Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-11-22 / 110. szám

Pest, november 21. Az adó-patens. A­ki a minapi 104-dik lapunkban közlött legfelsőbb adópatenst olvassa, kénytelen lesz megvallani, akármilly értelmű legyen különben, hogy az mindazon kímélettel van szerkesztve, mellyet jelen viszonyok közt egy kor­mány bölcseségétől igényelhetni. E szerint az adó csak f. hó 1-jétől kezdve vettetik ki a következő katonai esztendőre , azaz, jövő évi nov. 1-ig. Egyelőre az 184­6 -diki kivetés vétetik sinórmértékül, míg egy ideiglenes földadói kataszter dolgoztathatik ki, az or­szágban eddig is történt földmérések nyomán. A behajtás a politikai hatóságokra van bizva, mint eddig és ezek uta­sítva vannak , kímélettel viseltetni azon vidékek iránt, hol köztudomás , vagy bebizonyítás nyomán kikerülne , hogy az adózó tartozását megfizetni nem bírná. Az 1848 előtti adómentesek terhének meghatározá­sában is olly vezérelvek tüzelnek ki, mellyek igazságos kíméleten alapulnak. Nem az egész kiterjedése a nemesi birtoknak vételik adótárgyának, hanem csak a használt rész. Székes, mocsáros területek és a közlegelő, m­elly­­böl elkülönítése elött nem tudhatni, kit mennyi illet, ki­maradnak s a fenmaradó mivelés alatti föld összehasonlit­­talik a régibb adózók birtokában levővel s az ezen fekvő adóval arányos összeg vettetik ki amarra, melly egyelőre az eddig használt segélyadói kulcs szerint hajtalik fel. Ha ezen határozatokhoz hozzáadjuk , hogy az eddigi természeti szolgálatok (ha f. i. jól értettük az utasítás 8-ik pontját) adólerovási előlegezéseknek fognak tekintetni, úgy ezen rendelet méltányos igazságáról csak dicsérettel leh­et szólanunk. Az előre bocsátott indokolásnak azonban két pontján nem lehet hogy egy kissé meg ne állapodjunk. Az egyikben ugyanis azt olvassuk, hogy „Magyar­­országban olly intézetek létrehozása, mik a törvény előtt a közterhek viselésére nézve minden polgárt egyenlővé tesznek, továbbra már nem halaszthat­ó.“ Föl­tesszük , hogy a magas ministérium e szavakkal távolról sem akarta azt értetni, mire némellyek könnyen magya­rázhatnák, mintha t. i. Magyarországon e gyűlöletes szinü kiváltság még most is léteznék, — miután a magyar ne­messég erről, valamint több más fényes kiváltságairól is a katholikus egyházzal együtt, még az utósó pozsonyi or­szággyűlésen lemondott, s e lemondása ő felsége által is sancsionáltatott. A másik pont, melly figyelmünket különösen magára vonta, azon kijelentés, miszerint hazánk és a birodalom közötti vámsorompók, mellyeknek leomlását már a már­­czius előtti időkben sürgettük, addig félre nem tétethet­nek, míg egy­­ rendszeres földadói kataszter hazánkban is el nem készül, a­mellynek azonban gyors végrehajtása ígért­etik. Akármilly gyorsan végeztessék is e dolog, ha a föld­terület nagyságát s a véghetetlen aprólékos munka soka­ságát tekintetbe vesszük , alig számíthatunk annak végre­hajtására iíz , vagy levissimo calculo , öt esztendőnél ke­vesebbet. Ezen ideig tehát a birodalom egységének leg­lényegesebb akadálya elhárítatlan maradna. Ez annyival sajnosabb , a­mennyivel hathatósabb eszköze a birodalmak egyesítésének az anyagi érdekek kiegyenlitése, mint po­litikai intézetek egyformásitása , mellyek kivitelében leg­jobb akarattal is bajos a szokások és nép­ jellemek külön­­­féleségéből eredő különféle kivánatok