Felvidéki Ujság, 1942. július (5. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-14 / 157. szám

6 KJVIDÉKI ÚJSÁG_______ Az Ozmán Birodalom összeomlása óta megkezdődött a keleti népek elhidegülése a nyugati hatalmak intrikái miatt. Egy évezre­den át mozdulatlan volt a Közelkelet, habár az egyiptomiak, kaledusok és a Szíriában lakó föníciaiak tartották birtokukban az akkori világkereskedelmet és a tengert, Szíria min­dig csaták színhelye volt. Először a fáraók, azután a kaldeusok nem­­ hagyták nyugodni az országot, eltekintve a belső küzdelmektől. Majd a római háborúk jöttek, végül az Izlám általi meghódítás. A Krisztus előtti XI. évszázadtól kezdve Szí­ria története egyúttal a kelet összes idegen uralkodóinak története kezdve az asszíroktól a babiloniak, médek és perzsákon át Nagy Sándorig. Ezután rövid nyugalmi idő követ­kezett Kr. e. 64-ig, amely alatt Szíria népe csendes függetlenségnek örvendett. Ekkor a római prokonzulok harcolták ki maguknak ott a római birodalom egyik leggazdagabb provinciáját. A tartomány már 635-ben ismét arab hódítók zsákmánya lett, akik délről és délkeletről rontottak rá. 1099—1187-ig a ke­resztes vitézeké volt, mint a kelet és nyu­gat gigantikus harcának csatatere. Utána is­mét egyiptomi szultánok uralma alá került, hogy 1517-től 1918-ig, tehát 401 évi véglege­sen az ozmánok birtoka legyen.­ Az arab királyok és emírek, tudósok, köl­tők és művészek legnagyobbrészt Szíriában laktak és az országnak magas kulturájú kül­sőt adtak. Szíria történetére ugya az Omaj­­jadák, akik Spanyolország elfoglalása után is átültették az arab tudományt és kultúrát, mint az Abbasszidák áldásos befolyást gya­koroltak. Az Abbasszidák korában az ország felett anarchista kormányzó és jelentéktelen zsar­nokok uralkodtak, mint pl. az Al-Baja és az Al-Ansadíja családok. Háború háborút köve­tett, elfoglalási elfoglalás, mely utóbbiak kö­zül a legfontosabb Timur-Lenk és Holsko be­­ketörései voltak. Ebben az időben kezdődtek a keresztes hadjáratok is, felszítva Európa szándékától, a szent városokat elfoglalni és az izlamot visszaszorítani. Szalahaddin szultán szétver­te ezeket a szívós kísérleteket és lezárt egy történelmi korszakot, amely úgy a Keletnek, mint a Nyugatnak kimondhatatlan szenvedést okozott. Ezután Szíria pár évtizedig még csatatere volt a különböző mohamedán des­­potáknak, míg 1588-ban az ozmánok meghó­dították ezt a területet. Hogy a Szíriai népet alárendeltségében megtarthassák, a nyugati hatalmak a zsidók­kal együtt fajgyűlöletet szítottak a különböző ozmán népek között, mint a törökök, arabok és kurdok, éppen úgy Szíria lakói között. Né­hány évvel a világháború előtt történt az „arab párt“ alapítása, amely az ifjútörök for­radalom után (1908) arab önállóságot köve­telt. Az araboknak ez törekvése később az an­tant számára kedvező alkalom volt a köz­ponti hatalmak ellen (Németország, Ausztria- Magyarország, Törökország és Bulgária) lá­zadást szítani. 