Felsőmagyarország, 1934. október-december (3. évfolyam, 222-294. szám)
1934-10-02 / 222. szám
nERKEDŐTŐSÉG MISKOLC, HUNYADI-UTCA U. SZÁM. __________________. ELŐFIZETÉSI ÁRA ÚGY HELYBEN, MINT VIDÉKEN ! _ _ PISELö* SZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ TELEFONSZÁMA.12-10 fa 12-22 ZSEDÉNYI BÉLA d1 EGY HÓNAPRA 1 PENGŐ 60 FILL. - KIADÓHIVATALI 4 SZERKESZTŐSÉG TELEFONSZÁMAI S-M. * HORTHY MIKLÓS TÉR 7. SZ. TELEFONSZÁMA 1 9-60. Gömbös Gyula miniszterelnök szózata a magyar nemzethez Két esztendő munkája, a legközelebbi jövő feladatai Budapest, október 1 Hétfőn harmadízben kereste fel Gömbös Gyula miniszterelnök a rádió Sándor utcai szákházát, hogy a Stúdióból szózatot intézzen a magyar néphez. Este egynegyed 9 órakor jelent meg, kíséretében voltak Antal István sajtófőnök, Báthory György és Marton Béla országgyűlési képviselő és Rákóczy Imre miniszteri tanácsos. A MTI épületében Kozma Miklós miniszteri tanácsos, a MTI elnökigazgatója, Wiiischer Frigyes kormányfőtanácsos, MTI ügyvezető igazgatója, továbbá Havel Béala és Hlattky Endre, a Rádió igazgatói fogadták. A miniszterelnök kijött a Stúdió előtt lévő nagy váróterembe és elbeszélgetett a jelenlévő urakkal, akik addigra már összegyülekeztek a váróteremben. Megérkezett Szalay Gábor báró államtitkár, Szörtsey József, Mengele Ferenc követségi tanácsos, külügyi sajtófőnök. Nemsokára megérkezett Kozma Miklósné. Ott voltak még vitéz Somogyváry Gyula, a Rádió igazgatója, Kandó László, a Studio rendezői és a napilapok tudósítói. Közben az óramutató közeledett a fél kilenchez, a miniszterelnök helyet foglalt az előadói asztal előtt és azt a kívánságát fejezte ki, hogy a jelenlévők közül néhányan tartózkodjanak az előadás alatt a Stúdióban, mert jobban érzi magát, ha nincs egyedül. Erre Bobory György, Antal István, sajtófőnök és Marton Béla is helyet foglaltak a kis előadói szobában. Az előadói szobában nincs ablak, de az ajtó felett hangszóró van elhelyezve és a várószobában lévők is végighallgathatták a miniszterelnök beszédét. A miniszterelnök kedvelt megszólításával fordult a rádió hallgatóságához: Magyar testvéreim! A nagy váróterem hallgatósága élénk figyelemmel kísérte végig a miniszterelnök fejtegetéseit. A figyelem még feszültebb lett, amikor a miniszterelnök rátért a külpolitikai kérdésekre. Minden mondata találó volt és az arcokon, látni lehetett, hogy a csendben figyelő hallgatóság lelkében egyetért a miniszterelnök mondanivalóival. 9 óra 20 percnél állott az óramutató, amikor a miniszterelnök befejezte beszédét, búcsút vett hallgatóitól és eltávozott a Stúdió épületéből. Az utcán összegyülekezett tömeg lelkes éljenzése közben szállt gépkocsiba. Az éter hullámain keresztül különben Gömbös Gyula a következő szózatot intézte a magyar nemzethez: hát, a békés fejlődést és a polgárok jólétének megteremtését. Belső politikám célját, stílusát és módszerét ez a külpolitikai célkitűzés determinálja, az a meglátás, hogy a nemzet nagy célját csak akkor érheti el, ha maximális belső erőket gyűjteni tud, összegyűjti, felhalmozza és a történelmi célok szolgálatába állítja. A belső erőgyűjtés, és energiagyarapítás volt tehát a legfontosabb belpolitikai célkitűzés, a gazdasági helyzet egyensúlyba hozása, igazságos, szociális viszonyok, békés társadalmi atmoszféra és mindezek fundamentumára felépült nemzeti egység megvalósítása útján kívántam szolgálni és előmozdítani, ezért hirdettem két év alatt nem csökkenő energiával és ezért hirdetem ma is ugyanezzel a hitbeni meggyőződéssel a nemzeti egység gondolatát, az igazi nemzeti egység megteremtésének szükségességét társadalmi, politikai és lelki vonatkozásokban egyaránt. Rendíthetetlen meggyőződésem, hogy a mostani rendkívüli nehéz és komplikált nemzetközi helyzetben óriási világerők ütközése közepette a súlyos belső problémák egész sorával megterhelt kicsiny Magyarország csak akkor fogja tudni megállni helyét, ha lélekben, célokban és