Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1839-09-17 / 37. szám

AZ EGYETEMES LITERATURA’ KÖREBEY. Kiadó szerkesztők SCHERET, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ RAJZA. : HARMADIK ÉV: ■'essen. September* 1?. 1839. 37. szám* Tartalom* Hazai literatura. Hegedűs Sámuel’ poétái próbái. — Külföldi literat­ura. La po­pul­ári­té. Vigj. Delavigne-töl. — Wachtel és Pólya’ nyilatkozásaik. — Literatúrai mozgalmak.—Egy­veleg. HAZAI LITERATURA. Lyrai költészet. 2­­. Hegedűs S­á­m­­u­e­l' poétái próbát. Ko­­lozsvárott, Barra Gábor­ tulajdon­a. 1837. 121. Első kötet (12 és­ 249 l. második köt. ( 12 és­ 273­­. Ára fűzve Ifi 20 kr­ep. Költésünk, sok ágaiban, lényeges hala­dásokat tett az újabb időkben, de kettő majd egészen elhanyagoltatok: az egyházi ének, ’s az oktató költészet’ minden nemei és for­máival. Az elsőbbnek, a’vallási érzéseket ki­fejező dal és hymnusnak , nálunk még nem is i­ren van literaturája. Balassa és Rimai, Ko­­h­áry és Rádai Pál’ énekeik rég elhangzottak, a’ nélkül hogy csak egy is fenn tudta volna magját tartani nem csak az egyházban, hanem a’ keblekben is. Olly szívből szakadó, olly ég­be rag­adó h­ymnusaink, mint Lutheréi: Aus tiefer Noth* Ein’ feste Burg­ ist unser Gott stb. nem zengtek magyar nyelven soha. Nem a’ régibb korban, midőn a’ vallásos érzés még melegebb és gyermekdedebb volt; nem az új­ban , midőn az meghűlt és elfásult. Nem ve­zet-e e’ tekintet önkényt is azon dilemmához, h­og­y vagy poétai képzelem, vagy poétai ke­dély, eredetileg, kicsiny mértékben jutott nemzetünknek? Azon korok szoktak gazdagok lenni a’ literatura’ e’ nemében, mellyek nagy szerencsétlenségek által látogattatnak meg: miilyen nálunk a’ török, vallási és polgári háborúk’ két századai — ’s azok mit hagytak nekünk? Siránkozásokat, szavak’ özönében; ’s ez özön felett gyéren, mint olajcseppek a’ vizen, úszkál egy egy hevebb érzés’ kifejezé­se, egy egy megkapó kép: valóságos poétái ömledezés, igazi vallásos emelkedettség sehol sincs. Énekes könyveink’ tartalma, jobbára ízetlen, vizenyős, még éneklésre is alkalmat­lan. Azok egy általános reformot kívánnának, de úgy látszik, az nem jut eszébe senkinek. Az újabb korban, melly több elmélettel dolgozik mindent, az egyházi költészet sze­rencsés sz­erű költőink által egyáltalában elha­nyagoltaik; ’s a’ többiek kik koronként pró­bálkoznak, ha tisztábban bánnak is a’ nyelv­vel, de hibázván a’ szellem, mind eddig kenet nélküli dolgokat adtak. Csak legújabban lát­tunk néhány próbát, a’ jobbhoz közelíteni, de még csak próbát, hivatást még ki nem fejezőt. A’ didacticai költés leginkább költésze­tünk’ legújabb szakában hanyagoltatok el. A* 37

Next