Gazdasági Figyelő, 1957. március-június (1. évfolyam, 1-11. szám)
1957-06-20 / 11. szám
ERŐSÖDIK A PARASZTSÁG BIZALMA Az elmúlt három hónap alatt jártam az ország nagy részében. Nem láttam parlagföldet, tavalyi szárat. Több a megművelt szőlő, kevesebb a gyom. Még más biztató jelek is vannak. Az elmúlt években a parasztság jelentős búzakészletet tartalékolt. Gyakran nem eröltetett, hanem boltban vásárolt az is, akinek az egész évi gabonaszükséglete a kamrában volt. Idén jelentős változás történt. Bár elmúlt ősszel — az akkor még érvényben volt begyűjtési rendelet alapján kivetett 1956.—1957. évi tervezett begyűjtésnek mintegy 85 százalékát teljesítették — tehát a parasztságnál nem maradt sokkal több a tervezettnél, — mégis idén március—április— májusban a vidéki bolti lisztforgalom a tavalyinak csak 68, 71, illetve 74 százaléka. A vidéki kenyérforgalom is kb. 15—20 százalékkal csökkent, a vámőrlés pedig ebben a gazdasági évben jelentősen emelkedett. Kétségtelenül azt bizonyítja ez, hogy a terméltek nemcsak a begyűjtés eltörlése folytán 1956—1957-ben náluk maradt mennyiséget használják fel, hanem a más években szokásos tartalékolást sem tartják szükségesnek! Emellett a gabonaárak, különösen március—április hónapokban, jelentősen a tavalyiak alatt mozogtak. Mindez félreérthetetlen jele annak, hogy a parasztság helyesli a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos kormányintézkedéseket, bízik a fellendülésben. A népgazdaság legkülönbözőbb területén sokat kell tennünk és tehetünk, hogy e bizalom tovább növekedjék. A kevesebb közellátási kenyeret termelő sütőiparnak például (amellett, hogy a nagyon várt minőségjavítást megvalósítja), fel kell készülnie arra, hogy az eddiginél több helyen, nagyobb mennyiségben végezzen bérsütést, a malomipar pedig vámcsereforgóval és időben végzett karbantartással készüljön fel a várható magasabb vámőrlésre. Fontos feladata van a paraszti bizalom megtartásában a felvásárlással foglalkozó vállalatoknak is. Szakszerű, a minőségnek megfelelő áruátvétel, jól szervezett szállítás és árukezelés, mozgékony árpolitika — mind olyan tényező, amely hozzájárul a bizalom további erősödéséhez. Zs. J. --------------------------------------JW~ Vasutat kapott az alma hazája Ha egy óriási körző hegyét beszúrnánk a budapesti Lánchídnál és egy kétszáznegyven kilométer sugarú kört rajzolnánk vele a térképen, egész országunk belül maradna a körön, kivéve Szabolcs megye északkeleti részét, az egykori Szatmárt és Bereget. Valahol Mátészalka előtt és Kisvárda után szaladna áll ez a körző a Nyírség szélén, kívülhagyva az ország északkeleti sarkát. Ez a táj elüt az Alföld többi részétől. A tizenkettedik századig dzsungel volt, azután kóbor emberek menedékhelye. Tatár nem látta, török nem dúlta, a kipusztított Alföld frissen betelepített akácosai, löszdombjai vagy kopár szikesei helyett itt évszázados fák tartanak árnyékot; kiszárított mocsarak helyén él, dolgozik, szövetkezik és gyarapszik sok ezer ötletes, ügyes, szorgalmas ember. Termékeny nép, népsűrűsége a legmagasabb, népszaporulata négy százalékkal magasabb, mint máshol. Mégis, az ország közepétől való távolesés elmaradottá teszi. Ez az analfabétizmus utolsó foltjainak is a helye. A szektáké, az istennel hét nyelven beszélő prófétanőké, a nagy gyaloglások vidéke is. Legrosszabbul talán a fehérgyarmati járás