Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1881-12-03 / 96. szám

III. évfolyam. Kassa, szombat, 1881. deczember 3. 96. szám. WÍJMVinfKT KJI71 fiNY ^ eu: 1 JLiJj ■ 1UJJMVI JVUljJjUIi 1 ■ "■«“ Egesz évre 6 fit a legjutányosabb ár Fél évre 3 ,, mellett vétetnek fel a Negyedévre 1,, 50kr. Pannónia könyv­Leges mm ara 8 kr. SZERKESZTI: DR. HOHENAUER IGNÁCZ. *-----------------------* -----------------------­nyomda-részvénytár- Becsültetés. Másoktól rendszerint szeretjük megköve­telni, hogy irányunkban becsülést mutassanak , holott ezt követeléssel épen nem, hanem érzé­seink, gondolataink s ezek megtestesítése, tet­teink becsülésre méltó volta által vívhatjuk csak ki. De nem elég látszatával bírni a jó tulaj­donoknak. Ez csak önámítás. A puszta látszat olyan mint a talmi arany, kevés idő múlva szí­nét veszti, s kitűnik, hogy nincsen alatta va­lódi érték. Az emberek ítéletét nem kell megvetni , de ne is fogadjuk el azt egyedüli szabályozó­nak tetteink irányzására. Esz és szív legbizto­sabb irányadók, csak ne engedjük őket meg­vesztegetni a vágy és érdek tanácsai által. Ön­magunk ismerhetjünk legjobban szellemi és er­kölcsi értékünket, s ez határozza meg önbecsü­­lésünk mértékét is. Az önbecsülést azonban ne tévesszük ös­­­sze az önhitséggel, mely dicsvágyó, de felüle­tes képzettségű korlátolt eszű emberek sajátja, kik épen tudatlanságuk miatt túlbecsülik önér­­téköket. Az önhittnek merész fellépése, szemé­lyének előtérbe tolása csak rövid időre ejtheti tévedésbe a gondolkozókat, kik csakhamar tud­ják magukat tájékozni, hogy mit tartsanak az ilyen emberről. Ha azt találod, hogy nem eléggé becsül­­i­k mások, vizsgáld meg önmagadat, mily arány­ban állanak jó tulajdonaid fogyatkozásaiddal, éis ha azon tapasztalatra jutnál, hogy magad­ban rejlik az ok, csak egy út van a becsülés­hez, emelni n­emi­ és erkölcsi értékedet. Észt­ adhat a természet bárkinek, de a jel­lem önmagunktól függ. Eszedet bámulhatják, de jellemedért tisztelni, becsülni fognak az em­berek. Ne hanyagold el értelmi tehetséged fejlesz­tését, törekedjél szaporítani ismereteidet, de min­­­denekfelett jellemedet képezd ki, mert az em­­beri névre csak akkor leszesz méltó, ha jelle­m­e­d szép és nemes. Vess meg minden alacsony érzést, becstelen vágyat, nemtelen ösztönt. Állj ellent a gondolatnak, mely ellen önérzeted és szived tiltakozik. Az ön’o. c. ülés érzete csak akkor támad­hat fel jogosan bennünk, ha az erkölcsi tökéle­tesség eszménye felé komoly szándékkel, erős kitartással nemcsak törekedtünk, de közelítet­tünk is. S a mily mértékben lettünk méltóvá ön­magunk előtt a becsülésre, oly mértékben és önként tisztelnek meg bennünket mások is be­csülésükkel. Becsüld önmagadat, ha akarod, hogy má­sok által becsültessél. Hidvégi a Azt hittem. Azt hittem egykor . . . holdas éjszakán Mesélgetsz majd ,szép álmodról nekem Kehiemre hajtod lázas, bús fejed S hosszan merengsz el halk beszédemen. Elnémítod az ajk vádló szavát 8 menhelyre lelsz majd forró szívemen De mást akart a sors ! Még élek én S te már pihensz a földben csendesen Azt hittem egykor . . . hófehér karod Büszkén ölelni fog még engemet; L­égszin szemedből olvasom ki majd A boldogságot, földi üdvömet . Elmondod nékem, hogy mit érezel . . És hogy szerelmed véges-végtelen, De mást akart a sors ! Még élek én, S te már pihensz a földben csendesen Azt hittem egykor. . . titkon s hallgatag­­ Pe­lész kisérőm élet­utamon: Megédesited majd a perczeket Miket éltemre a bú árnya von Lecsókolod a homlok jellegét S elrészegülsz az üdvben vén velem de mást akart a sors ! Még élek én S te rég pihensz a földben csendesen, Halmágyi F. Gyula Táncziskola. Karczolat. — Tihanyi Benőtől. Én istenem, de boldog is az ember, mig fiatal, m­ig azon korban van, midőn a szívnek, a fantá- Közraktárak építése. Az ország több vidékén üdvös mozgalom indult meg, mely megérdemli, hogy vele tüzetesebben