Felsőoktatási Szemle, 1987 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEINK ÉLETÉBŐL - Szabó Tibor - Zallár Andor: Dr. Szent-Györgyi Albert, a Rector Magnificus
„Én első hazafias kötelességemnek mindig azt tartottam — mondta Szent- Györgyi 1941. február 25-én a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában —, hogy a rám bízott feladatot jól elvégezzem. Mikor 12 évvel ezelőtt professzor lettem, a feladatom az volt, hogy jó professzor legyek. Amikor tavaly rektor lettem, a feladat az volt, hogy jó rektor legyek. Az egyetemet többé nem csupán a kiválasztottak kis csoportja keresi fel, az egyetemnek kötelessége hasznos polgárokat nevelni az idesereglő fiatalokból. Ennek a célnak érdekében át kell formálódnia egész oktatási rendszerünknek. A középiskolában ma megtanítják a fiatalságot, hogy a fülével ne halljon, a szemével ne lásson, az eszével ne gondolkozzék. Megutáltatjuk vele mindazt, ami szép, eléljük a lélek frisseségét. Megtanítjuk őket egy látszatért, egy osztályzatért dolgozni, hogy aztán mint fáradt, fiatal aggastyánok álljanak előttünk, amikor az érettségi után ide kerülnek az egyetemre vagy ki az életbe... Az egyetem sem mentes a középiskola hibáitól... Én csak egy utat látok: felébreszteni, felrázni a diákságot legalább akkor, amikor az egyetemre kerül...” Szent-Györgyi eszmei irányításával Szegeden indult el a diákegység gondolatának megvalósítása, amit nem nézhetett jó szemmel a nyilas politika. A rektort nyílt támadások érték. Ez élénk feltűnést és nagy felháborodást keltett a szegedi egyetemi hallgatóság körében. Küldöttségileg keresték fel a rektort, és kérték, hogy azonnal tegye meg az intézkedéseket a diákegység megteremtésére. Az egyetem új ifjúsági szervezete 1940. december 13-án alakult meg az egyetemi hallgatók gyűlésén, ahol az előadó rektoron kívül tekintélyes professzorok is jelen voltak: Sík Sándor, Banner János, Greguss Pál, Veress Elemér, Batizfalvy János, Kramár Jenő és mások. A tanárok jelenléte ösztönzően hatott a szervezet megalakítására. Az alakuló ülésen a rektor elsősorban az új szellem kialakulásáról beszélt, amely már nem választja el a tanárt és diákot, a katedrát és a padot, s a professzorok jelenlétét is a diákokkal való együttműködés kifejezésének nyilvánította: „öntudatos diákságot szeretnék, amely helyet kaphat az egyetem vezetésében, amely felelősségteljes emberré tudja nevelni magát, amely egyéniséggé válik... Művelt, gerinces, egész ember legyen, mert a korok hibája, hogy nem embert, hanem tömeget nevel, amelyet egy jelszóval bármilyen irányba el lehet téríteni és fel lehet használni... Ennek a közös eszmének távol kell állnia a napi politikától..., az egység érdekében ki kell zárni a napi politikát és minden jelszót..., a diákság önmaga is beleszólhasson az önmaga ügyeinek intézésébe..., elsősorban a diákszociális kérdésekbe.”5 Az alakuló ülés után Szent-Györgyi nemsokára vitadélutánra hívta össze az egyetemi hallgatóságot. A gyűlésen az egyetemi oktatás és nevelés legfőbb problémáiról vitatkoztak. A hallgatóság először csodálkozott, hogy neki is szabad szót emelnie az egyetemen a saját ügyében. Azután úgy belejöttek, hogy az este nagyon rövidnek bizonyult a kérdések megvitatására. Közvetlenül az alakuló ülés után a Turul Szövetség küldöttsége felkereste Szent-Györgyi rektort, és kérte, hogy tekintélyével és jóakaratával támogassa a Turul mozgalmat. Szent-Györgyi önmagához hűen kijelentette, hogy nem támogatja a Turul Szövetséget, mert a megoszthatatlan diákegységet akarja megteremteni. Amikor a küldöttség elbúcsúzott a rektortól, „Hajrá Turul” felkiáltással vonult ki a teremből. Ezzel a kiáltással a Turul Szövetség vezetősége