Gazdasági Figyelő, 1957. március-június (1. évfolyam, 1-11. szám)

1957-06-20 / 11. szám

ERŐSÖDIK A PARASZTSÁG BIZALMA Az elmúlt három hónap alatt jártam az ország nagy ré­szében. Nem láttam parlagföldet, tavalyi szárat. Több a megművelt szőlő, kevesebb a gyom. Még más biztató jelek is vannak. Az elmúlt években a parasztság jelentős búzakész­letet tartalékolt. Gyakran nem eröltetett, hanem boltban vá­sárolt az is, akinek az egész évi gabonaszükséglete a kamrá­ban volt. Idén jelentős változás történt. Bár elmúlt ősszel — az akkor még érvényben volt begyűjtési rendelet alapján kivetett 1956.—1957. évi tervezett begyűjtésnek mintegy 85 százalékát teljesítették — tehát a parasztságnál nem maradt sokkal több a tervezettnél, — mégis idén március—április— májusban a vidéki bolti lisztforgalom a tavalyinak csak 68, 71, illetve 74 százaléka. A vidéki kenyérforgalom is kb. 15—20 százalékkal csök­kent, a vámőrlés pedig ebben a gazdasági évben jelentősen emelkedett. Kétségtelenül azt bizonyítja ez, hogy a terméltek nemcsak a begyűjtés eltörlése folytán 1956­—1957-ben náluk maradt mennyiséget használják fel, hanem a más években szokásos tartalékolást sem tartják szükségesnek! Emellett a gabonaárak, különösen március—április hónapokban, jelen­tősen a tavalyiak alatt mozogtak. Mindez félreérthetetlen jele annak, hogy a parasztság helyesli a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos kormány­­intézkedéseket, bízik a fellendülésben. A népgazdaság leg­különbözőbb területén sokat kell tennünk és tehetünk, hogy e bizalom tovább növekedjék. A kevesebb közellátási kenye­ret termelő sütőiparnak például (amellett, hogy a­ nagyon várt minőségjavítást megvalósítja), fel kell készülnie arra, hogy az eddiginél több helyen, nagyobb mennyiségben vé­gezzen bérsütést, a malomipar pedig vámcsereforgóval és időben végzett karbantartással készüljön fel a várható ma­gasabb vámőrlésre. Fontos feladata van a paraszti bizalom megtartásában a felvásárlással foglalkozó vállalat­oknak is. Szakszerű, a minőségnek megfelelő áruátvétel, jól szerve­zett szállítás és árukezelés, mozgékony árpolitika — mind olyan tényező, amely hozzájárul a bizalom további erősödé­séhez. Zs. J. --------------------------------------JW~ Vasutat kapott az alma hazája Ha egy óriási körző hegyét be­szúrnánk a budapesti Lánchídnál és egy kétszáznegyven kilométer sugarú kört rajzolnánk vele a tér­képen, egész országunk belül ma­radna a körön, kivéve Szabolcs megye északkeleti részét, az egy­kori­ Szatmárt és Bereget. Vala­hol Mátészalka előtt és Kisvárda után szaladna áll ez a körző a Nyírség szélén, kívülhagyva az ország északkeleti sarkát. Ez a táj elüt az Alföld többi részétől. A tizenkettedik századig dzsun­gel volt, azután kóbor emberek menedékhelye. Tatár nem látta, török nem dúlta, a kipusztított Alföld frissen betelepített akáco­sai, löszdombjai vagy kopár szike­sei helyett itt évszázados fák tar­tanak árnyékot; kiszárított mocsa­rak helyén él, dolgozik, szövetke­zik és gyarapszik sok ezer ötle­tes, ügyes, szorgalmas ember. Ter­mékeny nép, népsűrűsége a legmagasabb, népszaporulata négy százalékkal magasabb, mint máshol. Mégis, az ország közepétől való távolesés el­maradottá teszi. Ez az analfabé­tizmus utolsó foltjainak is a helye. A szektáké, az istennel hét nyel­ven beszélő próféta­nőké, a nagy gyaloglások vidéke is. Legrosszabbul talán a fehér­­gyarmati járás járt. Benne és