Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-12-03 / 48. szám
795 mo genere dicendi. De Oratore libri III. Brutus seu de Claris oratoribus. De officiis. De legibus. De hatura Deorum. Quaestiones Tusculanae. De, mi feltűnő volt, a’ minden szabad polgári alkotmány’ fiainál olly kelendő, olly szükséges szónoklat’ mindeddigi felül nem haladt remek példányait ez sem tűzte ki. Annál kedvesebb volt tehát a’ meglepetés, midőn a’ „Romai Classicusok“ II-ik kötete’ megjelentével látók, hogy a’ m. t. társaság a’ kijelölteken kívül egyéb remek munkák’ fordításait is, csak a’ mértéket megüssék, elfogadja, megjutalmazza ’s kiadja *). E’ második kötet’ foglalatja tehát: Ciceróból hat beszéd, harninczöt, jobbadán Atticushoz írt levél, és philosophiai munkáiból Scipio’ álma. Ajánlásra elég a’ Kazinczy Ferencz nevet említeni. Mutatványul álljon itt azok’ számára, kik a’ könyvet nem látták, az első beszéd’ kezdete: „Vájjon meddig fogsz te még, Catalina, visszaélni a’mi lágyságunkkal ? Meddig fog még paczkázni is rajtunk a’ te őrjöngő dühöd ? Hol lel határt dagadozásaiban féktetlen vakmerőséged? Téged a’ Palatium’ éji védelme, ’s a’ városon végig elrendelt örök (urbis vigiliáé), ’s a’ remegő nép, ’s a’ minden jók’ futkosása, ’s e’ bátorságba tett helye gyűlésünknek, ’s im ezeknek tiszteletes arczok ’s tekintetük meg nem rázkodtathatának ? Hogy szándékaid nyilván vannak, nem érted ? hogy istentelen igyekezeteid (coniuratio tua), az által , hogy azokat mindezek itt ismerik, le vannak szegve, nem látod ? mit cselekvél tegnap éjjel, mit az elmúltban, hol valál, kiket szólíttatál elő, mire tökéléd el magadat, kit nézsz te közülünk annak, a’ki ezeket ne tudja ? Oh idők !olt elváltozás ! stb. Olvassa csak ezeket kellő tűzzel, fennszóval valami jó mellű, tiszta szavú férfiú, ’s a’ hallgató el fogja ismerni, hogy Cicero sem szégyenlhetné magát, ha magyar quirisek előtt illy szavakban nyílnának ajkai. De ne egy idézetből ítéljünk, higyen kiki önszemeinek, ’s olvassa, mit meg nem bán , ’s hasonlítsa össze, mikép én, a’ magyart végig a’ latinnal, nem kétlem meg fog győződni, hogy mind az egész’ nagyszerűségére, mind a’ kifejezések’ szabatosságára, mind az egyes szavak’ szerencsés megválasztására a’ fordítás igen jól sikerült; ’s Kazinczy itt is , mint Sallustiusában, emberül kitett magáért. Néhány észrevételt azonban jónak tartom ide mellékelni. Általán. Noha e’ fordítmányból csalhatlanul kitetszik , hogy a’ nagy érdemű szerző szokott ügyszeretettel, nyelvtehetséggel és műgonddal forgott a’ munka körül; ’s ennél fogva azt bizonyosan közönség elébe szánta: mégsem látszik az még egészen úgy elkészítve lenni, hogy Kazinczyhoz mindenkép méltólag, mint bevégzett egész világ elébe bocsáttathassék. Ugyanis Kazinczy minden dolgozatait tökélyre szokta vinni, ’s megadá azoknak,mint mondani szoktuk, saját borsát. Például a’kézből kibocsátásra kész Sallustiusban előszó után elbeszéli a’ tökélyt szerető művész Sallustius’ életét, megvitatja erkölcseit, kitünteti historiographiai érdemeit, előterjeszti beszéde’ sajátságait, tudatja kiadásait; végül pedig az egészhez históriai ’s geographiai mutatót függeszt, nem szárazat, hanem tanulságost ’s teljeset, így a’ Kis János által fordított Horatius’ leveleihez ő Wielam bevezetéseit és magyarázatait adta. Annyira szerette a’ fölvilágítást, a’ közhasznúvá tevést! ’S íme itt állanak Cicero’ beszédei csupaszop, majdnem egyedül a’ tudósok’ számára, minden bevezetés, minden körülmény-elmondás, minden alkalom-előterjesztés, minden résztaglalás, minden históriai, geographiai ’s egyéb jegyzetek nélkül. A’ csekélyebb ismeretűekre ’s tanulókra ekkép semmi ügyelet. Hihető-e, hogy Kazinczy ezt így akará ? ezt megeléglé ? úgy tartom: nem. Ő , ha a’ gondviselés hosszabbra nyújtja napjait, igen valószínűleg nem csak e’ hat beszédet ’s néhány levelet, hanem valamennyit, még pedig minden kivánatot kielégítőleg, volt adandó. Az előttünk levők csak kezdet valának, ’s elsők a’ Catalina elleni beszédek, alkalmasint azért, mivel ezek Sallustius’ irataira, melyekkel a’ boldogult hosszan ’s kedvtelve foglalkodott, szoros kapcsolatok miatt fényt árasztanak; ’s a’ tüzes lélek e’lángbeszédeket Cicero’ hevével adá. Ezután fogott a’ Ligarius’és Miló’ ügyében mondott két legszebb beszéd’ forrdításához, mellyek, hogy ítéletünket rólok röviden elmondjuk, becsrendre úgy állanak, hogy elsők a’ Catilina elleniek, következik a’ Milo melletti, legszabadabb a’ Ligariusért mondott, hol a’ szokott romai számok sincsenek föltéve. *) Sallustius sem tűzeték ki, mi onnét eredhetett, mivel általán tudva volt, hogy ez Kazinczynál már kész.