Felsőmagyarország, 1901. március-június (17. évfolyam, 52-147. szám)

1901-03-24 / 70. szám

Kassa, 1901. XVII. évfolyam 70. sz. Vasárnap, márczius 24. ÓMAGYARORSZÁG KASSA! NAPLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kassa, Fő-utcza 51., I. em !■­iók-kiadóhivatal: Fő-utcza 5. sz. Vitéz A. köny­vny­om­dáj­ában. _____Megjelenik mindennap._____ Főszerkesztő: Dr. MITZGER IMRE. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Előfizetési árak: egész évre 20 kor., félévre 10 kor., í­gy negyedévre 5 kor., egy hóra 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Az ügyvédek panaszai. Kassa, márczius 23. Holnap délelőtt tartja a kassai ügy­védi kamara szokásos évi közgyűlését, melynek kiváló fontosságot és az egész társadalomra kiható jelentőséget ad az, hogy holnap kerülnek megvitatás alá azok a sérelmek, melyek az új pol­gári perrendtartás tervezetében az ügyvédi kar erkölcsi és anyagi érdekei ellen irányulnak. E sérelmek ugyan közvetlenül csupán az ügyvédi kart érintik, de gyökerük visszanyúl kóros társadalmi állapotaink, hibás nevelési rendszerünk romlott talajába. Az ügy­védek panaszában nem az a szomorú­­ és lesújtó dolog, hogy érdekeiket a kü­­­lönben nagybecsű törvénytervezet né­hány rendelkezése sérti. A tervezet még nem törvény s mig azzá lesz, e kis csorba könyen kiköszörülhető. Sokkal jelentősebb az a körülmény, hogy ezen aránylag csekély sérelmek kóros társa­dalmi viszonyainknál fogva óriás sul­­­­­lyal bírnak s képesek egy elsőrangú­­ társadalmi osztály létét veszélyeztetni; hogy e kis csorba kiköszörülése végett országos mozgalmat kell indítani s húsz­éves feliratokkal, parlamenti har­­czokkal kell megvédelmezni az eddigi ha nem is ragyogó, de tűrhető állapo­tokat. A baj, az igazi baj az, hogy az ügyvédek még ha belátják is, hogy az új törvénytervezet részben előnyös a nagy­közönség érdekében, kénytelenek azzal szembeszállni, hogy az ezen előnyt messze felülmúló hátrányt, az ügyvédi kar sülyedését, romlását elhárítsák. Ez­zel pedig nem csupán a saját megél­hetésüket, hanem az ország igazságszol­gáltatásának tekintélyét és legnagyobb érdekeit, védelmezik. Az ügyvédi kamarák heves, kemény harcza szomorú tanúsága annak, hogy­ az ügyvédi kar túl van tömve­­, a kar tagjai a létért való küzködésben­­ nem engedhetik anyagi érdekeik kielé­gítését a legcsekélyebb mértékben sem csorbítani. Az ügyvédség terén engedett szabad verseny egézségtelen túlproduk­­cziót eredményezett, melynek végzetes hatását épen a kar java ereje, a ko­moly és valóban hivatásának élő ügy­véd érzi. Az ügyvédek panaszát meg kell hal­lani és érteni az egész társadalomnak. Le kell vonnunk belőle azt a szomorú, de kérlelhetetlen igazságot, hogy kicsiny hazánk túlságos bőven el van látva lateiner elemmel s nincs elég anyagi ereje, hogy annak az illő megélhetést úgy biztosítsa, hogy a közérdek se szen­vedjen. Sok a proletár és sok a diplomás parazita! De gyenge a kereskedelem, erőtlen az ipar, kevés a képzett, intel­ligens munkás. Teremtő, praktikus munka­erőre van szükség, e téren érvényesüljön az új nemzedék. Majd ha az iparos­iskolákba is tódul a magyar ifjúság, úgy mint az egyetemekre, akkor nem kell az ügyvédnek, bírónak, orvosnak, tanár­nak küzködni, panaszkodni. Dr. M. 1. A hétről. — Innen-onnan — mindenhonnan. — Alanyi költőknek soha sincsen rendben a szénájuk, de szavamra mondom, hogy üuziyady Jóska-féle csokornyakkendővel tün­tető tollrágók nem voltak még oly bajban, mint kitünően