Fiatal Fórum, 1990 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1990-07-03 / 26. szám

Drákói szigor­ú tanúval szembenA Nemzeti Liberális Párt ko­lozsvári székházában Ioan Giurgea tanár úr, a párt ve­zetőségének a tagja, munká­ját félbehagyva, fogadott. Véleménye szerint a választások ered­ménye távolról sem felel meg várako­zásaiknak, jóval több szavazatra számí­tottak. A sikertelenséget a Nemzeti Meg­­mentési Front agresszív, „övön aluli“ üté­sekkel megtűzdelt kampányával, a tele­vízió részrehajló műsorpolitikájával a választásokra való felkészülésre elég­és­telen idővel magyarázta. Ugyanakkor hozzátette, hogy a párt is hibázott azáltal, hogy túlságosan bízott programjának vonz­erejében, és elhanyagolta az intenzív pro­pagandamunkát. Ettől függetlenül azonban az ellenzéki pártok egytől egyig esélytelenek voltak egy olyan, állítólag a forradalom szülött­jének tekintendő politikai erővel szem­ben, amely februárig a hatalom kizáró­lagos birtokosa volt, de később is meg­őrizte elsöprő fölényét nem csak az ideiglenes törvényhozásban, hanem az államapparátusban, közigazgatásban, gaz­dasági egységek és intézmények vezeté­sében, a rendőrség és az (érintetlenül hagyott) szekuritáté állományában. Ha ehhez még hozzátesszük a hazugságoknak és gyalázkodásoknak azt a visszataszító áradatát, amelyet a „frontkampány“ so­rán Iliescuék a tömegkommunikáció alá­zatos segítségével az országra zúdítottak, 2. „Anti-fronting*4 s amelyeknek célpontja az NLP, de főleg Radu Câmpeanu volt, akkor könnyen be­látható, hogy a választók megtévesztetten, manipuláltan járultak az urnákhoz. Mindazonáltal tudomásul vették a vá­lasztások eredményét és az ellenzéki po­litizálást korrekten, konstruktív szellem­ben képzelik el. Ennek ellenére fennáll a veszélye annak, hogy állandósulnak a kormányellenes tüntetések, s ezért a front az ellenzéki pártokat teszi majd felelőssé. Ezért már most szükségesnek tartják leszögezni, hogy az NLP ellene van az erőszaknak a tömegek manipu­lálásának, de ugyanakkor kiáll az olyan általános emberi jogok szavatolása mel­lett, mint a gyülekezési, nagygyűlés-tar­tási és sztrájkjog. Mindezek a természe­tes szabadságjogok részét képezik annak a nyugati típusú polgári demokráciának, amelynek megteremtését zászlajára tűzte a Nemzeti Liberális Párt. Szorosan e kér­déskörhöz tartozik a nemzetiségi jogok biztosítása is. A liberális eszmeiséggel összeegyeztethetetlen mindenféle nacio­nalizmus és sovinizmus. Az NLP úgy véli, hogy az e téren m­­eghirdetett állásfogla­lásainak és programnyilatkozatának he­lyességét az igazolja leginkább, hogy a magyar választópolgárok nagy többsége Radu Câmpeanu elnökjelöltre szavazott. Sajnos azonban nem sok derűre ad okot Iliescunak az a legalábbis rosszízű tré­fája, miszerint Radu Câmpeanu az RMDSZ „egyfajta tiszteletbeli elnöke“. Ez a ki­szólás jól érzékelteti a választott elnöknek azt a célját, hogy gyűlölködést szítson a kisebbségi jogok érvényesítése mellett kiálló román politikusok és a románság többi része között. Ennek a politikának a „gyümölcseként“ kell értékelnünk a Ro­mánok Nemzeti Egységpártjának vehe­mens rágalomhadjáratát azon román po­litikusok és politikai szervezetek — köz­tük az NLP — ellen, akik síkraszálltak a nemzetek, nemzeti kisebbségek közötti testvériség és együttműködés mellett — állította beszélgetőpartnerem. Mindezzel messzemenően egyetérthetünk, de azért csöndben azt is jegyezzük meg, hogy Giurgea úr a párt legfelső vezetésének a hatáskörébe utalta és megtagadta a vá­laszadást az olyan kérdésekre, mint a kolozsvári magyar konzuli képviselet újra-megnyitásának, vagy a Bolyai egye­tem helyreállításának az ügye. Ami a liberálisok gazdasági törekvé­seit illeti, ezek mindenki előtt világosak: privatizálás, piacgazdaság , külföldi tőke­­behozatal. — Egy hete az NMF székházában is ugyanezeket a szavakat hallottam. — Jól fogalmazott. Szavakat. Mert a front csak szavakban foglal állást egy gyökeresen új gazdasági rendszer mel­lett, ám közben retteg minden újdonság­tól. Hadd mondjak egy példát: privati­zálás. Ha ők ezt komolyan gondolták, akkor miért volt a frontgyűlések kedvenc jelszava az, hogy „Nem adjuk el az or­szágot!