Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-11-22 / 110. szám
Pest, november 21. Az adó-patens. Aki a minapi 104-dik lapunkban közlött legfelsőbb adópatenst olvassa, kénytelen lesz megvallani, akármilly értelmű legyen különben, hogy az mindazon kímélettel van szerkesztve, mellyet jelen viszonyok közt egy kormány bölcseségétől igényelhetni. E szerint az adó csak f. hó 1-jétől kezdve vettetik ki a következő katonai esztendőre , azaz, jövő évi nov. 1-ig. Egyelőre az 1846 -diki kivetés vétetik sinórmértékül, míg egy ideiglenes földadói kataszter dolgoztathatik ki, az országban eddig is történt földmérések nyomán. A behajtás a politikai hatóságokra van bizva, mint eddig és ezek utasítva vannak , kímélettel viseltetni azon vidékek iránt, hol köztudomás , vagy bebizonyítás nyomán kikerülne , hogy az adózó tartozását megfizetni nem bírná. Az 1848 előtti adómentesek terhének meghatározásában is olly vezérelvek tüzelnek ki, mellyek igazságos kíméleten alapulnak. Nem az egész kiterjedése a nemesi birtoknak vételik adótárgyának, hanem csak a használt rész. Székes, mocsáros területek és a közlegelő, mellyböl elkülönítése elött nem tudhatni, kit mennyi illet, kimaradnak s a fenmaradó mivelés alatti föld összehasonlittalik a régibb adózók birtokában levővel s az ezen fekvő adóval arányos összeg vettetik ki amarra, melly egyelőre az eddig használt segélyadói kulcs szerint hajtalik fel. Ha ezen határozatokhoz hozzáadjuk , hogy az eddigi természeti szolgálatok (ha f. i. jól értettük az utasítás 8-ik pontját) adólerovási előlegezéseknek fognak tekintetni, úgy ezen rendelet méltányos igazságáról csak dicsérettel lehet szólanunk. Az előre bocsátott indokolásnak azonban két pontján nem lehet hogy egy kissé meg ne állapodjunk. Az egyikben ugyanis azt olvassuk, hogy „Magyarországban olly intézetek létrehozása, mik a törvény előtt a közterhek viselésére nézve minden polgárt egyenlővé tesznek, továbbra már nem halasztható.“ Föltesszük , hogy a magas ministérium e szavakkal távolról sem akarta azt értetni, mire némellyek könnyen magyarázhatnák, mintha t. i. Magyarországon e gyűlöletes szinü kiváltság még most is léteznék, — miután a magyar nemesség erről, valamint több más fényes kiváltságairól is a katholikus egyházzal együtt, még az utósó pozsonyi országgyűlésen lemondott, s e lemondása ő felsége által is sancsionáltatott. A másik pont, melly figyelmünket különösen magára vonta, azon kijelentés, miszerint hazánk és a birodalom közötti vámsorompók, mellyeknek leomlását már a márczius előtti időkben sürgettük, addig félre nem tétethetnek, míg egy rendszeres földadói kataszter hazánkban is el nem készül, amellynek azonban gyors végrehajtása ígértetik. Akármilly gyorsan végeztessék is e dolog, ha a földterület nagyságát s a véghetetlen aprólékos munka sokaságát tekintetbe vesszük , alig számíthatunk annak végrehajtására iíz , vagy levissimo calculo , öt esztendőnél kevesebbet. Ezen ideig tehát a birodalom egységének leglényegesebb akadálya elhárítatlan maradna. Ez annyival sajnosabb , amennyivel hathatósabb eszköze a birodalmak egyesítésének az anyagi érdekek kiegyenlitése, mint politikai intézetek egyformásitása , mellyek kivitelében legjobb akarattal is bajos a szokások és nép jellemek különféleségéből eredő különféle kivánatok miatt a kényszert elkerülni s néha a czéllal épen ellenkezőt elérni. Mi politikában azt tartjuk gyakorlatinak és hasznosnak,melly nem tűz ki távol jövendőkre fényes terveket,ollykor sohasem valósithatókat; mert ezek által csak rövid ideig kapnak táplálékot a forró képzelődésnek, a mig kitűnt, hogy az élet kineveti a theoriát s ekkor elégületlenségnek lesznek forrásai a jámboroknál, izgatásnak a merészebbeknél , és állhatatlanságnak az álladalmak rendszerében; hanem ellenben azt tartjuk gyakorlatinak és hasznosnak, melly csak annyit ígér , a mennyi a jelenben lehetséges, és a mi lehetséges, azt mind teszi. Visszatérve az előttünk fekvő adópatensre, nem hagyhatjuk említés nélkül azon jó benyomást, mit az sokakra teend azon rémülés után, mellyet bennük a pénzügyministernek minap a bécsi lapok által hozott és a birodalom többi országait illető új adótervezete okozott. Azon tévhitben, hogy ezen adótervezet hazánkat is illeti, sokan már kétségbeesve kiáltottak fel: oda vagyunk ! A birodalmi egység eszméjéből kiindulva ugyanis azt vélték, hogy minden törvényjavaslata a