Felsőoktatási Szemle, 1976 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 3. szám - AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEI - Frenkl Róbert: A természettudományi tárgyak helye, szerepe a Testnevelési Főiskola képzési rendszerében

Jogos a kérdés, mivel magyarázhatók ezek a meglepő adatok. Mi módon lehetséges, hogy éppen abban az időszakban, amikor a képzés alapozó jellege általában, a természettudományi és orvosi ismeretek jelentősége a sportban különösen előtérbe került, akkor a Testnevelési Főiskolán alaptárgyként je­lentkező természettudományi ismeretek óraszáma ily mértékben csökkent. Nem a csökkenés ténye, hanem mértéke jelenti a problémát. Ugyancsak kérdéses, hogyan csökkenhetett ilyen mértékben a gyógytestnevelés óraszáma, hiszen a gyógytestnevelés fontossága napjaink iskolai testnevelésében ugrásszerűen megnőtt. Véleményünk szerint az eredeti, tehát az összóraszám 16,9%-át ki­tevő óraszám lenne indokolt tanszékünk jelenlegi tantárgyi feladatainak ellá­tására. Ez a jelenlegi 308 órával szemben 442 órát jelent. A különbség módot nyújtana egyrészt a biológia — ezen belül a biomechanika —, és gyógytestne­velés oktatás helyreállítására, másrészt az anatómia, élettan, egészségtan gya­korlati oktatás megfelelő színvonalának kialakítására. Tegyük hozzá: ez a sze­rényen megfogalmazott elképzelés is jelentősen elmarad a külföldi adatoktól. Legújabban Agajecev és Molodkin a testnevelési főiskolai tantervek struk­túráját elemezve a három alapvető tantárgycsoport arányának átértékelését tartják szükségesnek, kiemelve az orvosi-biológiai ismeretek fontosságának fo­kozódását. Az óraszámok alakulásának elemzésével, a természettudományi képzés gondjainak felvillantásával meggyőződésünk szerint egész képzésünket alap­jaiban érintő kérdéshez jutottunk el. Kiket képezünk a tanári szak nappali ta­gozatán? Középiskolai testnevelő tanárokat. Ez a képzés jelenti a legmagasabb szintű testnevelési és sportszakember képzést a társadalom számára, beleértve természetesen és elsődlegesen az iskolai testnevelést, de a társadalom testkul­turális életének minden egyéb területét is, amelyek igénylik a legmagasabb képzettségű szakembereket. Eltekintve attól, hogy a „csak” középiskolai ta­nárképzés is igényli a szilárd természettudományos alapot, tanszékünk egyér­telműen a társadalom teljes igényének a felvállalását a képzésben tartja a kö­vetendő útnak. Zalka András „tiszta” és „vegyes” típusú tanárképzésként ál­lítja szembe a két felfogást, határozottan állást foglalva a „vegyes” típus mel­lett. Ebben a kérdésben a főiskolánkon még nem eléggé egyöntetű az állás­pont, de különösen nem az az iskolai testnevelésben szerepet játszó egyéb szer­veknél. Azt is kell látnunk, hogy a sportmozgalomban uralkodó divatos el­méletek is befolyásolják például az iskolai testnevelés megítélését. Hatott egy­részt az iskolai testnevelés sportellenes szemlélete, másrészt a „tömegsport” „­­ élsport” szembeállítása, amely néhány kiváló, az iskola kötelékén kívül fel­készítendő versenyzőtől eltekintve az iskolai testnevelést a „tömegsport” ködös kategóriájába sorolta. Menekülés a pedagógia mögé,­­ így is jellemezhetnénk azok álláspontját, akik elutasítják a sportot, és a testnevelésben csak a peda­gógiai elemet hangsúlyozzák. Kritikusan igyekeznek szétválasztani a testneve­lést és a sportot, az előbbiben a nevelést, az utóbbiban a versenyt, a teljesít­ményt állítva a középpontba. Véleményünk szerint ezeknek a rég túlhaladott nézeteknek a beszivárgása vezetett a természettudományi képzés háttérbe szo­rulásához éppen a tanárképzésben. Jól tükrözi ezt az edzőképzés magas ter­mészettudományi óraszáma. — „A testnevelésben a nevelés, a sportban a tel­jesítmény a fontos. Az utóbbihoz az edzőknek kell a természettudomány.” Fur­csa, torz felfogás ez. Mintha az iskolai testnevelés céljai megvalósíthatók len­nének a tanulók fizikai teljesítményének javulása nélkül, és mintha az élver­senyzők teljes emberré nevelése nem lenne épp oly lényeges, mint sporttelje­sítményük növelése. A sport minden területen és minden szinten oktató-ne­velő tevékenység, és ha ezt jól végezzük, javul a fiatalok teljesítménye és fej­lődik személyiségük. A sport szakembereinek nincs szükségük a csupán pedagógus mivoltukból fakadó társadalmi tekintélyre, mint ahogy nincs szüksége erre a matematikus­nak, az irodalmárnak, a biológusnak; szakismeretük, tudásuk alapja adja tekin­télyüket, amely természetesen teljes összhangban van a pedagógus hivatással. 161

Next