kö­rülötte hetvennégy község marad vasút nélkül egy foltban. Hogy ez mit jelent, azt csak az tudja iga­zán, aki megpróbált egyszer ide­utazni, a szegényemberek mód­ján: személyvonaton és fuvarral. Mert gyorssal és autóbusszal ti­­zenkét-tizennégy óra alatt megkö­zelíthető, de az drága és az autó­buszra sem fér fel mindenki. Éppen ezért nagy szó, hogy jú­nius másodikén, vasárnap, nagy ünnepélyességgel átadták a közle­kedésnek a tisztaháti kisvasút el­ső szakaszát. Ez a kisvasút ötven­hat kilométeres lesz és a legel­­hagyottab falvakat fűzi fel a for­galomra. Nem a mai nemzedék találta ki- Harminc esztendeje nem volt ezen a vidéken képviselőválasztás, melynek jelöltjei meg ne ígérték volna, rögtön, azonnal, még abban az esztendőben, mihelyt megvá­lasztották őket. De az ígéret min­dig csak szép szó maradt. Balogh József elvtárs, a mostani képviselő az első, aki a megvalósulásról is beszélhet választóival. Nem volt egyedül. Segítségére voltak a számok is. Amikor fel­merült ezen a vidéken egy hús­­feldolgozó üzem építésének terve, a közgazdászok bebizonyították, hogy a tízmilliós beruházási ösz­­szeg két esztendő alatt megtérül abból a megtakarításból, hogy el­marad az állatok súlycsökkenése a hosszú szállítás alatt. A most épülő vasút utolsó szakaszán, a Tiszakóród és Tiszabecs közötti Tiszaszakaszon, az ország egyik legnagyobb folyami kavicslelőhe­lye van. Érdemes mellé egy épü­letelemgyárat emelni, mert a fo­lyó kimeríthetetlen bőségben újra meg újra meghordja ezt a partot kaviccsal. De talán legfontosabb érv volt a vasútépítés mellett az alma. A szabolcsi alma, amely hihetet­lenül gyorsan világsikert aratott, minősége egyedülálló a világon. Országunk hétmillió almafájából csak­ egymillió van Szabolcsban. De ez az egymillió adja évi ter­mésünk nyolcvan százalékát és az export kilencven százaléka szár­mazik innen. Tizenhatezer vagon almát várnak az idén. Micsoda szállítóapparátus kell ennek el­szállításához! Nem csoda, ha tizenötezer em­ber gyűlt össze Jákmajtison, hogy megnézze, hogyan fut ki az első Diesel-mozdony Kisnamény és Csaholc felé. Az első szakasz csak nyolc és fél kilométeres, de egy újabb hat­milliós hitellel még ebben az esz­tendőben folytatják egészen Köl­cséig és a következő esztendőben gyors ütemben haladnak tovább, keresztül a vasúttalan táj kellős közepén. Még az idén megépül a Csahold Állami Gazdaság bekötő­vonala is. Nem lesz már olyan tá­vol a kis Fülesd, Nemesborzova, Vámosoroszi és a többi ismeret­len nevű kisközség a világtól. A tiszabecsi földművesnek nem kell két napig nyúznia állatait, amíg beszállítja terményét a legköze­lebbi vasútállomásra. Munkaerő, gép, ember felszabadul a rossz közlekedés rabszolgaságából. Or­szágunknak ez a legelmaradottabb megyéje nem egyedül a tiszaháti kisvasúttal kerül ki elhagyatott­­ságából, de ez az egyik legfonto­sabb láncszem, amivel a következő esztendőkben talán megyéink élé­re lendül sokmilliós vagyonának jobb értékesítési lehetőségeivel. Tavaly négyezer vagon exportál­ható alma rekedt itt. Az idén nyolcezer vagont akarnak expor­tálni, a termés felét. Ebbe már be­leszámították azt is, amit csak a kisvasút vihet el. G. Z. 6 GAZDASÁGI railviliwn­ Miért nincs fejlődés a nádgazdálkodásban? Hazánk nádtermését és az ab­ból készült termékeket főleg épí­tőiparunk használja fel stuka­­tor, nádpadló és szalenitlemez formájában. A nyugatra expor­­tált kévenádat legnagyobbrészt a műanyagipar