szerkesztett lapunk, díszes szerkesztőségének házi poétái a múlt héten. És ezt ezúttal, hihetetlen bár, de nem a szerelem tévé, hanem a szeszélyes tavaszi idő, az ibolyacsaló rezgő napsugár, amely úgy játszott alanyi költőinkkel, mint kor­mos czicza szokott az egérrel. Mert többen vannak ők. Menyhért öcsém, aki Melchior név alatt követett el merényletet a színházi költészet ellen, mivel zsákszámra hordta a tavaszi verseket, ame­lyeknek minden strófája azzal végződik, hogy: A világot járom Nincsen nekem párom. És ez baj. Annak kell lenni, mert a vármegyei és városi híreket ezzel végzi Bakcsy bátyánk, a szétfűrészelt emberről írt rémtörténetét ezzel fejezi be Murányi kartárs, aki tudvalevőleg szerény, mint az ibolya. Fiatalok. És Skergula a megmondha­tója, de így tavas­szal okvetlenül tenni kell valami különlegest, valami nagyot. Leg­rosszabb esetben elvagdaljuk a bérkocsis lovak istrángjait és mi húzzuk, toljuk a ko­csit és közbe énekeljük a vel­yes nótát vagy a bur-angol indulót. A kocsi, termé­szetesen ne nullás liszttel legyen megrakva, hanem Mis Mary Halton üljön benne, a bakkon Hunyady Zoltánnal. Jó, jó. Ha nincsen többé kopasz fej és ha Agulár Dávid szerint boldog lehet a ma­gyar, csak ő nála vegye duplatalpú c­ipőit, úgy ez is megtörténhetik. Csak azt nem értem, hogy miért, kiért, mi és ki mellett tüntettünk oly „verejtékkel“? Az angolt a burok miatt nem szeretjük, az orpheum­­művészet nem méltó ünneplésre. Csak úgy véletlenül jut eszembe, hogy Márkus Emilia botrányosan üres ház előtt játszott a nyáron a színkörben. Még egy virágot sem kapott. Az igaz, hogy nem tánczolt. Haj, haj, hát ha még megtudták volna, hogy Mis Mary Halton törzsökös héber leány? * Az mindegy, nem ismerik minálunk a felekezeti türelmetlenséget. Nem. Ahol lehet ütnek bár egyet a héber polgártárson, de ez nem gyűlölet. Sport. Vagy jog, törvény és igazság. A­hogy ves­szük. Jog, hogy Áronnak vagy Mórnak ne legyen annyi joga az egyetemen, mint Keresztélynek vagy Istvánnak ; törvény, hogy törvény nélkül főbe lehessen verni minden jebuzeust; igaz­ság, hogy a kazárfaj kotródjék az egyetem­ről és mérje a pálinkát a faluvégi korcs­mában, vagy gyűrűs sípján fütyörészve kó­borolja az országot. Hát nem? Nem bizony tisztelt atyámfiai. Mint­ a­hogy nem keresztkérdés az egyetemi ke­­resztkérdés, hanem a néppárt létkérdése. Azé a párté, amely sötét éjjel fogamzott meg a gyűlölet szemétdombján. Züllő, sü­­lyedő veszőfélben van és csak néhány hec­czkáplán támogatja még hájas vállával Még az szerencse, hogy ezek támogat­ják — a kasziros­ fzajlák bubánatára. * Soh’se bántsuk ezeket a szegény kis­­asszonykákat, akik valóságos vitustánczot járnak a szeparék körül. Nem is tréfa ám a konkurrenczia t. erkölcsbiró uraim. Ebben a városban lapunk zártakor 147, mond. egy­száznegyvenhét kaszirnő és pinczérnő van, akik élni akarnak, mert élni­­ szeretnek. Abból a havi 6 vagy 8 forint fizetés­ből pedig, amit a gazdájuktól kapnak, ab­ Szóval ők énekelnek, miért ne énekeljenek ? És ha énekelnek» Mindenkinek saját érdekében áll, akinek szándéka XTAxaucuiviucn. sajab ucxvcucu au, an-uicn. oAauu^na elegáns ás finom tavaszi úri-, fiú- és gyermek­ruhákat Megjegyzem, hogy a műhely vezetésével egy elsőrangú szabászt sikerült megnyern­em, beszerezni, az én nagy raktáromat­­ megtekinteni.­­ Továbbá raktáron tartom a legújabb ruhaszöveteket és egy nagyobb szabású műhelyt rendeztem be, ahol min­denféle ruhák mérték szerint készíttetnek.

Next