járt. Benne és körülötte hetvennégy község marad vasút nélkül egy foltban. Hogy ez mit jelent, azt csak az tudja igazán, aki megpróbált egyszer ideutazni, a szegényemberek módján: személyvonaton és fuvarral. Mert gyorssal és autóbusszal tizenkét-tizennégy óra alatt megközelíthető, de az drága és az autóbuszra sem fér fel mindenki. Éppen ezért nagy szó, hogy június másodikén, vasárnap, nagy ünnepélyességgel átadták a közlekedésnek a tisztaháti kisvasút első szakaszát. Ez a kisvasút ötvenhat kilométeres lesz és a legelhagyottab falvakat fűzi fel a forgalomra. Nem a mai nemzedék találta ki- Harminc esztendeje nem volt ezen a vidéken képviselőválasztás, melynek jelöltjei meg ne ígérték volna, rögtön, azonnal, még abban az esztendőben, mihelyt megválasztották őket. De az ígéret mindig csak szép szó maradt. Balogh József elvtárs, a mostani képviselő az első, aki a megvalósulásról is beszélhet választóival. Nem volt egyedül. Segítségére voltak a számok is. Amikor felmerült ezen a vidéken egy húsfeldolgozó üzem építésének terve, a közgazdászok bebizonyították, hogy a tízmilliós beruházási öszszeg két esztendő alatt megtérül abból a megtakarításból, hogy elmarad az állatok súlycsökkenése a hosszú szállítás alatt. A most épülő vasút utolsó szakaszán, a Tiszakóród és Tiszabecs közötti Tiszaszakaszon, az ország egyik legnagyobb folyami kavicslelőhelye van. Érdemes mellé egy épületelemgyárat emelni, mert a folyó kimeríthetetlen bőségben újra meg újra meghordja ezt a partot kaviccsal. De talán legfontosabb érv volt a vasútépítés mellett az alma. A szabolcsi alma, amely hihetetlenül gyorsan világsikert aratott, minősége egyedülálló a világon. Országunk hétmillió almafájából csak egymillió van Szabolcsban. De ez az egymillió adja évi termésünk nyolcvan százalékát és az export kilencven százaléka származik innen. Tizenhatezer vagon almát várnak az idén. Micsoda szállítóapparátus kell ennek elszállításához! Nem csoda, ha tizenötezer ember gyűlt össze Jákmajtison, hogy megnézze, hogyan fut ki az első Diesel-mozdony Kisnamény és Csaholc felé. Az első szakasz csak nyolc és fél kilométeres, de egy újabb hatmilliós hitellel még ebben az esztendőben folytatják egészen Kölcséig és a következő esztendőben gyors ütemben haladnak tovább, keresztül a vasúttalan táj kellős közepén. Még az idén megépül a Csahold Állami Gazdaság bekötővonala is. Nem lesz már olyan távol a kis Fülesd, Nemesborzova, Vámosoroszi és a többi ismeretlen nevű kisközség a világtól. A tiszabecsi földművesnek nem kell két napig nyúznia állatait, amíg beszállítja terményét a legközelebbi vasútállomásra. Munkaerő, gép, ember felszabadul a rossz közlekedés rabszolgaságából. Országunknak ez a legelmaradottabb megyéje nem egyedül a tiszaháti kisvasúttal kerül ki elhagyatottságából, de ez az egyik legfontosabb láncszem, amivel a következő esztendőkben talán megyéink élére lendül sokmilliós vagyonának jobb értékesítési lehetőségeivel. Tavaly négyezer vagon exportálható alma rekedt itt. Az idén nyolcezer vagont akarnak exportálni, a termés felét. Ebbe már beleszámították azt is, amit csak a kisvasút vihet el. G. Z. 6 GAZDASÁGI railviliwn Miért nincs fejlődés a nádgazdálkodásban? Hazánk nádtermését és az abból készült termékeket főleg építőiparunk használja fel stukator, nádpadló és szalenitlemez formájában. A nyugatra exportált kévenádat legnagyobbrészt