Figyelő, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1958-01-07 / 1. szám
----------azonban egy-egy külföldi eljárás, módszer bevezetése, nem előnyt, hanem hátrányt jelent az üzem számára. Miért van ez így? A kísérletezés, a megszokott munkamenet megváltoztatása, ha rövidebb ideig is, de rontja a vállalat eredményét. A nemrégiben megjelent újítási rendelet,,amely segít ezen a problémán, csak a hazai eredetű újításokra vonatkozik. Nem terjed ki a külföldről hozott ötletekre, javaslatokra. Meg kellene változtatni ezt a rendeletet és értelemszerűen ki kell terjeszteni a külföldi tapasztalatok hazai megvalósításának esetére is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy újítási díjat fizessenek a tanulmányút céljáért, azért amiért kiküldik a szakembereket. Ez helytelen lenne, de az előre megállapított feladatokon kívül hazahozott sok ötlet és javaslat megvalósítása népgazdasági érdek és ezekért feltétlenül anyagi elismerés jár. Érdekeltté kell tenni a külföldi tapasztalatok megvalósítására a gyárakat, a szakembereket. Az a rendelet, amely ezt megvalósítaná, pótolhatná az összes előírásokat, amelyek útijelentések elkészítésére, a tapasztalatok felhasználására vonatkoznak. Legyen az üzem, a kiküldött szakember érdeke a külföldi eredmények gyakorlati hasznosítása. Németh Sándor „Végre!“... — mondotta egy köztiszteletben álló tervgazdász a minisztériumban tartott népes és igen élénk értekezleten, ahol ismertették az 1958. évi terv és prémiumrendszer tervezetet. 1957-ben a gépipari vállalatok számára még központilag jóváhagyott tervekben írták elő a termelési feladatot, az anyag és létszámkeretet a béralapot, az átlagbért a nyereségbefizetést, stb. és számos mutató teljesítésén keresztül mérték, értékelték az egyes vállalatok munkáját. Az utóbbi időben egyes iparigazgatóságoknál gyakorlatilag már lazult ez a sokmutatós rendszer, de intézményesen, miniszteri rendelkezés alapján csak most várható változás. Három kötelező mutató Az új rendszerben csökken a kötelező tervmutatók száma, s a jövőben a gépipari vállalatoknál csak három területen tartják fenn a kötelező mutatók rendszerét: 1. központilag hagyják jóvá az anyagkereteket ; 2. központilag írják elő a munkás és alkalmazotti átlagbéreket; 3. központilag határozzák meg a beruházás és felújítás mértékét. A vállalatok termelési tervének régi jóváhagyási rendszere megváltozik. Az utóbbi időben már az volt a gyakorlat, hogy a termelési terv kisebb-nagyobb változásaihoz nem kellett minisztériumi jóváhagyás, a vállalatok önállóan döntöttek a megrendelések vállalása, a szállítási szerződések kötésénél. A minisztérium 1958-ban csak egyes termelési feladatoknál tartja fenn a központi jóváhagyás rendszerét. A jövőben is központi jóváhagyáshoz kötik és kötelező tervmutatóként kívánják kezelni: a kiemelt gyártmányokból előállítandó minimális mennyiséget, az exportra, a belföldi kereskedelemnek történő szállításokat. A gépipari vállalatoknál — becslésünk szerint — az export, a belkereskedelem szükségletei és a kiemelt gyártmányok az össztermelésnek mintegy 60—65 százalékát teszi ki, így gyakorlatilg a gépipari termelés nagyobbik részénél a termelési terv központi jóváhagyása, számontartása fennmarad. A termelés további részénél azonban az új rendszerben a termelési tervnek az eddigi központi jóváhagyása, kötelező mutatóként való kezelése megszűnik. Tervszám helyetti irányszám A minisztériumi iparvezetés alapproblémája, hogy a vállalatok önállóságának növelése mellett biztosítania kell, hogy a vállalatok a népgazdasági tervben előírt feladatoknak eleget tegyenek, a kijelölt fejlődési