Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-12-03 / 96. szám
mellett lelkesítő, buzdító szavakat mondani nemcsak nem kell, de talán nem is szabad. Ilyen szent eszme ez is. Ha nem él minden magyar ember kebelében azon érzés, a haza iránt, melyet Petőfi honfidalában oly magasztosan fejezett ki, akkor nincs ékesszólás, mely villanyozni képes legyen, s ha villanyoz is, csak egy pillanatra, tartósan nem ; pedig itt tartós, folytonos, ernyedetlen, fáradságos munkára és lángoló hazaszeretetre van szükség. Nem fogom tehát én sem megkísérlem, hogy hassak; nem sértem, nem sérthetem, önök hazafi érzetét; én ismerem annak forrását. És ha mégis koczkáztatni szeretnék ez alkalommal néhány megjegyzést, fogom azt tenni egész egyszerűen és szárazon, azon okból, hogy ezen eszme ellen már eddig is felmerült némely ellenvetésre már jó előre megtehessem ellenészrevételeimet. Eddig két nagy fontosságúnak látszó ellenvetést hallottam. 1. Hogy államiságunk által biztosítva van a nemzetiség és annak fejlődése, és igy semmi más akczióra szükség nincs. 2. Hogy az ily mozgalmat lassan, csendesen, szerényen s mintegy titokban kell tenni, mert különben reakcziót szül, s e szerint több kárt okoz, mint hasznot. Az első ellenvetés, hogy államiságunk által biztosítva van a nemzetiség, köznapi felfogás szerint tagadhatlanul igaznak látszik, s veszélyessége épen abban rejlik, hogy képes az embereket elaltatni s mintegy biztosságba ringatni. Soká hódoltam én is ezen felfogásnak, mert csendes, rendes körülmények között van jogosultsága ezen felfogásnak. (Vége köv.) A bárcza-zsadányi útvonalon döczögő paraszt szekér halad. A kocsis nem ábrándozik, de horkol. A ló, gazdája példáját követve, szinte ábránd . . . . vagy mint beszélek, nem megy, de Bernátfalva és K. Mindszent község között a falu közepén megáll és horkol. — A lovakat három ismeretlen férfiú állította meg ; hárman valanak együtt, mind meg annyi kommunista. — Jelszavuk: „a mi az enyém nem a tiéd, de a mi a tiéd az az enyém“ ; s hogy ezen alapelvüket kellőképen argumentálják, a lovakat nyomban meghámozták, (kárvallott saját szavai) s fuvardíj fejében kapott 3 írtjától megfosztották. — Ez a száraz tény; igy ismerkedett meg Fülöp Menyhért János, t. bányai lakos a kommunismus elveivel. A kapaczitáló fenyegetéseket nem nagy távolból hallottam, de olyan formán jártam mint az egyszeri ember ; „nézem nézem, hát egyszer csak látom ... hogy semmit se látok.“ Az occupáló atyafiak ugyanis a szélrózsa minden irányába szétugorván, fucsna ment minden összeszedett bátorságom, s nem tehetvén okosabbat, együtt szabtuk Menyhért urammal az uj hámokat a zsákból. A nyomozat erélyesen folyik, de a tettesek ez ideig kipuhatolhatók még nem voltak. Ilyen nálunk a közbiztonság az egész országban. És váljon ki, vagy mi ennek oka? arról majd más alkalommal! Még egy kis türelmet! Az gyakori nyelvbotlásokért pardont kérek; nem vagyok oka, nagynenemtől öröklött bajom. Én is, mikor halálos ágyán jóságomért (mert mindig jó gyerek voltam) egy kis doboz ezüst pénzzel akart boldogítani, a helyett tévedésből a jóval nagyobb kávéspixist nyomta kezembe, s kiadta lelkét, anélkül hogy tévedését jóvá tehette volna. Azóta nem iszom kávét. Hernády Gyula: Hírek. Uj évi üdvözletek megváltása. A fővárosban levő jótékony nőegyletek, a tél beálltával fokozódó nyomor és ínség enyhítése czéljából felhívást intéztek a közönséghez, az újévi üdvözletek megváltása végett, e czélból aláírási iveket bocsátottak közre, felhiván az emberbarátokat, hogy a nemesitő jegyek átvétele mellett segélyt