Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-12-03 / 96. szám
III. évfolyam. Kassa, szombat, 1881. deczember 3. 96. szám. WÍJMVinfKT KJI71 fiNY ^ eu: 1 JLiJj ■ 1UJJMVI JVUljJjUIi 1 ■ "■«“ Egesz évre 6 fit a legjutányosabb ár Fél évre 3 ,, mellett vétetnek fel a Negyedévre 1,, 50kr. Pannónia könyvLeges mm ara 8 kr. SZERKESZTI: DR. HOHENAUER IGNÁCZ. *-----------------------* -----------------------nyomda-részvénytár- Becsültetés. Másoktól rendszerint szeretjük megkövetelni, hogy irányunkban becsülést mutassanak , holott ezt követeléssel épen nem, hanem érzéseink, gondolataink s ezek megtestesítése, tetteink becsülésre méltó volta által vívhatjuk csak ki. De nem elég látszatával bírni a jó tulajdonoknak. Ez csak önámítás. A puszta látszat olyan mint a talmi arany, kevés idő múlva színét veszti, s kitűnik, hogy nincsen alatta valódi érték. Az emberek ítéletét nem kell megvetni , de ne is fogadjuk el azt egyedüli szabályozónak tetteink irányzására. Esz és szív legbiztosabb irányadók, csak ne engedjük őket megvesztegetni a vágy és érdek tanácsai által. Önmagunk ismerhetjünk legjobban szellemi és erkölcsi értékünket, s ez határozza meg önbecsülésünk mértékét is. Az önbecsülést azonban ne tévesszük össze az önhitséggel, mely dicsvágyó, de felületes képzettségű korlátolt eszű emberek sajátja, kik épen tudatlanságuk miatt túlbecsülik önértéköket. Az önhittnek merész fellépése, személyének előtérbe tolása csak rövid időre ejtheti tévedésbe a gondolkozókat, kik csakhamar tudják magukat tájékozni, hogy mit tartsanak az ilyen emberről. Ha azt találod, hogy nem eléggé becsülik mások, vizsgáld meg önmagadat, mily arányban állanak jó tulajdonaid fogyatkozásaiddal, éis ha azon tapasztalatra jutnál, hogy magadban rejlik az ok, csak egy út van a becsüléshez, emelni nemi és erkölcsi értékedet. Észt adhat a természet bárkinek, de a jellem önmagunktól függ. Eszedet bámulhatják, de jellemedért tisztelni, becsülni fognak az emberek. Ne hanyagold el értelmi tehetséged fejlesztését, törekedjél szaporítani ismereteidet, de mindenekfelett jellemedet képezd ki, mert az emberi névre csak akkor leszesz méltó, ha jellemed szép és nemes. Vess meg minden alacsony érzést, becstelen vágyat, nemtelen ösztönt. Állj ellent a gondolatnak, mely ellen önérzeted és szived tiltakozik. Az ön’o. c. ülés érzete csak akkor támadhat fel jogosan bennünk, ha az erkölcsi tökéletesség eszménye felé komoly szándékkel, erős kitartással nemcsak törekedtünk, de közelítettünk is. S a mily mértékben lettünk méltóvá önmagunk előtt a becsülésre, oly mértékben és önként tisztelnek meg bennünket mások is becsülésükkel. Becsüld önmagadat, ha akarod, hogy mások által becsültessél. Hidvégi a Azt hittem. Azt hittem egykor . . . holdas éjszakán Mesélgetsz majd ,szép álmodról nekem Kehiemre hajtod lázas, bús fejed S hosszan merengsz el halk beszédemen. Elnémítod az ajk vádló szavát 8 menhelyre lelsz majd forró szívemen De mást akart a sors ! Még élek én S te már pihensz a földben csendesen Azt hittem egykor . . . hófehér karod Büszkén ölelni fog még engemet; Légszin szemedből olvasom ki majd A boldogságot, földi üdvömet . Elmondod nékem, hogy mit érezel . . És hogy szerelmed véges-végtelen, De mást akart a sors ! Még élek én, S te már pihensz a földben csendesen Azt hittem egykor. . . titkon s hallgatag Pelész kisérőm életutamon: Megédesited majd a perczeket Miket éltemre a bú árnya von Lecsókolod a homlok jellegét S elrészegülsz az üdvben vén velem de mást akart a sors ! Még élek én S te rég pihensz a földben csendesen, Halmágyi F. Gyula Táncziskola. Karczolat. — Tihanyi Benőtől. Én istenem, de boldog is az ember, mig fiatal, mig azon korban van, midőn a szívnek, a fantá- Közraktárak építése. Az ország több vidékén üdvös mozgalom indult meg, mely megérdemli, hogy vele tüzetesebben foglalkozzunk. Szegeden, Nagyváradon, Aradon, Kassán