Felvidéki Ujság, 1942. július (5. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-14 / 157. szám
6 KJVIDÉKI ÚJSÁG_______ Az Ozmán Birodalom összeomlása óta megkezdődött a keleti népek elhidegülése a nyugati hatalmak intrikái miatt. Egy évezreden át mozdulatlan volt a Közelkelet, habár az egyiptomiak, kaledusok és a Szíriában lakó föníciaiak tartották birtokukban az akkori világkereskedelmet és a tengert, Szíria mindig csaták színhelye volt. Először a fáraók, azután a kaldeusok nem hagyták nyugodni az országot, eltekintve a belső küzdelmektől. Majd a római háborúk jöttek, végül az Izlám általi meghódítás. A Krisztus előtti XI. évszázadtól kezdve Szíria története egyúttal a kelet összes idegen uralkodóinak története kezdve az asszíroktól a babiloniak, médek és perzsákon át Nagy Sándorig. Ezután rövid nyugalmi idő következett Kr. e. 64-ig, amely alatt Szíria népe csendes függetlenségnek örvendett. Ekkor a római prokonzulok harcolták ki maguknak ott a római birodalom egyik leggazdagabb provinciáját. A tartomány már 635-ben ismét arab hódítók zsákmánya lett, akik délről és délkeletről rontottak rá. 1099—1187-ig a keresztes vitézeké volt, mint a kelet és nyugat gigantikus harcának csatatere. Utána ismét egyiptomi szultánok uralma alá került, hogy 1517-től 1918-ig, tehát 401 évi véglegesen az ozmánok birtoka legyen. Az arab királyok és emírek, tudósok, költők és művészek legnagyobbrészt Szíriában laktak és az országnak magas kulturájú külsőt adtak. Szíria történetére ugya az Omajjadák, akik Spanyolország elfoglalása után is átültették az arab tudományt és kultúrát, mint az Abbasszidák áldásos befolyást gyakoroltak. Az Abbasszidák korában az ország felett anarchista kormányzó és jelentéktelen zsarnokok uralkodtak, mint pl. az Al-Baja és az Al-Ansadíja családok. Háború háborút követett, elfoglalási elfoglalás, mely utóbbiak közül a legfontosabb Timur-Lenk és Holsko beketörései voltak. Ebben az időben kezdődtek a keresztes hadjáratok is, felszítva Európa szándékától, a szent városokat elfoglalni és az izlamot visszaszorítani. Szalahaddin szultán szétverte ezeket a szívós kísérleteket és lezárt egy történelmi korszakot, amely úgy a Keletnek, mint a Nyugatnak kimondhatatlan szenvedést okozott. Ezután Szíria pár évtizedig még csatatere volt a különböző mohamedán despotáknak, míg 1588-ban az ozmánok meghódították ezt a területet. Hogy a Szíriai népet alárendeltségében megtarthassák, a nyugati hatalmak a zsidókkal együtt fajgyűlöletet szítottak a különböző ozmán népek között, mint a törökök, arabok és kurdok, éppen úgy Szíria lakói között. Néhány évvel a világháború előtt történt az „arab párt“ alapítása, amely az ifjútörök forradalom után (1908) arab önállóságot követelt. Az araboknak ez törekvése később az antant számára kedvező alkalom volt a központi hatalmak ellen (Németország, Ausztria- Magyarország, Törökország és Bulgária) lázadást szítani. 