nádlisztté őrölve használja fel és kisebb hányadát az építőipar. Külföldi nádelhelye­­zési lehetőségeink korlátlanok, mivel jelentős­ és fenti céloknak megfelelő nádasokkal rajtunk kí­vül Jugoszlávia és Románia ren­delkezik, de legjobb minőséggel éppen hazánk. Tehát bizonyos mértékben monopolhelyzetet él­vezünk és a nagymértékben fej­lődő műanyaggyártás korlátlan felvevő képességet biztosít. Mindezek ellenére a felszaba­dulást követő 12 év alatt általá­ban évente nádállományunk 20— 25 százalékát termelték ki. Ez azt bizonyítja, hogy a nádgazdál­kodás terén valahol hibák van­nak, mert amellett, hogy a belső szükségleteket sem elégítettük ki, teljesen, az exportkiesések foly­tán évente jelentős deviza­bevé­teltől is elestünk. A nád jelenlegi felügyeleti ha­tósága a Könnyűipari Miniszté­rium, de az elmúlt 8 év alatt vagy öt minisztériumhoz tarto­zott. A nádgazdálkodás állandó ide-oda dobálása lehetetlenné tette a termelés, feldolgozás és export szervezett és ésszerű le­bonyolítását. A helyzet mai napig sem vál­tozott. Termelésünk egyáltalán nem mutat emelkedő eredményt és exportunk sem. Kitermelésünk technikai fel­­készültségében jóformán semmi­lyen fejlődés nem tapasztalható. Egyetlen ésszerű újítás ebben a szakmában nem került megvaló­sításra. Ennek következménye, hogy a nem megfelelő aratási és megmunkálási eszközök alkal­mazása rendkívül sok selejtet és hulladékot eredményez. A 2101/34/1954. MT. rendelet előírta ugyan, hogy a nádhulla­­dákokat fapótló rostlemez készí­tésére kell felhasználni. Erre vonatkozólag már 1949 óta sike­res kísérletezés alapján kidolgoz­ták a nádipari törmelékek fel­használását fapótló lemezek, hang, hőszigetelő-lemezek és nádcellulózból készült papír gyártását. Különösen olcsó eljá­rással lettek volna készíthetők a hang- és hőszigetelő lemezek, amelyeknek termelését viszony­lag kisebb beruházással el lehe­tett volna indítani. Ezek az újí­tások azonban a bürokratizmus útvesztőiben elakadtak és a mai napig sincsenek megvalósítva. Annál is súlyosabb ennek a kér­désnek elhanyagolása, mert ezek­kel az eljárásokkal a faimport csökkentését lehetne elérni. A népgazdasági vállalatok ter­melési tervüket úgy alakították, hogy nem a rendelkezésükre ál­ló terület kis hányadának leara­­tását tűzték ki tervfeladatul. Az ilyen helytelen tervpoliti­ka éveken keresztül hamis terv­számokat eredményezett és ez népgazdaságunknak nagy káro­kat okozott. Növelte a károkat az is, hogy a vállalatok igyekeztek a leg­könnyebben elérhető és kitermel­hető területeket kiválogatni, hogy terveiket túlteljesíthessék. A ne­hezebben elérhető területeken a nád viszont évről évre lábon ma­radt, pedig tudvalevő, hogy ez súlyos minőségi romlást ered­ményez. Ugyanakkor, mikor a nád és nádpalló szükségletek fedezése nincs biztosítva, cirokláda gyá­raink a legjobb minőségű nádat dolgozzák fel. Ez a jelenség kü­lönösen azért figyelemre méltó, mert annak idején a cirokláda újításra jelentős összegeket fi­zettek ki és végül napjainkban is nádból készítik a cirokládát. Számos bizonyíték van arra, hogy 1954-ben, mikor a Könnyű­ipari Minisztérium az ország nád- és nádpalló-ellátását (különösen az akkori megnövekedett mező­­gazdasági építkezésekre való te­kintettel) nem tudta biztosítani, igen jelentős mennyiségű nádat szállítottak a cirokládagyárakba, nem kímélve a tetemes kereszt­­szállítási költségeket sem, miután Fertőről és Balatonról szállították a