ministériumnak, melly a közügyek legfelsőbb sphaeráját illeti, hazánkra is egyaránt vonatkozik, nem gondolván meg, hogy erre a kölcsönös viszonyoknak egyenlősége kívántatik meg, ami csak lassú átalakulás által és ennélfogva hosszas idő alatt jöhet létre. A magyar menekültek és a keleti kérdés. (Folytatás.) A fennebbi politikai érdekeken kívül Austriának keleten igen fontos kereskedelmi érdekei vannak, mellyek ottan követendő politikájára, mondhatni, eldöntő befolyást kell hogy gyakoroljanak, és mellyek sokkal világosabbak, hogysem hosszas fejtegetést kívánnának. Austriának ezen kereskedési érdekei egyszersmind Németországéi. A birodalom kereskedési forgalmának legerősebb menete és törekvése délkeletre van; ez irányt tartja a közlekedés főeletere, a Duna. Már csak azon körülmény hogy a Duna torkolata nincs Austria birtokában, még inkább az, hogy egy olly hatalmasság parancsa alatt áll, melly azt elzárhatja a forgalmt és költ érreelését rajta tractatusok daczára nehezítheti, ugy hat a keleti kereskedésre, mintha a forgalom ezen életere valahol megvolna kötve. E vizit még fontosabbnak tűnik annak megfontolása után, hogy éppen azon tartományokkal közvetíti a forgalmat, mellyekben az austriai kiviteli kereskedésnek ezután kellene a legszebb hódításokat megtenni; már pusztán csak egy kiütendő keleti háború legérzékenyebben sújtaná a birodalom keleti kereskedését, de mi lenne abból azon esetben, ha az al-Duna jobb partja nagyobb hosszúságban még, mint most az oláhfejedelemségeknek Oroszország által elfoglalva tartása mellett, az al-Duna balpartja, s egy Törökországra nézve szerencsétlenül kiütendő háború esetében maga az egész nagy délkeleti piac közvetlen birtokába esnék Oroszországnak, melly tudva van, hogy a legtökéletesebb és legszigorúbb zárvámrendszert tartja fenn álladalmában ? A szabad kereskedési tan sok igazságot foglal magában ollyan álladalmakra nézve, mellyek territóriumaik korlátoltabb kiterjedése miatt ezer s ezerféle anyagi szükségeiket saját termesztésük s iparok utján ki nem elégíthetik, hanem az erre szolgáló eszközöket a nagy világforgalmi csere által kell hogy részben megszerezzék , mellyekre nézve egy oktalanul alkalmazott védvámrendszer csak senyvedő mesterkélt virágházi tengését idézné elő némelly, az ottani terményzési visszonyokban természetesen nem gyökerező iparágaknak, de a védvám, sőt a zárvámrendszer is ollyan birodalomra alkalmazva, mint a török tartományok egy részének meghódítása által Oroszország tüntetne fel , annak belsejében, minthogy csaknem a félvilágot ölelné fel, már egy kisebb világforgalmat létesítne , melly valóban maga magának nagy mértékben elég lenne; és ha Oroszország Austriának jelenleg politikai szövetségese , de bizonyára nagy kereskedési és ipari ellensége; s a háború esetében bekövetkezhető ezen conjuncturával birodalmunk kereskedés és ipari virágzásának egyik föéletete igy megvolna metszve, és soha többé azon fejlődésre nem juthatna , mellyre természetes gazdagsága és iparosai szorgalma által hivatva van , annyira, hogy ebbeli veszteségét a territóriumban nyerhető visszapótlás soha közel sem pótolná. De a kereskedelmi szempontból a birodalom jövendője nem kevésbé szomorúnak tűnik fel keleten azon esetre, ha a Török, Anglia hatályos segítségével győzni találna , mert e segély ára a keleti piacának Anglia részére való kizárólagos biztosítása volna, s ha látjuk, hogy Anglia e háborúra előkészületeket tesz — hajóhada a Dardanellák torkolatánál máris horgonyt vetvén — vagy arra talán épen izgat, a jövendő siker reményében , Austria kereskedése csak aggódhatik jövendő kinézése iránt keleten, annyival inkább, mert most e szempontból véve fel, birodalmunkra nézve a politikai conjuncturák is kevésbé kedvezők, mint valának 1840-ben, ha a keleti kérdés akkor végeldöntés alá jött volna. Austriának a keleti status quo fentartása legfőbb érdeke, s reá nézve sok tekintetben életkérdés. Jelenleg pedig az általános békének, mondhatni minden áron, fentartását parancsolólag látszik követelni azon körülmény, hogy státusférfiai szemének az annyira szükséges belső rendezésekre és a belbéke megőrzésére s megszilárdítására kell irányozva lennie. Belsőjében legutolsó alapjáig mélyen meglévőn rendülve, s régi politikai szerkezete nagy részint összeomolván, illy békeidőszakra van szüksége, hogy ezen ujjászületési processzusból megifjulva s megszilárdulva jővén