tartozom Neked s miután ma már mindannyian meglett emberek vagyunk, akikre az iskolai fegyelem nem kötelező, nyugodtan merem elmesélni diákkorom legborzalmasabb éjszakáját, melynek éppen Te, kedves Aladár Bátyám, voltál az okozója. Kiváncsi tekintetek szegeződtek az ügyvédre, aki a minden oldalról felhangzó „halljuk” - ra engedelmet kért, hogy az elmondandókat ülve mesélhesse el és belekezdett az elbeszélésbe: — 1911 májusában történt. Hetedikesek voltunk akkor és egy szombat délelőtt az egészségtan óra igen megcsiklandozta az orgonavirágok által felizgatott vérünket. A „triumvirátus” — mert éppen Aladár Bátyám, mint osztályfőnök adta ezt a nevet Kovács Jancsinak, Csorbay Ferinek és nekem — elhatározta, hogy este kirándulást rendez a Hungária-kávéházba, hová a diák mende-mondők szerint akkor egy nagyon szép felivónő érkezett. Összeszámláltuk a pénzünket, hármunknak 18 korona vagyona volt. Nagy pénz volt ez abban az időben! Este fél tízkor találkoztunk nálunk, honnan egy nehéz fizikai tétel megbeszélésének ürügye alatt eltávoztunk a Hungáriába. Mi tagadás, dobogott a szívünk, mikor Csorbay Feri kinyitotta a szeparét és három feketét rendelt, melyet az ifjú feliret ő szolgált fel. Ha visszagondolok, most érett fejjel is megállapítom, ■ o.,y a mtrrfe mondád,azaz beszéltek erről a lányról. Rörüiben 22—24 éves lehetett, magas, karcsú fekete hajú. Csillogó, nagy barna szemeit hosszú szempillák árnyékolták, szája keskeny, szabályosab íve volt s hangja mint az ezüst csengetyü, csengelt, amikor hozzánk lépve kezét nyújtotta , bemutatkozott: — Iboya vagyok. Rögtön szerelmesek lettünk belé, s irigyeltük Kovács Jancsit, aki a bemutatkozáskor zavarában kezet csókolt neki. Örömmel egyeztünk bele, hogy asztalunknál foglaljon helyet. Úgy voltunk ezzel a leánnyal, mint a színész az első szereppel. Valóságos lámpalázunk volt, mely akkor érte el legmagasabb pontját, mikor hozzám fordulva megkérdezte: — Ugye maguk diákok? — Mindhárman fülig elpirultunk, de hazugságra még gondolni sem lehetett, mert a feleletet meg sem várva folytatta: — Láttam magát a torna vizsgán. A lakásom ablaka szemben van a gimnázium udvarával s mivel ma egy hete szabad délutánom volt, onnan végignéztem az egészet. A nyújtón maga volt a legügyesebb. — Kénytelenek voltunk bevallani, hogy hetedikesek vagyunk, mire kedélyesen megjegyezte : — Nem tesz semmit fiuk. Több diák ismerősöm volt, sőt az itteni tanárok közül is már többet ismerek. Nagyon szeretem a diákokat. Összeszedte a kiürült kávés csészéket és kiment, hogy a megrendelt Burgundit behozza. Mikor visszatért, telemtötte a poharakat, de most már négyet, mert saját részére is hozott. Koccintott velünk, s mosolyogva mondotta : — Szervusztok! Azt hiszem én vagyok az idősebb. Erre mindhárman nagyot kacagtunk és kiittuk a bort. Még én le sem tettem a poharat, mikor Csorbay Feri hozzálépett és minden teketória nélkül megcsókolta. Én is, Kovács Jancsi is vérszemet kaptunk és a „pertu”ivás befejezéseként általános csókolódzás kezdődött. Igen magasra hágott a hangulat, a bor is meglehetősen fogyott — már a második üveg Burgundi végén tartottunk — amikor beállított a cigány. Elhelyeztük a bandát a szeparéban, melyben — valószínűleg a részeg vendégek kedvéért — az ajtó mellett egy ágy is állott. Mikor a cigány rázendített a csárdásra, egyszerre hárman