1916-ban ugyanis teljes szabadságot és függetlenséget ígért az arab népnek, így sikerült neki sok arab törzset Törökország ellen háborúba kergetni. Faji gyűlölettől, politikai ígéretektől és az antant guruló aranyától elvakítva nem vették észre az arabok a velük elkövetett ámítást. Csak midőn Allenby Palesztinában mint a kereszt győztese lépett fel, midőn az angolok Irakot és Moszult elfoglalták, midőn a francia csapatok szíriai földre léptek és Falssal király trónját megdöntötték, ébredt fel az arab nép. Földje mandátum és protektorátus lett. Ez időtől kezdve Arábiában szüntelenül folyt az elnyomók elleni harc. Az utóbbi évek azonban többet lendítettek az arab szabadságmozgalmon, mint az állandó szolgaság sok évszázada. Az arab párt, amely annakidején fellázadt a törökök ellen és a világháború alatt egy antantpárti és egy semleges frakcióba szakadt, ismét megtalálta egységét. Ahogy valamikor szerencsém volt a központi hatalmak oldalán, tartani az Al-Aris és a Katia törzseket angol megvesztegetés és kémkedés, valamint fegyverhiány és élelemszűke ellenére, úgy ma ugyanazok az arabok, akik az antant számára eltévesztett szabadságérzésük folytán zsoldosszolgálatokat végeztek, fegyvereiket angol elnyomóik ellen fordítják. Az arabok a legszebb keleti nép; adakozók, okosak és minden veszélyben bátrak. Az arabok, de különösen a szíriaiak, gazdasági képességeiről már a külföld is meggyőződött Egyiptomban, Brazíliában, Argentínában, Bolíviában, Chilében és Északamerikában a szíriaiaknak külön kolóniájuk van és harminchat arabnyelvű napilapnal és folyóirattal rendelkeznek. A délamerikai államok kereskedelmében nagy szerepet játszanak. A keleti mozgalmat is ilyen tehetséges arabok indították meg és vezették. A török idő alatt sok ottomán miniszter, tábornok és követ volt arab származású. Arábia nyomorának oka részben a pártoskodásban, részben pedig a vallási szétforgácsolódásban keresendő. Szíria mohamedánjai között vannak sunniták síiták, alaviták, metaulok, nuszeiriták és druzok. A keresztények is igen sokfélék: katolikusok, görögkatolikusok, görögkeletiek, maroniták, profánsok, koptok stb. Ezenkívül van még egy egész csomó szekta és a fáraók ideje óta Szíriában lakó szamariták. Ez a vallási villongás a nyugati hatalmak méregkeverő politikájának szomorú öröksége. Az arab mohamedánok és keresztények azelőtt békésen éltek egymás mellett ugyanabban a faluban, megosztva munkájukat, bajukat és örömüket. De az angolok kijátszottak egyik szektát a másik ellen, a keresztényeket felheccelték a muzulmánok ellen. Ezt a módszert különösen 1800 után használták. Amíg Franciaország otthon kikergette a szerzeteseket kolostoraikból és iskoláikból, itt úgy lépett fel, mint a keresztények védője, így szereztek maguknak gyarmatokat a nyugati hatalmak. Csak a druzok maradtak meg egységben mind a mai napig. A metaulok és nszeiriták az épen uralkodó hatalomhoz simultak. A zsidók szamariták és a bevándorolt cionisták persze csak pénzszerzésre gondoltak és a legfurfangosabb módokat találták ki, hogy honfitársaikat megrabolják és az araboktól elvegyék csekély vagyonukat. A külföld pénze kapzsi kezekbe folyt, lázadásokat provokáltak és vérfürdőket rendeztek. Az országnak nem voltak törvényei, a kormánybiztos és más idegen intézők kegyetlen kényének volt kiszolgáltatva. Napóleon sikertelen kísérlete Szíria elfoglalására az országot mindjobban a nagyhatalmak politikai elgondolásai közé vonták. Napóleon hadjáratának veszteségei ellenére Franciaország a damaszkuszi és libanoni kicsiny forradalmakat (1861) rögtön felhasználta arra, hogy Szíria területén védőjogokat tulajdonítson magának. Ezt a kapitulációt használta fel a törökellenes angol-francia propaganda a világháború előtt és alatt az egész terület elfoglalásának céljára. Fegyveres erőszakkal foglalta el 1920-ban Anglia Irakot és Franciaország Szíriát. Az ezután következő iraki forradalmakat