Felsőmagyarország, 1934. október-december (3. évfolyam, 222-294. szám)

1934-10-02 / 222. szám

nERKEDŐTŐSÉG­ MISKOLC, HUNYADI-UTCA U. SZÁM. _____­_____________. ELŐFIZETÉSI ÁRA ÚGY HELYBEN, MINT VIDÉKEN ! _ _ PISELö* SZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ TELEFONSZÁMA.12-10 fa 12-22 ZSEDÉNYI BÉLA d1 EGY HÓNAPRA 1 PENGŐ 60 FILL. - KIADÓHIVATALI 4 SZERKESZTŐSÉG TELEFONSZÁM­AI S-M. * HORTHY MIKLÓS TÉR 7. SZ.­­ TELEFONSZÁMA 1 9-60. Gömbös Gyula miniszterelnök szózata a magyar nemzethez Két esztendő munkája, a legközelebbi jövő feladatai Budapest, október 1 Hétfőn harmadízben kereste fel Gömbös Gyula miniszterelnök a rádió Sándor­ utcai szákházát, hogy a Stúdióból szózatot intézzen a magyar néphez. Este egynegyed 9 órakor jelent meg, kíséretében voltak Antal István sajtófőnök, Báthory György és Marton Béla or­szággyűlési képviselő és Rákóczy Imre minisz­teri tanácsos. A MTI épületében Kozma Mik­lós miniszteri tanácsos, a MTI elnökigazgató­ja, Wiiischer Frigyes kormányfőtanácsos, MTI ügyvezető igazgatója, továbbá Havel Bé­a­la és Hlattky Endre, a Rádió igazgatói fogad­ták. A miniszterelnök kijött a Stúdió előtt lé­vő nagy váróterembe és elbeszélgetett a jelen­lévő urakkal, akik addigra már összegyü­lekez­­tek a váróteremben. Megérkezett Szalay Gá­bor báró államtitkár, Szörtsey József, Menge­­le Ferenc követségi tanácsos, külügyi sajtófő­nök. Nemsokára megérkezett Kozma Miklósné. Ott voltak még vitéz Somogyváry Gyula, a Rá­dió igazgatója, Kandó László, a Studio rende­zői és a napilapok tudósítói. Közben az óramutató közeledett a fél ki­lenchez, a miniszterelnök helyet foglalt az elő­adói asztal előtt és azt a kívánságát fejezte ki, hogy a jelenlévők közül néhányan tartózkod­janak az előadás alatt a Stúdióban, mert job­ban érzi magát, ha nincs egyedül. Erre Bobory György, Antal István, sajtófőnök és Marton Béla is helyet foglaltak a kis előadói szobá­ban. Az előadói szobában nincs ablak, de az ajtó felett hangszóró van elhelyezve és a váró­szobában lévők is végighallgathatták a minisz­terelnök beszédét. A miniszterelnök kedvelt megszólításával fordult a rádió hallgatóságá­hoz: Magyar testvéreim! A nagy váróterem hallgatósága élénk figyelemmel kísérte végig a miniszterelnök fejtegetéseit. A figyelem még feszültebb lett, amikor a miniszterelnök rátért a külpolitikai kérdésekre. Minden mondata találó volt és az arcokon, látni lehetett, hogy a csendben figyelő hallgatóság lelkében egyet­ért a miniszterelnök mondanivalóival. 9 óra 20 percnél állott az óramutató, amikor a minisz­terelnök befejezte beszédét, búcsút vett hall­gatóitól és eltávozott a Stúdió épületéből. Az utcán összegyülekezett tömeg lelkes éljenzése közben szállt gépkocsiba. Az éter hullámain keresztül különben Göm­bös Gyula a következő szózatot intézte a ma­gyar nemzethez: hát, a békés fejlődést és a polgárok jólétének megteremtését. Belső poli­tikám célját, stílusát és módszerét ez a külpolitikai célkitűzés determinál­ja, az a meglátás, hogy a nemzet nagy célját csak akkor érheti el, ha maxi­mális belső erőket gyűjteni tud, ös­­­szegyűjti, felhalmozza és a történel­mi célok szolgálatába állítja. A belső erőgyűjtés, és energiagyarapítás volt­ tehát a legfontosabb belpolitikai célkitűzés, a­ gazdasági helyzet egyensúlyba hozása, igaz­ságos, szociális viszonyok, békés társadalmi atmoszféra és mind­ezek fundamentumára felépült nem­zeti egység megvalósítása útján kí­vántam szolgálni és előmozdítani, ezért hirdettem két év alatt nem csökkenő energiával és ezért hirdetem ma is ugyan­ezzel a hitbeni meggyőződéssel a nemzeti egy­ség gondolatát, az igazi nemzeti egység meg­teremtésének szükségességét társadalmi, poli­tikai és lelki vonatkozásokban egyaránt. Ren­díthetetlen meggyőződésem, hogy a mostani rendkívüli nehéz és komplikált nemzetközi helyzetben óriási világerők ütközése közepette a súlyos belső problémák egész sorá­val megterhelt kicsiny Magyarország csak akkor fogja tudni megállni he­lyét, ha lélekben, célokban és