Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-09-17 / 37. szám
AZ EGYETEMES LITERATURA’ KÖREBEY. Kiadó szerkesztők SCHERET, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ RAJZA. : HARMADIK ÉV: ■'essen. September* 1?. 1839. 37. szám* Tartalom* Hazai literatura. Hegedűs Sámuel’ poétái próbái. — Külföldi literatura. La populárité. Vigj. Delavigne-töl. — Wachtel és Pólya’ nyilatkozásaik. — Literatúrai mozgalmak.—Egyveleg. HAZAI LITERATURA. Lyrai költészet. 2. Hegedűs Sámuel' poétái próbát. Kolozsvárott, Barra Gábor tulajdona. 1837. 121. Első kötet (12 és 249 l. második köt. ( 12 és 273. Ára fűzve Ifi 20 krep. Költésünk, sok ágaiban, lényeges haladásokat tett az újabb időkben, de kettő majd egészen elhanyagoltatok: az egyházi ének, ’s az oktató költészet’ minden nemei és formáival. Az elsőbbnek, a’vallási érzéseket kifejező dal és hymnusnak , nálunk még nem is iren van literaturája. Balassa és Rimai, Koháry és Rádai Pál’ énekeik rég elhangzottak, a’ nélkül hogy csak egy is fenn tudta volna magját tartani nem csak az egyházban, hanem a’ keblekben is. Olly szívből szakadó, olly égbe ragadó hymnusaink, mint Lutheréi: Aus tiefer Noth* Ein’ feste Burg ist unser Gott stb. nem zengtek magyar nyelven soha. Nem a’ régibb korban, midőn a’ vallásos érzés még melegebb és gyermekdedebb volt; nem az újban , midőn az meghűlt és elfásult. Nem vezet-e e’ tekintet önkényt is azon dilemmához, hogy vagy poétai képzelem, vagy poétai kedély, eredetileg, kicsiny mértékben jutott nemzetünknek? Azon korok szoktak gazdagok lenni a’ literatura’ e’ nemében, mellyek nagy szerencsétlenségek által látogattatnak meg: miilyen nálunk a’ török, vallási és polgári háborúk’ két századai — ’s azok mit hagytak nekünk? Siránkozásokat, szavak’ özönében; ’s ez özön felett gyéren, mint olajcseppek a’ vizen, úszkál egy egy hevebb érzés’ kifejezése, egy egy megkapó kép: valóságos poétái ömledezés, igazi vallásos emelkedettség sehol sincs. Énekes könyveink’ tartalma, jobbára ízetlen, vizenyős, még éneklésre is alkalmatlan. Azok egy általános reformot kívánnának, de úgy látszik, az nem jut eszébe senkinek. Az újabb korban, melly több elmélettel dolgozik mindent, az egyházi költészet szerencsés szerű költőink által egyáltalában elhanyagoltaik; ’s a’ többiek kik koronként próbálkoznak, ha tisztábban bánnak is a’ nyelvvel, de hibázván a’ szellem, mind eddig kenet nélküli dolgokat adtak. Csak legújabban láttunk néhány próbát, a’ jobbhoz közelíteni, de még csak próbát, hivatást még ki nem fejezőt. A’ didacticai költés leginkább költészetünk’ legújabb szakában hanyagoltatok el. A* 37