nyújtsanak. E hírt azért közöljük, hogy a mi jótékony egyleteink is mozogjanak. Éjjeli zene. November 30-iki éjjelen Eies Hermin írónőt tisztelői kellemes meglepetésben részesítették, amennyiben egy nagyobb szabású költői mű befejezése alkalmára, amelyből egyes részleteket baráti körben felolvasott, Horváth Feri zenekara által mintegy fél óráig tartott sikerült éji zenével tisztelték meg. Másnap pedig gyönyörű kamélia-virágcsokrott kapott, melyben e felírás „a jeles tollú írónőnek — számos tisztelői“ volt olvasható. Hivatalos: A király megengedte, hogy a kézsmárki ipar- és vászonkiállítás rendezése körül szerzett érdemekért, gróf Csáky Albin Szepesmegye főispánjának elismerése nyilváníttassák; továbbá ugyanezen alkalommal szerzett érdemekért Kéler Pál kézsmárki ügyvéd, mint a kiállítási rendező-bizottság elnökének, valamint Morgenbesser Konrád Podolin város polgármesterének a koronás arany érdemkeresztet adományozta. A kasai pénzügyigazgatóság Kascsák János gyakornok-jelöltet, pénzügyi fogalmazó gyakornokká nevezte ki. Naiv. Tegnapelőtt „Ahol unatkoznak“ cz. vígjátékot adták a színházban. Egy vidéki úriembernek igen megtetszett a kis Susanne szeleburdisága, a Raymond pár kedélyes komolysága és tetszésének hangos felkiáltásokkal mint: pompás, igen szép, ez jó stb. adott kifejezést. A II. felv. végén előjön azon jelenet, midőn a herczegnő, Oeron grófné és Roger a teremben lesik: el fogja-e Susanne az olvasótermet hagyni, fejfájást színlelve, hogy a kerti lakba menjen. Susanne csakcsak addig tart, amig meg nem eszik ; a szerelem egy tündéri gólyafészek, melyben néha vannak, másszor nincsenek gólyafiak és senki sem tudja, hogy honnan repülnek ? — Ha jól emlékszem — felesé Antonie — nemrég olvastam azt a Karthausiban, nekem is igen megtetszett. Kóbi egy pillanatra elpirul, meg is izzad erre a szóra, mert plágiumon kapták, de segítségére van kék selyem kendője, melyet a holnaputáni kranczchenre vett. — Meglehet — szól Kóbi, — hogy nagysád ehhez hasonlót olvasott Jókainál a „Barom történetekben“, de amit mondtam, az sajátom. Ne csodálkozzék kérem rajta, a tanár úr is azt mondta, hogy a nagy elmék néha találkoznak ugyan kijön az olvasóteremből és a másik termet is el akarja hagyni. Itt azonban megszólítják, min az úri-ember annyira boszankodott, hogy elég hallhatóan felkiált: „ezek az ostobák, meg akarják lesni, hogy hová fog menni és mégis megszólítják !“ Névmagyarosítás. Deutsch József, kassai lakos és a III. honvédkerület törzsporkolábja nevét ministeri engedélylyel Dévaira változtatta. Felemelt ebadó: 1882. ápril 1-től fogva minden belvárosi kutyától 5 frt adót kell fizetni ; A külvárosi luxus kutyától 3 frt, külvárosi házi ebtől 1 frt lesz fizetendő. Holdfogyatkozás: F. hó 5-én részleges holdfogyatkozás lesz. Kezdete 4 óra 33 perczkor este, vége 7 óra 55 perczkor. A házmester fizetése. Tegnapelőtt éjjel egyik malomutczai házmester, csengetést hallván, kiment kaput nyitni, a midőn azonban a kapupénzt kérné, oly hatalmas pofon csapással lett megjutalmazva, hogy orra vére rögtön megindult. A kassai lakosok sehogysem tudnak hozzászokni, hogy a házmesternek hatóságilag a meghatározott kapupénzt megfizessék, önmagát adta fel. Német János csobádi volt kanász f. hó 1-jén a kassai városi kapitányságnál jelentkezvén, a következő történetet beszélé el : Néhány nap előtt hagyván el szolgálatomat Újfalura indultam, ahol egy ismerős fafaragónál, kinek neve „Kisszemü“ betértem, ennél egy faragott botot rendeltem magamnak és felszólítására meg is szálltam házánál. Az éj beállta előtt megkérdezett