Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-01-26 / 5. szám

Megjelenik e lap hétfőt kivéve min­dennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben boríték nélkül házhoz hordva 6frt 30kr., postán hatszor küldve 8 frt. , kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer hasá­­bozott kicsibetüs sorért 5 kr.p.FIGYELMEZŐ (MÁSOD­­ÉVI FOLYAM.) Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál, Magyarországon kí­vül a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztő hivatalban ha­lászvárosi főúton 86. szám alatt iső em. a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. Pest, Péntek 5. Januar 26, 1849. E lapok megjelennek, hétfőt kivéve, mindennap. Előfizetési dijak helyben házhoz hordva 6 frt 30 kr., vidéken 6-ot küldve 8 frt, kevesebbszer 7 frt 12 kr. pengőben. Előfizethetni vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten Geibel K. könyvárusnál a Kristóf­­téren és a Dunaparton Kozma V. nyomdájában, Budán a szerkesztőségnél a Dunaparton fő­ úti 86. sz. alatt, a lánczhidon alól. Mindenik helyt elfogadják a hirdetéseket is egy 4-szer hasábozott kicsibetűs sort 5 pengő árba számítva. Évnegyedes előfizetés nem fogadtatik el. HIVATALOS RÉSZ. 16-dik hadi jelentés. A budai főhadi­szállásról január 15—kéről küldött tu­­dósítás szerint herczeg Windischgrätz cs. k. tábornagy ur, a cs. hadseregnek mindinkább terjedő előnyomulása mel­lett Magyarország legnagyobb részében, három katonai kerület felállítását rendelő, így Pozsony , Nyitra, Árva, Liptó, Turócz, Zólyom, Bars és Komárom megyék Kem­pen altábornagy parancsnoksága alatt — Pozsonyban la­kással ; Pest, Fehér és Györmegyék valamint a Jászság és Kunság gr. W­rb­na altábornagy ur parancsnoksága alatt — Budán lakással; végre Baranya, Tolna, Somogy, Zala, Veszprém, Soprony, Vas, Győr, Mosonymegyék báró B­u­­rics tábornokőrnagy ur parancsnoksága alatt Sopronyban lakással — állnak. Cseri­eh altábornagy, ki 8 zászlóaljjal, 6 eskadron és 36 ágyúval a pártütőfőnök Görgey vezérlete alatt álló S Ipolyság felé Léván keresztül vonuló ellenaegeji pappatol­ üzésére küldetett, még f. h. 15-kén nyomult ez irányban előre, mig azalatt G­ötz táborőrnagy Libetbánya és Kör­­möcz felé vonult. — Mészáros pártütőfőnök Eger vidékén bolyong. A 11 i­n­g­e­r táborőrnagy dandára 13-án a futó ellen­séget Szolnok felé őré, e várost elfoglaló, hol 98 ezer mérő gabna zsákmányul jutott. Az e tájéki lakosok, vala­mint a kecskemétiek, a legjobb szelleműek s a velök olly sokáig nem közlött manifestumok és proclamatiókat öröm­mel fogadták.­­ Az ország elfoglalt minden részeiből folytonosan küldetnek hódolati felírások Ollmützbe ő fel­ségének. A Horváth ezredes parancsnoksága alatt álló csapatok Veszprémet és Fejérvárt megszállották; a gr. Altban al­ezredes alatti osztály f. h. 15. éjjeli 2 órakor egy, Med­­nyánszky és Vihar Andor vezetők alatt 300 emberből álló ellenséges osztályra ütött a bakony-béli klastromban; 10et közülük leölt s többeket foglyokká tett,kik rögtönitélet következtében Pápán főbelövettek. Részünkről az oguli­­niak közül Kotur hadnagy és egy közvitéz könnyű sebet kaptak. Ugyanazon ezredből Rocknitz kapitány, ki a meg­támadást intézte, vitézsége által ép úgy kitüntette magát mint gr. Al­ban azon erélyessége és gondossága által, mel­lyel ő a seregeknek Magyarországba történt bevonulása óta a portyázó osztályt Sopronyon s Szombathelyen keresz­tül Pápáig vezérlé. Ha e rövid előadást, melly átalánosan hivatalos tu­dósításokon alapul, áttekintjük s eredményét fontolóra ve­szük, csak bámulni lehet a szemtelenségen, miszerint a leg­­leverebb hírek gyártatnak a fővárosban, hogy az országban szerte terjesztethessenek, így például hírlik, mintha Schlick altábornagy fogva s egy felkelő sereg Pozsony felé nyomult volna, hogy a fötábornagy ur e­ggsége serege körülkerü­l­tetett, hogy gr. Nugent föhadszermester Fürstenfeldig vis­szanyomatott, pedig ő e pillanatig Nagy-Kanizsán nyu­godtan ül. Az illyetén híreknek rész akaratnak általi gyártása kevésbé feltűnő, mint az, hogy a jobb érzésünk némellyike előtt is hiedelmet lelnek. E hírek különös ellentétben áll­nak a fővárosban mindinkább terjedő jobb szellem óvás­­tételeivel — minek bizonyítványai azonban a mai napig mindig hiányzanak. Bécsben január 17. 