nádat Tiszántúlra. Ugyanakkor a kitermelt és fel nem használt cirokszár nagy tömege rothadás­nak indult. A fent leírtak mind azt bizo­nyítják, hogy a nádgazdálkodás szabályozása és rendezése kérdé­sében sürgős intézkedésekre van szükség. Meg kell találni a mód­ját, hogy a nád — mint igen érté­kes és eddig elhanyagolt építő­ipari és vegyi alapanyag — nagy­üzemi feldolgozásával és a nád­­gazdálkodás tervszerű kiaknázá­sával, megfelelő gépesítéssel tel­jes egészében kitermelhető és fel­dolgozható legyen. Gábor György Az eredményességi munkaegység 3-23 Az anyagi érdekeltség alkalmazása a termelőszövetkezetekben Termelőszövetkezeteinknél a végzett munka és a jövedelemré­szesedés mértékegysége a munka­egység. Annak helyességét és igazságát, hogy a megtermelt ja­vakból a termelőszövetkezetek tagjai a végzett munka arányá­ban munkaegység alapján része­sednek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ellenforradalom által megtépázott, vagy széjjel­vert, de azóta újjászerveződött 200 szövetkezetünk közül 187 a mun­kaegység alapján veszi szám­ba a végzett munkát és ennek megfelelően osztja el a tagok közt a megtermelt javakat. Ez a 187 termelőszövetkezet kitartott a munkaegység mellett még akkor is, ha a munkaegység alkalmazá­sának jelenlegi formája nem min­den esetben ösztönöz arra, hogy egy egységnyi területről minél na­gyobb termést, minél több értéket kapjon a szövetkezet. A munkaegységelszámolás je­lenlegi alkalmazása a növényter­melésben pl. arra ösztönzi a szö­vetkezeti tagokat, hogy egy egy­ségnyi idő alatt minél nagyobb területet műveljenek meg, mert így — a termés mennyiségétől függetlenül — több munkaegysé­get írnak be számukra. Sokkal helyesebbnek bizonyul a munkaegység alkalmazásának az a módja, amely a munka végső célját, a terméshozamot veszi ala­pul, a terméshozam után igazo­dik. Ezt „eredményességi munka­egységnek” nevezik. A munkaegység alkalmazásá­nak ez a módja egyes helyeken, megyénkben is meg­alázható. A tót­komlósi Haladás Termelőszövet­kezetben pl. már ebben a gazda­sági évben nem a közbeeső mun­kafolyamatokért számolják el a munkaegységet, hanem a megter­melt termékek mennyisége után, és az így szerzett munkaegység alapján részesednek a tagok a jövedelemből. Az előző évek tapasztalatai sze­rint 1 kh cukorrépa megművelé­sére 73 munkaegységet fordítot­tak. Ezzel érték el a 160 q k. hol­danként termést. Ez azt jelenti, hogy 1 q cukor­répa előállítása 0,45 munkaegy­ségbe került. Ebben az évben már ezt veszik alapul. A termelőszö­vetkezeti tag, akinek kimérték a megművelésre vállalt cukorrépa­területet, minden mázsa megter­melt cukorrépa után 0,45 száza­lék munkaegységet kap. A szö­vetkezet terveiben jóváhagyott mennyiség túlteljesítése esetén a terven felüli minden mázsa után progresszióon emelkedik a munka­egység. Pl. 160 mázsás terv esetén 160—180 g-ig minden mázsa után 0,6, 180 mázsán felül pedig min­den mázsa után 0,8 munkaegység illeti meg a szövetkezeti tagot. A tótkomlósi Haladás Termelő­­szövetkezetben a terven felüli termés esetén a termelőszövetke­zeti tag nem a progresszív mun­kaegység alapján kapja a jutal­mat, hanem közvetlenül kapja meg a terven felül termelt termék értékének egy részét. 