Anglia csak Falssal trónraemelésével tudta lecsendesíteni. A szíriai nép elnyomatásának méltó kifejezője volt a francia Capitaine Carbillet, aki a druzok egyik vezetőjét nyílt utcán megbotoztatta és sok tekintélyes drúz férfit az utcákon meztelenül követ törni kényszerített, sőt meg is korbácsoltatta őket. Gouraud és Sarrah tábornokok és a civil de Juvenal Szíriába érkezését nagy reményekkel fogadták, ami csakhamar csalódássá változott. Leginkább Sarraibtól várták az ország békéjét, mert különleges teljhatalommal ruházták fel. A naiv emberek azt hitték, hogy ő mint szabadkőmives vallási ügyekben is békítőleg fog hatni. A nép reményei ellenkező irányban teljesedtek be, mert pont ezután következtek a legelkeseredettebb küzdelmek. A szír terület lakói közül a drúzok voltak mindig a legrendületlenebb szabadságharcosok. Még a török uralkodónak sem sikerült ezeket a törzseket véglegesen leigázni A nyugati hatalmak sikertelen kísérletei után az elnyomók minden lázadást vallási motívumokkal igyekeztek megmagyarázni.* A világháború után 100,000 örmény vándorolt ki Kis-Ázsiából Irakba és Szíriába. A nyugati hatalmak ugyanis ezeken a mandátumos területeken hatalmi alapot akartak szerezni maguknak az örmények segítségével, akik ott tényleg sok földet és jószágot kaptak. Az arab népnek azonban minden igazságtalanságot el kellett tűrni az angol és francia szuronyok alatt. Irakban az angolok minden lehető miniszteri és főbb hivatalnoki állást zsidóknak és hinduknak juttattak, míg a bankokat és pénzügyi dolgokat szintén zsidó kezekbe adták, hogy semmi sem történhessen az országban angol beleegyezés nélkül. Franciaország elbocsátotta a szíriai hivatalnokokat, irodavezetőket, rendőröket, sőt tiszteket, hogy a bevándorolt örményekkel pótolja őket. Midőn az iraki forradalom kitört, Anglia titokban felfegyverezte az örményeket Sok város és falu lakója kénytelen volt elköltözni a gyakori lövöldözés miatt. Nacionalista arabok nyomtalanul eltűntek. Az arabok, az egész kelet és minden angol uralom alatt élő nép nem nyugszanak addig, míg Angliát onnét el nem űzték. Az angol „humanitás“-t ismerő arab nemzetek minden olyan hatalmat örömmel üdvözölnek, amely róluk ezt a lidércnyomást segít levenni. légitámadás Európában anélkül, hogy a le zuhant vagy elfogott legénységből egy vagy kettő ne lett volna Ausztráliából. Az ötödik világrész felszerelést és hadianyagot is küldött. Az ausztráliai tengerészet odaadta cirkálóit, hogy a brit hajóhad feladatait támogassa. Ma legalább 200.000 ausztráliai katona áll harcban Angliáért a legkülönbözőbb csatatereken. Mások éppen kiképzés alatt állnak 600.000 embernek az idei nyárra tervbe vett újoncozása a legmagasabb teljesítmény,amit Ausztrália 7,000,000 lakosával elő tud állítani. Amíg a Csendes-óceán térsége nyugodt volt, mindez nem jelentett gyengeséget Ausztrália számára. Ma a japán támadás pillanatában más a helyzet. A japán csapatok megjelenése riadójelként hatott. Ausztrália legfelső haditanácsa állandó permanenciában ülésezik. Az általános katonai kötelezettséget elrendelték. A háborús gyakorlatot szerzett ausztráliai repülőket visszahívják Angliából. Talán ugyanezt a parancsot kapják az Afrikában küzdő hadosztályok is. Ámde minden intézkedés elkésett. A japán haderő tartja kezében a gyeplőt és használja ki az időt, hogy oda vigye a háborút, ahol éppen akarja. Ebben az órában keserűséggel gondol Ausztrália