ugrottunk Ibolya elé, hogy táncra kérjük. Csak rövid ideig élvezhettem az első tánc kitüntető boldogságát, mert átkérte Csorbay Feri, kinek karjaiból Kovács Jancsi ragadta ki. Természetesen a tánc után inni is kellett, sőt a cigány is megszomjazott. Jancsi is, én is Ferire néztünk, mivel ő volt a „triumvirátus” pénztárosa. Feri legnagyobb megdöbbenésünkre pezsgőt, a cigány részére pedig két liter bort rendelt. Mikor Ibolya kiment, hogy a rendelést lebonyolítsa, egyszerre kérdeztük Ferit: — Megbolondultál? Miből fogjuk kifizetni? — Válaszként kivette pénztárcáját és egy ropogós 20 koronás bankjegyet mutatott. — Ma délután hozta a postás. — Erre mindketten nyakába borultunk és összecsókoltuk. A cigány észrevéve örömünket, tust húzott. Ekkor tért vissza Ibolya a pincérrel, aki a pezsgőt és a bort hozta. Pukkant a dugó, s a hosszú poharakban ott gyöngyözött előttünk a Törley. Most már jókedvünk nem imsert hatért. Táncoltunk, daloltunk és nagyokat kurjongattunk. Éjfél után 1 óra tájban ismét megjelent a pincér. Valamit súgott az Ibolya fülébe. A leány elsápadt, leintette a cigányt, s hozzám, hajolva rémülten súgta: ___ — Itt van kint Barna tanár úr. Mit csináljunk? — A pincér tartsa fel addig, míg elmegyünk és holnap délelőtt kifizetjük a számlát. — válaszoltam. Látszólag nyugodtan, de úgy éreztem, hogy szívem a torkomban ver. — Nem lehet, — mondotta a pincér — minden áron, be akar jönni. Úgy látom „spicces”. Ibolyával szeretne beszélni. — Akkor nincs más megoldás, mint elbújni. Említettem, hogy a szeparéban ágy is volt. Ibolya lehúzta az ágytakarót egész a földig, mi meg egymásután bebújtunk az ágy alá. Az egyik vége a falnál volt, másik végét pedig az ajtó — ha kinyitották — teljesen eltakarta. Egyik oldalt a fal, másik oldalt az ágytakaró leplezte. Alig bújtunk el, kivágódott az ajtó és megcsendült Aladár Bátyám jól ismert hangja: — Jó estét Ibolya! Kikkel vagy ilyen vígan? — Már senkivel. Három marhakereskedő volt itt, de elmentek. Éppen az előbb. — Akkor rendben van. — mondta Aladár Bátyám és belépett az ajtón. Kalapját és botját az ágyra helyezte. Mi — mikor az ágy felé közeledni éreztük — lélegzetünket is visszafojtottuk és idomított vizslákként lapultunk az ágy alatt. Aztán az asztalhoz ült Aladár Bátyám s miközben a pincér újból megtérítette az asztalt, két pohár likőrt rendelt a „megszokott“ -ból, majd odavitette magához a prímást és kiadta az utasítást: — „Gyere velem az erdőbe kék ibolyát szedni”...., de a kisasszony fölébe ám. Felsírt a nóta, s mi kissé megkömnyebbülten helyezkedtünk el az ágy alatt. Nekem volt a legrosszabb helyem, mert — bár én Jancsin és Ferin feküdtem — orrom majdnem az ágy deszkájához ért, honnan valami orrfacsaró, poros szalmaillat bosszantotta a torkomat és csak nagy nehezen tudtam megakadályozni az ürszentést. Te pedig Aladár Bátyám ez alatt állandóan huzattad a cigánnyal a szebbnélszebb magyar nótákat és ittad egyik pohár likőrt a másik után. Nem tudom meddig lehettünk az ágy alatt, de ennél izgalmasabb perceket még a harctéren sem éltem át. Az idő csigalassúsággal telt, Jancsi és Feri folyton mozgolódtak és sóhajtoztak alattam, én pedig egyik kezemmel szájamat fogtam és csak részletekben vettem a lélegzetet, hogy el ne áruljam egy akaratlan tüsszentéssel rejtekhelyünket. — Végre bejött a pincér és jelentette, hogy itt