Fiatal Fórum, 1990 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-03 / 26. szám
Drákói szigorú tanúval szembenA Nemzeti Liberális Párt kolozsvári székházában Ioan Giurgea tanár úr, a párt vezetőségének a tagja, munkáját félbehagyva, fogadott. Véleménye szerint a választások eredménye távolról sem felel meg várakozásaiknak, jóval több szavazatra számítottak. A sikertelenséget a Nemzeti Megmentési Front agresszív, „övön aluli“ ütésekkel megtűzdelt kampányával, a televízió részrehajló műsorpolitikájával a választásokra való felkészülésre elégéstelen idővel magyarázta. Ugyanakkor hozzátette, hogy a párt is hibázott azáltal, hogy túlságosan bízott programjának vonzerejében, és elhanyagolta az intenzív propagandamunkát. Ettől függetlenül azonban az ellenzéki pártok egytől egyig esélytelenek voltak egy olyan, állítólag a forradalom szülöttjének tekintendő politikai erővel szemben, amely februárig a hatalom kizárólagos birtokosa volt, de később is megőrizte elsöprő fölényét nem csak az ideiglenes törvényhozásban, hanem az államapparátusban, közigazgatásban, gazdasági egységek és intézmények vezetésében, a rendőrség és az (érintetlenül hagyott) szekuritáté állományában. Ha ehhez még hozzátesszük a hazugságoknak és gyalázkodásoknak azt a visszataszító áradatát, amelyet a „frontkampány“ során Iliescuék a tömegkommunikáció alázatos segítségével az országra zúdítottak, 2. „Anti-fronting*4 s amelyeknek célpontja az NLP, de főleg Radu Câmpeanu volt, akkor könnyen belátható, hogy a választók megtévesztetten, manipuláltan járultak az urnákhoz. Mindazonáltal tudomásul vették a választások eredményét és az ellenzéki politizálást korrekten, konstruktív szellemben képzelik el. Ennek ellenére fennáll a veszélye annak, hogy állandósulnak a kormányellenes tüntetések, s ezért a front az ellenzéki pártokat teszi majd felelőssé. Ezért már most szükségesnek tartják leszögezni, hogy az NLP ellene van az erőszaknak a tömegek manipulálásának, de ugyanakkor kiáll az olyan általános emberi jogok szavatolása mellett, mint a gyülekezési, nagygyűlés-tartási és sztrájkjog. Mindezek a természetes szabadságjogok részét képezik annak a nyugati típusú polgári demokráciának, amelynek megteremtését zászlajára tűzte a Nemzeti Liberális Párt. Szorosan e kérdéskörhöz tartozik a nemzetiségi jogok biztosítása is. A liberális eszmeiséggel összeegyeztethetetlen mindenféle nacionalizmus és sovinizmus. Az NLP úgy véli, hogy az e téren meghirdetett állásfoglalásainak és programnyilatkozatának helyességét az igazolja leginkább, hogy a magyar választópolgárok nagy többsége Radu Câmpeanu elnökjelöltre szavazott. Sajnos azonban nem sok derűre ad okot Iliescunak az a legalábbis rosszízű tréfája, miszerint Radu Câmpeanu az RMDSZ „egyfajta tiszteletbeli elnöke“. Ez a kiszólás jól érzékelteti a választott elnöknek azt a célját, hogy gyűlölködést szítson a kisebbségi jogok érvényesítése mellett kiálló román politikusok és a románság többi része között. Ennek a politikának a „gyümölcseként“ kell értékelnünk a Románok Nemzeti Egységpártjának vehemens rágalomhadjáratát azon román politikusok és politikai szervezetek — köztük az NLP — ellen, akik síkraszálltak a nemzetek, nemzeti kisebbségek közötti testvériség és együttműködés mellett — állította beszélgetőpartnerem. Mindezzel messzemenően egyetérthetünk, de azért csöndben azt is jegyezzük meg, hogy Giurgea úr a párt legfelső vezetésének a hatáskörébe utalta és megtagadta a válaszadást az olyan kérdésekre, mint a kolozsvári magyar konzuli képviselet újra-megnyitásának, vagy a Bolyai egyetem helyreállításának az ügye. Ami a liberálisok gazdasági törekvéseit illeti, ezek mindenki előtt világosak: privatizálás, piacgazdaság , külföldi tőkebehozatal. — Egy hete az NMF székházában is ugyanezeket a szavakat hallottam. — Jól fogalmazott. Szavakat. Mert a front csak szavakban foglal állást egy gyökeresen új gazdasági rendszer mellett, ám közben retteg minden újdonságtól. Hadd mondjak egy példát: privatizálás. Ha ők ezt komolyan gondolták, akkor miért volt a frontgyűlések kedvenc jelszava az, hogy „Nem adjuk el az országot!