Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-02-21 / 27. szám

Megjelenik e lap hétfőt kivéve mindennap reggel. Félévi előfizetési éra helyben boríték nélkül házhoz hordva 6fit 30 kr., postán hatszor küldve 8 frt. , kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer hasabozott kicsi betűs sorért 5 kr.p. (MÁSODÉVI FOLYAM.) Budapest, Szerda 27. Mmntorr Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál, Magyarországon kiind a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztőhivatalban halászvárosi főúton 86. szám alatt is nem. a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. Február 21. 1849. HIVATALOS RÉSZ. Hódolatok. Ollmützben 1848-dik évi december 2-kán ő császári királyi felségének V ik Ferdinándnak kibocsátott legmagasabb manifestumából értesülvén , miszerint mind ő felsége, mind annak legközelebbi örököse fenséges Ferencz Károly főherczeg Magyarország koronájáról önként lemondottak, felséges Ferencz József austriai császár és magyar király ugyanazon napról szóló legkegyelmesebb manifestumából pedig megértvén , miszerint ő felsége a pragmatica sanctiohoz képest az ország törvényeiben meghatározottt renden az uralkodást, melly ötét felséges nagybátyja és fenséges édes atyja lemondása után illette, valósággal átvette, — mi szab. kir. Körmöcz főbányaváros polgármestere, tanácsa és képviselői ezennel ünnepélyesen kinyilatkoztatják , hogy mi felséges első Ferencz Józsefet valóságos és törvényes urunknak királyunknak megismerjük, és neki magunkat jobbágyi hűséggel s engedelmességgel alávetjük. — Kelt szab. kir. Körmöcz főbányavárosában február 11-dikén 1849. évben. — Campione Sándor polgármester, Ludvigh Ignácz főbíró, Freiseisen János várkapitánya, Remenár Máté tanácsnok, Elzenbaum Ignácz tanácsnok, Kuzma János tanácsnok, Grelmeth János pénztárnok, Burkait János polgár, Ruzsicska József, Wachetz Pál, Haluvics János, Krausz Ábrahám. Ollmützben 1848adik évi december 2-kán ő császári királyi felségének 5-dik Ferdinándnak kibocsátott legmagasabb manifestumából értesülvén , miszerint mind ő felsége, mind an..urt legközelebbi örököse fenséges Ferencz Károly főherczeg Magyarország koronájáról Önként lemondottak, felséges I. Ferencz József austriai császár és magyar király ugyanazon napról szóló legkegyelmesebb manifestumából pedig megértvén, miszerint ő felsége a pragmatica sanctióioz képest, az ország törvényeiben meghatározott renden, az uralkodást, melly öt felséges nagybátyja és fenséges édes atyja lemondása után illette, valósággal átvette, ami szab. kir. Uj-Bánya bányaváros polgármestere, tanácsa és képviselői ezennel ünnepélyesen kinyilatkoztatják, hogy mi felséges Első Ferencz Józsefet valóságos és törvényes urunknak s királyunknak megismerjük és neki magunkat jobbágyi hűséggel és engedelmességgel alávetjük. — Kelt szab. kir. Uj-Bánya bányavárosában 1849-dik évi február 8-kán. — Sebestyén ’Sigmond polgármester, Jankovics József főbíró, Szokolly József g. kapitány, Petykó József tanácsbeli, Vavra Alajos tanácsbeli, Mocsigay Ferencz tanácsbeli, Debnarik Ferencz tanácsbeli, Gajdosik Ferencz tanácsbeli , Uhlyárik János főjegyző, Gajdosik József aljegyző, Lampert János levéltárnok, Vilising Ferencz számvevő, Plachner Ignácz pénztárnok, Szabik János ellenőr, Beress János gyámatya, Horeczky Ferencz főorvos, Joannes Ernszt oeconomus, Steiner Ignácz