törek­vésekben összeforrva egyöntetű fa­­lankszként áll azok mögött, akik az alkotmányos tényezők bizalmából állnak az ország élén. A nemzeti egység célja az hogy politikai, al­kotmányos eszközeivel biztosítsa a kormány számára a nyugodt, stabil, céltudatos kor­mányzat vonalvezetésének lehetőségét. Ren­díthetetlen ugyanis a meggyőződésem, hogy nemcsak erőteljes kormányzást, de az ősi ma­gyar alkotmányosság alapját is csak egy ilyen hivatása magaslatán álló és a történelmi idők szavát megérteni tudó erőteljes kormányzó­többség teszi lehetővé. Gömbös Gyula rádióbeszéde Magyar testvéreim! Kormányra lépésem má­sodik­ évfordulóján ismét a mikrofon elé állok, hogy a rádió hatalmas nyilvánosságán keresz­­tül beszámoljak, miként sáfárkodtam az elmúlt két esztendő alatt az ország rám bízott javaival és miként irányítottam a gondjaimra bízott magyar politikát. De mielőtt erre rátérnék, szabadjon egy pilla­natra valamivel távolabb időkre visszaemlé­keznem. Néhány hete múlt el tizenötödik év­fordulója annak, amikor Magyarország kor­mányzója a nemzeti hadsereg élén bevonult az ország fővárosába. Ez a másfél decennium, amelyet a magyar történelemben egykor ró­. Ezután a visszaemlékezés után áttérek előadásom tárgyára. A kormányáő úr öfőmél­­tósága bizalmából két esztendőt töltöttem el immár a magyar királyi kormány élén. Ami­kor átvettem ezt a felelősségteljes tisztséget, mindjárt az első napokban részletes és vilá­gos kormányprogramot adtam. A rögtöni fel­adatok megjelölésén kívül egy 95 pontból álló nemzeti munkatervvel léptem a nemzeti köz­vélemény elé. Ennek a munkatervnek az volt a rendeltetése, hogy világosan megje­lölje azokat a célokat, amelyek felé az országot vezetni akarom. Szabatosan körvonalaztam azokat az elveket, amelyek kormányom mindennapi tevékenysé­gének keretét alkotják, hogy érzékeltesse a közvéleménnyel azt a szellemet, amely a rám bízott nagy nemzeti javak megőrzésénél szem előtt lebegnek. Ezt a 95 pontot bizonyos oldal­ról eleinte élccel, gúnnyal és lekicsinyléssel fogadták. Ez nem kedvezenített el, mert amíg tudtam azt, hogy minden új lépésnek ez az osztályrésze, másrészt abban is biztos voltam, hogy ezt az élcet, gúnyt és csipkelődést abban a mértékben fogja felváltani a meg­értés és elismerés hangja, amilyen mértékben meg tudja a kormány győzni a magyar közvéleményt szak­mai számokkal fognak jegyezni és klasszikus értelemben fognak azoknak történelmi jelen­tőséget tulajdonítani, már mint a latin histó­riát ab urbe condita, a város alapításától szá­mított időt, egy későbbi kor történetírója méltán kezdheti ettől a dátumtól a háború­­utáni magyar kor történelmét, ahon­nan független nemzeti életünk új út­jai indultak útnak a jövendőnek. Súlyos küzdelmekkel eltelt tizenöt esztendő volt ez, amelynek kemény­­ megpróbáltatásai közepette a független Magyarország megad­ván helyét a népek versenyében, ma a rend­nek, a nyugalomnak és a stabilitásnak az országa. Hogy ez így van, mindenki érzi, dékának komolyságáról és minden tö­rekvésének realitásáról, arról, hogy semmi más célunk nincs, mint a ke­serves magyar sors elviselhetővé té­tele és semmi más nem fűz tisztsé­günk ellátásánál, mint az az elszánt akarat, hogy a magyar jövő szilárd alapjait lefektessük, ha talán nem a mostani generáció, de gyer­mekeink és unokáink számára. Nagy megnyug­vás ősi belső elégtétel számomra, hogy a nem­zet nagy többsége nemcsak, hogy megértette és magáévá tette a nemzeti munkaterv min­den ponját átható igaz, őszinte szellemet, de támogatásban is részesít az annak megvalósí­tására irányuló kormányzati munkánkban, a történelmi célok szolgálatában . Külpolitikailag a kormány fő célja köze­lebbről az volt, hogy egyrészt megszerezze, illetőleg megtartsa és biztosítsa a magyar nemzet számára a világ részéről azt a becsü­­lést, amely őt múltjánál, történelmi teljesít­ményeinél és belső értékeinél fogva megilleti, másrészt olyan nemzetközi pozíciót vívjon ki az ország számára, amely a jog és igazság szellemével