“? A front a privatizálást egyfajta mumusnak használta választópolgárai előtt azáltal, hogy tudatosan összekeverte a hatékonyabb gazdálkodást nyújtó magánszféra kiterjesztését az ország természeti és szellemi erőforrásainak elkótyavetyélésével. Közben fenyeget még egy veszély: ha a frontnak nem sikerül felélénkíteni a gazdaságot, de a forradalom óta kinyílt és egyre követelőzőbb szálakat be akarja tömni, akkor ismét a külföldi hitelekhez fog nyúlni, és a következő kormány egyetlen pénzügyi öröksége egy szinte megsemmisítő adósságteher lesz. Egyesek tudni vélik, hogy röpke öt hónap alatt máris kétmilliárd dollárra rúg az államadósságunk. Mások ezt cáfolják, de ... nem zörög a haraszt... Mindezek után Giurgea úr úgy vélte, hogy amennyiben az elkövetkező választásokig sikerül javítaniuk a szervező- és (Folytatás az 1. oldalról) ALIG EZERLEJES „ÖNELLÁTÁS“ — ÖTEZER LEJES PERKÖLTSÉG Ismét cigányper, ismét figyelemelterelés a lényegről. A vádirat szerint történt pedig, hogy március 20-án, 22—22,30 óra körül a Hidegvölgyből 35—45 tagú cigánycsoport felfegyverkezve különböző tárgyakkal (lánc, bot, kés, fejsze stb.) leereszkedett a Főtérre, hogy segítsen a magyar tüntetőknek. Közöttük volt Kalányosi Albert, Grekuly István, Révai László és Mailai Győző, akik megállapítva, hogy a téren befejeződött az összecsapás, a magyarok lábon állnak, már urai a helyzetnek, kedvük támadt egy kis szeszre. Kivált hogy látták, többen iddogálnak az ott lévők közül. Hárman beismerik, hogy mások útbaigazítása alapján eljutottak a Hotel Grand komplexum már feltört raktárába, ahonnan 985,55 lej értékben „magukhoz vettek“ italt. A negyedik vádlott, Mailat azt állítja, neki egy gyermek adta a teli üvegeket. Ha bizonyítást nyer a vád, egyszerű tolvajlásról van szó (még csak betörésről sem, azt jóval korábban elvégezték mások), amiért hárman március 23, Mailat pedig március 27 óta már börtönben ül. Meg kell téríteniük ugyebár az okozott kárt. lepengetniük az ötezerre rúgó perköltséget... Esetükben fontos ugyan, hogy milyen büntetést kapnak, de lényegesebb az a kérdés: mi közük a március 19—20-i véres összetűzésekhez, milyen célt szolgál ügyük ahhoz kapcsolása? Azért pedig csak főjjön a bírók feje, hogyan szabják ki a büntetést, ami ugye nem lehet kevesebb, mint amennyit már letöltöttek... NYALKA, jólfésült/vasalt RENDŐRTISZT így külsőleg még rabruhában is, igazán díszére válhat a rendfenntartó propagandamunkán, illetve ellen tudnak állni a front azon törekvéseinek, hogy perifériára szorítsa a pártot, úgy a következő választásokon már legalább megkétszerezik szavazataik számát. Beszélgetésünkben — az volt az érzésem — mint cseppben a tenger, visszatükröződött az ellenzéki pártok politikai kampányának minden sajátossága, kérlelhetetlen, de tiszta és világos érvelés a kormánypárt bírálatában, de semmi konkrétum a saját alternatívájukat illetően. Márpedig a szavazópolgár csak akkor adja voksát a változásra, ha annak feltételeit és következményeit részletesen megmagyarázzák neki. Egyébként a már ismert „kényelmes nyomorúság“ — jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzokalapon biztosabb menedéknek tűnik számára egy homályosan felrajzolt paradicsomnál. Székely Ervin tJ. I. A jelen cikket épp június 13-án tettem postárra, amikor még sem én, sem riportalanyom nem értesülhettünk a fővárosban történtekről. Az események horderejére valóhány nap múlva tekintettel azonban nevisszatértem az NLP kolozsvári székházába, ahol Mircea Arman, a párt vezetőségének