Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-05-30 / 21. szám
acamä&aiaaad) az egyetemes Iiteratura’ körében. Kiadó szerkesztők: SCHEDEE, VÖRÖSMARTY, szerkesztőtárs: RAJZA, Pesten. Május’ 30. 1833. 31. szám. Tartalom: Magyar Iiteratura. Philosophia. Az okoskodás és költészet’ tudománya Saskutól (Karácson Tivadar), 1671. Német Iiteratura. Prománok és novellák. Tieck’ legújabb novellája, 172. 1. Bibliographia, 174. 1. — Literatúrai mozgalmak, 174. 1. Írói ellenmondás, 174. 1. MAGYAR LITERATURA. Philosophia. 4) Az okoskodás* és költészet' tudománya a’ szép tudományok’ ismertetésével. Pesten, 1836. Esztergomi k. Beimel József ’ tulajdona, 8105 és 344 lap. A’jelen kötet nem egyéb, mint külön szerzők által, külön illőben, külön tárgyról, külön szellemben írt két külön munka. Recensenst itt közelebbről csak az első érdekli, melly a főczím szerint „az okoskodás’ és költészet’ tudománya“; a’ különczímeken „az o. és k. alaptudománya.“Mind a’ két szakasz’ végén ezt olvassuk: írta Sasku Károly. Lássuk ezeket. Bajlódjék a’ többivel más, ha tetszik. Tornay panaszszal végzé regény bírálatit, nekem azzal kell kezdenem. Szerencsés olvasó ! te kezedbe veszed Lasku Károly’ sokat ígérő munkáját, megérted az első lapon hányadány vagy vele, ’s elteszed azt egy csendes „requiescnt inpace“val örökös nyugalomra : nekem szegény criticusnak ellenben lapjait olvasnom kell, taglalnom, bírálnom; ’s illy lelki szülöttel az épen nem könnyű dolog. Első értekezésének czíme: „Okoskodás’alaptudománya.“ Már itt elakadok. Mi ez? Mit ért a’ szerző alatta? Logica vagy philosophia fundamentalis-e ez? Hiába töröm fejemet. Olvasd végig! gondolám, majd kiviláglik. ’S ímé megtevém azt, ’s nem vagyok okosabb mint előbb ! Ez lehetetlen, fogja valaki mondani. De miért? Hát ha a’ szerzőnek magának sem vala tiszta fogalma czéljáról? Sasku úrral történt volna-e ez a’világon először? A’ bevezetésben ugyan tudtunkra adja, hogy ,,a’ képzeletek és gondolatok — nem külső forma szerinti, hanem — az általok előterjesztett tárgyak’ természete szerint való elrendelése, összeköttetése vagy különválasztása, egy szóval a’ gondolkodás’ szerkezete“, előadásának tárgya, minélfogva értekezését logikai tartalmúnak lenni hiszszük, de az olvasást folytatva, alapphilosophiai vizsgálódásokra megyen át, az igazat, szépet, jót, úgy mint ezeknek ellentételét, a’ hamisat, rútat és rosszat igyekszik velünk megismertetni, „hogy amazokat keresni, emezektől pedig őrizkedni tanúlván, éltünket lehető legboldogabbá tegyük“; továbbá ezen elvekből a’ gondolkodás’ szabályait megállapítván , azokat a’ nyelvbeli előadásra alkalmaztatja, mi által értekezése logicai, alapphilosophiai és rhetoricai elemekből öszszeálló characternélküli zanyvalékká válik. 21