Figyelő, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1962-10-10 / 41. szám

------- ---------- • ' • --------- --- ' MHO I MIX ........­ -■■■■'"' 1 / - ARCHIV UiVi A ara 1^6« forint Nagy eseménynek — a KGST „ünnep­­napjának”­színhelye lesz szombaton a nemrég felépített szőnyi olajfinomító. Ide érkezik ugyanis a nemrég felépített évi egymillió tonna kapacitású desztilláló és a krakk-üzembe a Barátság olajveze­téken keresztül az alapanyag, amelynek feldolgozása ünnepélyes keretek között kezdődik meg. Ez alkalommal különösen időszerű megvizsgálni a kőolajnak és a KGST olajvezetékének gazdasági szere­pét — hazánk energiaellátása szempont­jából. A kőolaj és a földigáz (szénhidrogének) ma már a világ energiafelhasználásának több, mint 50 százalékát teszik ki és ez az arány állandóan nő. A Szovjetunió fűtő­anyagmérlegében a szénhidrogének ré­szesedése már ma is több mint 40% és a hétéves terv végére (3 év múlva) eléri a világ­átlagot. A 20 éves terv második felében kialakítandó arányok szerint itt a szénhidrogének már az energiaszükség­let kétharmadát fedezik. Ehhez megvan a lehetőség, hiszen a Szovjetunióban ta­lálható föld ismert olajtartalékának te­kintélyes része, amely — nyugati szak­emberek véleménye szerint is — vetek­szik a világtermelés egyharmadát szol­gáltató Egyesült Államok — kb. 5,5 mil­liárd tonnára becsült — készleteivel. Korábban a szovjet olajtermelést Baku környékével szokták azonosítani. Idők folyamán azonban bebizonyosodott, hogy szerte az Orosz Táblán, Szibériában, Kö­­zépázsiában, a Távolkeleten, az Uralban mindenütt újabb és újabb gazdag kőolaj­telepeket találnak. Ma a legjelentősebb kőolajtermelő terület az Ural nyugati sávja, továbbá a Káma folyó vidéke és az attól északra és délre húzódó országré­szek, így többek között Tatária és Bas­­kíria. E „második Baku” környékének kőolaját gyűjti össze és szállítja több ezer km-re nyugat felé a „Barátság” kő­olajvezeték. A Szovjetunióval ellentétben ugyanis a középeurópai népi demokráciák „szén­­hidrogénszegények”. A Német Demok­ratikus Köztársaság területén kőolajter­melés ez ideig alig volt, s csak a közel­múltban érkeztek hírek a Balti-tenger Bügen szigete közelében észlelt kisebb olajelőfordulásról. Lengyelországban a kő­olajtermelés évek óta 180 000 tonnás szin­ten mozog, s ez az ország energiamérlegé­ben szintén nem játszik komolyabb szere­pet. Csehszlovákiában a kőolaj terrme­lés (kb. 150 ezer tonna évente) még a lengyel­­országi termelési sms-t fwm­é-­ el. Leghosszabb a világon Hazáinkban a kőolajtermelés az utóbbi 5 évben több mint kétszeresére nőtt, s ez évben túlhaladja az 1,6 milliós ton­nás tervet. Mindezek a kőolajmennyisé­gek azonban nagyon csekélyek az érin­tett országok igényei szempontjából. A belföldi termelés még hazánkban is alig felét fedezi a szükségleteknek. Az említett országok iparának kőolaj­igényét eddig teljes egészében a Szovjet­unió elégítette ki az Ural-Volga vidéken termelt kőolajjal, amelyet vasúti kocsik­kal szállítottak 2—3000 kilométeres tá­volságokra. Tíz-húszmillió tonna kőolajat vasúti kocsikkal szállítani —s nem gazdaságos. Vízi utakon, tankhajókkal, a szárazföldön pedig a csővezetéken­­ történő szállítás a vasúti fuvarozás költségeinek csak egynegyedét—egyötödét teszi ki. Mivel a középeurópai népi demokráciák előrelát­hatólag perspektívában sem tudják saját termelésű kőolajjal fedezni igényüket, a KGST X. ülésszaka az érintett országok előterjesztése alapján 1958-ban elhatá­rozta a nagy olajvezeték megépítését, amely 1965-ben már mintegy évi 15 mil­lió tonna kőolajatt szállíthat a Szovjet­unióból a négy népi demokratikus ország­nak. Így lett a „Barátság” olajvezeték a világ leghatalmasabb kőolajszálító csőve­zeték-rendszere. A teljes nyomvonal hossza meghaladja az­ 5000 km-t (csak szovjet területen több mint 2500 km). Keresztezi a Volga, a Don, a Deszna, a Dnyeper folyóit és azok vízgyűjtő terüle­tének több száz folyóját, a Visztulát, a Dunát, az Oderát és mellékfolyóikat. Ke­resztülhalad a Kárpátok gerincén, len­gyelországi mocsarakon, számtalan vas­úti és közúti pálya alatt. A vezeték a Valga-menti Kujbisevből indul el, a világon egyedülálló 1020 mm-es átmérővel. A Kujbisev—Penza kö­zötti szakaszt még 1959-ben adták át, el­készült a Penza—Micsurinszk közti vonal és befejezés előtt áll a 430 km-es Micsu­­rinszik—Brjanszk közti szakasz is. A brjanszki csomó­ponton is nagy szivattyú­­állomás, hatalmas tá­rolótartályok