tagja, az Ardealul nevű helyi liberális lap főszerkesztője következőkkel egészítette ki az eddig lea írtakat: — Pártunk mindig elvetette és elítélte testületnek. Tinea Adrian Ioan százados az első vádlott, aki az 1989. december 21-i tüntetésen letartóztatott és a milícián ütlegelt forradalmárok ellen elkövetett vétkekért várja a bíróság ítéletét. (A halottak, sebesültek nem szerepelnek a számláján.) Rabruhája mintha vasalt lenne, frizurája gondozott, egész lénye magabiztosságról tanúskodik. Van oka rá? Vagy egyszerűen az ilyen viselkedést tartja sikkesnek? Mindegy. Az ítéletet (ha lesz) ez amúgy sem befolyásolja. Pere kapcsán arról a meglepetésről akarok szólni, amit Drócsa Csaba tanú kihallgatása váltott ki belőlem. A 34 éves tanú higgadtan, önérzetesen viselkedik (ő is vendége volt a milíciának, miután a maszkos fiúk megbilincselték, dubában a milíciára szállították, ott a folyosón az útközbeni puhítás után ismét ütlegelték-rugdosták, végül a 8-as cellában kötött ki hatodmagával együtt, amelynek másnap délig volt a foglya, amikor kiszabadították, szabatosan, hitelesen adja elő vallomását, amely egyezik korábbi nyilatkozatával. Engem az lep meg, hogy a törvény emberei úgy kezdik faggatni, mintha ő lenne a vádlott, egyikük pedig egyenesen arra akarja rávenni, hazudtolja meg más tanúk állításait. Tinea védőügyvédje, de maga a vádlott is „keresztkérdésekkel“ nyaggatja. Még azt is felróják neki, hogy mint szenvedő fél valamiféle segélyt kapott. Nem értem. Mi ennek az embernek a bűne, miért acsarkodnak rá? Vagy egyszerűen arról lenne szó, hogy nem értem a törvénykezés mechanizmusát? Ezek után nem is akarom érteni. A VÁDLÓK nem ismerik FEL A VÁDLOTTAKAT Sütő József, Szilágyi József, Szilveszter Kiss Péter, Tóth Arcadia, Lőrincz József letartóztatott vádlottak és Puczi Béla gyanúsított ügye már közvetve kapcsolódik a marosvásárhelyi tragikus kimenetelű, nemzetiségi észaz erőszak alkalmazását. Ilyen eszközök összeegyeztethetetlenek a demokráciával és nincs mit keresniük a politikai harcban. A leghatározottabban fellépünk, mindenféle szélsőséges, erőszakos megnyilvánulás ellen, bárki kövesse is azt el. Félő azonban, hogy a június 13—15 közötti eseményeket — amelyek a tüntetők közé beszivárgott (beszivárogtatott) provokátorok hatására robbantak ki — a hatalom most arra akarja felhasználni, hogy diszkreditálja (esetleg törvényen kívülhelyezze) az ellenzéki pártokat, vagy azok közül egyet. Ezt a feltételezést látszik indokolni az a bizonytalanság és kapkodás, ami a kormány magatartását jellemzi. Először fasiszta-légionárius támadásról beszél, aztán a cigányság művéről, végül pedig kirúgott szekusok bosszújának minősíti az egész bestializmust. Aggasztó mindez, mert közben lapulnak az igazi tettesek. Bizonyára hallotta a Szabad Európa Rádió adásában bejátszott kazettát . .. — Nem. — Nos, azon egy beszélgetést hallani Chirac és Diamandescu között, amelyben az előbbi azt mondja, hogy meg kell gyújtani az autókat.. . meg egyebeket. Szóval én nem kívánom minősíteni a hallottakat és a hitelességét sem én vagyok hivatott garantálni, de mindenesetre gondolkodóba ejt és nyugtalanít. Mert, ha valóban a kormány provokációjáról van szó, akkor ez azt jelenti, hogy törvénytelen eszközökkel vezetik az országot, ami egy rendszerűzéshez. Mind a hatan marosszentgyörgyi lakosok. Azok közé tartoztak, akik március 20-án az előző nap eseményeiből okulva, valamint a Nagyernyéből leadott telefon-vészjelzés hatására próbálták megszervezni a falu önvédelmét. A vád ellenük az, hogy különböző szerszámokkal felfegyverkezve, az utat lezárva, megállítottak és ellenőriztek minden magán- és állami járművet, dobálták, megsebesítették azok vezetőit és utasait, miután tisztázták, hogy azok románok. Megállapítást nyert, hogy hét állami tulajdonú járművet 108 650 