fog­lalkozzunk. Szegeden, Nagyváradon, Aradon, Kassán közraktárakat akarnak építeni. Ha termelőink szövetkeznek és a vasúti állomás­nál építenek szilárd magtárakat vágán­nyal össze­kötve az állomással; e közraktárak építése által : a) a termelő gabonáját magtárba szállíthatja akkor, mi­dőn nincs más dolga, b) áruinak eladására felhasz­nálhatja a kedvező conjuncturát, mivel rossz út ese­tében birtokáról képtelen szállítani és a kedvező ár­keretet gabonájának értékesítésére felhasználni ; c) a közös raktárbani elhelyezés által egyenlő áruk na­gyobb mennyiségű kínálata kedvezőbb vevőket talál, mint kisebbé. E szolid közraktárakban elhelyezett biztosított árukra mindig szerezhető lesz pénzintéze­tektől olcsó kölcsön és így a termelő nem lesz kény­telen áruján potom áron túladni, vagy uzsora­kama­tos pénzzel spekulálni. A jelenleges pénzbőség­ mel­lett provincziális pénzintézeteink hajlandók is lesznek ily raktárak építésére, ha a termelők a megkívántató biztosítékot nyújtják a befektetett tőke mérsékelt gyümölcsöz­ésére. A közraktárak építése sem nagy nehézségekbe, sem sok költségbe nem kerül, ha az érdekeltek azt a maguk számlájára építtetik. Ha például egy oly vidéki nagyobb városban, mely a fenti igényeknek megfelel, a termelők és kereskedők egy 20.000 mm. befogadási képességgel bíró közraktár építésére szö­vetkeznek a következő számítás alapján juthatnak könnyű szerrel közraktárhoz. Szilárd közraktár építése minden métermázsányi befogadási képesség után 4—5 frlba kerül. Tehát egy 20.000 mmázsát befogadó közraktár 80—100 ezer frtba kerül. Jelenleg a 100 frt névértékű 41/2n/6-os földhitelintézeti záloglevél értéke 91 és 95 frt között váltakozik. Számítsuk tehát, hogy az említett köz­raktár építése 100.000 frt névértékű záloglevélbe ke­rül. Az évi tőke- és kamattörlesztés 77 félévi rész­letekben, azaz 381/* éven át 5500 frt. Tehát a 20.000 mm. befogadása közraktár métermázsánkint és éven­­kint 27'/* krajczárba kerül és 38'/s év múlva az ér­dekelt felek saját tulajdonát képezi. Látható tehát, hogy gazdáink és kereskedőink egyesülése közraktárak építésére, akár saját, akár köl­­csön­tőkével roppant előnyösen és a jelenlegi pénz­kamatláb mellett igen jutányosan eszközölhető. Mindenesetre jobban teszik gazdáink, ha közös mag­tárakat építenek, mint ha azt biztosíték mellett vál­lalkozókra bízzák, mivel olcsó raktározás mellett tu­lajdonosai lesznek az általuk fölépített, tárházaknak Egy kis jóakarat mellett a közraktárak a vidéken minden nehézség nélkül könnyen állíthatók föl. A törvényhozás és az egyes városok bizonyára mega­ziának széles, beláthatlan tája van, melyen könnyű szárnyaival át — meg át­repül és azon ponton tele­pedik meg, melyen minden ifjú vágyai összeponto­­sulnak. Az ifjú ideálját keresi és azt legnagyobb részt meg is találja a­­ táncziskolában. "Tagadhattad, hogy az első szerelem színhelye a táncziskola, a­hol a fi­atal hős, ki alig ocsúdott fel a latin grammatikából, egy szeretett leánynak szemeiben felejtve magát, egé­szen megváltoztatja eddigi életmódját. Ez a szerelem első fázisa, midőn az érzelem nem hogy nagy, hős­tettekre, vagy legalább tevé­kenységre serkentené, hanem inkább lomhává, ha­­nyaggá tesz. A táncziskolai szerelemben csak füstö­lög, de nem ég a szív, s e füstben minden tett megful. A saison befejeztével még csak parázs sem ma­rad a szívben, ép úgy eltűnik a füst is, s mindaz, a­mit a kezdő szerelmes fölmutathat, az az udvarias hajlongások eleme. A leányka is hasonló változásokon megy ke­resztül, s a mivel ő dicsekedhetik az a : —■ ti a g­y­­s­á d czim. daadják ez intézmény felkarolóinak mindazon enged­­ményeket, melyekre a czél eléréséhez szükségük leend­ő—s. Bánó József indítványa. A Felvidék magyarosítása ügyében Bánó József, közéletünk e kitűnő egyénisége, mint már több ízben volt alkalmunk fölemlíteni, nagyfontosságú mozgalmat indított Sáros megyében, a Felvidék magyarosításának érdekében. A czél oly