a műanyagipar nádlisztté őrölve használja fel és kisebb hányadát az építőipar. Külföldi nádelhelyezési lehetőségeink korlátlanok, mivel jelentős és fenti céloknak megfelelő nádasokkal rajtunk kívül Jugoszlávia és Románia rendelkezik, de legjobb minőséggel éppen hazánk. Tehát bizonyos mértékben monopolhelyzetet élvezünk és a nagymértékben fejlődő műanyaggyártás korlátlan felvevő képességet biztosít. Mindezek ellenére a felszabadulást követő 12 év alatt általában évente nádállományunk 20— 25 százalékát termelték ki. Ez azt bizonyítja, hogy a nádgazdálkodás terén valahol hibák vannak, mert amellett, hogy a belső szükségleteket sem elégítettük ki, teljesen, az exportkiesések folytán évente jelentős devizabevételtől is elestünk. A nád jelenlegi felügyeleti hatósága a Könnyűipari Minisztérium, de az elmúlt 8 év alatt vagy öt minisztériumhoz tartozott. A nádgazdálkodás állandó ide-oda dobálása lehetetlenné tette a termelés, feldolgozás és export szervezett és ésszerű lebonyolítását. A helyzet mai napig sem változott. Termelésünk egyáltalán nem mutat emelkedő eredményt és exportunk sem. Kitermelésünk technikai felkészültségében jóformán semmilyen fejlődés nem tapasztalható. Egyetlen ésszerű újítás ebben a szakmában nem került megvalósításra. Ennek következménye, hogy a nem megfelelő aratási és megmunkálási eszközök alkalmazása rendkívül sok selejtet és hulladékot eredményez. A 2101/34/1954. MT. rendelet előírta ugyan, hogy a nádhulladákokat fapótló rostlemez készítésére kell felhasználni. Erre vonatkozólag már 1949 óta sikeres kísérletezés alapján kidolgozták a nádipari törmelékek felhasználását fapótló lemezek, hang, hőszigetelő-lemezek és nádcellulózból készült papír gyártását. Különösen olcsó eljárással lettek volna készíthetők a hang- és hőszigetelő lemezek, amelyeknek termelését viszonylag kisebb beruházással el lehetett volna indítani. Ezek az újítások azonban a bürokratizmus útvesztőiben elakadtak és a mai napig sincsenek megvalósítva. Annál is súlyosabb ennek a kérdésnek elhanyagolása, mert ezekkel az eljárásokkal a faimport csökkentését lehetne elérni. A népgazdasági vállalatok termelési tervüket úgy alakították, hogy nem a rendelkezésükre álló terület kis hányadának learatását tűzték ki tervfeladatul. Az ilyen helytelen tervpolitika éveken keresztül hamis tervszámokat eredményezett és ez népgazdaságunknak nagy károkat okozott. Növelte a károkat az is, hogy a vállalatok igyekeztek a legkönnyebben elérhető és kitermelhető területeket kiválogatni, hogy terveiket túlteljesíthessék. A nehezebben elérhető területeken a nád viszont évről évre lábon maradt, pedig tudvalevő, hogy ez súlyos minőségi romlást eredményez. Ugyanakkor, mikor a nád és nádpalló szükségletek fedezése nincs biztosítva, cirokláda gyáraink a legjobb minőségű nádat dolgozzák fel. Ez a jelenség különösen azért figyelemre méltó, mert annak idején a cirokláda újításra jelentős összegeket fizettek ki és végül napjainkban is nádból készítik a cirokládát. Számos bizonyíték van arra, hogy 1954-ben, mikor a Könnyűipari Minisztérium az ország nád- és nádpalló-ellátását (különösen az akkori megnövekedett mezőgazdasági építkezésekre való tekintettel) nem tudta biztosítani, igen jelentős mennyiségű nádat szállítottak a cirokládagyárakba, nem kímélve a tetemes keresztszállítási költségeket sem, miután Fertőről és Balatonról