Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)

1837-09-26 / 13. szám

195 Megvalljuk, hogy józanságot ’s ízlést tapasz­taltunk itt is, láttuk hogy Homokay úr, mi tanítóinknál ritkaság, a’ hazai literatúra’ újabb irányával is megbarátkozott, die csak­ugyan különös az aestheticának legelvon­­tabb elveit, mellyeknek megértetése hosszas philosophiai előstudiumot kíván , ’s a’ gyakor­lati poesisnak legnehezebb feladásait, mint­egy kiscatech­ismusba szerkeszteni, ’s ezt megtanúltatni a’ gyermekkel, hogy aztán tetszése és­­szabályai szerint, ma eposz al­kosson , és holnapután drámát! Prosodiát és chrestomathiát adjunk a’ nö­vendéknek ; a’ többire annak idejében a’ phi­­losophia fogja oktatni a’ költőt, a’ többit su­­grallani fogja neki a’ genius. 63. Saeepliteratura. 4) Bimbófüzér, Somogyi Lászlótól. 1830. Kassán , nyomt. Ellinger. 121. 153. I. Ara a' szép külsejű könyvnek 40 kr. és 1 fz. c.p. Az olly művek, mint a’ Bimbófüzér, véleményem szerint nem tartoznak a’ közön­ség elébe ; a’ szerző’ baráti előtt becsesek lehetnek, mert az efféle subjectív ömlengé­seket — alkalmi verseknek mondhatnám — csak ők érthetik, érezhetik; ők mintegy ott­hon vannak a’ szerző’ szellemvilágában, ’s ismert előttök , tehát becses , vagy legalább érdekes, minden bokor, minden szép alak, stb., a’ szerző által megéneklett. A’ mezők’ egyszerű virága becses!) a’ kertek’ minden pompáinál, ha emlékjele egy szép órának; de a’ közönség hideg szemekkel néz, ’s kí­mélet nélkül ítéli, tapodja el a’ virágot, nem érezve, hogy az nekünk olly kedves. Én, megvallom, kitűnő előszeretettel viseltetem a’ munkálatok’ e’ neméhez, látva és érezve bár sok és nagy hiányait, adatokul nézem a’ lélek’ históriájához. ’S olly szent és magas és tiszta azon érzelem, melly az,ifjú szív’ el­ső dobbanását ihleti; olly érdekes látni, mint gyűl és csapong a’ kebel’ első , kört és sza­bályt nem ismerő lángolása, mint küzd és vív, hogy szavakat leljen azon kimondhatlan érzelemnek, vágynak, melly gyulasztja. Ró­zsakora az érzelemnek, ábrándvilága az ál­moknak, kedves maradsz te örökké és szép. Nézzék ők hideg vizsgálat’ szigorú szemeivel virágidat, a’ mezők’ szerény virágait, for­duljanak el azokhoz, kik csillogni tudnak: — nem azért fejlétek ti föl, hogy csodáltassa­tok; — a’ mezők’ egyszerű lánya kéjelgve szaggatand le benneteket, ’s fűzért kötend magának, ’s a’ szerelemnek ! A’ húsz évű szerző (l. az értesítést) Bim­bófüzérét a’ hazának áldozá szerény ajánla­tában, melly munkája’ csaknem minden hiá­nyait ’s szépségeit mutatja. Érzés és érzel­­gés, erő és puffadozó dagály, (mi ez p. o. leszáll a’ semmiség’ nagy s­e­m­mi­sé­gi­b­e (így !­ 57­­.), körzetien szabályta­lanság és fest, igen is nagy rövidség , melly sejteni sem hagy, ’s hosszas, ’s gyakran e­­gészen üres ömledezés — ezek szerzőnknek, ’s általában minden kezdőnek hiányai, ki hosszas és érett készülgetés nélkül lép föl, korunkban, hála a’ humor’ istenének! czéltár­­gya leendő az elmétlen’ elménczkedéseinek, ’s az avatlan’ avatkozásainak. — Hét fő czikk alá sorozá szerzőnk munkálatait: dalok, bal­ladák, emlékképek, népdalok, víg és ko­moly epigrammák,’s amaranthok emlékköny­vekbe. Nem tartom szükségesnek az egész­nek szoros bírálatába bocsátkoznom ; egy pár darabot veszek föl minden osztályból igaz­sás­omal. Dalnak czímeze szerzőnk minden epeke­­dő ömledezést, melly gyakran csak egy jó rím’ használata miatt téteték papirosra. Mi ez, p.o. Most a’ szelek’ ámbra leheltén Mély bánatom’ árja (!) csapongva (!) suhog (!) (19­­.) Vagy: De hajh ! reményem elzuhog borongva , Az nincs nekem már (?)—nincs a­ lányka sem (55.1.) ’S ismét .• Isten hozzád , létem’ angyala, Te szép leány! tőled válók; Vigasztaljon kis madár’ dala , Ha majd hallód sírjába szállók. (31. 1.) És sok többek közt mi a’ Szívcsere (12), Ajánlás (14), Ne szánj (15), Kétség (16), Vallás (20), Cséz­ámh­­o­z (37) stb. stb. — Szép kivételt enged a’ Merengés a’ tárkányi sziklafokon (44), mit a’ szerző dalnak mond ugyan, de az minden e­­gyéb, csak nem dal. E’ Merengés remé­nyekre igazol, ’s mutatja, hogy szerzőnk több gonddal ’s mostohasággal műveket ad­hatna, erő- és egészségteljeseket, ’s nem puszta rímcsöngéseket. Legkevésbbé foga fel a’ szerző a’ ballada’ szellemét. Milly szép dal p. o. az Árva leány’ (65) eleje,’s mivé lesz utóbb, mert

Next