miatt a kényszert elkerülni s néha a czéllal épen ellenkezőt elérni. Mi politikában azt tartjuk gyakorlatinak és hasznos­­nak,melly nem tűz ki távol jövendőkre fényes terveket,olly­­kor sohasem valósithatókat; mert ezek által csak rövid ideig kapnak táplálékot a forró képzelődésn­ek, a mig kitűnt, hogy az élet kineveti a theoriát s ekkor elégü­letlenségnek lesznek forrásai a jámboroknál, izgatásnak a merészeb­beknél , és állhatatlanságnak az álladalmak rendszerében; hanem ellenben azt tartjuk gyakorlatinak és hasznosnak, melly csak annyit ígér , a mennyi a jelenben lehetséges, és a mi lehetséges, azt mind teszi. Visszatérve az előttünk fekvő adó­patensre, nem hagyhatjuk említés nélkül azon jó benyomást, mit az so­kakra teend azon rémülés után, mellyet bennük a pénz­­ügyministernek minap a bécsi lapok által hozott és a bi­rodalom többi országait illető új adótervezete okozott. Azon tévhitben, hogy ezen adótervezet hazánkat is illeti, sokan már kétségbeesve kiáltottak fel: oda vagyunk ! A birodalmi egység eszméjéből kiindulva ugyanis azt vélték, hogy minden törvényjavaslata a ministériumnak, melly a közügyek legfelsőbb sphaeráját illeti, hazánkra is egy­aránt vonatkozik, nem gondolván meg, hogy erre a köl­csönös viszonyoknak egyenlősége kívántatik meg, a­mi csak lassú átalakulás által és ennélfogva hosszas idő alatt jöhet létre. A magyar menekültek és a keleti kérdés. (Folytatás.) A fennebbi politikai érdekeken kívül Austriának ke­leten igen fontos kereskedelmi érdekei vannak, mellyek ottan követendő politikájára, mondhatni, eldöntő befolyást kell hogy gyakoroljanak, és mellyek sokkal világosabbak, hogysem hosszas fejtegetést kívánnának. Austriának ezen kereskedési érdekei egyszersmind Németországéi. A birodalom kereskedési forgalmának legerősebb menete és törekvése délkeletre van; ez irányt tartja a közlekedés főeletere, a Duna. Már csak azon körülmény hogy a Duna torkolat­a nincs Austria birtokában, még in­kább az, hogy egy olly hatalmasság parancsa alatt áll, melly azt elzárhatja a forgalm­t és kö­lt érreelését rajta tractatusok daczára nehezítheti, ugy hat a keleti keres­kedésre, mintha a forgalom ezen életere valahol meg­volna kötve. E vizi­­t még fontosabbnak tűnik annak meg­fontolása után, hogy éppen azon tartományokkal közvetíti a forgalmat, m­ellyekben az austriai kiviteli kereskedés­nek ezután kellene a legszebb hódításokat megtenni; már pusztán csak egy kiütendő keleti háború legérzékenyeb­ben sújtaná a birodalom keleti kereskedését, de mi lenne abból azon esetben, ha az al-Duna jobb partja nagyobb hosszúságban még, mint most az oláh­fejedelemségeknek Oroszország által elfoglalva tartása mellett, az al-Duna balpartja, s egy Törökországra nézve szerencsétlenül ki­ütendő háború esetében maga az egész nagy délkeleti pi­­ac­ közvetlen birtokába esnék Oroszországnak, melly tudva van, hogy a legtökéletesebb és legszigorúbb zárvámrend­szert tartja fenn álladalmában ? A szabad kereskedési tan sok igazságot foglal ma­gában ollyan álladalmakra nézve, mellyek territóriumaik korlátoltabb kiterjedése miatt ezer s ezerféle anyagi szük­ségeiket saját termesztésük s iparok utján ki nem elégít­hetik, hanem az erre szolgáló eszközöket a nagy világfor­galmi csere által kell hogy részben megszerezzék , mel­­lyekre nézve egy oktalanul alkalmazott védvámrendszer