képviselő, Rauch János képviselő, Koma János képviselő, Gottwaldt János, ifjabb Schwarcz, Wagner Rudolf repraesens., Dodok István , Hritz András repres., Lupták István, Helvich Andreas, Juszt József, Hintz Samu, Johann Rump, Johann Grosz, Jambrich János, Ignatz Schütter, Joseph Polga, Joseph Tichy, Joseph Haky, Johann Kalina, Johann Koschitzky, Poltz József, Mixa József, Mixa János, Mathias Holdika, Orgonás Alajos, Schöbe Ferencz, Schkoff Vincze, Franz Ernst, Johann Weisz, Johann Mamosky. ütök egy portyázó csapatával, melly alkalommal több huszár elfogatott, kik az ellenség helyzetes czéljairól pontos felvilágosítást adtak. Minthogy egyszersmind Schulzig altábornagy alatt Miskolcz körül is erős csapat vonult össze , legközelebb pontos tudósításokat fogunk adhatni az e vidéki eseményekről.— Bécs, febr. 17. 1849. — Weiden altábornagy, polg. és hadi kormányzó. 23-ilk hadi jelentés. *) Götz tábornok úrtól, ki, mint már emlitve volt, herczeg Jablanovsky tábornok dandárával Tornaijánál egyesült, és a Görgey alatti lázadó pártütős hadtestet Lőcse felé üldözte, tudósítások érkeztek e hó 13. Bertholdfalváról , melly Eperjestől néhány órai távolságra fekszik. Ezek szerint a mindenesetre erős ellensereg, melly erős ágyú- és kocsivonatokkal van ellátva, miután a Szepességen, hol minden hidakat s utakat elrombolt, átvonult, Eperjesről Kassa felé vette útját, a Tisza mentiben a többi pártütő-csordákkal egyesülendő. Gróf Schlick altábornagy úr, három dandárával, ezen nehezen mozgó és mindent elpusztító ellenséges hadtest oldalirányában, Tornánál foglalt el egy pontot, honnan őket legjobban megtámadhassa, és Götz tábornok úr seregével magát kapcsolatba tehesse , mi Margithfalván, Einsiedlen és Schmöllnitzen át meg is történt. Götz tábornoknak Margithfalvánál csatája volt a párt. *) Első részét Glaeser altábornagy kis—aradi győzelméről tegnapi lapunkban közlök ; itt a még nem közlötteket adjuk. — Sz. Febr. 16. Az uj 3°/C es pénztári utalványok kibocsátása iránt, az osztrák nemzeti bank épen most következő hirdetést adott ki : A f. évi febr. 11 —elkelt „Wiener Zeitungéban foglalt hirdetés szerint , teljesedésbe vétetik a 350es pénztári utalványoknak, 25 milliónyi értékig , a nemzeti bankkal egyetértőleg s annak közrehatásával kibocsátása. Miután a szükséges előintézkedések meglétettek , ezen pénztári utalványok kibocsátása, mellyek 1000, 500, 100 és 50 ft értékekről szólanak s mellyekből, kívánatra a forgalom előmozdítása s beváltás végett, 25 és 10 ft részutalványok is adatnak ki, f. évi febr. 19-én az illető bank-pénztárnál Bécsben elkezdetik. Ugyanezen naptól fogva ezen utalványok a nemzeti banknál fizetés gyanánt is elfogadtatnak, vagy készpénzzel beváltatnak. Mindezen czélokra , t. i. a kiadás, fizetés, valamint a készpénzek beváltás czéljaira kizárólag egy bankpénztár rendeltetik. Annak idejében ki fog hirdettetni, melly időponttól fogva fog ezen ügyvitel a bank-fiók-pénztárnál a tartományokban elkezdetni. — Bécs, febr. 15. 