Felvidéki Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-103. szám)
1887-12-03 / 95. szám
TY évfolyam. Kassa 1887. szombat, deczember 3. 9 £ . FELVIDÉKI KÖZLÖM.¥ Egész évre 6 fit a legjutányosabb árak Fél évre 3 „ ------------------ moellett vétetnek fel Bernovits Gusztáv Negyedévre 1 ., f Obr. könyvnyomdájában malom-utcza 14. sz. a. Egy szám 6 kr SZERKESZTI ÉS KIADJA. Dr. HOHENAUER IGNACZ Eg/p/tL“5‘kr •----------------------• •----------------------• ■Ind«« >. szám: ----------------A A falusi iskolák. Nemcsak a városban, de falu helyen is sokat tapasztalhat az ember, ha t. i. a szó valóságos értelmében megvannak a „szemei a látásra és fülei a hallásra.11 Tapasztalhatja ugyanis a többi közt azt, hogy érdemes gazd’uram tiszteségesen kijavíttatja romfiak meg a „malacz urfiak“ ólját; a bapláne annyira vitték, hogy emeletes lakásuk van ; de hogy is mondjam tovább : a kis boczi kedvéért néném asszony ugyancsak gyakran megemelinti a zabos szuszékot, hogy a jóban öregbedjék , ámde a nagyreményű kisgazdák iskolája vajmi kevés gondot ad a falu atyáinak, nem gondolván azzal, hogy a gyermek ott szerzi meg ama legszebb és legbiztosabb örökséget, melyet nem ver el a jég, nem perzsel ki a szárazság, nem emészt el a tűz, s méghozzá az a jó oldala is van, mint örökségnek, hogy meg sem százalékolják a szülők halála után. Bezzeg, mily más kép van az „külföldön,“ node aztán nem is hiába mondjuk minduntalan, hogy nagy majszter az a német, okos nép az a franczia, meg sok mindenfélét kitalál az az angol. Sok falut tudnék előszámlálni — notabene : tisztelet a dicsérendő kivételeknek, ahol bizony a legárvább sorsban éktelenkedik az iskola. Ha csak valami jóravaló patrónusa nincs, bizony szánandó még rá tekinteni is. Én azt tartottam mindig, hogy ha az ember valamely faluról tudni akarta : „Hányat ütött ott az óra ?“ csak tekintse meg iskoláját. Az iskola valóságos tükre községének. Hallottam én már olyanforma beszédet is, pedig jóravaló falusi gazdaemberektől: „Ugye, már minek való az a nagy tanultság ? lám, a régi jó öregek nem igen törték magukat utána, de azért öreg apámnál sem volt derekabb ember héthatáron ; a könyv, a tudomány nem való a paraszt embernek, annak való az csak.“ E badar okoskodásra nem érdemes behatóan reflectálni; legfeljebb : a vagyok, miszerint az ily „Pató-féle mondó emberek“ jöhet még ide, hogy „maradiságuk“ bűnös érzetében vetni fogják a kását, hogy köles teremjen belőle, szórni fogják a juhtúrót, hogy bárány keljen ki belőle tavaszkor. — Ha az ő fonák okoskodásuk után indulna a világ, akkor a következő skálát kapnák meg az életben , ugyanis, szűk iskola , tágas korcsma, szúnyog tanító , pók csapiáros, üres padok , teli börtön, rövid tanulás, végtelen ivás, libapásztorkodás , lehetőség. Hogy a falusi gazdaembernek szüksége valami egetverő tudományra, nincs az világos, de szüksége van mindamaz ismeretekre, melyeket a haladó kor lépten nyomon megkövetel. Hiába, korunk a haladás kora, hatalmi köre alól nem vonhatja ki magát a legutolsó falusi ember sem, ha csak a sebesen vágtató szekérről lemaradva az utporában fetrengeni nem akar, hogy az után a jövök által el ne tiportassék Vannak továbbá oly falusiak is, kik gyermekeiket járatják úgy, ahogy iskolába, de midőn innen kikerülnek, mit sem törődnek többé az ifjúval, nem küldik a vasárnapi vagy ismétlő iskolába, s így azok az elemi ismeretek is, melyeket a szegény tanító nagy üggyel-bajjal fejébe vert, — csakhamar oly hirtelen elgőzölögnek, hogy van rá eset, miszerint ha hirtelenében kérdezzük tőle : két kéz meg két láb, mennyi az ? hát rá mondja nagy bölcsen : az négy láb ! — Vagy ha vásárra megy, ott a lelketlen emberek tudatlanságát felhasználva megcsalják, rászedik, laddá teszik. — De hány eset van erre, van. Megmondom neki, hogy itt volt és nagyon örülni fog neki. Nagy láz gyötri szegényt. Szegény, jó gyermek. Csak hagymáz ne legyen belőle! Ebédnél vettem észre, hogy nincs étvágyam. Rosszul aludtam. Szegény Aurora. Magam is meg voltam lepetve, midőn e két szót kiejtettem . Talán csak nem lesz komoly baja. Elmentem Desbleui orvoshoz, mert szivem szokatlanul dobogott. Egyúttal megkérdeztem, — miután elmondtam az orvosnak bajomat. — mi baja van Camonard asszony húgának. Az orvos vállát vonogatta. A következő három héten át naponkint elmentem az orvoshoz. A szívdobogás nem akart elhagyni. Igaz, hogy az orvosság mindig a zsebembe maradt , nem vettem be semmit. Végre Camonard asszonytól levelet kaptam. Ebben tudósított, hogy a beteg állapota jobbra fordult, de falura kell költözködnie, hogy Aurora teljesen felgyógyuljon. Egy utas hozzátette, hogy ha