lehetővé teszi nemzetünknek az alkotó min­­ ál nemzeti munkaterv szellemében Mi lehet az érdekképviseletek feladata A nemzet ősi tradícióinak megfelelő alkot­mányos eszközök fenntartásával akcióképes, azonos politikai világnézetet valló kormány­­többséggel nemcsak a ma annyira nélkülözhe­tetlen stabil kormányzást, de a tiszta alkotmányos élet további le­hetőségét akarom biztosítani, ezért helyezek igen nagy súlyt mind a nem­zeti egység pártjának további szer­vezés és céltudatos kiépítésére, mind pedig a párt társadalmi hátterét al­kotó nemzeti egység mozgalmának fejlesztésére és kiépítésére. Az a célom, hogy ez az egyre nagyobb erőre kapó mozgalom még új, friss népi erőket fog­laljon egybe és szüntesse meg a társadalmi szervezkedésnek azt a hipertrophiáját, amely Magyarországon az egyesületi élet terén mu­tatkozik és amely a maga 18 ezer egyesületével a belső magyar erők dezorganizációjához ve­zet. — A kormány kétesztendős tevékenysége nem volt egyszerű és könnyűnek mondható. Amikor átvettem a kormányelnöki széket, meglehetősen súlyos gazdasági és szociális helyzetet és ennek nyomán veszedelmes lelki depresziót találtam. Az államháztartás defi­citje aggasztó méreteket öltött, a gazdasági élet sivár képet mutatott, a munka, vállalko­zás, forgalom pedig meg volt bénítva, a tőke­ellátási és hitellehetőségek leromlottak és a devizanehézségek következtében előálló nyers­­anyaghiány nagy volt. Az állami gép működésének folyto­nosságát veszélyeztette a nép széles rétegeire nehezedő gazdasági válság, amely mindenfelől nyugtalanságot és elégedetlenséget keltett. Az adófize­tésben észlelhető passzivitás is foko­zódott. A kemény és keserves harcban felőrlődött elő­döm, Károlyi Gyula gróf puritán, szívós és hazafias erőfeszítése. Az ország e súlyos álla­pota nehéz feladatot rótt a kormányra. A jö­vendő számára ki kellett jelölni a határozott irányt, hogy a nemzet tudja, miért kell elvi­selni a jelen keserves megpróbáltatásait, a lelkekbe reményt önteni, a csüggedt tömegek­ben a bizalmat újra feléleszteni, a nemzetet új erőkifejtésre serkenteni. Kormányom az első perctől kezdve tudatában volt annak, hogy a boldogulásnak lélektani feltételeit csakis a gazdasági élet újbóli megin­dításával, új munkaalkalmakkal, a forgalom fejlesztésével és az áru el­helyezési lehetőségek fokozásával le­het megteremteni. Mindehhez azonban hiányzott a pénz, mert a külfödi hitelforrások nem álltak rendelkezé­sünkre, a belföldi tőkeképződés pedig szüne­telt. I­ munka megbecsülése . Kormányom minden gazdaságpolitikai tevékenységének alapgondolata az volt, hogy az egyes gazdasági tényezők és ágazatok kö­zött a magyar sorsközösség jegyében igaz­ságos, kiegyensúlyozott méltányos harmóniára van szükség, mert csakis így biztosíthatjuk a megkezdett mun­kát, a társadalmi békét, az állam rendjét és a nyugodt, stabil politikai életet. Ezen az elvi bázison nyugszik az általam kö­vetett és követendő szociálpolitika is, amely­nek alapgondolata a magyar testvériség, nem pedig az a törekvés, amely a pártpolitikai cé­lokat kihasználva, osztályharcot szít, amely csak egyeseknek és nem mindenkinek biztosít érvényesülést. Szociálpolitikánk a kenyérkér­dést tűzte ki céljául és olyan világ megterem­tését kívánja amely a munkának és a mukásnak megadja az őt megillető bért, a munkást olta­lomban részesíti a kizsákmányolás­­ ellen. Ezért helytelenítettem és helytelenítem ma is a munkanélküli segélyt, amely destruálja a munkást de munkát adni, munkaalkalmat te­remteni természetesen mindig a célszerűség és a realitás határai között csak maga a gazda­sági élet tud és ezért csak a szociális politika érheti el célját, amelyet a gazdaságpolitika a gazdasági helyzet megjavításával tud alátá­masztani. Ismétlem, ez volt a kormány minden gazdaságpolitikai célkitűzésének a­ fíja és ómegája és hogy ilyen irányú munkásságunk nem volt eredménytelen, annak illusztrálására álljon itt néhány szembetűnő adat: Az állam­­háztartás helyzete a bevételek fokozását és a

Next