Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-07-10 / 84. szám
E lap megjelenik, ideiglen hetenként 3-szor, ha kell, pótlékokkal. Előfizetési dijra, félévre, postán küldve 8 frt. helyben 7 frt. pengőben , fertályévre fele. Előfizethetni minden postahivatalnál, valamint a szerkesztőségnél a primási palota második emeletében. FIGYELMEZŐ. Múlt félévi tiszt, előfizetőink kárpótásul ingyen kapják meg lapunkat jövő sept. 10-ig,csak tudassák nevüket bérmentesen a szerkesztőséggel. — A tudósítások 1 nyomtatott sorát, a szokott ingyen példányon kívüli, az értekezésekét 2 párral jutalmazza a szerk. — A hirdetések kicsi betűs sorára 5 kr. p. (MÁSOD-ÉVI FOLYAM.) Pozsony, Kedd 84. Julius 10. 1849. Magyar nép! A sötétségnek rajzata szólott te hozzád és a gyülülség lángoló szavaival a pokornok tetteire izgatott fel Tégedet; azon ember, ki áldott téreidre iszonyú nyomort árasztott és sikjaidat rokonvérrel áztatta meg. Szegény boldogtalan nép akarsz-e még tovább is hallgatni a gonosz lélek szavára, ki dicsekedett vele, hogy a pokollal szövetségben áll, akarod-e tovább is viselni eme gyalázatos szolgaság jármát, mivel az ő hazug lelke gúnymosolyogva tipor Tégedet az ínség mocsáréba, hogy nyakadon az uralkodás csillámló sugaraiban melengethesse magát? Meddig fogsz még ezen istentelen csábításainak engedni, ki legnemesebb erényeidet bűnökké hamisitá és a világ csodálkozását szánakozás-és megvetésre változtató? Hűségedből árulást koholt ki, szabadság iránti szerelmedből gyáva hajlékonyságot zsarnokságának járma alá, vendégszeretetedből barbar gyűlölését a testvérnek ki veled századok óta egy fedél alatt lakott, és ezen szégyenteljes lánczon hurczol Tégedet azon örvény felé, melly előtte tátong. Magyar nép ! Én egy fiatal lovagias király nevében szólok Tehozzád, kinek derült homlokára a Te átokteljes elpártolásod ássa egy szent fájdalom legelső barázdáit. Hát örökre el akarod sülyeszteni Sz. István koronáját a Tisza posványaiban s magadat és történetedet örökre kitörölni a népek könyvéből ? Vissza akarod lökni a kezet, melly egy dicsőséges jövőt tár fel előtted, mellyben nemes nemzetekkel szövetségben, Te az erkölcsösödés és igazi szabadság zászlóját felütni és a meggyőződés és hűség erejével védeni vagy hivatva? Jog ellen indított harczban akarod elpazarlani vitézségedet, hogy majd egykor az asszonyok és nyavalyások jajgatva átkozzák meg a férfiak boldogtalan vakságát? Sötét századok ölébe akarsz visszatérni és a durvaság-, iszonyuságok és pusztításba sülyedést elébb becsülni a képezhető erők virágzó kifejlődésénél? Úgy belé akarod bonyolítani magadat a hazugságok hálójába, mellyel legfélelmesebb ellenséged font körülted, mig végre minden szabajdulás és menekvés lehetetlenné lesz ! Mert hazugság, hogy a te öröklött Királyod, ki minden népeinek törvényes szabadságot biztosított, a Tiedet bántani akarná! Hazugság, hogy azon ember, ki fiaidnak vérét és erődnek velejét felemészti s fejed felett a rettegtetésnek kardját villogtatja, tégedet egy felsőbb szabadság felé tudjon és akarjon vezetni! Hazugság, hogy azon kalandorok és idegen nemzetek söpredékei, kik gazdagságodnak romjain tengetik nyomorult létüket, a te jövendődért harczolnának! Hazugság, hogy Te elámított nép, az emberiség ügyéért vívsz, melly sírva fordul el elvadultságodnak borzasztó képeitől! Hazugság, hogy a Te Királyod a barbarismusal szövetkezett volna, kiirtani Tégedet a föld színéről, mikor ő, a birrodalom ereje ellenségektől lévén megtámadva, kikkel a te csábitód örök gyalázatul czimboraságot kötött, egy szövetséges társnak jól rendezett hatalma által megerősödve akarja, a te javadra csak hamarabb, megsemmiteni a fenyegető veszélyt. Hazugság, hogy a Te kedves anyanyelvedet, mellynek hangjait hűn maradott fiúk örömmel hallották királyuk szájából, veszedelem fenyegetné; csak azon megbecstelenítő igazságtalanság gyalázatától kell megtisztulnod, hogy más népfajokat nyelvűktől fossz meg. Hazugság és istentelen gazság, ha Istennek szent nevét egy olly ember veszi fel, ki azt elébb kigunyolta, ki oltárainak megfertőztetését, papjainak legyilkolását ittas csordák által hajtotta végre; ki árulást, öldöklést és gyújtogatást prédikál, és a legmagasztosabbat: a hitet, reményt és hűséget lábbal tapodja. Az ő kezében az előbb szidalmazott kereszt, a gonosz lélek jelévé s arkán az imádság átokká lesz. Magyar nép ! Tépd le a vakság kötelékét szemeidről! íme, közepette fellelkesedett harczosoknak, kiknek soraiban hajdan az elsők közt küzdöttek legnemesebb fiaid s most is fajodnak sok hívei találkoznak, egy fiatal viruló bajnok közelitse hozzád, unokája és örököse felkent királyaidnak, reményteljes viselője a hatalomnak, mellynek minden jól rendezett országban egy főhöz kell kötve lenni, és ott, hol a történet és hagyomány megszentelő fénye körzi a koronát, a lebiztosabb és szentebb kezessége annak, hogy őrült nagyravágyás és rövidlátó agyafúrtság a társaság állapotát megrázó változással ne fenyegesse. " a Te földedre népe és bátran néze a vésznek szemébe, mivel ő, midőn ezerek reszketének az életért, mihez olly szép remények vannak kapcsolva, erősen híve, hogy a magyar nép, bár milly boldogtalan tévelygésben legyen is, király-gyilkost nem szökhet. Mellette van a jog, a hatalom, a hűség és azért a bátorság , de a ti bitorlótok elhagy benneteket a végveszély pillanatában, kisérve a jogtalanság-, tehetetlenség- és árulástól; innen az ő gyávasága. Ha végre az igazság fénye felvillan előttetek és a hazugság hosszas sötétségétől meghomályosodott pillantástok képes lesz azt felfogni, el fogtok pirulni a lánczok felett, mellyeket hordoztatok.