Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-09-26 / 13. szám
r az egyetemes literatura’ körében. Kiadó szerkesztők: SCMJEDEId, V Ö 15 Ö S fi AH TY, szerkesztő társ: HAJZA, második felév. Pesten 9 September* 36. 1837. 13. szám* Tartalom: Magyar literatura. Széptudományok. Magyar költészet Homokay Páltól 1 193. sz. Szépliteratura. Somogyi László’Bimbófüzére {Kazinczy Gábor), 195. sz. Vegyesek. A’ kisded-ovó intézeteket terjesztő egyesület’ 1837-ki évkönyve, 198. sz. Deák literatura. Történettudomány. Fejér’ oklevéltára. Folytatás {Taltherr László) , 198. sz. — Literatúrai mozgalmak , 208. sz. MAGYAR LITERATURA. Széptudományok. 1) Magyar költészet. Tanítvány számára irta Homokay Pál, a’ losonczi ref. lyceumban ékesszólás’ professora. Pesten, 1837. Trattner Károly nyomtatása. 102 lap. Sadréten. 24 kr. ep. Apel’ „metricája“ és szerzőnk’ versmérték-szabályai között talán olly nagy a’ különbség , mint Herrmann’ ide tartozó, egészen új tudományt alapító munkája ’s Alvári (Alvarez) között, de a’ spanyol professor szintúgy mint Homokay úr, ha egy irányt vettek is amazokkal, más ’s koránt sem olly magas czél felé törekedtek. Vezérfonalat adni a’ tanuló’ kezébe, valóságos zsinórmértéket, mellynek segédével Alcaeust megkülönböztethesse Sapphótól, a’ himfystanzát a’ dactylicaitól: ez volt Homokay úr’ és társának feladása, ’s épen nem végresultatumait adni a’ tudomány’ elveinek, ’s nem végítéletet mondani Bentleyről és a’ digammáról, Moritzról és más genialis különködőkről. De az említett írókkal közelebbről megismerkednie még is nem ártott volna a’ szerzőnek, hogy tudományosabb alapot nyervén aunkácskája, azon kirekesztőleg empiricai színből kitisztúljon, melly a’ nem újoncz előtt mindig kedvetlen. Az mindazonáltal, mi köztünk mondatott eddig elé e’ tárgyról, név szerint Kazinczy által az Erdélyi Museumban , ’s Toldy által a’ magyar poesis’ kézi könyvében több helyt , szerzőnk’ figyelmét ki nem kerülte, ’s következetesen tekintetbe vétetett általa. — Egy rendes hibára kell itt figyelmeztetnünk a’ tanítókat, kik Homokay úr’ nyomain fogják a’ poesis’ technicájába avatni tanítványaikat,’s e’ hiba, úgy látszik, félreértésből csúszott a’ munkába. A’ rímek hím és nő rímekre is osztatnak, igen, de a’ szerző részúl tanítja (23.) hogy p. 0. engem, zengem, „hím és nő véghangú rímnek neveztetik, mert itt egymástól különböző beszédrészek véghangzanak“! Hímnek neveztetik az, hol csak az utolsó szótag, nőnek, hol az utolsó előtti is rímel. Ennyit az első részről, mellyet igen hasznavehetőnek vélünk. Innen a’ poesis’ belsejébe lép által a’ szerző, a’ szépnek, magasnak, újnak, borzasztónak, ünnepinek ’s a’t. bonczolgatásába ereszkedik, oktatást ad, mint kelljen epost, drámát, románt ’s a’ t. készíteni. Mi itt nem nagy örömmel kísértük. 13