népe a Birodalom tehetetlenségére. Úgy London, mint Washington biztató szavakat fognak találni, de Ausztrália gondja marad kiképzett erők, partvédelem, hajóhad és légierő nélkül az eljövendő nehéz időkre felkészülni. Az arab szabadságharc Anglia, az arab nemzetiségek ostora Irta: Dr. Zeki Kiram Ausztrália nehéz helyzetben Anglia és Amerika nem tudnak hatékonyan beavatkozni Beasley, Ausztrália közellátási minisztere egyik legutóbbi beszédét e szavakkal kezdte meg: „A fölkelő nap szinte fejünk fölött van". Ausztráliában riadóhangulat uralkodik. A háborús kormány sietve összehívott különülést tartott és egy szinte kétségbeesett hangú kiáltványban fordult az angol és az amerikai néphez — panaszt téve és segítséget sürgetve. Különösen az fáj neki, hogy a londoni mértékadó körök sértő figyelmetlenséggel kezelik az ausztráliai nehéz helyzet sürgősségét vagy pedig megelégszenek egykét kötelezettség nélküli kijelentéssel. A rendkívül veszélyesnek látszó japán támadás katonai eseményei elsősorban a japán csapatok partraszállása Új-Guineában, a Salamon-szigeteken és a Bismarck-szigetcsoportban. Ez alkalommal is feltűnővé válik a japán hadiműködések óriási távolsága. A Salamon csoport középső szigeteinek távolsága a középburmai Mandalaytól légvonalban körülbelül 7000 km. Japán ellenfelei előtt még nem egészen világos, hogy mi a japánok szándéka ezzel az előnyomulással. Egy sidneyi újság úgy gondolja, Tokió meg akarja akadályozni, hogy Ausztrália az angolok és az északamerikaiak számára tevékeny támaszpont legyen és megpróbálja Ausztráliát az USA számára fontos támaszpontoktól végleg elvágni. Ausztrália földrajzi helyzete és közlekedési viszonyai olyanok, hogy a jelenlegi japán működési terület és a tartomány értékes, sűrűbben lakott részei között hatalmas, kietlen térségek fekszenek. Ezek aligha nyújtanak lehetőséget hathatós védekezésre, ha egyáltalában a japánoknak szándékéban van ilyen messzire előrenyomulni. Mert talán tényleg megelégszenek azzal a céllal, amit az említett újság valószínűnek látott. Ausztráliának mindenesetre hirtelen olyan problémái támadtak, melyekkel eddig csak elvileg foglalkozott. Abban a pillanatban, midőn észrevette, hogy elérkezett saját tere megvédésének időpontja, meg kellett állapítania, hogy katonailag erre Anglia hibájából egyáltalán nincs felkészülve. Ezért kötött Canberra az Egyesült Államokkal olyan gyorsan katonai egyezményt, amelytől az ausztráliai főváros igen sokat várt Az északamerikai katonaság hadműveleteit azóta meglepő tevéketlenség jellemzi, míg az ausztráliaiak azt gondolták, hogy az új szövetség nyomán a megerősítések egész özöne fog feléjük megindulni. Az angol segítség lehetőségét már régen kétségbe kezdték vonni. Ennek megfelelő az Anglia elleni elkeseredett hangulat. Nem kell mást felemlíteni, mint csak azt, hogy Ausztrália a jelenlegi világháború első két évében legalább annyira Anglia mellé állt, mint az első világháborúban. Megint elküldte embereit a Földközi-tengerre. Ha a világháborúban 10.000-ével pusztultak el Gallipolinál, úgy most is meghozták áldozatukat Görögországban, Kréta szigetén és Afrikában. Fiatal ausztráliaiak ezrével jelentkeztek a brit légierőkhöz. Ritkán múlt el angol tkm tbmtmA Qpvfti a» A» buuldet bstdiM. cztwződés nulvM Egészséges nyerskoszt és nyers diéta mhrt twvészdíj gyógytényező. Az észszerű táplálkozás és a természetes életmód gyógyhatás* ma már be