Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)

1837-09-26 / 13. szám

r az egyetemes literatura’ körében. Kiadó szerkesztők: SCMJEDEId, V Ö 15 Ö S fi AH TY, szerkesztő társ: HAJZA, második felév. Pesten 9 September* 36. 1837. 13. szám* Tartalom: Magyar l­iteratura. Széptudományok. Magyar költészet Homokay Páltól 1 193. sz. Szépli­­teratura. Somogyi László’Bimbófüzére {Kazinczy Gábor), 195. sz. Vegyesek. A’ kisded-ovó intézeteket ter­jesztő egyesület’ 1837-ki évkönyve, 198. sz. Deák literatura. Történettudomány. Fejér’ oklevéltára. Folytatás {T­altherr László) , 198. sz. — Literatúrai mozgalmak , 208. sz. MAGYAR LITERATURA. Széptudományok. 1) Magyar költészet. Tanítvány számára irta Ho­mokay Pál, a’ losonczi ref. lyceumban ékesszólás’ professora. Pesten, 1837. Trattner­ Károly­ nyom­tatása. 102 lap. Sadrét­en. 24 kr. ep. Apel’ „metricája“ és szerzőnk’ versmér­­ték-szabályai között talán olly nagy a’ kü­lönbség­ , mint Herrmann’ ide tartozó, egé­szen új tudományt alapító munkája ’s Alvári (Alvarez) között, de a’ spanyol professor szintúgy mint Homokay úr, ha egy irányt vettek is amazokkal, más ’s koránt sem olly magas czél felé törekedtek. Vezérfonalat ad­ni a’ tanuló’ kezébe, valóságos zsinórmér­téket, mellynek segédével Alcaeust megkü­lönböztethesse Sapphótól, a’ h­imfystanzát a’ dactylicaitól: ez volt Homokay úr’ és tár­sának feladása, ’s épen nem végresultatu­­mait adni a’ tudomány’ elveinek, ’s nem vég­ítéletet mondani Bentleyről és a’ digammáról, Moritzról és más genialis különködőkről. De az említett írókkal közelebbről meg­ismerkednie még is nem ártott volna a’ szer­zőnek, hogy tudományosabb alapot nyervén aunkácskája, azon kirekesztőleg empiricai színből kitisztúljon, melly a’ nem újoncz előtt mindig kedvetlen. Az mindazonáltal, mi köz­tünk mondatott eddig elé e’ tárgyról, név sze­rint Kazinczy által az Erdélyi Museumban , ’s Toldy által a’ magyar poesis’ kézi köny­vében több helyt , szerzőnk’ figyelmét ki nem kerülte, ’s következetesen tekintetbe vé­tetett általa. — Egy rendes hibára kell itt figyelmeztetnünk a’ tanítókat, kik Homokay úr’ nyomain fogják a’ poesis’ technicájába avatni tanítványaikat,’s e’ hiba, úgy látszik, félreértésből csúszott a’ munkába. A’ rímek hím és nő rímekre is osztatnak, igen, de a’ szerző részúl tanítja (23­­.) hogy p. 0. en­gem, zengem, „hím és nő végh­angú rím­nek neveztetik, mert itt egymástól különbö­ző beszédrészek véghangzanak“! Hímnek ne­veztetik az, hol csak az utolsó szótag, nő­nek, hol az utolsó előtti is rímel. Ennyit az első részről, mellyet igen hasz­­navehetőnek vélünk. Innen a’ poesis’ belse­jébe lép által a’ szerző, a’ szépnek, magas­nak, újnak, borzasztónak, ünnepinek ’s a’t. bonczolgatásába ereszkedik, oktatást ad, mint kelljen epost, drámát, románt ’s a’ t. készíteni. Mi itt nem nagy örömmel kísértük. 13

Next