irányt betartsák. A népgazdasági terv nemcsak az anyag és beruházási kereteket és átlagbér-szintet határozza meg, hanem tartalmazza a termelékenység emelkedésének előirányzott mértékét a felhasználható béralapot, az akkumizátiót, a gépipari termelés vo-A Móra Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Rudas László úti diákotthonának klubszobájában kézimunkáznak, beszélgetnek a lányok. Amikor felteszszük a kérdést, hogy nincs-e valami hiba jegyzetellátásban, egyetlen válasz sem érkezik. Már-már azt hisszük, hogy téves volt információnk, amely a jegyzethiányt jelölte meg a gyenge tanulmányi eredmények egyik okául, amikor a levegőbe ugrik az első leánykéz. Erre mintegy varázsütésre, egymás után lendül fel a többi kéz is. Kipirulnak az arcok, forró hangulat, s a lányokból most már árad a panasz, alig tudjuk papírra vetni. Gábor Ilona III. éves belkorszakos hallgató a statisztikai jegyzet hiányára panaszkodik: — A régi tankönyv már nem jó, új anyagból pedig se könyv, se jegyzet nincs. Miből tanuljunk? Előttünk a vizsga, a szigorlat s nincs példatárunk se, így azután nem lehet csodálkozni, ha a zárthelyi dolgozatok átlagos eredménye siralmas: a belkerszakon 1,7, a külkelemenének növekedését stb. De a minisztérium az új rendszerben a népgazdasági tervek részeit nem kívánja „lebontani“ vállalatokra, ezek alakulását viszont folyamatosan számon kell tartania. Ezért bevezeti az irányszámok rendszerét. A pontos tervezést premizálják Az új rendszer szerint az iparigazgatóságok az 1958. évi vállalati terveket a kötelező tervmutatókon kívül az irányszámok szempontjából is felülvizsgálják, ellenőrzik. A rendelet előírja: amennyiben a vállalati tervek a minisztériumi irányszámoktól eltérnek, az igazgatásig köteles. ......elbírálni az eltérés indokoltságát és indokolatlan eltérés esetén a vállalatot kötelezni kell reális terv elkészítésére”. Az új rendszer egyik igen figyelemreméltó része — és ilyet tudomásunk szerint először alkalmaznak nálunk — hogy a pontos tervezésre ányagilag ösztönzik a vállalatok vezetőit, a jó tervezést külön premizálják. Az eddigi premizálási módszereink általában a terv túlteljesítését honorálták, minél magasabb volt a tervteljesítés, annál magasabb volt a prémium, nagyobb az anyagi és erkölcsi elismerés. Ebből fakadt hogy sok vállalat lazán tervezett hogy a teljesítés annál könnyebb, nagyobb legyen. Most azonban, ha a vállalat pl. azt tervezi, hogy az előző évhez képest két százalékkal növeli a jövedelmezőségét, s ezért minden százalékért mondjuk 100 000 Ft prémiumot kap, de ha a vállalat nem kettő, hanem három százalékra növelte a jövedelmezőséget akkor a nem tervezett 1 százalékos túlteljesítésért kevesebbet kap (pl. csak 50 000 forintot), mintha azt előre tervezte volna. Vagyis 3 százalékos jövedelmezőség emelkedés esetén — ha ennyit tervezett — 300 000 forint prémiumot kap, de ha csak alacsonyabbra irányozta elő (pl. csak 2 százalékra) a jövedelmezőség növelését, akkor kisebb lesz a prémium, mondjuk csak 250 000 forint. Az új rendszerben általában a premizálás a vállalati jövedelmezőség alapján fog történni, bár egyes tervteljesítéseket — mint az export terv, a béralap terv stb. — mint korrekciós tényezőket továbbra is figyelembe veszik. A vállalat vezetőinek — igazgató főmérnök, főkönyvelő — a prémiumfeladatát az új rendszerben is az iparági igazgató állapítja meg, míg a vállalat többi műszaki, gazdasági dolgozója részére az igazgató, a szakszervezeti bizottság egyetértésben készíti el a prémiumszabályzatot. A gépipari vállalatok, 1958. évi terv. és prémiumrendszere számos új vonást tartalmaz. Tovább