Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-02-21 / 7. szám
52 fát már előre kinyerte, Oldat a’ király’ kezébe játszani, ’s Elmát ölni meg*, hogy egyszersmind boszút álljon az apán, a’ miért egykor bitófát süttetett határa. A’ két lyány’ hálószobája felcseréltetik ; Elma megffojtatik, ’s midőn Olda, kamrája’ ablakát be akarná tenni, két férfiút pillant meg, kikben a’ lámpa’ fényénél Árboczra és Bazirra ismer, mikép azok egy holttestet temetnek el, melly, mint a’ zsákból kilógó fej mutatja, nem egyéb Elmánál. A’ zajra lő a’ már lesben állott király , a’ leányt az irtózat’ helyére követi, ’s ott Árboczot, ki az alatt, bűnének örök elpalástolására Bazirt is agyon ütötte, megfiogatja; ekkor látja Árbocz a’ szörnyű tévedést, a’halott kiásatik, de későn. A’szerelmes párt (Turtult és Oldát) elkíván a’ bűntett’ helyéről , magjával viszi László, őket összeadni kiérvén ; azonban Oldát letartóztatja, Turtult pedig* börtönbe veti. Ez kiszabadulván, Árboczczal, ki javai ’s nevétől fosztatott meg*, és Kemenchével, ki kun nemzete sérelmeit esküvé meofbeszúlni, szövetkezett a’ király’ meofsemmisítésére. A’három eskütárs bemegyen László’ sátorába, a’ király elesik kezeiktől, el Turtulétól a’ lyány is, kit ő hűtelennek hitt, ’s ártatlan volt. Ez, a’ csupa véletlenből, okatlan tettek és sok szükségtelen jelenetekből nem annyira szőtt, mint összerakott darabnak teljes meséje. Menjünk most az egyes szerepeken végrig. Mindenek előtt csodálkozni fog* az olvasó, ha egy Goofa nevű személyen kezdjük a’ szemlét , mint ki a’ mesében elő sem fordult. Ez ugyan az a’ jósnő, ki az előjátékban amaz átkot mondta, melly a’ darabnak léteit adott. Mindenek előtt tudakozódik az olvasó, ’s óhajtja tudni a’ néző, miért a’szörnyű átok? A’szerző e’ titokról mind végig* nem lebbenti el a’ fátyol!. Az előjáték’ első jelenésében azt halljuk ugyan Góg*a’ ajkairól, hogy valaki megölte fiát; de ki? Majd előjő a’ halálosan megsebesített Turul, hitvesével ’s Árbocz testvérével, és Góg*a felkiált: Oh hála néked, bosszú’ istene, Ezen halál (Turulé) ’s ez utáltam családi Keserve már is ír sebemre. 5. 1. De miért utálja, ’s annyira, hogy meg* is átkozza az őt nem is ösmerőket? annyira, hogy midőn tizenhat esztendők után megftudja, hogy gonosz magra mint csírázik, mond: Ő (Árbocz) szavamnak hitt tehát? Hah ez nékem nyugtot ád! 35. I. Mindennek oka rejtve marad. ’Silly dühös boszu mellett, mint történhetett, hogy néhány percz múlva — Csupornak egy pár szavára — egyszerre megfordul, mondván: Hogy erre jusson nem akartam, mint történhetett, hogy csak hamar hajlandó segítni is rajta: Elmegyek, megintem őt, Sors’ nevében intem őt. 36. 1. Avagy miből akart a’ boszu állni? puszta ijesztésből? Ez egy kissé gyermekes. ’S a’ szerencsétlen jósnő véletlenül későn jó , noha jókor indult; így intése is: „A’jóslat nem isteni“ stb., szinte elkésett. Miért kelle neki későn jőni? ’S mikor a’ leánygyilkolás megtörtént, bánkódik, magjának tulajdonítván okát a’ szerencsétlenségnek; böjttel stb kívánja bűnét leróni — „de többet nem tesz“ — úgy mond — „hogyan? föladjam a’ törvénynek magamat, ’s másodszor is lakoltak Árboczért?“ Itt kezd már most egy kis remény csillámlani, hogy boszora’ okát is kitudjuk: t. i. egyszer lakott már, és Árboczért! de miért ? mikép ? a’ néző mind vég*ki szeretné az egész mese’ első ’s eredeti okát tudni; de mind végig* hiába. — A’ boszorka néha igen bölcs is: ,,e’ király a’ lyány iránt szerelmi terveket forral magában“; de hát honnan tudja ő azt ? mikép bírja ő Lászlónak gondolatait is látni? Vagy talán Csuportól tuda meg* valamit? de azt ismét nekünk is kellene tudni. ’S már most László ellen forral boszút: Lassan, úrfi, lassan! Itt áll egy, a’ ki téged áttekintett, Féreg, porond, egy vén anyóka, semmi Más. Ámde a’ féreg egykor hatalmas ’S birtokbiró volt, — birtokát, hatalmát kivenni tudtad, — de nem — bosszúját. 81. 1« Ebből kezdjük már most az előjátékbeli szavak’ néhányának értelmét gyanítani: Egyik pártos ütközetben Hoz nyakamra háborút ’S földre sújtja dús családom’. A’ két hely hasonlít; de nekünk ezt tudni, nem gyanítani kellene, mert a’ gyanítással itt semmi figyelem-feszítés nem vétetik czélba. De más felül, mikép lehete László királynak, ki, mikor Góga az utóbbi szavakat mondta, tizenkét éve volt, ellene olly nagyot