a véletlen egyszer arra felé visz, nagyon örülni fog, ha meglátogatom. Hogyne fogadtam volna el a meghívást! Hat hét múlva elérkezett a szünidő és útra keltem. Camonard asszony rendkívül szívélyesen fogadott. Majdnem tárt karokkal jött felém. — Ön velünk fog reggelizni! Azután néhány napig itt marad, mert tudom, hogy önnek most szünideje van. Szobáról rögtön gondoskodtam. Egy óra múlva reggelizünk ! Midőn szobámban voltam, önkéntelenül azt érdeztem magamtól, mit jelent e feltűnő szívélyesség ? Lehetnek, kik a kötelező iskoláztatást szabályozó törvényre hivatkozva azt mondják : „hiszen mai napság minden gyermeknek iskolába kell járnia, tehát nagyon is pessimisticus szemüvegen nézem a dolgokat, ne fessem a falra az ördögöt." Nem is festeném én, de mit tehetek róla, ha festenem sem kell, mert tényleg megvan. Hol van meg ? kérdik ugye önök. Ott van sok falusi tanító háza tájékán, ott gubbaszkodik. A szegény „mester“ fárad, izzad, de a megélhetés sanyarú ösztöne arra készüt, hogy bizony a tanórák helyett a krumpli földre kénytelen menni munkálkodni, ha „élni akar.“ Miért ? azért, mert a falu nem gondol iskolájával és legfőképen annak vezetőjével. retek íme falusi atyámfiai, véssétek lelkiismercz táblájára, az egyszeri falusi nótárius szavait „Ha van hited, keresztény és apa Magyar testvérem ! ne feledd soha . Hogy gyermekednek sokkal tartozol, Mit iskolában nyer, másutt sehol. Az isten, a hit, nemzet és család Mind azt kívánja: „ne hagyd iskolád Rusticus. Hírek. TÁH .A. tanítvány. (Vége.) Egyszer azonban üresen találtam a pavillont — A kisasszony beteg — monda a szolga. Asszonyom várja önt a szalonban. Beteg, ő beteg! úgy látszik, jobban kinézza magát, mintsem kellene. De menjünk a nagynénéhez ki várakozik. Ott találtam a szalonban. — Látja ön, tanító úr, mégis csak jó volt, hogy önt választottam. Aurora már rendhez szokott. Megmossa kezeit, csinosan öltözködik, nem mászik fel a fákra és illedelmesen ül a széken. Ma egy kissé rosszul érzi magát. Meghűlés, semmi, más. Az orvos azt akarja, hogy ágyban maradjon. És hogy megy e tanulás ? Talán csak nem erőltette meg magát . A pavillonban mindössze három órát tölt, a többi időt pedig varrással és hímzéssel. Ez nem ronthatta meg egészségét. Ha egészséges lesz, értesíteni fogom önt. A nagynéni csengetett és a szolga madeirát hozott. Elmúlt két nap, egy hét, anélkül, hogy Camonard asszonytól hírt hallottam volna. Ekkor elhatároztam, hogy felkeresem őt, Ah, ön az uram ! .Szegény gyermek. Valóságos betegség fejlődött ki. Nem panaszkodik, mindent megtesz, mit csak kívánunk. Bocsásson meg hogy elhagyom önt. Ő hozzá megyek, mert egyedülz első adomány. Méltóságos Bubics Zsigmond püspök kedden a városi törvényhatóság tisztelgése alkalmával egy ezer irtot adott át a polgármesternek a városi szegények között leendő szétosztás végett. Ugyanekkor a nőegylet részére is 500 irtot adományozott. A felköszöntőket, melyek novembe 29-én a püspöki installáczionális bankett alkalmával mondattak, ugyanaznap délutánján nyomatott lapunkban nem hozhatván, legnevezetesbjeit utólagosan közöljük! Bubics Zsigmond kassai püspök ő méltósága a következő szavakban adott kifejezést jó kívánságainak Reggelihez hívtak. Mily gyönyörű leányt láttam Camonard asszony oldalán ! A fénylő szemekből szende tűz sugárzott. A gondosan ápolt dús haj puhán árnyalta be a fehér homlokot. Három hónap alatt ily változás. Örültem, hogy Camonard asszony elég anyagot adott a társalgásra, mert különben egy szót sem tudtam volna szólani. A reggeli után Aurora kisasszony a nagynénivel magunkra hagyott, Valóságos gyöngy, uram. Hogyan is mondhattam, hogy soha sem lesz belőle semmi ! Mily megbízhatatlan az első benyomás ! Nem is tudnám, miként élhetnék nélküle, saját leányomat sem szerethetném jobban. Azért nem is adom oda másnak, mint aki megesküszik, hogy nálam hagyja. Különben nem lesz oka a panaszra. — Aurora 12 ezer piaszter hozományt visz, később még kap ötvenet, hát tűrhet valamit néhány éven át, nemde? Addig azonban még sok idő van hátra. Hiszem, hogy ön, tanár úr, a leányomból még valami jobbat is farag, ami önnek becsületére fog válni. Ön derék férfiú, olyan, aki szerényen viseli magát, noha sokat ér. Az embernek érezni kell saját értékét anélkül, hogy büszke lenne. Basditban egy egész hetet töltöttem. Camonard asszony rendkívül szívélyes volt hozzám. És Aurora kisasszony? Ah igen , mily szerény volt ő! Lopva tekintgetett reám, ha azt hitte, hogy szemeim nincsenek ráirányozva s lesütötte az övét, ha reápillantottam ; ez igy történt mindig, csaknem kivétel nélkül. Mily szép pillanatok voltak ezek. Minden nap, min-