csak senyvedő mesterkélt virágházi tengését idézné elő némelly, az ottani terményzési visszonyokban természe­tesen nem gyökerező iparágaknak, de a védvám, sőt a zárvámrendszer is ollyan birodalomra alkalmazva, min­t a török tartományok egy részének meghódítása által Orosz­ország tüntetne fel , annak belsejében, minthogy csaknem a félvilágot ölelné fel, már egy kisebb világforgalmat léte­sít­n­e , melly valóban maga magának nagy mértékben elég lenne; és ha Oroszország Austriának jelenleg politikai szövetségese , de bizonyára nagy kereskedési és ipari ellensége; s a háború esetében bekövetkezhető ezen con­­juncturával birodalmunk kereskedés és ipari virágzásának egyik föéletete igy megvolna metszve, és soha többé azon fejlődésre nem juthatna , mellyre természetes gaz­dagsága és iparosai szorgalma által hivatva van , an­nyira, hogy ebbeli veszteségét a territóriumban nyer­hető visszapótlás soha közel sem pótolná. De a kereskedelmi szempontból a birodalom jöven­dője nem kevésbé szomorúnak tűnik fel keleten azon eset­re, ha a Török, Anglia hatályos segítségével győzni ta­lálna , mert e segély ára a keleti piacának Anglia részére való kizárólagos biztosítása volna, s ha látjuk, hogy Anglia e háborúra előkészületeket tesz — hajóhada a Dardanellák torkolatánál már­is horgonyt vetvén — vagy arra talán épen izgat, a jövendő siker reményében , Austria keres­kedése csak aggódhatik jövendő kinézése iránt keleten, annyival inkább, mert most e szempontból véve fel, biro­dalmunkra nézve a politikai conjuncturák is kevésbé ked­vezők, mint valának 1840-ben, ha a keleti kérdés akkor végeldöntés alá jött volna. Austriának a keleti status quo fentartása legfőbb ér­deke, s reá nézve sok tekintetben életkérdés. Jelenleg pedig az általános békének, mondhatni minden áron, fen­­tartását parancsolólag látszik követelni azon körülmény, hogy státusférfiai szemének az annyira szükséges belső rendezésekre és a belbéke megőrzésére s megszilárdítá­sára kell irányozva lennie. Belsőjében legutolsó alapjáig mélyen meglévőn rendülve, s régi politikai szerkezete nagy részint összeomolván, illy békeidőszakra van szük­sége, hogy ezen ujjászü­letési processzusból megifjulva s megszilárdulva jővén ki— mert e processus még tart —kül­földdel szemben mind­végig elfoglalhassa azon független tekintélyes állást, melly illeti. Épen e perczekben talán az okos, de mindenesetre a háladatos politika látszik követelni, hogy Oroszországgal kezet fogva lépjen a porta ellené­ben, a menekültek kiadása kérdésében. Igaz, hogy pénz­ügyének állapot­­a nem igen engedné mélyen beleeresz­kedni a háborúba, sőt a nem rég helyreállított be­békére való tekintetből is nagyobb seregtömegek külháborúba elvezetése sem volna tanácsos , de meglehet. Oroszország iránti barátságát avval róná le, hogy a portának a Metter­nich politika alatt nyújtott oltalmazással felhagyna, és Oroszországnak tervei kivitelét, a szabad dunai hajózás maga részére biztosítása mellett, megengedné. Még van egy pont, mellyet nem szabad figyelmünk­nek mellőzni. A keleti kérdés eldöntése alkalmával a déli és délnyugati szlávok sorsa is el fog dőlni, de ezek állá­sában és ügyében az utóbbi két év eseményei roppant át­alakulást idéztek elő. A dolog ezen oldala bővebb felvilá­gosításra érdemes. A legutóbbi torranaiman. „scircioumoi fel van jegyezve , miként ama politikai enthusiasmus lázának egyik rohamában, mellyben szenvedett, igy kiáltott fel: „Isten mentsen meg, hogy valaha husz évig lázadás nél­kül legyünk! Mellyik ország őrizhetné meg szabadságát, ha annak kormányzói időről időre nem figyelmeztetnének arra, hogy népéből nem halt ki az ellen­állási szellem? Hadd ragadjanak fegyvert. Mit sem tesz, ha néhány élet egy vagy két század alatt elvész. A szabadság fáját időről időre föl kell frissíteni hazafiak és zsarnokok vérével. Ez annak természetes trágyája.“ — Úgy hisszük , valamelly­ihez hasonló érzelmekkel készek némellyek saját politicu­­saink közül megnyugodni a mult év minden forradalmi erőszakosságaiban; mig érzékenységüket s szónoklatukat azon rendszabályok kárhoztatására tartogatják fenn , mik az európai szárazföldön a rend helyreállását eszközlék. Hát több leczkére is volt még szükség , hogy meggyőződ­jenek ezen rövidlátó izgatók arról, miként épen ama ki­hágások , miket készek voltak helyeselni, s még most is készek mentegetni, nem tökéletesebb szabadság, hanem teljesebb elnyomásnak valának előpostái? Nincs olly igaz­ság, melly politica s tapasztalás által tökéletesebben be lenne bizonyítva, mint az, hogy a nép­forradalmak erő­szakosságát s a democraticus hatalom visszaélését mindig nyomban követi ama reactio s lankadtság, melly az embe­reket kényur járma alá görbíti. Caesar halála , s a trium­virátus száműzései estek Rómát Augustus hatalma alá; a „hosszú parlament“ kihágásai készítenek el még olly né­pet is , mint az angol, Cromwell despotism­usára, s II. Ká­roly visszaállítására ; a convent saturnaliái tevék kívána­tossá Francziaország előtt Bonaparte önkényes hatalmát. Természetében fekszik a polgárisult embernek, borza­lom- s csömörrel fordulni el a vérengzés és rendetlenség jeleneteitől, még azon szabadság feláldozásával is, melly­nek biztosítása szolgált ürügyül illy forradalmakra, s a közszabadság- s szabad intézményekre nézve épen azon rázkódásokból ered legnagyobb veszély , miket Jefferson philosophiája annyira bámult, s mik még napjainkban is találnak védőkre. Ezért ellenzettü­­k mi állandóan a leg­utóbbi 18 hónap alatt a forradalmi szellem azon rögtön­i erőszakos kitörését, melly meglátogató s ostorozó a vilá­got. Épen nem valamelly képtelen előszeretetből az abso­­lutismus vagy valamelly bűnös kíméletből a hatalom vétkei iránt követtük mi, s követjük most is ezen eljárást, ha­nem ellenkezőleg azon tapasztalásedzette szilárd meggyő­ződésből kárhoztattuk a társadalom ezen felzavarásait, hogy azok csalhatlanul olly eredményekhez vezetnek, mik a szerzőik által eredetileg czélzottakkal tökéletes ellentét­ben állanak. Nem elég, hogy ezen harcroknak sikerült nem előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál, Magyarországon ki­­vül, a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Pesten, Hatvani utcza 581 sz. a. első emeletben a k­i­a­d­ó- és szer­kesz­tő hivatalban, hol hirdetések is elfogadtatnak. Megjelenik e lap hétfőt kivéve min­dennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben házhoz hordva, valamint vidéken postán küldve 8 ft p.p.; az év hátralévő részére 2 ft 40 kr. p.p.;jövő év júniusa végéig 10 ft p.p. A hirdetések ára egy négyszer hasá­­bozott kicsibetüs sorért 4 kr.p. (MÁSOD-ÉVI FOLYAM.) Pest, Csütörtök 110. Novem­b. 22- 1849.

Next