“? A front a privatizálást egyfajta mumusnak használta választópolgárai előtt azáltal, hogy tudatosan összeke­verte a hatékonyabb gazdálkodást nyújtó magánszféra kiterjesztését az ország természeti és szellemi erőforrásainak el­kótyavetyélésével. Közben fenyeget még egy veszély: ha a frontnak nem sikerül felélénkíteni a gazdaságot, de a forrada­lom óta kinyílt és egyre követelőzőbb szálakat be akarja tömni, akkor ismét a külföldi hitelekhez fog nyúlni, és a követ­kező kormány egyetlen pénzügyi örök­sége egy szinte megsemmisítő adósság­teher lesz. Egyesek tudni vélik, hogy röpke öt hónap alatt máris kétmilliárd dollárra rúg az államadósságunk. Mások ezt cáfolják, de ... nem zörög a haraszt... Mindezek után Giurgea úr úgy vélte, hogy amennyiben az elkövetkező válasz­tásokig sikerül javítaniuk a szervező- és (Folytatás az 1. oldalról) ALIG EZERLEJES „ÖNELLÁTÁS“ — ÖTEZER LEJES PERKÖLTSÉG Ismét cigányper, ismét figyelemelte­relés a lényegről. A vádirat szerint történt pedig, hogy március 20-án, 22—22,30 óra körül a Hidegvölgyből 35—45 tagú cigánycsoport felfegyver­kezve különböző tárgyakkal (lánc, bot, kés, fejsze stb.) leereszkedett a Főtér­re, hogy segítsen a magyar tüntetők­nek. Közöttük volt Kalányosi Albert, Grekuly István, Révai László és Mai­lai Győző, akik megállapítva, hogy a téren befejeződött az összecsapás, a magyarok lábon állnak, már urai a helyzetnek, kedvük támadt egy kis szeszre. Kivált hogy látták, többen id­­dogálnak az ott lévők közül. Hárman beismerik, hogy mások útbaigazítása alapján eljutottak a Hotel Grand komplexum már feltört raktárába, ahon­nan 985,55 lej értékben „magukhoz vettek“ italt. A negyedik vádlott, Mai­lat azt állítja, neki egy gyermek adta a teli üvegeket. Ha bizonyítást nyer a vád, egyszerű tolvajlásról van szó (még csak betörés­ről sem, azt jóval korábban elvégezték mások), amiért hárman március 23, Mailat pedig március 27 óta már bör­tönben ül. Meg kell téríteniük ugyebár az okozott kárt. lepengetniük az öt­ezerre rúgó perköltséget... Esetükben fontos ugyan, hogy milyen büntetést kapnak, de lényegesebb az a kérdés: mi közük a március 19—20-i véres ös­­­szetűzésekhez, milyen célt szolgál ü­­gyük ahhoz kapcsolása? Azért pedig csak főjjön a bírók feje, hogyan szab­ják ki a büntetést, ami ugye nem lehet kevesebb, mint amennyit már letöltöt­­tek... NYALKA, jólfésült/vasalt RENDŐRTISZT így külsőleg még rabruhában is, igazán díszére válhat a rendfenntartó propagandamunkán, illetve ellen tudnak állni a front azon törekvéseinek, hogy perifériára szorítsa a pártot, úgy a kö­vetkező választásokon már legalább meg­kétszerezik szavazataik számát. Beszélgetésünkben — az volt az érzésem — mint cseppben a tenger, visszatükrö­ződött az ellenzéki pártok politikai kam­pányának minden sajátossága, kérlelhe­tetlen, de tiszta és világos érvelés a kor­mánypárt bírálatában, de semmi konkré­tum a saját alternatívájukat illetően. Márpedig a szavazópolgár csak akkor adja voksát a változásra, ha annak felté­teleit és következményeit részletesen meg­magyarázzák neki. Egyébként a már is­mert „kényelmes nyomorúság“ — jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok­alapon biztosabb menedéknek tűnik szá­mára egy homályosan felrajzolt paradi­csomnál. Székely Ervin tJ. I. A jelen cikket épp június 13-án tettem postárra, amikor még sem én, sem riportalanyom nem értesülhettünk a fő­városban történtekről. Az események horderejére való­hány nap múlva tekintettel azonban ne­visszatértem az NLP kolozsvári székházába, ahol Mircea Arman, a párt vezetőségének