és egyéb felszerelések épülnek gyors ütemben. Brjanszktól a nagy át­mérőjű fővezeték a bielorussziai Mozir vá­rosig halad, ahol ketté­válik, egy északi és egy déli ágra. Az északi ág 1240 km hosszban egye­­nesen nyugatra húzódva átlépi a lengyel határt, majd Varsó közelében elhaladva, a Visztula mellett levő Plockot érinti. Itt épül Lengyelország első nagy finomítója, mely 1963—64-ben lép terme­lésbe, először évi 2 millió, majd 1975-re teljes kiépülése után, évi 8 millió tonna kőolajat dolgoz fel. Innen tovább épül a vezeték az NDK határáig, az Odera­­menti Schwedt-ig, ahol szintén a plocki­­hoz hasonló méretű finomító épül. Ez 1963-tól fog termelni. A déli ág (Mozirtól 1730 km hosszú­ságban )­Lwow (Lemberg) közelében ha­lad el, Uzsgorod (Ungvár) érintésével át­lép csehszlovák területre, ahol a magyar határ közelében halad Ipolyság vidékéig. Itt elágazik Bratislava (Pozsony) felé, ahol részlegesen már üzemel a „Slov­­naft” új, több millió tonna évi kapacitású finomítója, Csehszlovákia legnagyobb, korszerű kőolajfeld­olgozója. Csehszlovák területen a vezeték tovább halad Brno (Brünn) és Prága érintésével a mosti baronszán-hidrogénező és motorhajtó­­anya­g-gyártó üzembe. Jetunióban az említetteknél még egy lé­nyegesen nagyobb csővezeték épül, a 3700 km hosszú Tujmazi (Ural)—Irkutszk Transzszibériai vezeték, melyet később Vladivosztokig lehet meghosszabbítani. A „Barátság” kőolajvezeték létesítésében a szocialista országok közös munkával, egymás anyagi és pénzügyi megsegítésé­vel vesznek részt. A Szovjetunió segítsége­t nyújtott az egész vezeték tervezéséhez, különleges berendezéseket, árokásó, csőhegesztő gé­peket és csőfektető traktorokat szállított az érdekelt országoknak. Az NDK a szivat­­­tyúállomások felszereléseinek szállítását és a szabályozó berendezések gyártását vállalta. Csehszlovákia a nagy átmérőjű, nagynyomású tolózárakat, Magyarország az egész vezeték távközlési és automati­­zációs berendezéseinek felszerelését ké­szíti, így vált a „Barátság” kőolajvezeték a szocialista nemzetközi munkamegosz­tásnak tényezőjévé is. A nagy mű építése még folyik. A kü­lönböző országokban több száz, sőt ezer kilométer vezeték készül el évente a tel­jes befejezés azonban a nagy távolságok miatt még több hónapig tart. Gazdasági előnyök Az építkezés gazdasági szempontból rendkívül jelentős és jól realizálható, eredményeket hoz: a Szovjetunióban például az 1965. évi szállítások lebonyo­lításához 600 000 db 25 tonnás vasúti tar­tálykocsira lett volna szükség. A kocsi­park növelésén kívül azonban még új te­hermentesítő vasúti vonalak építése, a régebbi hálózat kapacitásának bővítése is szükséges lett volna. Az előzetes számí­tások szerint a csővezetéki szállítás ön­költsége 3—4-szer kisebb lesz, a vasúti szállítás költségeinél, így a csővezeték beruházása legfeljebb 2—3 év alatt meg­térül A szállításnál mutatkozó megtakarítás azonban csak egy része a gazdasági elő­nyöknek. A kőolajvezeték összekapcsolja (Folytatás a 2. oldalon) üzembehelyezett beruházások vizsgálata b&r Energiaellátásunk egyik bázisa: a Barátság Olajvezeték — állásfoglalások • Az 1961-ben­ ­­ Nagykapacitású finomítók A másik elágazás Ipolyság (Sahy)-tól néhány kilométernyire Magyarország te­rületére lép, ahol a 130 km hosszú nyom­vonal, az épülő százhalombattai finomí­tóhoz vezet. Ez az üzem 1935-ben kezdi meg feldolgozni a kőolajat. A beruházás 5 éves tervünk egyik legnagyobb alko­tása, elkészülte után több millió tonnás évi kapacitásával az ország világszínvo­nalon álló korszerű, nagy finomítója lesz. A finomító mellett épülő erőmű — ha­zánk legnagyobb erőműve a kőolajfeldol­­gozás maradékát, a fűtőolajat­­fogja eltü­zelni és villamosenergia-termelésre hasz­nosítani. A százhalombattai finomító elkészül­téig a kőolajvezetéket Kápolnásnyékig meghosszabbították, ahol egy régi veze­ték felhasználásával csővezetéken továb­bítják a kőolajat Szőnybe. Itt épült a ré­gebbi üzemek mellé — évi 1 millió tonna kapacitású desztillációs és krakküzem. A „Barátság” kőolaj­vezeték nemcsak az olajszállító kapacitás és az átmérő szempontjából a világ legnagyobb léte­sítménye, hanem hossza is egyedülálló. Annyi, mint a világ jelenlegi leghosszabb két kőolajvezetéke együttvéve. Ameriká­ban ugyanis a leghosszabb kőolajvezeték a „Big Inch” 2190 km, a nagy arábiai távvezeték, a „Tapline” (Trans Arabian Pipeline) pedig 1800 km hosszú. A Szov­ • Ankét a vállalati tervezésről • Munkaügyi Ig

Next