Felvidéki Ujság, 1944. március (7. évfolyam, 58-71. szám)
1944-03-22 / 66. szám
r 1944 március 23. — 60. szám Felvidéki Újság 5 A háború sem más, mint magas matematika erővel, térrel és idővel számolva A Szovjetunió ellen folyó hadjáratot mint minden idők legnagyobb csatáit fogja feljegyezni a történelem — Churchill haditervei az első és a második világháborúban Hogy a második világháború hadvezetésének lényegébe bepillanthassunk, nagy vonásokban ismernünk kell az ellenfél hadászati irányelveit. Az angolszászok hadászati tervei, legalább is az európai vonalon Churchill elgondolásai alapján kerülnek kivitelezésre.. Különös véletlene a sorsnak, hogy két nagy államférfi a maga politikai és hadászati elgondolásait egy-egy könyvben fektette le, mielőtt még a hatalomra juthatott volna. Churchill nyiltan, hét lakat alá tartozó államnipeket tárgyal művében nagyszabású hadászati kérdések vázlatával s ehhez a diplomáciai előkészületeket is megvitatja. A történelem során nem fordult elő, hogy két nagy nép vezetője ilyen nyílt betekintést engedett volna olyan sorsdöntő kérdésekbe, amelyek végeredményben ehhez a háborúhoz vezettek. Hitler 1933-tól, a hatalomrajutásától kezdve sorra érte el diplomáciai és katonai győzelmeit. Az ellenfelek egymásután hullottak el. Az első ember Churchill volt, aki szembekerült vele , akiről a vezér tudta, hogy ezzel a szívós angollal keményen kell megküzdenie. Ebben a világháborúban összecsapott két világnézet. Amidőn 1940-ben megindult a harc Norvégiáért, a villámküzdelemben Anglia lemaradt. Ez az északeurópai földdarab igen fontos brit érdekterületnek számított, mert oldalazta az Északi-tenger felől Anglia keleti partvidékét. Norvégia természetesen német megszállás alá került. Az angol közvéleményt lehöltötte az esemény s nagy elégedetlenséget váltott ki, amely egyúttal komoly belpolitikai változásokat hozott. Chamberlain megalkuvó államvezetése megbukott. Ekkor jött el Churchill ideje, melyre olyan nehezen várt. Most azután nekikezdhetett sajátos hadászati célkitűzéseinek végrehajtásához. Churchill politikai szereplésének első idejében nem tudott feljutni a hatalomra, ahová olyan szívósággal törekedett. Az első világháború 1944— 15-ös éveiben tengerészeti miniszter volt. Javában dúlt akkor is a háború s az ifjú erejű Churchill teljes erővel tört az élre. Mint az admiralitás első lordja azonban nem tehetett mást, csak rendelkezéseket hajthatott végre, vagy terveket terjeszthetett elő, anélkül azonban, hogy azokat meg is valósíthatta volna. Az első világháború megrövidítését célzó egyik nagyobbszabású terve a Dardanellák elleni akciója volt. Ezt gonddal tervezte, de eredményesen kivitelezni nem tudta, mert — mint könyvében írja — a végrehajtásra szánt erők összpontosítása nem azzal a gyorsasággal történt, mint ahogyan azt kidolgozta s ezzel a központi hatalmakat meglephette volna. Művében a gallipoli eseményről azt mondja, hogy kitűzött feladatát — azt azonnal végrehajtja — három hadosztállyal megoldotta volna. 1915 márciusában már 5, április végén 9, július elején még 11 hadosztály e hadműveletre elégséges lett volna, «de aug. 7-én, a történelmi esemény eldöntésekor már 14 hadosztály is kevés volt. Itt láthatjuk, a háború sem más, mint magas matematika erővel, térrel és idővel számolva. A Dardanellák ellen indított hadműveletnek az volt a célja, hogy a mindössze 35 kilométeres Gallipoli-félsziget elfoglalásával Törökországot elvágja a központi hatalmaktól és e fontos útvonalon át hadianyaggal látta volna el Oroszországot. Churchill nagy célkitűzésű vállalkozása kudarcba fulladt. Közvéleménye kész volt bírálatával s egy bukott politikai nagyság számára nem maradt más hátra, mint eltűnni a politikai színpadról. 