1916-ban ugyanis teljes sza­badságot és függetlenséget ígért az arab népnek, így sikerült neki sok arab törzset Törökország ellen háborúba kergetni. Faji gyűlölettől, politikai ígéretektől és az antant guruló aranyától elvakítva nem vették észre az arabok a velük elkövetett ámítást. Csak midőn Allenby Palesztinában­ mint a kereszt győztese lépett fel, midőn az angolok Irakot és Moszult elfoglalták, midőn a francia csa­patok szíriai földre léptek és Falssal király trónját megdöntötték, ébredt fel az arab nép. Földje mandátum és protektorátus lett. Ez időtől kezdve Arábiában szüntelenül folyt az elnyomók elleni harc. Az utóbbi évek azonban többet lendítettek az arab szabad­ságmozgalmon, mint az állandó szolgaság sok évszázada. Az arab párt, amely annak­idején fellázadt a törökök ellen és a világ­háború alatt egy antantpárti és egy semleges frakcióba szakadt, ismét megtalálta egységét. Ahogy valamikor szerencsém volt a köz­ponti hatalmak oldalán, tartani az Al-Aris és a Katia törzseket angol megvesztegetés és kémkedés, valamint fegyverhiány és élelem­­szűke ellenére, úgy ma ugyanazok az ara­bok, akik az antant számára eltévesztett sza­badságérzésük folytán zsoldosszolgálatokat végeztek, fegyvereiket angol elnyomóik ellen fordítják. Az arabok a legszebb keleti nép; adako­zók, okosak és minden veszélyben bátrak. Az arabok, de különösen a szíriaiak, gazdasági képességeiről már a külföld is meggyőződött Egyiptomban, Brazíliában, Argentínában, Bo­líviában, Chilében és Északamerikában a szí­riaiaknak külön kolóniájuk van és harminc­hat arabnyelvű napilapnal és folyóirattal rendelkeznek. A délamerikai államok keres­kedelmében nagy szerepet játszanak. A keleti mozgalmat is ilyen tehetséges ara­bok indították meg és vezették. A török idő alatt sok ottomán miniszter, tábornok és kö­vet volt arab származású. Arábia nyomorának oka részben a pártos­­kodásban, részben pedig a vallási szétforgá­­csolódásban keresendő. Szíria mohamedán­jai között vannak sunniták síiták, alaviták, metaulok, nuszeiriták és druzok. A keresz­tények is igen sokfélék: katolikusok, görög­katolikusok, görögkeletiek, maroniták, pro­­fánsok, koptok stb. Ezenkívül van még egy egész csomó szekta és a fáraók ideje óta Szí­riában lakó szamariták. Ez a vallási villongás a nyugati hatalmak méregkeverő politikájának szomorú öröksé­ge. Az arab mohamedánok és keresztények azelőtt békésen éltek egymás mellett ugyan­abban a faluban, megosztva munkájukat, ba­jukat és örömüket. De az angolok kijátszot­tak egyik szektát a másik ellen, a keresz­tényeket felheccelték a muzulmánok ellen. Ezt a módszert különösen 1800 után használ­ták. Amíg Franciaország otthon kikergette a szerzeteseket kolostoraikból és iskoláikból, itt úgy lépett fel, mint a keresztények védője, így szereztek maguknak gyarmatokat a nyu­gati hatalmak. Csak a druzok maradtak meg egységben mind a mai napig. A metaulok és n­szeiriták az épen uralkodó hatalomhoz si­multak. A zsidók szamariták és a beván­dorolt cionisták persze csak pénzszerzésre gondoltak és a legfurfangosabb módokat ta­lálták ki, hogy honfitársaikat megrabolják és az araboktól elvegyék csekély vagyonukat. A külföld pénze kapzsi kezekbe folyt, láza­dásokat provokáltak és vérfürdőket rendez­tek. Az országnak nem voltak törvényei, a kormánybiztos és más idegen intézők ke­gyetlen kényének volt kiszolgáltatva. Napó­leon sikertelen kísérlete Szíria elfoglalására az országot mindjobban a nagyhatalmak po­litikai elgondolásai közé vonták. Napóleon hadjáratának veszteségei ellenére Francia­­ország a damaszkuszi és libanoni kicsiny for­­radalmakat (1861) rögtön felhasználta arra, hogy Szíria területén védőjogokat tulajdonít­son magának. Ezt a kapitulációt használta fel a törökellenes angol-francia propaganda a világháború előtt és alatt az egész terület elfoglalásának céljára. Fegyveres erőszakkal foglalta el 1920-ban Anglia Irakot és Fran­ciaország Szíriát. Az ezután következő iraki forradalmakat