közraktárakat akarnak építeni. Ha termelőink szövetkeznek és a vasúti állomásnál építenek szilárd magtárakat vágánnyal összekötve az állomással; e közraktárak építése által : a) a termelő gabonáját magtárba szállíthatja akkor, midőn nincs más dolga, b) áruinak eladására felhasználhatja a kedvező conjuncturát, mivel rossz út esetében birtokáról képtelen szállítani és a kedvező árkeretet gabonájának értékesítésére felhasználni ; c) a közös raktárbani elhelyezés által egyenlő áruk nagyobb mennyiségű kínálata kedvezőbb vevőket talál, mint kisebbé. E szolid közraktárakban elhelyezett biztosított árukra mindig szerezhető lesz pénzintézetektől olcsó kölcsön és így a termelő nem lesz kénytelen áruján potom áron túladni, vagy uzsorakamatos pénzzel spekulálni. A jelenleges pénzbőség mellett provincziális pénzintézeteink hajlandók is lesznek ily raktárak építésére, ha a termelők a megkívántató biztosítékot nyújtják a befektetett tőke mérsékelt gyümölcsözésére. A közraktárak építése sem nagy nehézségekbe, sem sok költségbe nem kerül, ha az érdekeltek azt a maguk számlájára építtetik. Ha például egy oly vidéki nagyobb városban, mely a fenti igényeknek megfelel, a termelők és kereskedők egy 20.000 mm. befogadási képességgel bíró közraktár építésére szövetkeznek a következő számítás alapján juthatnak könnyű szerrel közraktárhoz. Szilárd közraktár építése minden métermázsányi befogadási képesség után 4—5 frlba kerül. Tehát egy 20.000 mmázsát befogadó közraktár 80—100 ezer frtba kerül. Jelenleg a 100 frt névértékű 41/2n/6-os földhitelintézeti záloglevél értéke 91 és 95 frt között váltakozik. Számítsuk tehát, hogy az említett közraktár építése 100.000 frt névértékű záloglevélbe kerül. Az évi tőke- és kamattörlesztés 77 félévi részletekben, azaz 381/* éven át 5500 frt. Tehát a 20.000 mm. befogadása közraktár métermázsánkint és évenkint 27'/* krajczárba kerül és 38'/s év múlva az érdekelt felek saját tulajdonát képezi. Látható tehát, hogy gazdáink és kereskedőink egyesülése közraktárak építésére, akár saját, akár kölcsöntőkével roppant előnyösen és a jelenlegi pénzkamatláb mellett igen jutányosan eszközölhető. Mindenesetre jobban teszik gazdáink, ha közös magtárakat építenek, mint ha azt biztosíték mellett vállalkozókra bízzák, mivel olcsó raktározás mellett tulajdonosai lesznek az általuk fölépített, tárházaknak Egy kis jóakarat mellett a közraktárak a vidéken minden nehézség nélkül könnyen állíthatók föl. A törvényhozás és az egyes városok bizonyára megaziának széles, beláthatlan tája van, melyen könnyű szárnyaival át — meg átrepül és azon ponton telepedik meg, melyen minden ifjú vágyai összepontosulnak. Az ifjú ideálját keresi és azt legnagyobb részt meg is találja a táncziskolában. "Tagadhattad, hogy az első szerelem színhelye a táncziskola, ahol a fiatal hős, ki alig ocsúdott fel a latin grammatikából, egy szeretett leánynak szemeiben felejtve magát, egészen megváltoztatja eddigi életmódját. Ez a szerelem első fázisa, midőn az érzelem nem hogy nagy, hőstettekre, vagy legalább tevékenységre serkentené, hanem inkább lomhává, hanyaggá tesz. A táncziskolai szerelemben csak füstölög, de nem ég a szív, s e füstben minden tett megful. A saison befejeztével még csak parázs sem marad a szívben, ép úgy eltűnik a füst is, s mindaz, amit a kezdő szerelmes fölmutathat, az az udvarias hajlongások eleme. A leányka is hasonló változásokon megy keresztül, s a mivel ő dicsekedhetik az a : —■ ti a gysá d czim. daadják ez intézmény felkarolóinak mindazon engedményeket, melyekre a czél eléréséhez szükségük leendő—s. Bánó József indítványa. A Felvidék magyarosítása ügyében Bánó József, közéletünk e kitűnő egyénisége, mint már több ízben volt alkalmunk fölemlíteni, nagyfontosságú mozgalmat indított Sáros megyében, a Felvidék magyarosításának érdekében. A czél oly nagy