24 év telt el bukásától hatalomra jutásáig. E hosszú idő alatt nem volt tétlen. Hogy balsikerének okát a világ előtt igazolja és tekintélyét visszaállítsa, megírta nagy művét: A világ válságá-t. Ez ma azért érdekes, mert amit abban lefektetett, azt a most folyó második világháborúban szándékszik elvileg megvalósítani. Churchillnek a hatalom csúcsán igen nehéz a helyzete, mert először sok a bírálója, másodszor, ami még nehezebbé teszi tervei megvalósítását, ott van Roosevelt és Sztálin, a triumvirátus másik két tagja. A nagy döntéseknél súlyos a szavuk. Az eddig lefolyt eseményekből azonban megállapítható, hogy a francia-afrikai patraszállástól eltekintve, lényegében Churchill elgondolásai szerint folynak a hadászati események. Európa nyugati illetve déli térfelében a legfontosabb végrehajtó helyekre azokat az alvezéreit helyezte, akik szándékait teljesen ismerik és azt minden körülmények között keresztül is hajtják. Churchill hadászati vezérelveiben megáll alégi terében évek óta folynak a kemény légi harcok, mintegy bevezetői az eljövendő kétlaki hadműveleteknek. Az atlanti csata a tengeren a háború kezdete óta egy percre sem szünetel, hogy az angolszász felvonulást megbénítsa. Hiszen ettől a csatától függ végeredményében a szövetségesek kétlaki hadászati terveinek megvalósítása, mert a tengeri és légi fölény elérése nélkül nem indulhatna meg az USA csapat- és anyagfőoffenzívája az eljövendő fő- és döntő hadszínterek megteremtésére. Ha visszatekintünk az első világháborúra, mint említettük, az 1915. évi Dardanellák elleni akciónak az volt egyik célja, hogy az Oroszországba vezető tengeri utat megnyissa. Ezen az úton át akarta Churchill hadianyagszállításaival az orosz ellenállást a döntésig erőben tartani. A murmanszki vasútvonal akkor még nem volt megépítve, azt lázas ütemben hadifoglyok tízezereivel siettették. Churchill ebben a háborúban is hasonló gondokkal küzdött, bár a szállítási lehetőségek azóta lényegesen megváltoztak. Ma a Szovjetunióba három nagy szállítási út vezet. A legrövidebb a murmanszki, a Perzsa-öbölbe torkolló iráni, végül a Csendes-óceánon átvezető vladivosztoki. A murmanszki út a német tengeralattjárók miatt igen veszélyes, a vladivosztoki igen hosszú s így az iráni szállítási útvonal látszik legjobban biztosítottnak. Churchill kétlaki hadászatában a kevésbbé biztosított területek választandók ki támadási célokut s a végrehajtási műveleteknél itt is a gyenge pontokra kell fölényes erővel rátörni. 1915-ben és az azt követő években az antant-vezéreknek nem sikerült a német szárnyakat Franciaországban átkarolni, a hadműveleteket mozgóháborúra kialakítani, ezért arctámadásokkal igyekeztek áttörni. Ez a módszer súlyos áldozatokat követelt. Megkezdődtek a nagy anyagcsaták. A támadók hatalmasan megerősített és nagy mélységbe tagolt állásrendszerbe ütköztek. Hogy oda betörhessenek, hihetetlen mennyiségű lőszertömeggel kellett azokat szétzúzni, vagy legalább meglazítani. Az antant vezérkarok megbítja: „döntő hadszíntér“ az a terület, ahol a voltak elégedve, ha sokezer ember feláld alétérdekek harca eldől. A „főhadszíntér“ az a nagy tér, ahol a főerők (hadseregek, flották) felvonulnak és harchoz fejlődnek. Nem bizonyos, hogy a főhadszíntér egyúttal döntő hadszíntér is. Ha nem sikerül az ellenfél fővédelmi rendszerét áttörni, akkor a támadásnak a szárnyak ellen kell irányulni, támaszkodjanak a szárnyak a tengerekre. A hadvezetésnek mindent el kell követnie, hogy a háborút „kétlaki“-vá (amphibikussá) kialakítsa. Az első világháborúban a „főhadszíntér“ Franciaországban volt, a „döntő hadszínteret“ Churchill a Balkánon kereste. A német, magyar-osztrák hadseregek arcvonalai zártan az Északi-tengertől az Adriáig húzódtak. Kisebb hadseregek a balkáni frontot tartották, míg keleten az orosz arcvonal Romániával meghosszabbítva a Keleti- és Fekete-tenger között nagyjában