ki— mert e processus még tart —külfölddel szemben mindvégig elfoglalhassa azon független tekintélyes állást, melly illeti. Épen e perczekben talán az okos, de mindenesetre a háladatos politika látszik követelni, hogy Oroszországgal kezet fogva lépjen a porta ellenében, a menekültek kiadása kérdésében. Igaz, hogy pénzügyének állapota nem igen engedné mélyen beleereszkedni a háborúba, sőt a nem rég helyreállított bebékére való tekintetből is nagyobb seregtömegek külháborúba elvezetése sem volna tanácsos , de meglehet. Oroszország iránti barátságát avval róná le, hogy a portának a Metternich politika alatt nyújtott oltalmazással felhagyna, és Oroszországnak tervei kivitelét, a szabad dunai hajózás maga részére biztosítása mellett, megengedné. Még van egy pont, mellyet nem szabad figyelmünknek mellőzni. A keleti kérdés eldöntése alkalmával a déli és délnyugati szlávok sorsa is el fog dőlni, de ezek állásában és ügyében az utóbbi két év eseményei roppant átalakulást idéztek elő. A dolog ezen oldala bővebb felvilágosításra érdemes. A legutóbbi torranaiman. „scircioumoi fel van jegyezve , miként ama politikai enthusiasmus lázának egyik rohamában, mellyben szenvedett, igy kiáltott fel: „Isten mentsen meg, hogy valaha husz évig lázadás nélkül legyünk! Mellyik ország őrizhetné meg szabadságát, ha annak kormányzói időről időre nem figyelmeztetnének arra, hogy népéből nem halt ki az ellenállási szellem? Hadd ragadjanak fegyvert. Mit sem tesz, ha néhány élet egy vagy két század alatt elvész. A szabadság fáját időről időre föl kell frissíteni hazafiak és zsarnokok vérével. Ez annak természetes trágyája.“ — Úgy hisszük , valamellyihez hasonló érzelmekkel készek némellyek saját politicusaink közül megnyugodni a mult év minden forradalmi erőszakosságaiban; mig érzékenységüket s szónoklatukat azon rendszabályok kárhoztatására tartogatják fenn , mik az európai szárazföldön a rend helyreállását eszközlék. Hát több leczkére is volt még szükség , hogy meggyőződjenek ezen rövidlátó izgatók arról, miként épen ama kihágások , miket készek voltak helyeselni, s még most is készek mentegetni, nem tökéletesebb szabadság, hanem teljesebb elnyomásnak valának előpostái? Nincs olly igazság, melly politica s tapasztalás által tökéletesebben be lenne bizonyítva, mint az, hogy a népforradalmak erőszakosságát s a democraticus hatalom visszaélését mindig nyomban követi ama reactio s lankadtság, melly az embereket kényur járma alá görbíti. Caesar halála , s a triumvirátus száműzései estek Rómát Augustus hatalma alá; a „hosszú parlament“ kihágásai készítenek el még olly népet is , mint az angol, Cromwell despotismusára, s II. Károly visszaállítására ; a convent saturnaliái tevék kívánatossá Francziaország előtt Bonaparte önkényes hatalmát. Természetében fekszik a polgárisult embernek, borzalom- s csömörrel fordulni el a vérengzés és rendetlenség jeleneteitől, még azon szabadság feláldozásával is, mellynek biztosítása szolgált ürügyül illy forradalmakra, s a közszabadság- s szabad intézményekre nézve épen azon rázkódásokból ered legnagyobb veszély , miket Jefferson philosophiája annyira bámult, s mik még napjainkban is találnak védőkre. Ezért ellenzettük mi állandóan a legutóbbi 18 hónap alatt a forradalmi szellem azon rögtöni erőszakos kitörését, melly meglátogató s ostorozó a világot. Épen nem valamelly képtelen előszeretetből az absolutismus vagy valamelly bűnös kíméletből a hatalom vétkei iránt követtük mi, s követjük most is ezen eljárást, hanem ellenkezőleg azon tapasztalásedzette szilárd meggyőződésből kárhoztattuk a társadalom ezen felzavarásait, hogy azok csalhatlanul olly eredményekhez vezetnek, mik a szerzőik által eredetileg czélzottakkal tökéletes ellentétben állanak. Nem elég, hogy ezen harcroknak sikerült nem előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál, Magyarországon kivül, a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Pesten, Hatvani utcza 581 sz. a. első emeletben a kiadó- és szerkesztő hivatalban, hol hirdetések is elfogadtatnak. Megjelenik e lap hétfőt kivéve mindennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben házhoz hordva, valamint vidéken postán küldve 8 ft p.p.; az év hátralévő részére 2 ft 40 kr. p.p.;jövő év júniusa végéig 10 ft p.p. A hirdetések ára egy négyszer hasábozott kicsibetüs sorért 4 kr.p. (MÁSOD-ÉVI FOLYAM.) Pest, Csütörtök 110. Novemb. 22- 1849.