Anglia csak Falssal trónra­­emelésével tudta lecsendesíteni. A szíriai nép elnyomatásának méltó kife­jezője volt a francia Capitaine Carbillet, aki a druzok egyik vezetőjét nyílt utcán megbo­­toztatta és sok tekintélyes drúz férfit az ut­cákon meztelenül követ törni kényszerített, sőt meg is korbácsoltatta őket. Gouraud és Sarrah­ tábornokok és a civil de Juvenal Szíriába érkezését nagy remé­nyekkel fogadták, ami csakhamar csalódássá változott. Leginkább Sarraibtól várták az or­szág békéjét, mert különleges teljhatalom­mal ruházták fel. A naiv emberek azt hitték, hogy ő mint szabadkőmives vallási ügyek­ben is békítőleg fog hatni. A nép reményei ellenkező irányban teljesedtek be, mert pont ezután következtek a legelkeseredet­­tebb küzdelmek. A szír terület lakói közül a drúzok voltak mindig a legrendületlenebb szabadságharco­sok. Még a török uralkodónak sem sikerült ezeket a törzseket véglegesen leigázni A nyugati hatalmak sikertelen kísérletei után az elnyomók minden lázadást vallási motívumokkal igyekeztek megmagyarázni.* A világháború után 100,000 örmény ván­dorolt ki Kis-Ázsiából Irakba és Szíriába. A nyugati hatalmak ugyanis ezeken a mandá­­tumos területeken hatalmi alapot akartak szerezni maguknak az örmények segítségé­vel, akik ott tényleg sok földet és jószágot kaptak. Az arab népnek azonban minden igazság­talanságot el kellett tűrni az angol és francia szuronyok alatt. Irakban az angolok minden lehető miniszteri és főbb hivatalnoki állást zsidóknak és hinduknak juttattak, míg a ban­kokat és pénzügyi dolgokat szintén zsidó ke­zekbe adták, hogy semmi sem történhessen az országban angol beleegyezés nélkül. Fran­ciaország elbocsátotta a szíriai hivatalnoko­kat, irodavezetőket, rendőröket, sőt tiszteket, hogy a bevándorolt örményekkel pótolja őket. Midőn az iraki forradalom kitört, Ang­lia titokban felfegyverezte az örményeket Sok város és falu lakója kénytelen volt el­költözni a gyakori lövöldözés miatt. Nacio­nalista arabok nyomtalanul eltűntek. Az arabok, az egész kelet és minden an­­gol uralom alatt élő nép nem nyugszanak addig, míg Angliát onnét el nem űzték. Az angol „humanitás“-t ismerő arab nemze­tek minden olyan hatalmat örömmel üdvö­zölnek, amely róluk ezt a lidércnyomást se­­gít levenni. légitámadás Európában anélkül, hogy a le­ zuhant vagy elfogott legénységből egy vagy kettő ne lett volna Ausztráliából. Az ötödik világrész felszerelést és hadianyagot is kül­dött. Az ausztráliai tengerészet odaadta cirkálóit, hogy a brit hajóhad feladatait tá­mogassa. Ma legalább 200.000 ausztráliai katona áll harcban Angliáért a legkülönbözőbb csata­tereken. Mások éppen kiképzés alatt állnak­ 600.000 embernek az idei nyárra tervbe vett újoncozása a legmagasabb teljesítmény,­­amit Ausztrália 7,000,000 lakosával elő tud állítani. Amíg a Csendes-óceán térsége nyugodt volt, mindez nem jelentett gyengeséget Ausztrália számára. Ma a japán támadás pillanatában más a helyzet. A japán csapa­tok megjelenése riadójelként hatott. Ausztrá­lia legfelső haditanácsa állandó permanenciá­­ban ülésezik. Az általános katonai kötele­zettséget elrendelték. A háborús gyakorla­tot szerzett ausztráliai repülőket visszahív­ják Angliából. Talán ugyanezt a parancsot kapják az Afrikában küzdő hadosztályok is. Ámde minden intézkedés elkésett. A japán haderő tartja kezében a gyeplőt és használja ki az időt, hogy oda vigye a háborút, ahol éppen akarja. Ebben az órában keserűség­gel gondol