a házigazda, nem volna-e kedvem őt Szent-Andrásra kísérni, ahonnan ő két hízott sertést akar hazahajtani. Miután ez szakmámba vágott, azonnal késznek nyilatkoztam, a helyszínére érve azonban rögtön felismertem a két sertést, melyek saját sógorom tulajdonát képezik. Kijelentettem tehát, hogy a lopásban nem fogok részt venni, sőt ellene szegülni, mire ő félvén a felfedezéstől agyonütéssel fenyegetett és a vele levő szekerczővel nekem is jött. Én azonban megkapván karját, a szekerezőt rövid küzdelem után kezéből kicsavartam, s miután a támadással fel nem hagyott, feléje is vágtam, még pedig oly szerencsétlenül, hogy „Kisszemü“ menten halva rogyott a földre. Én azután megszöktem, lelkiismeretem azonban annyira furdalt, hogy nem volt nyugtom, míg a dolgot fel nem jelenthettem. Az abosi szerencsétlenség második áldozata. Spák, abosi postamester nő cseléde, ki Aboson valamint gazdája egy vagon alá került, szinte meghalt f. hó 1-én, a kassai kórházban. A kivándorló. F. hó 1-jén három Amerikába szándékozó egyént tartóztattak fel Kassán, útlevelek hiányában. Egyikük Kozák György,...iatai legény azonban ellenkezett, állítván, hogy neki van passzusa, mire elő is mutatott egyet, ez azonban nem volt vele azonos, mert marhapasszus volt és egy 17 éves ökörre szólt, — míg a legény sokkal idősebb volt. Berger Armin megszökött. Berger Anin kassai lakos és gépügynök néhány nap előtt Amerikába indult többnemű adósság hátrahagyása mellett. A hitelezők csődöt kértek ellene és Krick Manó, kassai ügyvéd lett tömeggondnoknak kinevezve. Lovaglás a gyalogutakon. Rövid idő óta ismét szokásba vették a tiszt urak és egyébb lovarok, hogy a Széchenyi réten és más helyeken is a gyalogutakon lovagolnak, mi által a nz ok számára fentartott utakat elrontják, berondítják és azoknak gyakran alkalmatlankodnak is. A rend és tisztaság érdekében felszólíttatnak amazon urak, hogy lovaglásra ezentúl csak a kocsi utat használják. Gyanús revolver. Tegnap Trattner zsibárusnál, egy baka egy katonai revolvert akart eladni. Amint Trattner felszólítá, jönne vele a városházra és igazolná magát, a katona a revolver hátrahagyása mellett elpárolgott, hogy beillenék a táncriskola némely növendékei közé, s elég érzékeny, hogy megértse Lajos epedő pillantásait. Elkísérhetem haza Piroska kisasszony ? Félni fog, mert nagyon sötét van, még az utczák ki nincsenek világítva. Pedig dehogy nincsenek ? . Piroska mamája igenlőleg int és az ajánlatot elfogadja. És midőn Lajos a Piroskáék kapuja előtt kezet szerit a fiatal asszonnyal, érzi, hogy keze reszket ! Meg szeretné csókolni azt a kis kezet ; de ott van az asszony őre — a kis leány. Levelezés, B.n., decz. 1-én 1881 Tekintetes szerkesztő ur Ha egy dilettáns vidéki levelező arra köteleztetnék, s csak az esetben fogna tisztelet-példány tiszteletteljes küldésével megtiszteltetni, ha magát erre hetenként legalább is hétszer expediálandó fris juh túró — akarom mondani még frissebb újdonság expediálásával érdemessé teszi, rövid, de velősen adva elő a tényállást, lelki szemeim előtt látom, ilyen formán fogná formátlan levelét formába önteni: „Ma L. ur magtárát ismeretlen tettesek feltörvén, teljesen meghuzamagtalanitották“ , vagy: „V. drákói szigorral akarta kényszeríteni leányát, a bájos Margitot, hogy B.-nek kosarat adva, (nem a szerkesztőit gondolom) kezét G. . . . tiszteletbeli helyettes segédmérnöki díjtalan rajzoló gyakornoknak nyújtsa, mert ez utóbbi vagyonnal született — mint szamár a fülével, (rövid, de velős) / amaz pedig szegény mint a templom egere. — (És az irigyek népünkre fogják, hogy nem gondoskodik leányairól). A szerencsétlen leány öt pakli gyufát evett meg, az első szab. magyar gyufa gyár gyártmányából, s csak F. orvos ügyesen alkalmazott phosphor ellenes gyógymódja mentette meg, a phosphor méregtől okvetlenül bekövetkező phosphoros haláltól.