decentralizálja az iparvezetést, csökkenti a központi utasításokat. Egy lépést jelent előre az ipari vezetés színvonalának emelése terén. Hogy ez a lépás valóban sikeres lesz-e, mint mindig, de most talán még fokozottabban, a végrehajtástól, különösképpen az iparigazgatósági dolgozók munkájától fuss. NARSÁNYI ISTVÁN réseknél 2,2. Az iparszakosoknál pedig a dolgozatok 53 százaléka volt elégtelen. Van olyan csoport nálunk, amelyben 18- ból 11-et nem engednek vizsgára. Az egyetem a jegyzetellátó vállalatot hibáztatja Pfeiffer Mária IV. éves könyvvitel szakos hallgató elővizsgázni szeretett volna ügyviteli szervezésből, erre azonban — ugyancsak jegyzet hiányában — nem kerülhetett sor. Hiába várják a költségvetés utolsó jegyzetének megjelenését is. Ninkó Mária II. éves ipar szakos hallgatónak gazdaságtörténetből kell majd szigorlatoznia, de sem ebből, sem politikai gazdaságtanból nincs jegyzet. Ugyanezt mondja Kupeczky Sári IV. éves pénzügy szakos hallgató a nemzetközi politikai ismeretekre és a filozófiára, Kiss Marianne I. ével a mezőgazdasági alapismeretekre s a többiek még más, egyéb tárgyakra vonatkozólag. Czakó Lászlóné, a Közgazdaságtudományi Egyetemen 6 éve foglalkozik a jegyzetellátás gondjaival. Ez bizony — mintkiderül — nem hálás feladat. — A jegyzetellátás körül többé-kevésbé mindig voltak bajok — mondja —, a mostani tanévben azonban szinte tarthatatlanná vált a helyzet. Valami alapvető baj van a Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalatnál. 1952-ben 2 hét alatt elkészült egy jegyzet, tavaly két félév anyagát megkaptuk 6 hét alatt, most pedig több esetben három hónap az „átfutási idő”. A hallgatók jogosan panaszkodnak. A helyzetet csak nehezíti, hogy számos régi jegyzet kicserélése vált szükségessé. Nem kétséges, hogy egyes jegyzetek kézirata későn készült el, mint ahogy például a politikai gazdaságtan jegyzet csak november 23-án volt sokszorosításba küldhető, mégis elfogadhatatlan állapot, hogy akkor, amikor a jegyzetek kéziratának mintegy 70 százalékát már augusztus végén átadtuk a Jegyzetellátó Vállalatnak, hónapoknak kell eltelni, amíg azokat a hallgatók kézbe kaphatják, így például a közgazdasági elmélettörténet jegyzetet október 8-án leadtuk és éppen karácsony lett, mire elkészült. A gazdaságtörténeti jegyzet sokszorosítását még korábban, már szeptember 1-én megrendeltük és a szállítás csak december 18-án történt meg. Megtudtuk, hogy a rektori tanácsülés ugyan már november elején foglalkozott a súlyosnak ígérkező helyzettel, kéréssel és javaslatokkal is fordult az egyetem a Művelődésügyi Minisztériumhoz, megkeresésére azonban ez ideig nem kapott választ. — Hat hétig tartott — mondja Czakó Lászlóné —, amíg a Művelődésügyi Minisztérium biztosította a szükséges túlórákat az ugyancsak felügyelete alá tartozó jegyzetellátó vállalatnak, amivel a legnagyobb hátralékot meg lehetett szüntetni, de közben sok száz hallgató nem tudott tanulni és a jövőre változatlanul aggodalommal gondolunk. „Nem a mi hibánk“ — mondják a Jegyzetellátónál A Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat igazgatója, Heller Imre, "energikusan tiltakozik a vádak ellen. — Vállalatunk kapacitása nagyobb, mint amennyi az egyetemek jegyzetellátásához szükséges és így, mint tervkötelezett vállalat, természetesen egyéb munkákat is vállalunk. A Közgazdasági Egyetem esetében ott volt a baj, hogy az igen nagy anyagot részben későn, részben tervszerűtlenül zúdították ránk, ellentétben például a Műszaki Egyetemmel, ahol, az időben történt anyagleadás miatt, semmi fennakadás nem volt a jegyzetellátással. Így aztán torlódás támadt, mivel