törekvésekben összeforrva egyöntetű falankszként áll azok mögött, akik az alkotmányos tényezők bizalmából állnak az ország élén. A nemzeti egység célja az hogy politikai, alkotmányos eszközeivel biztosítsa a kormány számára a nyugodt, stabil, céltudatos kormányzat vonalvezetésének lehetőségét. Rendíthetetlen ugyanis a meggyőződésem, hogy nemcsak erőteljes kormányzást, de az ősi magyar alkotmányosság alapját is csak egy ilyen hivatása magaslatán álló és a történelmi idők szavát megérteni tudó erőteljes kormányzótöbbség teszi lehetővé. Gömbös Gyula rádióbeszéde Magyar testvéreim! Kormányra lépésem második évfordulóján ismét a mikrofon elé állok, hogy a rádió hatalmas nyilvánosságán keresztül beszámoljak, miként sáfárkodtam az elmúlt két esztendő alatt az ország rám bízott javaival és miként irányítottam a gondjaimra bízott magyar politikát. De mielőtt erre rátérnék, szabadjon egy pillanatra valamivel távolabb időkre visszaemlékeznem. Néhány hete múlt el tizenötödik évfordulója annak, amikor Magyarország kormányzója a nemzeti hadsereg élén bevonult az ország fővárosába. Ez a másfél decennium, amelyet a magyar történelemben egykor ró. Ezután a visszaemlékezés után áttérek előadásom tárgyára. A kormányáő úr öfőméltósága bizalmából két esztendőt töltöttem el immár a magyar királyi kormány élén. Amikor átvettem ezt a felelősségteljes tisztséget, mindjárt az első napokban részletes és világos kormányprogramot adtam. A rögtöni feladatok megjelölésén kívül egy 95 pontból álló nemzeti munkatervvel léptem a nemzeti közvélemény elé. Ennek a munkatervnek az volt a rendeltetése, hogy világosan megjelölje azokat a célokat, amelyek felé az országot vezetni akarom. Szabatosan körvonalaztam azokat az elveket, amelyek kormányom mindennapi tevékenységének keretét alkotják, hogy érzékeltesse a közvéleménnyel azt a szellemet, amely a rám bízott nagy nemzeti javak megőrzésénél szem előtt lebegnek. Ezt a 95 pontot bizonyos oldalról eleinte élccel, gúnnyal és lekicsinyléssel fogadták. Ez nem kedvezenített el, mert amíg tudtam azt, hogy minden új lépésnek ez az osztályrésze, másrészt abban is biztos voltam, hogy ezt az élcet, gúnyt és csipkelődést abban a mértékben fogja felváltani a megértés és elismerés hangja, amilyen mértékben meg tudja a kormány győzni a magyar közvéleményt szakmai számokkal fognak jegyezni és klasszikus értelemben fognak azoknak történelmi jelentőséget tulajdonítani, már mint a latin históriát ab urbe condita, a város alapításától számított időt, egy későbbi kor történetírója méltán kezdheti ettől a dátumtól a háborúutáni magyar kor történelmét, ahonnan független nemzeti életünk új útjai indultak útnak a jövendőnek. Súlyos küzdelmekkel eltelt tizenöt esztendő volt ez, amelynek kemény megpróbáltatásai közepette a független Magyarország megadván helyét a népek versenyében, ma a rendnek, a nyugalomnak és a stabilitásnak az országa. Hogy ez így van, mindenki érzi, dékának komolyságáról és minden törekvésének realitásáról, arról, hogy semmi más célunk nincs, mint a keserves magyar sors elviselhetővé tétele és semmi más nem fűz tisztségünk ellátásánál, mint az az elszánt akarat, hogy a magyar jövő szilárd alapjait lefektessük, ha talán nem a mostani generáció, de gyermekeink és unokáink számára. Nagy megnyugvás ősi belső elégtétel számomra, hogy a nemzet nagy többsége nemcsak, hogy megértette és magáévá tette a nemzeti munkaterv minden ponját átható igaz, őszinte szellemet, de támogatásban is részesít az annak megvalósítására irányuló kormányzati munkánkban, a történelmi célok szolgálatában . Külpolitikailag a kormány fő célja közelebbről az volt, hogy egyrészt megszerezze, illetőleg megtartsa és biztosítsa a magyar nemzet számára a világ részéről azt a becsülést, amely őt múltjánál, történelmi teljesítményeinél és belső értékeinél fogva megilleti, másrészt olyan nemzetközi pozíciót vívjon ki az ország számára, amely a jog és igazság szellemével