“ — Borzasztó ! . . . Benne vagyok a paradicsomban avval a kis külömbséggel, hogy nem kertbe, de mártásba jutottam. Hasonló, majdnem hihetlen dolog elbeszélése jutott osztályrészemül. 1881. november 27-e, vasárnap, s méghozzá szép holdvilágos őszi este volt. — Azt mondják, ős apám czigány lett volna. — Hiszem , a szép leányt és nótát igen nagyon, a vándorlást meg...........egy csöppet nagyon szeretem. — A sok közül épen egyik vándor utamból tértem haza. Tíz óra lehetett. „Közel s távolban semmi fény nincs“, az este csendjét csak a távolból hallatszó egy-két tót legény „szerelmi szerenádja“ s egy pár éhes kutya közel aecompagnirozó ugatása zavarta. Igazán ábrándozni lett volna kedvem, ha Klárikája okosságát mennél szélesebb körben terjeszthesse. * A terem zsúfolásig van telve, mindenki föltalálta a maga párját. Csak Náczi áll nyugtalanul egy szögletben és jövendőbeli „bordáját” fixirozza. Már egy éve van, hogy odaígérték neki Elzát, s hozzáfogadták instruktornak. Buzgón is jár el a Náczi hivatalában, megy , ahová küldik. Tánczolnia mással nem szabad, csak Elzával, azt az ukázt még otthon bocsátotta ki a madame. Erre meg úgy kell hallgatni, mint a parancsolat, mert különben vége van a reménynek. — Sorakozni ! Kezdődik a harmadik négyes. A Náczi ma már a harmadik négyest tánczolja — Elzával Kaszinó, olvasóterem, iskola — blikkri a táncziskolához képest. Felszínre jön itt minden, az irodalom, művészet, politika, hadászat, s tudja az ég még mi más. Antonie nagysád a „bakfisch“ kor fénypontján áll most. Fáradtan, hanyagul bocsátkozott le a csárdás egetrázó táncba után a puha karszékbe és nehéz, hosszú lélegzetet vesz. —,Ah, élni, élni, mily édes, mi szép! —szól azután Évával, s merően szegzi szemeit tánczosára. A beszélgetés tovább folyik, később a szerelem felé terelik, mert az tudni való dolog, hogy a nélkül fiatalok között nem fejlődik társalgás. — A szerelem egy magasztos burgonya, mely nyersen nem jó, sülve jó, megégetve megint nem jó, — kezdi Kóbi szavalni, ki mellesleg legyen mondva, poéta is — a szerelem egy bűbájos pogácsa, mely A gard’ de dame-ok ? Oh istenem, azok teljes szívből irigylik a fiatal leánykák sorsát. Pedig ők sem panaszkodhatnak, különösen a Piroska kisérőnője nem. Lajos jó, derék fiú , jól tánczol, de még jobban politizál, már t. i. a nőkkel szemben. Ő ismeri azt a theoriát, hogy a leányszivhez, csak az anya szivén keresztül, annak közvetítésével lehet jutni. A bók az anyánál kezdődik, s a diadal — a lányé. De a táncziskolában megfordítva kell eljárni, ha a tánczosnőnek szép kisérőnője van. Lajos gyakorolja is azt a műfogást. Nagyon szereti a kis Piroskát, szüntelen vele tánczol és anyjára mosolyog. Hisz Piroska anyja még maga is oly fiatal. Nem sokára itt lesz a farsang. Lesz jogász bál. Már hogyne vinné el oda minden anya leányát. Hadd nyugodjék az alatt a munka, a leczke. Tudja azt a tanár úr is, hogy nem egészséges a sok tanulás, különösen farsang alatt. Majd tánczol akkor a mama is egy oldalán a teremnek , a másikban a leány. Udvarolnak ilyenkor a leánynak, és a mamának egyaránt. Ilyenkor minden szabad, mert farsang van. A férj a maga dolga után lát, nincs mit féltenie, mert a leány és mama őrködnek egymás felett. Igaza van Évának : — Ah, élni, élni , mily édes, mi szép ! . .