nagy és ránk nézve oly életbe vágó, hogy óhajtanunk kell, hogy az eszme minél szélesebb körben elter­jedjen, s a megindított mozgalom, minél nagyobb arányokat öltsön. Ennek előmozdítására maga Bánó József tette a legnagyobb lépést azon indítványa ál­tal, melyet Sáros megye egyik utóbbi közgyűlésén ter­jesztett elő, s mely a közgyűlésen viharos tetszést aratott, s nagy lelkesedéssel karoltatott fel. Az in­dítvány, az azt bevezető beszéddel együtt a következő volt T. megyei közgyűlés : Azon rokonszenv, mel­­­lyel — legalább a külső jelek után ítélve — a tör­ténelmi társulat gyűlésén méltóztattak felszólaláso­mat fogadni, Sáros megye népének egykori magyar­sága és annak újra megmagyarosító hatása érdekében , nemcsak késztet, de kötelességemmé teszi, hogy ezen ügyet a magam részéről legalább megindítsam, gyenge erővel, de a legszentebb, legtisztább akarattal, mely a gyöngét is erőssé teheti. Indítványom következő : „Sáros megye közönsége elhatározta, miszerint kötelességének fogja tartani, határa körében, minden törvényes és megengedhető eszközökkel — társa­dalmi úton is — a nép között a magyar nyelvet és szellemet terjeszteni“. „Ezen czél kivételére, az egész megye köréből száz tagú bizottságot nevez ki, melynek feladata a követendő eljárás körül az elveket és alapszabályokat megállapítani és az ügy keresztülvitelére a törvényes lépéseket megtenni.“ „Egyszersmind elhatározza a megye, hogy az elvek és alapszabályok megállapítása mán. a­ szom­széd Abauj, Szepes, Zemplén és Gö­n m­egyéket ha­sonló és lehetőleg egyöntetű eljárásra fogja felszólí­tani, sőt e szándékát körlevél útján minden magyar­­országi testvértörvényhatósággal kívánja megismer­tetni.“ A­mint méltóztatnak látni, a czél első vonalban Sáros megye népének újra megmagyarositása, másod vonalban a szomszéd megyék és magyarság összes tör­vényhatóságainak hasonló eljárása. A milyen szent a czél, egyszersmind oly nagy és nehéz, de mindenesetre méltó nemes gondolkozása. Hazájukat forrón szerető és önzetlen férfiakhoz. Azonban, t. közgyűlés, vannak oly magasan álló, önmagukban és önmagukból világitó eszmék, melyek Azért nem is veszem rossz néven, ha a kis Klá­rika is itt van, habár még nem idősebb nyolcz éves­nél. Mamácskája jó tánczosnőt akar nevelni, hogy az­után a sok mulatságon, bálon, petrezselymet ne árul­jon; meg hát az igazat megvallva, hogy a leány sze­retőire méltó legyen és később­­ férjet kaphasson. Ha nekem kis lánykám volna, ban küldeném abba a nevelő intézetbe. Én még koráb­bert min­denkinek kötelessége leányából honleányt, művelt nőt és jó gazdasszonyt nevelni Gyönyörű, szemkápráztató kép tárul föl az em­­ber előtt, ha hetenkint­ abba a szentélybe lép, melyet táncziskolának neveznek. Különösen a fiatal szív előtt olyasmi az, mint a paradicsom, melyről az előtt csak álmodni lehetett. Emlékszem reá, midőn én is oly irigykedve ál­modtam felőle, s csak azon vettem magam észre, hogy fölébredtem a­­ táncziskolában. A táncziskola valóságos respublika, a szabadság netovábbja. A kis „herczig“ Klárika mamája oldala mellett ül és aggódva tekint körül, ha még nem jön-e va­lami j­ó tánczos. — Szabad kérnem nagysád ? (sic !) Az a kilencz éves Józsika. — Klárika mamá­jára is, meg a lovagra is tekint, aztán ajkbig­­­gyesztve szól : — Én nem tánczolok magával . Józsika félre áll, kosarat kapott. A mar­ácska kérdő tekintetet vet kedves leányára és azt a kielé­gítő választ kapja, hogy : — Nekem nagyobb tánczos kell. A­mint haza­érnek, azonnal tudtul adja a mama férjének, hogy milyen okos az ő leányuk. Egyébiránt régen tudják már ők azt,­­— régen mondták. Azután a szakácsnő, után a szobalány jön, mindegyiknek a ma este történt dolgot tudomásul kell vennie. Korán reggel megtudja az egyik szomszédasszony, ez el­mondja a többinek. A reggeli piaczi vásárlásoknál erről beszél a mama és délutánra ennek tiszteletére ozsonnát ad, s az egésznek csak az a czélja, hogy

Next