lehetővé teszi nemzetünknek az alkotó min ál nemzeti munkaterv szellemében Mi lehet az érdekképviseletek feladata A nemzet ősi tradícióinak megfelelő alkotmányos eszközök fenntartásával akcióképes, azonos politikai világnézetet valló kormánytöbbséggel nemcsak a ma annyira nélkülözhetetlen stabil kormányzást, de a tiszta alkotmányos élet további lehetőségét akarom biztosítani, ezért helyezek igen nagy súlyt mind a nemzeti egység pártjának további szervezés és céltudatos kiépítésére, mind pedig a párt társadalmi hátterét alkotó nemzeti egység mozgalmának fejlesztésére és kiépítésére. Az a célom, hogy ez az egyre nagyobb erőre kapó mozgalom még új, friss népi erőket foglaljon egybe és szüntesse meg a társadalmi szervezkedésnek azt a hipertrophiáját, amely Magyarországon az egyesületi élet terén mutatkozik és amely a maga 18 ezer egyesületével a belső magyar erők dezorganizációjához vezet. — A kormány kétesztendős tevékenysége nem volt egyszerű és könnyűnek mondható. Amikor átvettem a kormányelnöki széket, meglehetősen súlyos gazdasági és szociális helyzetet és ennek nyomán veszedelmes lelki depresziót találtam. Az államháztartás deficitje aggasztó méreteket öltött, a gazdasági élet sivár képet mutatott, a munka, vállalkozás, forgalom pedig meg volt bénítva, a tőkeellátási és hitellehetőségek leromlottak és a devizanehézségek következtében előálló nyersanyaghiány nagy volt. Az állami gép működésének folytonosságát veszélyeztette a nép széles rétegeire nehezedő gazdasági válság, amely mindenfelől nyugtalanságot és elégedetlenséget keltett. Az adófizetésben észlelhető passzivitás is fokozódott. A kemény és keserves harcban felőrlődött elődöm, Károlyi Gyula gróf puritán, szívós és hazafias erőfeszítése. Az ország e súlyos állapota nehéz feladatot rótt a kormányra. A jövendő számára ki kellett jelölni a határozott irányt, hogy a nemzet tudja, miért kell elviselni a jelen keserves megpróbáltatásait, a lelkekbe reményt önteni, a csüggedt tömegekben a bizalmat újra feléleszteni, a nemzetet új erőkifejtésre serkenteni. Kormányom az első perctől kezdve tudatában volt annak, hogy a boldogulásnak lélektani feltételeit csakis a gazdasági élet újbóli megindításával, új munkaalkalmakkal, a forgalom fejlesztésével és az áru elhelyezési lehetőségek fokozásával lehet megteremteni. Mindehhez azonban hiányzott a pénz, mert a külfödi hitelforrások nem álltak rendelkezésünkre, a belföldi tőkeképződés pedig szünetelt. I munka megbecsülése . Kormányom minden gazdaságpolitikai tevékenységének alapgondolata az volt, hogy az egyes gazdasági tényezők és ágazatok között a magyar sorsközösség jegyében igazságos, kiegyensúlyozott méltányos harmóniára van szükség, mert csakis így biztosíthatjuk a megkezdett munkát, a társadalmi békét, az állam rendjét és a nyugodt, stabil politikai életet. Ezen az elvi bázison nyugszik az általam követett és követendő szociálpolitika is, amelynek alapgondolata a magyar testvériség, nem pedig az a törekvés, amely a pártpolitikai célokat kihasználva, osztályharcot szít, amely csak egyeseknek és nem mindenkinek biztosít érvényesülést. Szociálpolitikánk a kenyérkérdést tűzte ki céljául és olyan világ megteremtését kívánja amely a munkának és a mukásnak megadja az őt megillető bért, a munkást oltalomban részesíti a kizsákmányolás ellen. Ezért helytelenítettem és helytelenítem ma is a munkanélküli segélyt, amely destruálja a munkást de munkát adni, munkaalkalmat teremteni természetesen mindig a célszerűség és a realitás határai között csak maga a gazdasági élet tud és ezért csak a szociális politika érheti el célját, amelyet a gazdaságpolitika a gazdasági helyzet megjavításával tud alátámasztani. Ismétlem, ez volt a kormány minden gazdaságpolitikai célkitűzésének a fíja és ómegája és hogy ilyen irányú munkásságunk nem volt eredménytelen, annak illusztrálására álljon itt néhány szembetűnő adat: Az államháztartás helyzete a bevételek fokozását és a