Nyilvános Evangélikus Tanítóképezde, Felsőlövő, 1882

2 birtok; egy birtokos és több birtok; több birtokos és egy birtok; s több birtokos és több bir­tok. — A 32. §-ban a rövidített genitivusról van szó. E szerint a genitivus ragja nak nek el is maradhat, hiánya ékezet által jeleztetvén, mit azonban némelyek tenni elmulasztanak. A rövidített genitivust használják T. szerint: 1. ha két vagy több genitivus következik egymásután, az első illetőleg a két első rövidítve lesz; 2. ha a genitivusra dativus következik; 3. ha helységek, folyók, tavak, hegyek s efféle tulajdonnevekkel magyarázó köznevek köttetnek össze. Az 59. §-ban a postpositióról, viszonyszóról avagy utóljáróról van szó. Megkülönböz­tetnek a) egyszerű (1. elválaszthatlan vagy egyszerű rágós) postpositiók 2. különálló egyszerű postpositiók és b) összetett postpositiók. Az 58. §-ban a határozókról van szó, u. m­. a) időhatározó, b) helyhatározó, c) számhatározó, d) a kerület és fokozás határozója, e) a kérdés, igenlés és tagadás, bizonytalanság és mód határozója. Toeppler, mint látjuk, egészen a nyugati nyelvek kaptafájára üti a magyar nyel­vet,­­ a traditionális régibb nyelvtudomány hive. Nagyobbik nyelvtanában a 10. §-ban mondja ugyan, hogy négynél sokkal több eset van, de azért a genitivus megmarad régi uralmában és az egész viszonyítást is régi módon ismerteti. Az egyes viszonyragokat és névutókat jelentésük szerint külön helyen behatóbban tárgyalja. 2. Nézzük Ballaginak 1849. évben megjelent nyelvtanát, melyet, mint a mű előszavá­ban mondja, a m. tudós társaságnak „a magyar nyelv rendszere“ (1846) alapján irt­­. a 82. s következő §§-ban kétféle névszó-viszonyitásról szól, t. i. a személyragozás és a viszonyrago­zásról. Mindenekelőtt az előbbit tárgyalja, csak akkor jön a tulajdonképeni viszonyításra. (86. §.) Megkülönböztet: 1. elválaszthatlan, 2. különválasztott és 3. összetett viszonyragot. Elválaszthat­lan viszonyragok, melyek a német eseteknek megfelelnek : Genitiv 1.) é 2.) nak nek — a — ai, — e, — ei; Dativ nak nek, Acc. t, at, ot, et, öt. Elválaszthatlan viszonyra­­g­o­k , melyek a német propositióknak megfelelnek : astul, estül; ba, be, accusativussal; ban, ben, dativussal; ból, ből; ért; hoz, hez, höz ; ig ; ként; kép ; kornál, nél; n, on, en, ön, an ; ra, re; ról, röl; tói, tői; lú, ül; vá, vé ; val, vei. B. kétféle genitivusról beszél; szerinte „az atyámnak háza szép“, vagy „látom az atyámnak házát“ jelzői genitivus és „ez a ház az atyám­é“, ez állítmányi genitivus. Különválasztott viszonylag háromféle van a­ há­­romalakú: alatt, alá, alól, alonnan; előtt, elé, elől; között, köré, körül; között, közé, közöl; megett, megé, megöl; h­át megett, hát megé, hát megél; mellett, mellé, mellől; kétalaku: felé, felől, felünnen; fölött, fölé ; hegyett, hegyé; egyalaku: által, ellen, iránt, miatt, múlva, nélkül, gyanánt, helyett, óta, szerint, után, végett. Összetett viszonyragok: — n alól, alul, felől, belől, ként, kívül, át, által, keresztül, innen, túl; — hoz, hez, höz, képest; — nál, nél fogva; — tól, től fogva; — ra, re nézve ; — val, vel együtt. Pótolólag emlitvék viszony­ragok, melyek tulajdonképen nem azok: számra, módra v. módon, tájban; — nak, nek szá­mára ; — nak, nek irányában; — val, vei átellenében; — nak nek átellenében ; — nak, nek okáért. (Összesen 84 viszony.) Kuriózumként felemlíthetni, mi jegyzetben áll t. i. ha a viszonylag a főnév előtt áll p. o. „kívül a házon“, akkor az határozó. A syntaxisban (169 sk. §§.) B. háromféle viszonyt említ: 1.) A tér és idő viszonyát, 2. a mód viszonyát és 8. puszta vonatkozásnak viszonyát. Az első viszonyt jelzi: ból, ből, ról, ről, tól, től, alól, elől, felől, közül, megül, mellől, — tól fogva, óta, a­e ja, je. (Honnan, mióta ?); ban, ben, alatt, felett, előtt, hegyett, körül, között, mel­lett, megett, nál, nél, n, on, en, an, ön, t, ott, ett, ott, után, kor, (hol ? mikor ?); ba, be, hoz, hez, ra, re, alá, elé, felé, megé, mellé, közé, ig, múlva (hová ? mikor ?) — A második viszonyt jelenti: által, nélkül, ul, ül, val, vei, astul, estül, vá, vé. — A harmadik viszony jelzésére szol­gál: ellen, ért, gyanánt, iránt, ként, miatt, szerint, végett. A határozóval B. hamar végez. Eredeti mellékneveknek mondja, és négy cso­portra osztja őket. Az első csoportbeliek válj­on? kérdésre állanak: igenis, bizony, bizonyo­san, hogyne, szívesen, hihető, hihetőleg, valóban, valósággal, nem, semmi sem, ingyen sem, de­hogy, talán, miért ? hol ? hogy ? A második csoportba valók (hogy ? kérdésre): csaknem, szinte úgy, szintúgy, hasonlókép, e kép, igen, felette, rendkívül, szertelenül, kivált, szerfelett, részint.

Next