Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)

1837-02-21 / 7. szám

52 fát már előre kinyerte, Oldat a’ király’ kezé­be játszani, ’s Elmát ölni meg*, hogy egy­­szersmind boszút álljon az apán, a’ miért egy­kor bitófát sü­ttetett határa. A’ két lyány’ há­lószobája felcseréltetik ; Elma megffojtatik, ’s midőn Olda, kamrája’ ablakát be akarná tenni, két férfiút pillant meg­, kikben a’ lám­pa’ fényénél Árboczra és Bazirra ismer, mi­kép azok egy holttestet temetnek el, melly, mint a’ zsákból kilóg­ó fej mutatja, nem egyéb Elmánál. A’ zajra lő a’ már lesben állott ki­rály , a’ leányt az irtózat’ helyére követi, ’s ott Árboczot, ki az alatt, bűnének örök el­­palástolására Bazirt is agyon ütötte, megfio­­gatja; ekkor látja Árbocz a’ szörnyű téve­dést, a’halott kiásatik, de későn. A’szerelmes párt (Turtult és Oldát) elkíván a’ bűntett’ he­lyéről , magjával viszi László, őket összeadni k­iérvén ; azonban Oldát letartóztatja, Turtult pedig* börtönbe veti. Ez kiszabadulván, Árbocz­­czal, ki javai­ ’s nevétől fosztatott meg*, és Kemenchével, ki kun nemzete sérelmeit esküvé meofbeszúlni, szövetkezett a’ király’ meofsem­­misítésére. A’három eskütárs bemegyen Lász­ló’ sátorába, a’ király elesik kezeiktől, el Turtulétól a’ lyány is, kit ő h­űtelennek hitt, ’s ártatlan volt. Ez, a’ csupa véletlenből, okatlan tettek és sok szü­kség­telen jelenetekből nem annyira szőtt, mint összerakott darabnak teljes mesé­je. Menjünk most az egyes szerepeken végrig­. Mindenek előtt csodálkozni fog* az olvasó, ha eg­y Goof­a nevű személyen kezdjük a’ szem­lét , mint ki a’ mesében elő sem fordult. Ez ugyan az a’ jósnő, ki az előjátékban amaz át­kot mondta, melly a’ darabnak léteit adott. Mindenek előtt tudakozódik az olvasó, ’s óhajtja tudni a’ néző, miért a’szörnyű átok? A’szerző e’ titokról mind vég­ig* nem lebbenti el a’ fá­tyol!. Az előjáték’ első jelenésében azt halljuk ugyan Góg*a’ ajkairól, hogy valaki meg­ölte fiát; de ki? Majd előjő a’ halálosan megse­besített Turul, hitvesével ’s Árbocz testvéré­vel, és Góg*a felkiált: Oh hála néked, bosszú’ istene, Ezen halál (Turulé) ’s ez utáltam családi Keserve már is ír sebemre. 5. 1. De miért utálja, ’s annyira, hogy meg* is át­kozza az őt nem is ösmerőket? annyira, hogy midőn tizenhat esztendők után megftudja, hogy g­onosz magra mint csírázik, mond: Ő (Árbocz) szavamnak hitt tehát? Hah ez nékem nyugtot ád! 35. I. Mind­ennek oka rejtve marad. ’S­illy dühös boszu mellett, mint történhetett, hogy né­hány percz múlva — Csupornak egy pár sza­vára — egyszerre megfordul, mondván: Hogy erre jusson nem akartam, mint történhetett, hogy csak hamar hajlandó seg­ítni is rajta: Elmegyek, megintem őt, Sors’ nevében intem őt. 36. 1. Avagy miből akart a’ boszu állni? puszta ijesztésből? Ez egy kissé gyermekes. ’S a’ szerencsétlen jósnő véletlenül későn jó , noha jókor indult; így intése is: „A’jóslat nem isteni“ stb., szinte elkésett. Miért kelle neki későn jőni? ’S mikor a’ leánygyilkolás megtörtént, bánkódik, magjának tulajdonítván okát a’ szerencsétlenség­nek; böjttel stb kí­vánja bűnét leróni — „de többet nem tesz“ — úgy mond — „hogyan? föladjam a’ tör­vénynek magamat, ’s másodszor is lakoltak Árboczért?“ Itt kezd már most egy kis re­mény csillámlani, hogy boszora’ okát is ki­­tudjuk: t. i. egyszer lakott már, és Árbocz­ért! de miért ? mikép ? a’ néző mind vég*k­i szeretné az eg­ész mese’ első ’s eredeti okát tudni; de mind végig* hiába. — A’ bo­szorka néha ig­en bölcs is: ,,e’ király a’ lyány iránt szerelmi terveket forral magában“; de hát honnan tudja ő azt ? mikép bírja ő Lász­lónak gondolatait is látni? Vagy talán Csuportól tuda meg* valamit? de azt ismét ne­künk is kellene tudni. ’S már most László el­len forral boszút: Lassan, úrfi, lassan! Itt áll egy, a’ ki téged áttekintett, Féreg, porond, egy vén anyóka, semmi Más. Ámde a’ féreg egykor hatalmas ’S birtokbiró volt, — birtokát, hatalmát kivenni tudtad, — de nem — bosszúját. 81. 1« Ebből kezdjük már most az előjátékbeli sza­vak’ néhányának értelmét g­­y­a­n­í­t­an­i: Egyik pártos ütközetben Hoz nyakamra háborút ’S földre sújtja dús családom’. A’ két hely hasonlít; de nekünk ezt tudni, nem gyanítani kellene, mert a’ gyanítással itt semmi figyelem-feszítés nem vétetik czél­ba. De más felül, mikép lehete László király­nak, ki, mikor Góg­a az utóbbi szavakat mondta, tizenkét éve volt, ellene olly nagyot

Next