1849. — AV e­r —­den altábornagy, kat. és polg. kormányzó. A „Pressburger Z­e­i­t­u­n­g“ január 13-tól e proclamatiót közli: Magyarország népei­hez! Nem elég, hogy Kossuth pártütő és társai Magyar­­hont nagy mennyiségű papirospénzzel elárasztották ; nem elég, hogy fenséges urát királyát s az egész magas uralkodó családot gyalázatos és hazug felhívásaiban kis­­sebbiti és szentségteleniti s hogy olly országban, melly a hűség példájakint állott uralkodó dynastiája mellett, nem pirult mi kint nem a megyékszerte kiküldött terroristi­kus biztosok is, a hallatlan eszközök által rettegtetett népet olly gyalázatos tettekre felhívni, mellyek még az idegen s az országot jogtalanul megtámadó ellen irányában is tiltva volnának, az uralkodó hadserege irányában azon­ban , mellyek jönek, hogy a dúló pártütés által a felbon­tott rendet, nyugalmat és törvényes állapotot az ország­ban helyreállítsák, istentelenek és felség­sértők. Míg ők a csász­­sereget gyilkolás, rablás, fosztás és gyújto­gatásról merik vádolni hazug elbizakodással, midőn e gyalázatos tettek csak is és egyedül a pártütök csordái által követtetnek el, miknek előnyomulása alatt a cs. had­sereg a legszomorúbb nyomait tapasztalja s mellyekért panaszait a kétségbeesett lakosság elembe terjeszté. E gyalázatosságokkal be nem érve, Kossuth Lajos és társai a szegény népet még győzelmi hírekkel is ámítják mint például: Schwechat, Pozsony és Mosonyból, hol vasi, épen semmi összeütközés nem volt, vagy épen a lázadók csatát vesztve futottak , hogy azt hazugságaik által a cs. hadsereg ellen tömeges felkelésre bírják, nem gondolva a gyászos következésekkel, mellyek egy illy őrült válla­latnak szoktak eredményei lenni. Sőt Lukács Sándor, a győri terroristi­us biztos, esztelen dühében annyira ment, hogy a Győrnél visszamaradt élelmi készleteket megmér­gezni akará , miben csak a pártütök gyors megszalasztása által jön akadályozva. Tekintve mindezen a históriában hallatlan gonoszságokat, ezennel Kossuth Lajost, mint az egész honvédi bizottmányt s minden a megyékbe s vá­rosokba szétküldött úgynevezett kormánybiztosokat t­ö­r­­vényen kívülieknek nyilvánítom s a legszorosabb felelet terhe alatt meghagyom minden törvényhatóságok és helységeknek, hogy őket elfogják s a legközelebbi katonai osztálynak adják át. Mindazok, kik e pártütő bi­zottmány legcsekélyebb rendeletét elfogadni ezentúl is vakmerők lennének, rögtönítélet által fognak irgalom nélkül kivégeztetni. Azon helységek pedig, hásmét több lakosok egyesülve a cs. hadsereg futárait, szállítmányait, vagy egyes csapatokat megtámadni, vagy bármi után azoknak ártani merészkednének, földig elpusztittatnak. Az elöjáróság fejével felelős a nyugalom fentartásáért. Győri föhadi szállásomon dec. 29. 1848. — Herczeg Windischgrätz Alfred, cs. k. tábornagy. sen tájékozhatni, noha tudom, hogy az ámításnak azon roppant építményét, mellyet a pesti forradalmas lapok rak­tak, voltaképen ismerte mindig. Én mindig ismertem őket, soha jót róluk nem tettem fel , de megvallom bámultam mégis, midőn azon, mondhatni ördögi következetessé­get, fortélyosságot és erélyességet az előttem fekvő tíz heti hírlapokból láttam, mellyekkel ezen nagy gonoszté­­vek az igazságot elnyomni, a világosságot megsemmisí­teni és az egész országot a hazugságok áthatlan hálójával körülvenni igyekeztek. Azon szellemi kár, azon a kedé­lyek mélyére hatott és azokat megmérgezett demoralisatio, melly ezen törekvések bizonyos eredménye, kiszámíthat­­lan, és most annak, ki még el nem koptatott jour­­nalisticai talentummal bír, valóban kötelessége működni és ezen méreg eltávolításán igyekezni. Én