és ránk nézve oly életbe vágó, hogy óhajtanunk kell, hogy az eszme minél szélesebb körben elterjedjen, s a megindított mozgalom, minél nagyobb arányokat öltsön. Ennek előmozdítására maga Bánó József tette a legnagyobb lépést azon indítványa által, melyet Sáros megye egyik utóbbi közgyűlésén terjesztett elő, s mely a közgyűlésen viharos tetszést aratott, s nagy lelkesedéssel karoltatott fel. Az indítvány, az azt bevezető beszéddel együtt a következő volt T. megyei közgyűlés : Azon rokonszenv, mellyel — legalább a külső jelek után ítélve — a történelmi társulat gyűlésén méltóztattak felszólalásomat fogadni, Sáros megye népének egykori magyarsága és annak újra megmagyarosító hatása érdekében , nemcsak késztet, de kötelességemmé teszi, hogy ezen ügyet a magam részéről legalább megindítsam, gyenge erővel, de a legszentebb, legtisztább akarattal, mely a gyöngét is erőssé teheti. Indítványom következő : „Sáros megye közönsége elhatározta, miszerint kötelességének fogja tartani, határa körében, minden törvényes és megengedhető eszközökkel — társadalmi úton is — a nép között a magyar nyelvet és szellemet terjeszteni“. „Ezen czél kivételére, az egész megye köréből száz tagú bizottságot nevez ki, melynek feladata a követendő eljárás körül az elveket és alapszabályokat megállapítani és az ügy keresztülvitelére a törvényes lépéseket megtenni.“ „Egyszersmind elhatározza a megye, hogy az elvek és alapszabályok megállapítása mán. a szomszéd Abauj, Szepes, Zemplén és Gön megyéket hasonló és lehetőleg egyöntetű eljárásra fogja felszólítani, sőt e szándékát körlevél útján minden magyarországi testvértörvényhatósággal kívánja megismertetni.“ Amint méltóztatnak látni, a czél első vonalban Sáros megye népének újra megmagyarositása, másod vonalban a szomszéd megyék és magyarság összes törvényhatóságainak hasonló eljárása. A milyen szent a czél, egyszersmind oly nagy és nehéz, de mindenesetre méltó nemes gondolkozása. Hazájukat forrón szerető és önzetlen férfiakhoz. Azonban, t. közgyűlés, vannak oly magasan álló, önmagukban és önmagukból világitó eszmék, melyek Azért nem is veszem rossz néven, ha a kis Klárika is itt van, habár még nem idősebb nyolcz évesnél. Mamácskája jó tánczosnőt akar nevelni, hogy azután a sok mulatságon, bálon, petrezselymet ne áruljon; meg hát az igazat megvallva, hogy a leány szeretőire méltó legyen és később férjet kaphasson. Ha nekem kis lánykám volna, ban küldeném abba a nevelő intézetbe. Én még korábbert mindenkinek kötelessége leányából honleányt, művelt nőt és jó gazdasszonyt nevelni Gyönyörű, szemkápráztató kép tárul föl az ember előtt, ha hetenkint abba a szentélybe lép, melyet táncziskolának neveznek. Különösen a fiatal szív előtt olyasmi az, mint a paradicsom, melyről az előtt csak álmodni lehetett. Emlékszem reá, midőn én is oly irigykedve álmodtam felőle, s csak azon vettem magam észre, hogy fölébredtem a táncziskolában. A táncziskola valóságos respublika, a szabadság netovábbja. A kis „herczig“ Klárika mamája oldala mellett ül és aggódva tekint körül, ha még nem jön-e valami jó tánczos. — Szabad kérnem nagysád ? (sic !) Az a kilencz éves Józsika. — Klárika mamájára is, meg a lovagra is tekint, aztán ajkbiggyesztve szól : — Én nem tánczolok magával . Józsika félre áll, kosarat kapott. A marácska kérdő tekintetet vet kedves leányára és azt a kielégítő választ kapja, hogy : — Nekem nagyobb tánczos kell. Amint hazaérnek, azonnal tudtul adja a mama férjének, hogy milyen okos az ő leányuk. Egyébiránt régen tudják már ők azt,— régen mondták. Azután a szakácsnő, után a szobalány jön, mindegyiknek a ma este történt dolgot tudomásul kell vennie. Korán reggel megtudja az egyik szomszédasszony, ez elmondja a többinek. A reggeli piaczi vásárlásoknál erről beszél a mama és délutánra ennek tiszteletére ozsonnát ad, s az egésznek csak az a czélja, hogy