azokat a megrendelőinket is ki kellett elégítenünk, akiktől munkát vállaltunk akkor, amikor egyetemi rendelés hiányában különben munkásaink nagy részét szélnek kellett volna engednünk. Éppen ezért a Művelődésügyi Minisztérium jövőre előírta az egyes egyetemek, illetve karok részére a megfelelő kontingenst és meghatározta a kéziratok leadásának időpontját is. Ha ezeket betartják az egyetemek, a jövőben ilyen esetek nem fordulhatnak elő. A vélemények ugyan eltérnek a baj okában, a tény azonban tény: sok száz egyetemi hallgató tanulásit zavarta meg a jegyzethiány a Közgazdaságtudományi Egyetemen. A Művelődésügyi Minisztériumra vár a feladat, hogy az ilyen jelenségeket egyszer és mindenkorra megszüntesse. Jegyzethiány akadályozza a tanulást a Közgazdasági Egyetemen testulj tervezési és prémiumrendszer a gépiparban ★ 4 A Számviteli Képesítő Bizottság hírei Mikor lehet jelentkezni államháztartási könyvelői, mérlegképes könyvelői és okleveles könyvvizsgálói előkészítésre. Sokan fordulnak hozzánk felvételi kérelmekkel. Sajnos a felvételeket jelenleg nem áll módunkban teljesíteni. Előkészítésre minden év májusában és júniusában veszünk át kérelmeket, amelyeket előre elkészített formanyomtatványon kell benyújtani a P. M. Könyvviteli Tanulmányi Felügyelőség Budapest, V., Nádor tér 2—4. sz. alatt. A felvételhez szükséges űrlapokat a Felügyelőség május 1-től kezdődően küldi meg az érdeklődőknek. Az államháztartási könyvelői képesítés a költségvetési szerveknél pénzügyi vagy számviteli munkakörben foglalkoztatottak szakképestése. Előkészítésre, ill. vizsgára csak az bocsátható, akinek legalább érettségije vagy azzal egyenértékű képesítő bizonyítványa van és legalább kétéves költségvetési vagy államszámviteli gyakorlatot igazol. Az előkészítés időtartama általában 10 hó, szeptembertől—júniusig tart. Az előkészítésre bocsátás kérhető tanfolyami és levelező formában. A mérlegképes könyvelői képesítés a vállalati és irányítószervi számviteli, valamint pénzügyi dolgozók szakképesítése. Előkészítésre az jelentkezhet, akinek képesített könyvelői képesítése, vagy érettségivel egyenértékű bizonyítványa van, legalább 24 éves és 62 év számviteli gyakorlatot igazol. Főiskolai vagy egyetemi végzettség esetén általában kétéves gyakorlatot kell igazolni. Az előkészítés szintén tanfolyami és levelező formában történik, időtartama kb másfél év. A szakvizsgát öt tantárgyból kell letenni. A vizsga tárgyai: Politikai gazdaságtan, Jogi ismeretek, Pénzgazdálkodás és pénzügyi tervezés, Vállalati tervezés és Számvitel. Az okleveles könyvvizsgálói képesítés az irányítószervek és vállalatok revizorainak, főrevizorainak és „A“ kategóriájú vállalatok főkönyvelőinek szakképesítése. Előkészítésre az jelentkezhet, aki már a mérlegképes könyvelői vagy azzal egyenértékű képesítéssel rendelkezik, 30. életévét betöltötte és a mérlegképes könyvelői képesítéshez előírt gyakorlati időn túl további öt év szakmai gyakorlattal rendelkezik. Az előkészítés időtartama szintén kb. másfél év. A vizsga tantárgyai: Marxizmus—leninizmus, Jog, Népgazdasági tervezés, Népgazdasági számvitel-szervezés, Ellenőrzés. Természetesen a vizsgára bocsátás feltételeit és a munkaköri előírásokat csak kivonatoltan közöltük. Akit a kérdés részletesebben érdekel, postán vagy személyesen forduljon P. M. Könyvviteli Tanulmányi Felügyelőséghez, Budapest, V., Nádor tér 2—4 sz. P. M. Könyvviteli Tanulmányi Felügyelőség. (Kérjük az előkészítésben résztvevő, vagy résztvenni szándékozó olvasóinkat, hogy lapunkat állandóan kísérjék figyelemmel, mert a jövőben rendszeresen jelentkezünk a Felügyelőség közleményeivel.)