Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1840-01-14 / 2. szám
AZ EGYETEMES LITERATURA’ KÖRÉBEN. Kiadó szerkesztők scheret, Vörösmarty, szerkesztő társ RAJZA. -------------------—NEGYEDIK Éyamr— -----------------a Pesten. Januárius 141. 1910. 2. szám. Tartalom. Hazai literatura. Történettudomány. Gévay’ oklevélgyűjteményének harmadik kötete. Vége (Abavári). — Külföldi literatura. Marchus, A’ takarékpénztárakról. Grellet-Wamray, Fogház-ügyi kézikönyv. — Visszaigazítások. 1. Szépliteraturai érdem czíme m. acad. taggá megválasztatására ? Az academia csak nyelvmivelő társaság-e? (G. Teleki József]. — 2. Read. választások, jutalmak. Az ultraliberalistausi vád (Szerkesztőség). — Literatúrai mozgalmak. HAZAI LITERATURA. Történettudomány. Urkunden und Actenstücke zur Geschichte der Verhältnisse zwischen Österreich, Ungern, und der Pfo r t e im, XVI. und XVII. Jahrhunderte. Aus Archiven und Bibliotheken. — Gesandtschaft König Ferdinands I. an Sultan Suleiman I. 1532—1533. (Vége). Lehetetlen hogy itt fel ne hozzam e’ tudósítás’ némelly helyeit, milly tisztelettel fogadó az annyira derék mint mulatságos Ibrahim hasa V. Károly császár’ levelét, miként adá elő mesében a’ követeknek, hogy a’ török császárt csak szép szóval ’s igazsággal nem pedig erővel lehet meghódítani, miként készült fel azon, hogy Károly császár magát Jeruzsálem’ urának is nevezé, ’s miként tanító végre, megengesztelődvén,Ferdinánd’ követeit, mint hízelegjenek császárának. — „Ez nagy úr, — mondá talpra állva midőn Károly’ levelét kezébe vévé —, őt tehát meg* kell tisztelnünk“. — És vévé a’ levelet, és megcsókoló, és homlokához nyomá török szokásként, ’s nagy tisztelettel tévé azt félre, úgy annyira hogy Zárai Jeromos és Schepper Cornél csodálkoznának a’ rendkívüli megkülönböztetésen. — Más redők vonultak el homlokán midőn felbontá azt. — „Ezen levelet, — monda —, nem hrá szerény, okos fejdelem. Milly kevélyen számolja elő czímeit, sőt még azokat is mellyek nem övéi. Miképen merészli ő inasát az én uram ellen Jeruzsálem’ királyának írni? Tán nem tudja hogy nem ő, hanem a’ nagy császár ura Jeruzsálemnek stb. Épen így írja magát Athenae’ vezérének is, mi pedig csak egy kicsi vár, és sajátom én nekem. — Miként kitolhatja ő azokat mik az enyéim ? — Ha az én uram minden e tartományait sorra írogatná, mikor lenne annak vége ? pedig nem tulajdonítaná el a’ máséit úgy mint teszen Károly“. — Boszankodva ismételte hogy fejdelemhez így nem illik írni, ’s szavait ezzel végzé: „Én nem hiszem, hogy e’ levél Károly császártól jött volna , sőt nem hiszem hogy a’ felől leg kisebbet is tudna“. „Az oroszlán, — mond egyébkor —, legvadabb minden állatok között, és mégis megszelidithetö , nem erővel, de észszel; — elébb kedves eledelek nyujtatván neki mestere által, később meg szoktattatván.—A’ mester botot tart kezében , mind hogy vele rettentse, mind hogy szükség esetében magát védelmezze. — Semmi idegen nem nyújthat étket ezen oroszlánnak , hanem csupán az kit már megszokott. — 2