magamat el­koptatott és igen középszerű hírlapi kapacitásnak tartom; kegyedről pedig az ellenkezőt hiszem és vallom és azért kérem is igen igen buzgóan , hogy minél e­l­ö­b­b tol­lat ranradjon és élessze fel a F­i­ff­y­e­l­m­e­z­é­t. A feladás igazán nagyszerű, de kegyed és Bizony Tamás magvia hatják. Kérem tegyék, b­á­r­m­i­ll­y nehézségekkel járjon, az emberiség ügyének tesznek vele szolgála­tot. Helyzetük — előzményeik után —­ i­g­e­n kedvező! Mi azon methodus, melly most követendő, hogy az elszórt méreg neutralizáltassék, arról nem szólok, mert azt kegyed nálamnál jobban tudja! Inkább csak azt emlí­­tem meg, hogy mikép áll a magyar kérdés a bécsi han­gulat irányában. Ámbár a ,,beatus ille, qui procus nego­­tiis“ elvet körülményeimben követni kötelességem, de azért számos összeköttetéseim megengedték még­is, hogy magamat meglehetősen tájékozhassam. Vannak Bécsben számosan, kik Magyarországot, mi­helyt meg leend hódítva, tisztán mint meghódított országot akarják kezelve látni. Ezek az egészet tabula rasanak né­zik, semmi közjogot el nem ismernek és azt tartják, hogy a lázadás által minden létező alkotmányos jog meg­szűnt. Ezeknek jelszavuk: Magyarországot népiségek szerint dismembrálni és ezen népiségek szerint a bi­rodalmi országgyűlésen képviseltetni, és itt benn is négy ötféle provinciális népiségek szerinti országgyűlést teremteni, melly széles hasison ugyan és széles lehetősé­gi körrel, a provinciális belü­gyekkel foglalkozzék. Ezek szerint a szerbeknek, magyaroknak, tótoknak, olá­hoknak, németeknek külön provinciális törvényhozásaik volnának és ezen kü­l­ön provinciák a csehek, morvák, osztrákok, lengyelek, rusznyákokkal sat. közös ország­­gyűlésben képviseltetnének ; de ezen nagy országgyűlés csak az egész birodalmat illető pénz-, had-, kül- és kereskedési ügyekkel foglalkoznék. Ezen nagy ország­­gyűlésnek volna felelős a Reichs-ministerium, mellyben a különféle népelemek tehetségig képviselve volnának. Ez az egyik eszme, melly mennyire absolut és kivihetetlen mindenütt az egész birodalomban, de különösen Magyar­honban, hol a népiségek egybe vannak zavarva minden tekintetben, az világos. Ezen véleményt pártolók között a legnagyobb demagógok és forradalmasok bőven találtat­nak. Ezek örömest nyúlnának a legforradalmibb eszkö­zökhöz is, hogy a népiségeket fegyverre uszítsák és arra bírják, hogy egy i­lyen organismust követeljenek. Számo­san vannak ezek között, kik egyébként támogatják a mos­tani kormányt. Maga a Schwarzenberg-Stadion féle kor­mány még nem határozta el magát és a Magyar­­országban kifejlődő véleménytől függesztette fel elhatá­rozását. A szerbeknek a vajdát és patriarchátust megadta a ministérium, Stadion ellenjegyzése mellett, és biztosí­totta őket, hogy eine „nationale innere Organisation“-ról fog számukra gondoskodni, de nem ment tovább. Az er­délyi szászokhoz ment egy patens, mellyben elfogadtatik Töredék egy magyar notabilitas n e v e l­é b e 1.*) Januar 1. 1849. „K­e d v e s régi baj­társam!................................. .............................................................Csak miután ide­­óba jöttem, láttam ismét 10 hét után magyar hírlapokat, és köztük a Figyelmezé­sok számait, egész azon pontig, nagyen Madarász a Figyelmezőt letiltotta. Hadd mondjam el kegyednek mindenek­előtt legőszintébb elismerésemet azon ritka kitörésért és bátorságért, mellyel azon végte­lenül súlyos körülmények között véleményeinek szabad­ságát feltartotta, és körömszakadtig a józan ész és becsü­letesség politikája mellett küzdött. E tekintetben átalános minden becsületes emberek véleménye és azon tisztelet, mellyel kegyed irányában éreznek. Kegyed több hónapos szellemi guarantaine után, csak most fogja a külföldi lapokat kapni és így magát telje­s) Ámbár nem volt nyilvánosság elibe szánva, még­is meg­enged a tisztelt régi bajtárs, hogy levelét igen közérde­kűnek tartom, mintsem végkép asztalomba rejthetném.— V­­­d­a.

Next