megmerevedett. Churchill, mint mondja, sohasem értett egyet azzal a felfogással, hogy a franciaországi főhadszintéren vérezzenek évekig tartó harcokban nagy hadseregek, amikor lehetőség volt arra, hogy a haderők zömét az ellenfél arcvonali mögé is lehet szállítani, ahol a hátában a döntést kierőszakolhatja. Ez volt az alapvető elgondolása az 1915. évi Dardanellák elleni támadásnak. A szövetségesek vezérkara vele szemben nem volt hajlandó a franciaországi főhadszintéren az általános helyzetet megváltoztatni és valahová másfelé áttenni. Churchill előterjesztései nem találtak meghallgatásra. A háború most kifejlődő döntő szakaszában Churchillnek, ha hű akarna maradni korábban vallott hadászati elveihez, a főhadszinteret Dél-Franciaországban, Olaszországban, a dalmát partvidéken, vagy esetleg a Közelkeleten kellene látnia. E területekről lehetne elméletileg a tengelyerők hátába férkőzni. A német vezetés ezt a veszélyt már jóelőre látta és még a háború első menetében megtette az ellenintézkedéseket. A múltban lefolyt olaszországi események zavart keltők voltak, melyek pillanatnyilag a Balkán védelmére is kihatottak, de a kiesett olasz haderők helyére idejében beérkezett német kötelékek az egyensúlyt helyreállították. — Ugyanúgy Dél-Franciaország védelmére régen megtörténtek a biztonsági intézkedések. A várható nyugati főhadszintér zásával néhány kilométert előbbre juthattak. Churchill mint mondja — ezt a módszert nem tartotta vezetési művészetnek, szemében ezek a harcok, melyek semmi lényeges eredményt felmutatni nem tudtak, értelem nélküli ember- és anyagelhasználódást jelentettek. Churchill még 1917—18-ban is szorgalmazta a brit hadvezetőség útján, hogy a döntő támadásnak a gyengébb és könnyebben sebezhető ellenfél ellen kell irányulni. Szalonikiban annak idején partra tett antant-erők ezt csak töredékesen igazolták be. A német hadvezetés már 1939-ben e tanulságok figyelembevételével döntött hadműveleteinek végrehajtásánál. Előbb Lengyelországot kapcsolta ki, majd 1940-ben lefolyt rövid hadjáratban Franciaország katonai erejesemmisült meg. Ebben a harcban Anglia expedíciós hadserege is felmorzsolódott. Hitler vezér tudta, hogy ez a csapás Angliára nem jelentette a végleges leszámolást. A veszélyes nagy ellenfél már ott állt a keleti határokon óriási erőkkel, 1941-ben a Szovjetunió ellen megindított hadjárat, mely már két és fél éve hullámzik, mint minden idők legnagyobb csatáit fogja majd feljegyezni a történelem. És ebben a sorsdöntő, élet-halálharcban a német vezetésnek szemét állandóan rajta kellett tartani a várakozó angolszászokon. Churchill 1940-ben, a dünkircheni katasztrófa után megoldhatatlan feladatok előtt állott. Anglia sorra kapta a súlyos csapásokat a tengeren, a levegőből, az afrikai szárazföldön. Akkori hadművelettervezési lehetőségei szűk határok között mozogtak. Hadászati célkitűzéseiben egy gondolat élt, Olaszországot kikapcsolni a háborúból. Erre minden előteremthető erőt, diplomáciai tevékenységet latba vetett. Ez volt a Casablancai és Quebecki tanácskozások főtémája. Churchill arra számított, hogy Olaszország különbékét fog kötni, melynek hatása a német harci szellemre is ki fog hatni. Churchill ebben csalódott, mert a villámgyorsan végrehajtott német katonai intézkedések az olasz haderő kiesését azonnal kiegyenlítették. Az Olasz területen folyamatban lévő harcok megteremtették a déli arcvonal magvát, ennek további méretezése a jövőben rendelkezésre álló angolszász erőktől függ majd. (h. i.) I Imrédy Béla is felszólalt vasárnap a budapesti antibolsevista nagygyűlésen Budapest, március 22. Vasárnap délelőtt a Magyar Futár és az Egyedül Vagyunk matinét rendezett az Új Magyar Színházban, amely hatalmas antibolsevista tüntetés színhelye lett az előadás során. A Hiszekegy eléneklése után Oláh György