Ausztrália népe a Birodalom te­hetetlenségére. Úgy London, mint Washing­ton biztató szavakat fognak találni, de Ausztrália gondja marad kiképzett erők, partvédelem, hajóhad és légierő nélkül az eljövendő nehéz időkre felkészülni. Az arab szabadságharc Anglia, az arab nemzetiségek ostora Irta: Dr. Zeki Kiram Ausztrália nehéz helyzetben Anglia és Amerika nem tudnak hatékonyan beavatkozni Beasley, Ausztrália közellátási minisztere egyik legutóbbi beszédét e szavakkal kezdte meg: „A fölkelő nap szinte fejünk fölött van". Ausztráliában riadóhangulat uralkodik. A háborús kormány sietve összehívott külön­­ülést tartott és egy szinte kétségbeesett hangú kiáltványban fordult az angol és az amerikai néphez — panaszt téve és segítsé­get sürgetve. Különösen az fáj neki, hogy a londoni mértékadó körök sértő figyelmetlen­séggel kezelik az ausztráliai nehéz helyzet sürgősségét vagy pedig megelégszenek egy­két kötelezettség nélküli kijelentéssel. A rendkívül veszélyesnek látszó japán tá­madás katonai eseményei elsősorban a ja­pán csapatok partraszállása Új-Guineában, a Salamon-szigeteken és a Bismarck-sziget­­csoportban. Ez alkalommal is feltűnővé válik a japán hadiműködések óriási távolsága. A Salamon csoport középső szigeteinek távol­sága a középburmai Mandalaytól légvonal­ban körülbelül 7000 km. Japán ellenfelei előtt még nem egészen vi­lágos, hogy mi a japánok szándéka ezzel az előnyomulással. Egy sidneyi újság úgy gon­dolja, Tokió meg akarja akadályozni, hogy Ausztrália az angolok és az északamerikaiak számára tevékeny támaszpont legyen és megpróbálja Ausztráliát az USA számára fontos támaszpontoktól végleg elvágni. Ausztrália földrajzi helyzete és közlekedési viszonyai olyanok, hogy a jelenlegi japán működési terület és a tartomány értékes, sűrűbben lakott részei között hatalmas, kietlen térségek fekszenek. Ezek aligha nyúj­tanak lehetőséget hathatós védekezésre, ha egyáltalában a japánoknak szándékéban van ilyen messzire előrenyomulni. Mert talán tényleg megelégszenek azzal a céllal, amit az említett újság valószínűnek látott. Ausztráliának mindenesetre hirtelen olyan­­ problémái támadtak, melyekkel eddig csak elvileg foglalkozott. Abban a pillanatban, midőn észrevette, hogy elérkezett saját tere megvédésének időpontja, meg kellett állapí­tania, hogy katonailag erre Anglia hibájából egyáltalán nincs felkészülve. Ezért kötött Canberra az Egyesült Államokkal olyan gyorsan katonai egyezményt, amelytől az ausztráliai főváros igen sokat várt Az északamerikai katonaság hadműveleteit azóta meglepő tevéketlenség jellemzi, míg az ausztráliaiak azt gondolták, hogy az új szövetség nyomán a megerősítések egész özöne fog feléjük megindulni. Az angol segítség lehetőségét már régen kétségbe kezdték vonni. Ennek megfelelő az Anglia elleni elkeseredett hangulat. Nem kell mást felemlíteni, mint csak azt, hogy Ausztrália a jelenlegi világháború első két évében legalább annyira Anglia mellé állt, mint az első világháborúban. Megint elküldte embereit a Földközi-tengerre. Ha a világ­háborúban 10.000-ével pusztultak el Gallipo­­linál, úgy most is meghozták áldozatukat Görögországban, Kréta szigetén és Afriká­ban. Fiatal ausztráliaiak ezrével jelentkez­tek a brit légierőkhöz. Ritkán múlt el angol tkm tbmtmA Qpvfti a» A» buul­det bstdiM. cztwződés nulvM Egészséges nyerskoszt és nyers diéta mhrt twvészd­íj gyógytényező. Az észszerű táplálkozás és a természetes életmód gyógyhatás* ma már be van