lej értékben rongáltak meg, a magánautók tulajdonosainak pedig 137 040 lejes kárt okoztak. A vádirat hosszú, tizennégy sűrűn gépelt oldalt tesz ki, 21 kárvallottat sorol fel, a vád 26 tanú kihallgatását irányozza elő. A legidősebb vádlott 45, a legfiatalabb 32 éves, öt büntetlen, egyikük büntetett előéletű. Bilincsekben, kopaszra nyírtan, nyilván rabruhában a börtönből hozták át őket a tárgyalóterembe. A tárgyalás különben alig kezdődött meg, jó két héttel elhalasztották, azaz július 11-re tűzték ki a második „menetet“. Gyanítom, hogy legjobban a bírókat lepte meg: a vádlók nemigen ismerték fel a vádlottakat. Vagyis a sértett felek a támadókat. Lesz még idő esetleg visszatérni és érdemben reagálni erre a perre. Most csak annyit nézzünk meg, hogy az Ernyőből érkezett telefon-vészjelzés mire is alapozott? „A teherautó, amelyen hátul több egyén tartózkodott, pár perc múlva, miután az út egyik oldala szabaddá vált, visszaszáguldott Marosvásárhely felé, égő benzin- és motorinás palackokat szórva az út szélén álló tömegbe, de nem elégedett meg ennyivel, szándékosan belehajtott az emberek közé, négy embert elütve, akik közül egy meg is halt. A halál oka tehát nem forgalmi baleset, ahogy a hivatalos szervek állítják. “ ... „Az összetűzésben megsebesült 4 hodac-i és 16 ernyei személy, egy meghalt a helyszínen, a másik a kórházban.“ ... „Mind az ernyei, mind a hodac-i súlyos sebesülteket elsősegélyben részesítették az ernyei rendelőben és mentővel beszállították Vásárhelyre.“ Részletek ezek egy Ernye község lakói aláírás fölött megjelent közleményből (Ahogyan valójában történt, Népújság, 1990. március 28.), amely egyebek mellett ellenőrizhető számokkal operál, égi-egy halottról szól mindkét fél részéről, hitelességéhez tehát aligha férhet kétség. Annyi bizonyos, volt kitől (mitől) tartaniuk a szentgyörgyieknek. Éppenséggel azoknak is, akik az említett perben vádlottakként szerepelnek. Különben a hosszú, kimerítő vádiratban említés sem történik az ilyen előzményekről, arról, hogy a járművek vezetői és az utasok egyike-másika legalábbis esetleg nem sétakocsizáson vett részt azon a bizonyos napon. Persze, azt magam is tudom, hogy tettéért mindenki felelős, függetlenül a körülményektől Aggályom viszont abból adódik, hogy vajon mindenkit felelősségre vonnak-e az elkövetett tett súlyosságának arányában? És felelősségre vonják-e mindenekelőtt az uszítókat, az emberek érzelmeinek-indulatainak manipulálóit, a főbűnösöket? Egyáltalán: lesz-e már világosság? Kívül súlyos vád. Mondom, én nem állítok semmit, csak kételkedem, aggódom és kérdezek. Azt például, hogy mi módon fordulhat elő egy jogállamban, hogy a rendfenntartó erők helyét „jóravaló emberek“, bányászok vegyék át? Ki hatalmazta fel az államfőt ilyesfajta népi milíciák felállítására és barbár bevetésükre ártatlan emberek ellen? Szomorú, hogy az ország első embere még köszönetet is mondott azoknak, akik rendcsinálás ürügyén garázdálkodtak. Végül pedig arról, hogy a kormány cáfolta azt, miszerint a Nemzeti Liberális Párt székházában bármiféle jogellenesen ott tartott tárgyat vagy okmányt találtak volna a hatalom hős védelmezői. Ez a hír akár megnyugtató is lehetne, ha nem sugallná azt, hogy akkor bizonyára más ellenzéki pártok székházaiban találtak ilyet. Az ilyesfajta inszinuáció az ellenzék egysége ellen irányul és kísértetiesen emlékeztet az 1946-os módszerekhez. Akkor elsőként a Nemzeti Parasztpártot vádolták meg és helyezték törvényen kívül (nem kizárt, hogy egy ilyen akció része volt a június 13-i esetleges provokáció), eközben tolerálták az NLP-t, hogy az ne lépjen fel a parasztpárt védelmében, ám kis idő múlva ők kerültek sorra. Azt hiszem azonban, hogy ez ma már nem ismétlődhet meg. Ez a nép nem hagyja magát még egyszer becsapni." (Következik a Környezetvédő Mozgalom)