országgyűlési képviselő, az Egyedül Vagyunk főszerkesztője mondott nagyhatású megnyitóbeszédet. Azért jöttünk ide, — mondotta többek között — hogy a bizonytalankodóknak, a kétkedőknek odakiáltsuk Kossuthtal: Mi nem alkuszunk! Ha Kossuthék két világhatalom malomköve közé kerülve nem alázkodtak meg, mi sem lehetünk olyan hitványak, hogy az új Paskievicsek csizmáját csókoljuk, amikor a másik világhatalom a világ legerősebb hadseregével itt áll mellettünk. Rajniss Ferenc országgyűlési képviselő emelkedett szólásra ezután. Mélyhatású szavakkal emlékeztette hallgatóit a magyarországi vörös uralom kitörésének huszonötéves, gyászos emlékű napjaira. A negyedszázad előtti tanulságokra hivatkozva rámutatott arra, hogy a magyar nemzet életének kultúrájával és rendeltetésének minden erejével küzd a bolsevizmus ellen s az 1919-es vörös forradalom óta természetes szövetségeseinek tekint minden olyan népet, amely a bolsevizmus megakadályozására nemzeti küzdelmet indított Hangoztatta, hogy a marxizmus minden vállfája a bolsevizmus útját egyengeti és a szociáldemokrata vezérek csak addig fújják a szabadság dalát amíg elérkezik a várt idő a kommunista egységokmány aláírására. A sötéten felrémlő bolsevista törekvésnek háborús árnyékában méginkább megerősödik a magyarságban a bajtársi rokonszenv azok iránt, akik a véráldozat páratlan elszántságával küzdenek Európa megmentéséért a Dnyeper és a Bug között, Umannál, Viniea csataterén és a Pripjet-mocsarak nádasaiban. — Az idők próbája elkövetkezett! — fejezte be nagyhatású beszédét Rajniss Ferenc. — Higgjetek, Fajtársaim a magyar igazságban és az áldozatos küzdelemben, hogy ki ne hullassa a drága magyar színt az Idő a világ szépségéből... *■ Ezután vitéz Imrédy Béla ny. miniszterelnök ünneplés közben jelent meg az előadó emelvényen. Első szavai után érzett már, hogy nem a matiné számára összeállított beszédét mondja, hanem rögtönöz. Néhány bevezető szóval hivatkozott a helyzet komolyságára és kérte a hallgatóságot, hogy magyarokhoz méltó fegyelemmel távozzanak a nézőtérről. Befejezésül meg-megújuló lelkesedés közepette szögezte le pártjának a német szövetségesekhez érzett hűségét. A nagyszabású matiné a közönség lelkes ünneplése közben fejeződött be. Az egybegyült nagyszámú hallgatóság a legnagyobb rendben és fegyelmezetten hagyta el a helyiséget. Április 3-án életbe lép a nyári időszámítás Budapestről jelentik. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendeletet adott ki, amelynek értelmében az 1943 október 4. napján hatályba léptetett középeurópai időszámítás 1944 április 3-ik napján 2 órakor megszűnik és helyébe ismét a nyári időszámítás lép. Ehhez képest az említett időpont 1944 április 3-ik napjának 3 órája lesz. A rendelet április 3-án lép hatályba. (MTT) Bulgár válasz a Macedónia kiürítésére vonatkozó felhívásra Szófia, március 22. Azzal az ismételt angol felhívással szemben, hogy a bulgárok ürítsék ki Macedóniát, a Zora című bulgár lap a következő választ közli: „Macedónia a bulgárság klasszikus földje. Hogy az angolok megértsék, milyen abszurdum a Macedónia kiürítésére vonatkozó követelésük, azt feleljük nekik: „Angolok, hagyjátok el Angliát?* Vajjon az angol urak megtennék-e azt, amit tőlünk kívánnak, hogy saját országuk és saját testvéreiket elhagyják?“ A bulgár lap ezekkel a szavakkal fejezi be cikkét: „Harc az utolsó csepp vérig a bulgár ügyért“. Beszüntetik az utasforgalmat Anglia déli és keleti partvidékén Amszterdam, március 22. (MTI) Angliában mint a londoni rádió jelenti , közhírré tették, hogy a legközelebbi 10 napon belül be kell fejezni az ország egész déli tengerpartján és a keleti tengerpart felerészén az utasforgalom teljes beszüntetésére irányuló előkészületeket. Ez a rendelkezés a tengerparttól számított 10 mérföldes övezetre terjed ki. (MTI)