1849. — Mayer-Gravenegg , bank-kormányzó. Eskeres , bank-igazgató. Tolnamegyének a Figyelmező 24-dik számában febr. 17- kén megjelent hódolati felirata e magassága herczeg Windischgraetz tábornagy úrtól mint el nem fogadható visszautasíttatott. A Lloyd következő czikkét hozza ,egy martius előtti conservativ magyarnak,amelyet csak annyiban sajnálunk, amennyiben nem eredetiben adhattuk: smaaamassmmm Magyarország. A „Presse“ február 8-ki számában a martius előtti magyar conservativeknek és ugyanakkori ellenzékieknek vagyis martius utáni kormányiaknak az egyesült austriai birodalom eszméje elleni szövetkezésük aggasztó jelenségéről egy czikket közlött, melly azon előföltételen alapszik, hogy a nevezett szövetség a martiusi szerzeményeket, a hadügy és részint korlátozottabb pénzügyministeriumot kivéve , Magyarország számára föntartatni követeli és reményű , — ezen előföltételt pedig azon körülménynyel fejti meg, hogy a „Pesti Hírlap“ a „Pesther Zeitungnak“ azon kivonata ellen, melly szerint Budapesten a német nyelv lenne hivatalos nyelv, vitatkozik, a Figyelmező pedig a magyar alkotmány fönállását és ő felségének szent István koronájávali megkoronáztatását támogatja. Nem tekintvén azt, hogy a „Pesti hírlap“ a fővárosnak császári seregek általi elfoglaltatása után többé a volt magyar ministérium közlönyekint nem tekintethetik, inkább oda mutat minden körülmény, hogy a markus előtti ellenzékiek a legújabb események slán is, mellyek eléggé tanúsítják azt, hogy teljességgel nem képesek Magyarország sorsa fölött intézkedni, mindörökre tökéletes antipodok maradnak a conservatively ellenében és most, midőn nézeteiket nem valósíthatják , magyar jellem szerint magukba zárkózva hallgatnak, de hogy Magyarországot a markus előtti törvényekkel kormányozni lehetetlen, azt soha de soha be nem fogják vallani, sem azoknak megváltoztatását indítványozni. Soha sem hallgattak ezek szívesen okos és mérsékelt politikára s ha netalán okosjaik belátták is illy politikának szükséges voltát, nem mertek véleményeik mellett nyilván küzdeni, félvén, hogy párjuknál befolyásukat és népszerűségüket elvesztik. Az osztrák ministerium kibékitési föladata jobban sikerül vala, ha p. o. Deák, ki a volt magyar ministeri tanácskozásokban Kossuthnak boldogtalan politicája ellen küzdött, de országgyűlésen hallgatással tolmácsolta nem-tetszését, — ha ő nyílt szózatban honfitársaihoz, a martiusi törvényeket fen nem állhatóknak s Magyarország jóllétére az Austriávali benső egyesülést mulhatlan föltételnek nyilvánította volna. Ezt ő nem fogja tenni, mert az ő iskolájabeli magyar kénytelen hazája független önálló kormányát hitvallása alphajának, óhajtásai ideáljának tartani, hacsak pártja „crucifige“-ját fejére nem akarja dörögtetni; a martius előtti ellenzék pedig úgy tekinti a martiusi törvények eltörlését , mint kormányosait, mellyet a magyaroknak tűrniük, de támogatniuk nem lehet. A kérdéses czikk szerkesztője a „Presse“-ben , győződjék meg arról, hogy a két pártnak ő általa olly jelentékteljesen kiemelt egyesülése merő koholmány és az ő előadott reményei csupán a conservativ újságírók vagy ezek dolgozó társainak isclak óhajtásait tartalmazzák. Igaz, hogy azt mondja a szerző, miképp inkább fél a martius előtti conservativektől, mint az azelőtti ellenzéktől, mert a régi conservativ kormány foszta meg Magyarország városait szavazatjoguktól,és így Austriát természetes frigyesétől, de ezen merész állítása bebizonyitásával adós marad, míg feledni látszik egyfelől az országgyűlési propositsokat, mellyekben a kormány a szabad kir. városok szavazatjogát ismételve kimondja, másfelől a legújabb forradalom történetét, mellyben német népességű városok, mint Pozsony, Pest, Késmárk, Kőszeg, a 17 