160 mázsás terv esetén 180 mázsáig a terven felüli 20 mázsa értékének 20 szá­zalékát, 200­0 esetén a 40 mázsá­nak 30 százalékát, 200 mázsán fe­lül pedig a 160 mázsán felüli mennyiségnek 40 százalékát. A tervben jóváhagyott termés eléréséhez különböző munkafolya­matokat kötelezően el kell végezni a termelőszövetkezeti tagnak. Ezért és a munkaegységekre osz­tandó előlegek elszámolásának megkönnyítése érdekében helyes az egész évi termelést munka­­folyamatokra bontani. A cukor­répa példájánál maradva ez a következőképpen alakul: Az egyes munkafolyamatok el­végzését a termelőszövetkezeti tag a brigádvezetőnek bejelenti (eb­ben az esetben ugyanis a munka­csapatvezetők feleslegessé váltak), aki, miután meggyőződött a mun­ka elvégzéséről, a termelőszövet­kezeti tag kartonjára — amelyen minden növényféleség, amelyet művel, rajta van — beírja a meg­felelő munkaegységek számát. Ez csupán az előlegelosztás szem­pontjából fontos. Ezen elvek alapján 1 q kukorica megtermeléséért — első kapálás­tól a góréba szállításig, a szár be­takarításáig minden munkát el­végezve — 1,25 munkaegység, 1 q takarmányrépamagért 9,8 munka­egység, 1 q kender betakarítá­sáért, elszállításáért 0,8 munka­egység illeti meg a szövetkezeti tagot. A munkaegységnek ezt a for­máját a növénytermelésben eddig a kapásnövényeknél alkalmazzák legtökéletesebben- A kalászosok­nál még tökéletesíteni kell. Az állattenyésztésben könnyebb a munkaegységnek ilyen alkalma­zása. Itt szintén a végtermék mennyiségétől függ az állat­­tenyésztési dolgozó munkaegysé­geinek a száma. A tótkomlósi Ha­ladás Tsz-ben pe 1 liter tej után 0,02 munkaegységet, vagyis 100 liter tejért 2 munkaegységet kap a tehenész. A leválasztott borjú minden kg-jáért 0,22, növendék nevelésnél minden kg súlygyara­podásért 0,09 munkaegység jár. Ez az elv az állattenyésztés más ágaiban is érvényesül. A tejtermelés növelését sok esetben a takarmány szállításában és előkészítésében beállott zava­rok gátolták. Ez különösen akkor állhat fenn, ha a takarmányosok nincsenek érdekelve közvetlenül a tejtermelésben. Ennek megszün­tetésére a Haladás Tsz-ben a 2 ta­­karmányos, akik a takarmányt le­kaszálják, behordják, előkészítik, minden 100 liter tej után 1,5 mun­kaegységet kapnak. * A munkaegység alkalmazásá­nak ez a tökéletesebb formája ter­melőszövetkezeteink tagjai és ve­zetői előtt még nagy részben is­meretlen. Azoknak a termelőszö­vetkezeteknek a példája, ahol ezt az elvet már bevezették, azt mu­tatja, hogy az anyagi érdekeltség­nek ez a helyes alkalmazása nagyban hozzájárult a munkafe­gyelem megszilárdításához, a munka­termelékenység növelésé­hez, elősegítette a családtagok fokozottabb bevonását a közös munkába, jelentősen csökkentette az adminisztrációs munkát és nagymértékben csökkentette, vagy teljesen kiküszöbölte azokat a né­zeteltéréseket, amelyek eddig a végzett munka mindennapi szám­bavételének pontatlanságából adódtak. Az is sok termelőszövet­kezeti tagnak megtetszett ebben a módszerben, hogy így előre ki tudja számolni — legalább is hozzávetőlegesen —, hogy család­jával együtt mennyi munkaegysé­get érhet el egy év alatt. Az itt említett gyakorlati szá­mok egyikét-másikát az élet vál­toztatni fogja, sőt már most is változó, úgyszólván szövetkeze­tenként. Az elv azonban helyes, és kívánatos lenne, hogy minél több szövetkezeti vezető, szövetkezeti tag elmondaná róla a véleményét és ahol helyesnek tartják, alkal­mazzák is. Molnár István MSZMP Békés megyei IB-tan. 1. darabolás 2. egyelés 3. mélykapálás 4. aláhúzás 5. szedés, fejelés 6. szállítás 5 munkaegység 20 munkaegység 8 munkaegység 4 munkaegység 30 munkaegység 6 munkaegység

Next