szállították a nádat Tiszántúlra. Ugyanakkor a kitermelt és fel nem használt cirokszár nagy tömege rothadásnak indult. A fent leírtak mind azt bizonyítják, hogy a nádgazdálkodás szabályozása és rendezése kérdésében sürgős intézkedésekre van szükség. Meg kell találni a módját, hogy a nád — mint igen értékes és eddig elhanyagolt építőipari és vegyi alapanyag — nagyüzemi feldolgozásával és a nádgazdálkodás tervszerű kiaknázásával, megfelelő gépesítéssel teljes egészében kitermelhető és feldolgozható legyen. Gábor György Az eredményességi munkaegység 3-23 Az anyagi érdekeltség alkalmazása a termelőszövetkezetekben Termelőszövetkezeteinknél a végzett munka és a jövedelemrészesedés mértékegysége a munkaegység. Annak helyességét és igazságát, hogy a megtermelt javakból a termelőszövetkezetek tagjai a végzett munka arányában munkaegység alapján részesednek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ellenforradalom által megtépázott, vagy széjjelvert, de azóta újjászerveződött 200 szövetkezetünk közül 187 a munkaegység alapján veszi számba a végzett munkát és ennek megfelelően osztja el a tagok közt a megtermelt javakat. Ez a 187 termelőszövetkezet kitartott a munkaegység mellett még akkor is, ha a munkaegység alkalmazásának jelenlegi formája nem minden esetben ösztönöz arra, hogy egy egységnyi területről minél nagyobb termést, minél több értéket kapjon a szövetkezet. A munkaegységelszámolás jelenlegi alkalmazása a növénytermelésben pl. arra ösztönzi a szövetkezeti tagokat, hogy egy egységnyi idő alatt minél nagyobb területet műveljenek meg, mert így — a termés mennyiségétől függetlenül — több munkaegységet írnak be számukra. Sokkal helyesebbnek bizonyul a munkaegység alkalmazásának az a módja, amely a munka végső célját, a terméshozamot veszi alapul, a terméshozam után igazodik. Ezt „eredményességi munkaegységnek” nevezik. A munkaegység alkalmazásának ez a módja egyes helyeken, megyénkben is megalázható. A tótkomlósi Haladás Termelőszövetkezetben pl. már ebben a gazdasági évben nem a közbeeső munkafolyamatokért számolják el a munkaegységet, hanem a megtermelt termékek mennyisége után, és az így szerzett munkaegység alapján részesednek a tagok a jövedelemből. Az előző évek tapasztalatai szerint 1 kh cukorrépa megművelésére 73 munkaegységet fordítottak. Ezzel érték el a 160 q k. holdanként termést. Ez azt jelenti, hogy 1 q cukorrépa előállítása 0,45 munkaegységbe került. Ebben az évben már ezt veszik alapul. A termelőszövetkezeti tag, akinek kimérték a megművelésre vállalt cukorrépaterületet, minden mázsa megtermelt cukorrépa után 0,45 százalék munkaegységet kap. A szövetkezet terveiben jóváhagyott mennyiség túlteljesítése esetén a terven felüli minden mázsa után progresszióon emelkedik a munkaegység. Pl. 160 mázsás terv esetén 160—180 g-ig minden mázsa után 0,6, 180 mázsán felül pedig minden mázsa után 0,8 munkaegység illeti meg a szövetkezeti tagot. A tótkomlósi Haladás Termelőszövetkezetben a terven felüli termés esetén a termelőszövetkezeti tag nem a progresszív munkaegység alapján kapja a jutalmat, hanem közvetlenül kapja meg a terven felül termelt termék értékének egy részét. 