Mxoayttv*. A tartalomból: A nyerskoszt lényege. — A vér megromlása helytelen táplálkozás folytán. — A táplálékok értékelése. — Gyümm­ölcskérák. — Nyersdiéta. — Nyerskoszt.receptek. — Vitaminok. Szólókéra stb. - tot F V- Kapható a Pelvkfeld Újság kiadóhivatalában Kas»._______________ 1942 június 14 - 157. szán • i ■ , ‘ Tíz munkásfőiskola­ ­ ty­­ Hivatásszervezet országos központja tartalmas beszámolóban foglalta össze szer­vezetei rendezésében megindult munkástan­folyamok ezidei eredményes működését. Vida István bevezetőjében tömören is­ határozza meg a munkásiskolák szükséges­ségét. „Eszmények felé öntudatosan haladni nagyra hivatottan élni csak művelt ember ké­pes. Ezért kell a munkásfőiskola, amely min­denütt a magyar munkásművelődés műhelye. Cél: a tanulni vágyókat tanulási alkalomhoz juttatni.“ A munkásfőiskolai tantárgyak előadása ré­vén három irányban jut új és nem egyszer korszakalkotó megismeréshez öntudatos mun­kástársunk. Egyrészt a tantárgyak keretében hasznos és érdekes ismeretek által. Másrészt igazi becsülete lesz előtte a szellemi képzett­ségnek, sőt a komoly szellemi munkának is. Végül közvetlen kapcsolatba jutva magyar szellemi dolgozó testvéreivel, akik mint elő­adók szerepelnek a munkásfőiskolán, eljut ahhoz a felismeréshez, hogy a fizikai és szellemi dolgozók elvi és érzelmi összeforra­­dása korábban olyan utópia, mint azt évti­zedeken át hitték. Talán még fontosabb ez a felismerés a másik oldalról. Az előadó ta­nárok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, kato­nák, művészek, írók, népművelők ugyanis a munkásrésztvevőkkel megismerkedve döb­bennek rá igazán, milyen értékek jellemzik a magyar munkásságot. A befejezés végszava ez: „A becsületesség, eredményesség, műveltség vonásait igyek­szik bevésni a Hivatásszervezet abba a fo­lyamatba, ami holnap munkás- és nemz« történelem.“ A főiskolák főbb adatai A munkásfőiskolák közvetlen célja az is­meretek bővítése, a magyar szellemű műve­lődés szolgálata és a szellemi és testi dolgo­zók összeforrasztása. Ezeket a főiskolákat átlagosan 30—150 résztvevő látogatta. Elne­vezésük „Széchenyi Munkásfőiskola“ , a jel­szavuk a nagy magyar után. A kiművelt emberfő valósíthatja meg csak hazánkban, hogy mindenkinek, de legalább a nagyobb résznek gyomra, feje, erszénye ne legyen üres. A 10 munkásfőiskolán összesen 170 előadó működött, köztük 10 egyetemi tanár, 11 főiskolai tanár, 59 középiskolai tanár, 13 városi tisztviselő, 3 lelkész, 6 katona, 5 ta­nító, 3 mérnök, 11 orvos, 5 ügyvéd, 4 író, 5 művész, 3 népművelési tisztviselő, 6 ONCSA- felügyelő, 1 szociálpolitikai intézet tisztvise­lője, 9 érdekképviseleti tisztviselő, 14 hiva­tásszervezeti titkár, 2 egyéb. Látható tehát, hogy a tudás más és más terén volt alkalma a munkásiskolák résztve­vőinek ismereteiket gyarapítani. A következő városokban volt az elmúlt év folyamán ered­ményesen működő munkásfőiskola: Érsekúj­vár, Kassa, Kolozsvár, Miskolc, Pécs, Sop­ron, Szeged, Székelyudvarhely, Székesfehér­vár, Újpest. A magyar munkásság történetében ut egyedülálló és nagyfontosságú a hivatás­szervezet országos kezdeményezése. Talán rádöbben mindenki a főiskolák fontosságára, ha egy kis összehasonlítást teszünk néhány szomszédos és baráti ország munkásságának kulturivójával. Sok a teendőnk, de nem hi­ábavaló a megkezdett munka, mert a holnap parasztjának és munkásának jövője, művelt­sége, egészsége a nemzet jövője, műveltsége, egészsége- Varga László

Next