szepesi város nagy mértékben részt vettek, míg a tiszta magyar nép, mint Kecskemét, Jászberény, Miskolcz csupán a terrorismusnak engedett helyet s legelső alkalommal visszatért a jobbágyi hűség kerékvágásába, sőt maholnap Debreczenről is azt fogjuk hallani, hogy az odavalók a fölkelők kényuralmát most ugyan kénytelenségből megszivelik, de mihelyt egy kis segélyt kapandottak, a triumvirátust, — Kossuthot, Nyárit s Madarászt, —minden percputtyostul azonnal pokolba kergetik. Ha azonban a szerző félelme azon sejtelemből ered, miszerint a magyar conservativek nem barátai a democratiának, azaz, olly alkotmánynak, melly a kormánygyeplőt birtoktalan tömegekre bízza, mellyeket, mint Francziaország példája mutatja, hasonlag csak tömegek vagyis hadsergek által lehet féken tartani, ebbéli félelmét nem veszem el, de határozottan világosítson föl azon állításáról, mintha a magyarországi conservativek a birodalom egységét meg akarnák dönteni, és mintha minden nemzetiségek egyenjogúságának — mint az gyakorlatilag kivihető — ellene törekednének. Magyarországnak , az austriai birodalom ezen ó—históriai tulajdonképeni nagy részének, vannak ó—históriai emlékei, előítéletei és sajátságai is, mellyek századok óta vannak belé gyökösödve s nehány tollvonással el nem decretálhatók, a conservativek az uj kormány szabályozásánál szeretnének tartós békének utat törni, de hogy a béke és a dolgok új rendének műve sikerüljön, úgy kell venni a lakosokat, mint a minők valóban s nem úgy, mint a minőknek lenniök kellene az összes birodalom szükségéhez képest. Eléggé bizonyítja ezt Mária Teréziának bölcs kormányzása és Józsefnek elhamarkodott újításai; az első meg nem tudta magára nyerni a magyarokat és 40 év elforgása alatt egyetlen egy mozgalom sem mutatkozott , noha gyakorta 5000 katona sem volt az országban. József császár pedig császári seregek által kezdé végrehajtatni parancsait és halála után Leopoldnak nagy öröködéssel kellett visszautasítnia a magyar rendek szakadási vágyát, kiknek akkori kivonataik az 1848-ks Kossuthféle követeléseknek alapul szolgáltak. A magyarországi conservativek tudják méltányolni a császárságnak szükségkép német státus elvét, mert ez mente meg hazájukat a szomszéd török tartományok dühétől ; érvényes okokat találnak a szláv nemzetiségek iránt újabban felmerült kedvezésekre nézve is, de ezen maximák alkalmazását nem vihetik olly messze, hogy ez által Magyarország népségének magva örökre ellidegenedjék, s ezen ország egy második Lombardiává váljék , mellyel, mint valamelly ellenség országát, Austriának szüntelen megszállva kelljen tartania. A kérdéses czikk szerzője félreismeri a magyarországi conservativeket, ha azt hiszi, hogy mivel ők az ország hatóságainak hivatalos nyelvül a magyar nyelvet igénylik, a belügyim nézve a martius előtti alkotmány mintájára saját kormányt óhajtanak és királyuknak ősi szokásuk szerinti megkoronáztatását kívánják . — ők ezért szakadásvágyat táplálnak és csupán csak egy magyar miniszerváltozásra iparkodnak. A boldogtalan emlékű első és utósó magyar ministerium eljárása minden jövő magyar ministerium iránti rokonszenvet kiölt, melly intézmény nem is felel meg a magyarok szokásának, kik monarchikus értelmükben mindig csak királyukat tekintik legfelső folyamodásul, tehát koránsem akarják a conservativek Kossuthnak ezen találmányát az országra tukmálni.