160 mázsás terv esetén 180 mázsáig a terven felüli 20 mázsa értékének 20 százalékát, 2000 esetén a 40 mázsának 30 százalékát, 200 mázsán felül pedig a 160 mázsán felüli mennyiségnek 40 százalékát. A tervben jóváhagyott termés eléréséhez különböző munkafolyamatokat kötelezően el kell végezni a termelőszövetkezeti tagnak. Ezért és a munkaegységekre osztandó előlegek elszámolásának megkönnyítése érdekében helyes az egész évi termelést munkafolyamatokra bontani. A cukorrépa példájánál maradva ez a következőképpen alakul: Az egyes munkafolyamatok elvégzését a termelőszövetkezeti tag a brigádvezetőnek bejelenti (ebben az esetben ugyanis a munkacsapatvezetők feleslegessé váltak), aki, miután meggyőződött a munka elvégzéséről, a termelőszövetkezeti tag kartonjára — amelyen minden növényféleség, amelyet művel, rajta van — beírja a megfelelő munkaegységek számát. Ez csupán az előlegelosztás szempontjából fontos. Ezen elvek alapján 1 q kukorica megtermeléséért — első kapálástól a góréba szállításig, a szár betakarításáig minden munkát elvégezve — 1,25 munkaegység, 1 q takarmányrépamagért 9,8 munkaegység, 1 q kender betakarításáért, elszállításáért 0,8 munkaegység illeti meg a szövetkezeti tagot. A munkaegységnek ezt a formáját a növénytermelésben eddig a kapásnövényeknél alkalmazzák legtökéletesebben- A kalászosoknál még tökéletesíteni kell. Az állattenyésztésben könnyebb a munkaegységnek ilyen alkalmazása. Itt szintén a végtermék mennyiségétől függ az állattenyésztési dolgozó munkaegységeinek a száma. A tótkomlósi Haladás Tsz-ben pe 1 liter tej után 0,02 munkaegységet, vagyis 100 liter tejért 2 munkaegységet kap a tehenész. A leválasztott borjú minden kg-jáért 0,22, növendék nevelésnél minden kg súlygyarapodásért 0,09 munkaegység jár. Ez az elv az állattenyésztés más ágaiban is érvényesül. A tejtermelés növelését sok esetben a takarmány szállításában és előkészítésében beállott zavarok gátolták. Ez különösen akkor állhat fenn, ha a takarmányosok nincsenek érdekelve közvetlenül a tejtermelésben. Ennek megszüntetésére a Haladás Tsz-ben a 2 takarmányos, akik a takarmányt lekaszálják, behordják, előkészítik, minden 100 liter tej után 1,5 munkaegységet kapnak. * A munkaegység alkalmazásának ez a tökéletesebb formája termelőszövetkezeteink tagjai és vezetői előtt még nagy részben ismeretlen. Azoknak a termelőszövetkezeteknek a példája, ahol ezt az elvet már bevezették, azt mutatja, hogy az anyagi érdekeltségnek ez a helyes alkalmazása nagyban hozzájárult a munkafegyelem megszilárdításához, a munkatermelékenység növeléséhez, elősegítette a családtagok fokozottabb bevonását a közös munkába, jelentősen csökkentette az adminisztrációs munkát és nagymértékben csökkentette, vagy teljesen kiküszöbölte azokat a nézeteltéréseket, amelyek eddig a végzett munka mindennapi számbavételének pontatlanságából adódtak. Az is sok termelőszövetkezeti tagnak megtetszett ebben a módszerben, hogy így előre ki tudja számolni — legalább is hozzávetőlegesen —, hogy családjával együtt mennyi munkaegységet érhet el egy év alatt. Az itt említett gyakorlati számok egyikét-másikát az élet változtatni fogja, sőt már most is változó, úgyszólván szövetkezetenként. Az elv azonban helyes, és kívánatos lenne, hogy minél több szövetkezeti vezető, szövetkezeti tag elmondaná róla a véleményét és ahol helyesnek tartják, alkalmazzák is. Molnár István MSZMP Békés megyei IB-tan. 1. darabolás 2. egyelés 3. mélykapálás 4. aláhúzás 5. szedés, fejelés 6. szállítás 5 munkaegység 20 munkaegység 8 munkaegység 4 munkaegység 30 munkaegység 6 munkaegység