tagja, az Ardealul nevű helyi liberális lap főszerkesztője következőkkel egészítette ki az eddig le­a írtakat: — Pártunk mindig elvetette és elítélte testületnek. Tinea Adrian Ioan száza­dos az első vádlott, aki az 1989. decem­ber 21-i tüntetésen letartóztatott és a milícián ütlegelt forradalmárok ellen elkövetett vétkekért várja a bíróság ítéletét. (A halottak, sebesültek nem szerepelnek a számláján.) Rabruhája mintha vasalt lenne, frizurája gondo­zott, egész lénye magabiztosságról ta­núskodik. Van oka rá? Vagy egysze­rűen az ilyen viselkedést tartja sikkes­nek? Mindegy. Az ítéletet (ha lesz) ez amúgy sem befolyásolja. Pere kapcsán arról a meglepetésről akarok szólni, amit Drócsa Csaba tanú kihallgatása váltott ki belőlem. A 34 éves tanú higgadtan, önérzetesen visel­kedik (ő is vendége volt a milíciának, miután a maszkos fiúk megbilincselték, dubában a milíciára szállították, ott a folyosón az útközbeni puhítás után is­mét ütlegelték-rugdosták, végül a 8-as cellában kötött ki hatodmagával együtt, amelynek másnap délig volt a foglya, amikor kiszabadították­, szabatosan, hitelesen adja elő vallomását, amely egyezik korábbi nyilatkozatával. Engem az lep meg, hogy a törvény emberei úgy kezdik faggatni, mintha ő lenne a vádlott, egyikük pedig egyenesen arra akarja rávenni, hazudtolja meg más tanúk állításait. Tinea védőügyvédje, de maga a vádlott is „keresztkérdé­sekkel“ nyaggatja. Még azt is felróják neki, hogy mint szenvedő fél valami­féle segélyt kapott. Nem értem. Mi ennek az embernek a bűne, miért acsarkodnak rá? Vagy egyszerűen arról lenne szó, hogy nem értem a törvénykezés mechanizmu­sát? Ezek után nem is akarom érteni. A VÁDLÓK nem ismerik FEL A VÁDLOTTAKAT Sütő József, Szilágyi József, Szil­veszter Kiss Péter, Tóth Arcadia, Lő­­rincz József letartóztatott vádlottak és Puczi Béla gyanúsított ügye már köz­vetve kapcsolódik a marosvásárhelyi tragikus kimenetelű, nemzetiségi ész­az erőszak alkalmazását. Ilyen eszközök összeegyeztethetetlenek a demokráciával és nincs mit keresniük a politikai harc­ban. A leghatározottabban fellépünk, min­denféle szélsőséges, erőszakos megnyil­vánulás ellen, bárki kövesse is azt el. Félő azonban, hogy a június 13—15 kö­zötti eseményeket — amelyek a tüntetők közé beszivárgott (beszivárogtatott) pro­vokátorok hatására robbantak ki — a ha­talom most arra akarja felhasználni, hogy diszkreditálja (esetleg törvényen kívül­­helyezze) az ellenzéki pártokat, vagy azok közül egyet. Ezt a feltételezést látszik indokolni az a bizonytalanság és kapko­dás, ami a kormány magatartását jellem­zi. Először fasiszta-légionárius támadás­ról beszél, aztán a cigányság művéről, végül pedig kirúgott szekusok bosszújának minősíti az egész bestializmust. Aggasztó mindez, mert közben lapulnak az igazi tettesek. Bizonyára hallotta a Szabad Európa Rádió adásában bejátszott ka­zettát . .. — Nem. — Nos, azon egy beszélgetést hallani Chirac és Diamandescu között, amelyben az előbbi azt mondja, hogy meg kell gyúj­tani az autókat.. . meg egyebeket. Szóval én nem kívánom minősíteni a hallottakat és a hitelességét sem én vagyok hivatott garantálni, de mindenesetre gondolkodóba ejt és nyugtalanít. Mert, ha valóban a kormány provokációjáról van szó, akkor ez azt jelenti, hogy törvénytelen eszkö­zökkel vezetik az országot, ami egy rend­szerűzéshez. Mind a hatan marosszent­­györgyi lakosok. Azok közé tartoztak, akik március 20-án az előző nap ese­ményeiből okulva, valamint a Nagyer­­nyéből leadott telefon-vészjelzés ha­tására próbálták megszervezni a falu önvédelmét. A vád ellenük az, hogy különböző szerszámokkal felfegyver­kezve, az utat lezárva, megállítottak és ellenőriztek minden magán- és álla­mi járművet, dobálták, megsebesítet­ték azok vezetőit és utasait, miután tisztázták, hogy azok románok. Megál­lapítást nyert, hogy hét állami tulajdo­nú járművet 108 650 lej