Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-09-26 / 13. szám
195 Megvalljuk, hogy józanságot ’s ízlést tapasztaltunk itt is, láttuk hogy Homokay úr, mi tanítóinknál ritkaság, a’ hazai literatúra’ újabb irányával is megbarátkozott, die csakugyan különös az aestheticának legelvontabb elveit, mellyeknek megértetése hosszas philosophiai előstudiumot kíván , ’s a’ gyakorlati poesisnak legnehezebb feladásait, mintegy kiscatechismusba szerkeszteni, ’s ezt megtanúltatni a’ gyermekkel, hogy aztán tetszése ésszabályai szerint, ma eposz alkosson , és holnapután drámát! Prosodiát és chrestomathiát adjunk a’ növendéknek ; a’ többire annak idejében a’ philosophia fogja oktatni a’ költőt, a’ többit sugrallani fogja neki a’ genius. 63. Saeepliteratura. 4) Bimbófüzér, Somogyi Lászlótól. 1830. Kassán , nyomt. Ellinger. 121. 153. I. Ara a' szép külsejű könyvnek 40 kr. és 1 fz. c.p. Az olly művek, mint a’ Bimbófüzér, véleményem szerint nem tartoznak a’ közönség elébe ; a’ szerző’ baráti előtt becsesek lehetnek, mert az efféle subjectív ömlengéseket — alkalmi verseknek mondhatnám — csak ők érthetik, érezhetik; ők mintegy otthon vannak a’ szerző’ szellemvilágában, ’s ismert előttök , tehát becses , vagy legalább érdekes, minden bokor, minden szép alak, stb., a’ szerző által megéneklett. A’ mezők’ egyszerű virága becses!) a’ kertek’ minden pompáinál, ha emlékjele egy szép órának; de a’ közönség hideg szemekkel néz, ’s kímélet nélkül ítéli, tapodja el a’ virágot, nem érezve, hogy az nekünk olly kedves. Én, megvallom, kitűnő előszeretettel viseltetem a’ munkálatok’ e’ neméhez, látva és érezve bár sok és nagy hiányait, adatokul nézem a’ lélek’ históriájához. ’S olly szent és magas és tiszta azon érzelem, melly az,ifjú szív’ első dobbanását ihleti; olly érdekes látni, mint gyűl és csapong a’ kebel’ első , kört és szabályt nem ismerő lángolása, mint küzd és vív, hogy szavakat leljen azon kimondhatlan érzelemnek, vágynak, melly gyulasztja. Rózsakora az érzelemnek, ábrándvilága az álmoknak, kedves maradsz te örökké és szép. Nézzék ők hideg vizsgálat’ szigorú szemeivel virágidat, a’ mezők’ szerény virágait, forduljanak el azokhoz, kik csillogni tudnak: — nem azért fejlétek ti föl, hogy csodáltassatok; — a’ mezők’ egyszerű lánya kéjelgve szaggatand le benneteket, ’s fűzért kötend magának, ’s a’ szerelemnek ! A’ húsz évű szerző (l. az értesítést) Bimbófüzérét a’ hazának áldozá szerény ajánlatában, melly munkája’ csaknem minden hiányait ’s szépségeit mutatja. Érzés és érzelgés, erő és puffadozó dagály, (mi ez p. o. leszáll a’ semmiség’ nagy semmiségibe (így ! 57.), körzetien szabálytalanság és fest, igen is nagy rövidség , melly sejteni sem hagy, ’s hosszas, ’s gyakran egészen üres ömledezés — ezek szerzőnknek, ’s általában minden kezdőnek hiányai, ki hosszas és érett készülgetés nélkül lép föl, korunkban, hála a’ humor’ istenének! czéltárgya leendő az elmétlen’ elménczkedéseinek, ’s az avatlan’ avatkozásainak. — Hét fő czikk alá sorozá szerzőnk munkálatait: dalok, balladák, emlékképek, népdalok, víg és komoly epigrammák,’s amaranthok emlékkönyvekbe. Nem tartom szükségesnek az egésznek szoros bírálatába bocsátkoznom ; egy pár darabot veszek föl minden osztályból igazsásomal. Dalnak czímeze szerzőnk minden epekedő ömledezést, melly gyakran csak egy jó rím’ használata miatt téteték papirosra. Mi ez, p.o. Most a’ szelek’ ámbra leheltén Mély bánatom’ árja (!) csapongva (!) suhog (!) (19.) Vagy: De hajh ! reményem elzuhog borongva , Az nincs nekem már (?)—nincs a lányka sem (55.1.) ’S ismét .• Isten hozzád , létem’ angyala, Te szép leány! tőled válók; Vigasztaljon kis madár’ dala , Ha majd hallód sírjába szállók. (31. 1.) És sok többek közt mi a’ Szívcsere (12), Ajánlás (14), Ne szánj (15), Kétség (16), Vallás (20), Csézámhoz (37) stb. stb. — Szép kivételt enged a’ Merengés a’ tárkányi sziklafokon (44), mit a’ szerző dalnak mond ugyan, de az minden egyéb, csak nem dal. E’ Merengés reményekre igazol, ’s mutatja, hogy szerzőnk több gonddal ’s mostohasággal műveket adhatna, erő- és egészségteljeseket, ’s nem puszta rímcsöngéseket. Legkevésbbé foga fel a’ szerző a’ ballada’ szellemét. Milly szép dal p. o. az Árva leány’ (65) eleje,’s mivé lesz utóbb, mert