Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1839-12-03 / 48. szám

AZ EGYETEMES LIT­ERAT­URA* KÖREBEY Kiadó szerkesztők SCHEDEE, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ RAJZA. ---------------»HARMADIK EVW--------------------------­Pesten. December* 3. 1839. 18. szám. Tartalom. Hazai liter­at­ura. Classica lit. Kazinczy’ Cicerója (Szenczy Imre). — Urbér. Sárváry’ és Chaply’ munkáik (Fabriczy).— Nyelvtudomány. Melczer’ tót-magyar grammaticája (L. F). — Kisfaludy­­társaság. — Literatúrai mozgalmak. HAZAI LITERATUR­A. Classica literatura. 4 ) Romai Classicus­ok magyar fordít­á­­s­o­kb­a ii. Kiadja a­ magyar tudós tár­saság.Második kötet *J. M. T. Ciceróból beszédek, levelek és Scipio’ álma. Magyarra Kazinczy Fe­re­ti c­z. frudán , a’ magyar kir. egyetem’ betűivel. MDCCCXXXI. »Sz. 218 /. Ára postapap. 1 ft 32 kr., köz. pap. 1 ft 12 kr. cp. Cicero’ majdnem minden iratai örök idők­re elismert becsnek ; az egész mű­velt világban kevés , tudományos nevelést kapott ember van, ki műveltsége’alapját ezeknek ne köszönné;­­s most is igaz, hogy a’ gyönyör, mellyet va­laki ezek’ olvasásakor érez, valóságos hévmé­­rője a’ haladásnak. Ez okozá, hogy a’ külföld­i’ munkákat majd magán, majd magyarázatok­kal kisérve, majd honi nyelvére fordítva , e­­gészben ’s részletesen számtalanszor kinyo­matta ’s nyomatta. Nálunk e’ részben, kivált a’ magyarítást illetőleg, eddigelé kevés történt: iskolai ne­velésünk folyvást annyira deákos, hogy Cice­rót egyszerre eredetiben szeretnék növendé­keink’ fejeibe tölcsérezni; minek, a’dolog’ter­mészetes nehézsége miatt, következménye rendszerint az, hogy ötödik ’s hatodik iskolás ifjaink — mert ezek’ számára idéztetnek föl szüntelen a’ szónoklat’ szabályai’ előadásakor, szép összefüggésökből kikapva, Cicero’egyes helyei — elébb bele annak tanulásába, mint azt állandóságra voltakép megizletnék. Há­nyadik azután az, ki jószántából a’ nehéz mun­kára valaha ismét visszatérne ? A’ gymnasium­­ból kilépte után más tanulmányok foglalják el az ifjút; Tulliust hallja talán egyszer másszor említtetni, de egészen valamit belőle eléadatni nem hall; talán vagy is ébred benne azzal tár­salkodó, de nehézségekre bukkanván, újra abban hagyja, még pedig kipótolhatlan kárá­ra hagyja abban azt, mire jó szelleme ösztön­­ző: mert nincs, mellyh­ez könnyebbségül fo­lyamodnék , jó fordítmány. E’ tetemes bajunkon is kívánt a’ magyar academia segíteni, midőn fordítás végett kitű­zött néhányat a’ régi ’s újabb nyelveken írt legjelesebb munkák közöl, ’s ezek közt Cice­róból is a’ következőket: Orator seu de opti­ *) Az első kötet’ bírálatát lásd az idei Figyelme­­ző’ 26, 27 és 26 ik számaiban: 481

Next