értékben ron­gáltak meg, a magánautók tulajdono­sainak pedig 137 040 lejes kárt okoztak. A vádirat hosszú, tizennégy sűrűn gépelt oldalt tesz ki, 21 kárvallottat so­rol fel, a vád 26 tanú kihallgatását irányozza elő. A legidősebb vádlott 45, a legfiata­labb 32 éves, öt büntetlen, egyikük büntetett előéletű. Bilincsekben, kopaszra nyírtan, nyilván rabruhában a börtönből hoz­­­ták át őket a tárgyalóterembe. A tár­gyalás különben alig kezdődött meg, jó két héttel elhalasztották, azaz jú­lius 11-re tűzték ki a második „mene­tet“. Gyanítom, hogy legjobban a bí­rókat lepte meg: a vádlók nemigen ismerték fel a vádlottakat. Vagyis a sértett felek a támadókat. Lesz még idő esetleg visszatérni és érdemben reagálni erre a perre. Most csak annyit nézzünk meg, hogy az Er­nyőből érkezett telefon-vészjelzés mi­re is alapozott? „A teherautó, amelyen hátul több egyén tartózkodott, pár perc múlva, miután az út egyik oldala szabaddá vált, visszaszáguldott Marosvásárhely felé, égő benzin- és motorinás palac­kokat szórva az út szélén álló tömeg­be, de nem elégedett meg ennyivel, szándékosan belehajtott az emberek közé, négy embert elütve, akik közül egy meg is halt. A halál oka tehát nem forgalmi baleset, ahogy a hivatalos szervek állítják. “ ... „Az összetűzésben megsebesült 4 hodac-i és 16 ernyei személy, egy meghalt a helyszínen, a másik a kórházban.“ ... „Mind az er­nyei, mind a hodac-i súlyos sebesülte­ket elsősegélyben részesítették az er­nyei rendelőben és mentővel beszállí­tották Vásárhelyre.“ Részletek ezek egy Ernye község la­kói aláírás fölött megjelent közlemény­ből (Ahogyan valójában történt, Népúj­ság, 1990. március 28.), amely egyebek mellett ellenőrizhető számokkal operál, égi­-egy halottról szól mindkét fél ré­széről, hitelességéhez tehát aligha fér­het kétség. Annyi bizonyos, volt kitől (mitől) tartaniuk a szentgyörgyieknek. Éppenséggel azoknak is, akik az emlí­tett perben vádlottakként szerepelnek. Különben a hosszú, kimerítő vádirat­ban említés sem történik az ilyen e­­lőzményekről, arról, hogy a járművek vezetői és az utasok egyike-másika le­galábbis esetleg nem sétakocsizáson vett részt azon a bizonyos napon. Persze, azt magam is tudom, hogy tettéért mindenki felelős, függetlenül a körülményektől Aggályom viszont abból adódik, hogy vajon mindenkit felelősségre vonnak-e az elkövetett tett súlyosságának arányában? És felelős­ségre vonják-e mindenekelőtt az uszí­­tókat, az emberek érzelmeinek-indula­­tainak manipulálóit, a főbűnösöket? Egyáltalán: lesz-e már világosság? Kívül súlyos vád. Mondom, én nem állí­tok semmit, csak kételkedem, aggódom és kérdezek. Azt például, hogy mi módon fordulhat elő egy jogállamban,­­ hogy a rendfenntartó erők helyét „jóravaló em­berek“, bányászok vegyék át? Ki hatal­mazta fel az államfőt ilyesfajta népi mi­líciák felállítására és barbár bevetésük­re ártatlan emberek ellen? Szomorú, hogy az ország első embere még köszönetet is mondott azoknak, akik rendcsinálás ürü­gyén garázdálkodtak. Végül pedig arról, hogy a kormány cá­folta azt, miszerint a Nemzeti Liberális Párt székházában bármiféle jogellenesen ott tartott tárgyat vagy okmányt találtak volna a hatalom hős védelmezői. Ez a hír akár megnyugtató is lehetne, ha nem sugallná azt, hogy akkor bizo­nyára más ellenzéki pártok székházaiban találtak ilyet. Az ilyesfajta inszinuáció az ellenzék egysége ellen irányul és kí­sértetiesen emlékeztet az 1946-os mód­szerekhez. Akkor elsőként a Nemzeti Pa­rasztpártot vádolták meg és helyezték törvényen kívül (nem kizárt, hogy egy ilyen akció része volt a június 13-i eset­leges provokáció), eközben tolerálták az NLP-t, hogy az ne lépjen fel a paraszt­párt védelmében, ám kis idő múlva ők kerültek sorra. Azt hiszem azonban, hogy ez ma már nem ismétlődhet meg. Ez a nép nem hagy­ja magát még egyszer becsapni." (Következik a Környezetvédő Mozgalom)

Next