van Mxoayttv*. A tartalomból: A nyerskoszt lényege. — A vér megromlása helytelen táplálkozás folytán. — A táplálékok értékelése. — Gyümmölcskérák. — Nyersdiéta. — Nyerskoszt.receptek. — Vitaminok. Szólókéra stb. - tot F V- Kapható a Pelvkfeld Újság kiadóhivatalában Kas»._______________ 1942 június 14 - 157. szán • i ■ , ‘ Tíz munkásfőiskola ty Hivatásszervezet országos központja tartalmas beszámolóban foglalta össze szervezetei rendezésében megindult munkástanfolyamok ezidei eredményes működését. Vida István bevezetőjében tömören is határozza meg a munkásiskolák szükségességét. „Eszmények felé öntudatosan haladni nagyra hivatottan élni csak művelt ember képes. Ezért kell a munkásfőiskola, amely mindenütt a magyar munkásművelődés műhelye. Cél: a tanulni vágyókat tanulási alkalomhoz juttatni.“ A munkásfőiskolai tantárgyak előadása révén három irányban jut új és nem egyszer korszakalkotó megismeréshez öntudatos munkástársunk. Egyrészt a tantárgyak keretében hasznos és érdekes ismeretek által. Másrészt igazi becsülete lesz előtte a szellemi képzettségnek, sőt a komoly szellemi munkának is. Végül közvetlen kapcsolatba jutva magyar szellemi dolgozó testvéreivel, akik mint előadók szerepelnek a munkásfőiskolán, eljut ahhoz a felismeréshez, hogy a fizikai és szellemi dolgozók elvi és érzelmi összeforradása korábban olyan utópia, mint azt évtizedeken át hitték. Talán még fontosabb ez a felismerés a másik oldalról. Az előadó tanárok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, katonák, művészek, írók, népművelők ugyanis a munkásrésztvevőkkel megismerkedve döbbennek rá igazán, milyen értékek jellemzik a magyar munkásságot. A befejezés végszava ez: „A becsületesség, eredményesség, műveltség vonásait igyekszik bevésni a Hivatásszervezet abba a folyamatba, ami holnap munkás- és nemz« történelem.“ A főiskolák főbb adatai A munkásfőiskolák közvetlen célja az ismeretek bővítése, a magyar szellemű művelődés szolgálata és a szellemi és testi dolgozók összeforrasztása. Ezeket a főiskolákat átlagosan 30—150 résztvevő látogatta. Elnevezésük „Széchenyi Munkásfőiskola“ , a jelszavuk a nagy magyar után. A kiművelt emberfő valósíthatja meg csak hazánkban, hogy mindenkinek, de legalább a nagyobb résznek gyomra, feje, erszénye ne legyen üres. A 10 munkásfőiskolán összesen 170 előadó működött, köztük 10 egyetemi tanár, 11 főiskolai tanár, 59 középiskolai tanár, 13 városi tisztviselő, 3 lelkész, 6 katona, 5 tanító, 3 mérnök, 11 orvos, 5 ügyvéd, 4 író, 5 művész, 3 népművelési tisztviselő, 6 ONCSA- felügyelő, 1 szociálpolitikai intézet tisztviselője, 9 érdekképviseleti tisztviselő, 14 hivatásszervezeti titkár, 2 egyéb. Látható tehát, hogy a tudás más és más terén volt alkalma a munkásiskolák résztvevőinek ismereteiket gyarapítani. A következő városokban volt az elmúlt év folyamán eredményesen működő munkásfőiskola: Érsekújvár, Kassa, Kolozsvár, Miskolc, Pécs, Sopron, Szeged, Székelyudvarhely, Székesfehérvár, Újpest. A magyar munkásság történetében ut egyedülálló és nagyfontosságú a hivatásszervezet országos kezdeményezése. Talán rádöbben mindenki a főiskolák fontosságára, ha egy kis összehasonlítást teszünk néhány szomszédos és baráti ország munkásságának kulturivójával. Sok a teendőnk, de nem hiábavaló a megkezdett munka, mert a holnap parasztjának és munkásának jövője, műveltsége, egészsége a nemzet jövője, műveltsége, egészsége- Varga László