Figyelő, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1964-07-01 / 27. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) nak csökkenő tendenciája a múlt évben megszakadt, 1962-höz viszonyítva az ál­lami iparban és a közlekedésben 3,3 szá­zalékkal több baleset történt, az egész népgazdaságban pedig 8,2 százalékkal nőtt a három napon túl gyógyuló üzemi balesetek száma. Az elmúlt évben a táp­pénzes napok csaknem 6 százaléka — 2,6 millió nap — az üzemi balesetet szen­vedett dolgozókra jutott, akiknek az SZTK 110 millió forint táppénzt fizetett. A munkahelyváltoztatás és a túlórázás következményei A balesetek ritkán írhatók a „véletlen’’ vagy az „elháríthatatlan” körülmények rovására. Zömében ugyan a vizsgálat a sérülést szenvedett dolgozók felelősségét állapítja meg — nem használták a ren­delkezésre álló védelmi eszközöket, nem tartották be a munkásvédelmi előíráso­kat, figyelmetlenek voltak stb. —, de a balesetek valójában egyéb összefüggé­sekre hívják fel a figyelmet. Az elmúlt évben lényegesen romlott az iparban a munkásvédelmi rendeletek betartása, végrehajtása. A szakszerve­zetek 176 üzemben ellenőrizték a mun­kásvédelem helyzetét és csaknem min­denütt tapasztaltak kisebb-nagyobb sza­bálytalanságokat, 380 esetben ■pénzbírsá­got szabtak ki, 100 alkalommal pedig feljelentették a rendelkezések megsze­gőit. , . , , Gazdasági életünk egyik káros jelen­sége, az ipari munkaerővándorlás, ugyan­csak kapcsolatba hozható az üzemi bal­esetek számának növekedésével. A belépő dolgozókat ugyan oktatják a balesetvédelemre — bár ezt sok he­lyen csak formálisan végzik­ —, más­részt a munkahelyet változtatók ál­talában úgy vélik, hogy kellő ta­pasztalatokkal rendelkeznek s lebecsülik az eltérő biztonsági adottságokat. E ket­tő együttes eredője: a balesetek mintegy 40 százaléka azokra a dolgozókra jut, akik egy éven belül kerültek új munka­helyükre. (Ez arra is utal, hogy sok szakképzetlen munkaerő is áramlik az iparba.) A munkaerőfluktuáció mellett a túl­órázás is vétkes a balesetekben. Erre mutatnak általánosságban a munkaszer­vezési és munkapszichológiai vizsgála­tok: a fegyelem, a munkavégzési képes­ség 8 órai munka után erősen csökken és csak 2—3 órás „hullámvölgy” után javul. A konkrét összefüggést egy szak­­szervezeti vizsgálat világítja meg: 1963- ban a budapesti építőanyag- és építő­iparban a balesetek 28 százaléka a túl­órázás időszakában történt. Nem kevés­bé lényeges a munka- és a technológiai fegyelem, valamint a bal­esetek ok-okozati kapcsolata 1963-ban a könnyebb kimenetelű balesetek jelen­tős részét — a halálos baleseteknek pe­dig 28 százalékát — a munka- és a tech­nológiai fegyelem megszegése idézte elő. Mindebből kitűnik, hogy az üzemi mun­kásvédelem mindenkori helyzete, a bal­esetek száma a gazdasági és műszaki ve­zetés és a fegyelem — ideértve a munka- és technológiai fegyelmet egyaránt — színvonalának a tükörképe. A Új baleseti veszélygóc: a mezőgazdaság Néhány esztendeje az üzemi balesetek veszélygóca: a mezőgazdaság. Amíg az ipar legtöbb ágában az 1000 munkásra jutó balesetek száma fokoza­tosan csökkent, a mezőgazdaságban saj­nos, tartósan — az 1958. évi 28-ról 40 fölé — emelkedett. Az iparban a munka technikai ellátottsága — pl. a nehéz fizi­kai munkák gépesítése — általában kor­látozza a baleseti veszélyt, a mezőgaz­daságban viszont a műszaki-technikai alapok bővülése egyelőre ellentétes irányban hat, mert a mezőgazdasági dol­gozók szakképzettsége, balesetvédelmi képzése elmaradt a gépesítés ütemétől. A mezőgazdaság üzemi sajátosságai egyébként is nehezítik a munka- és bal­esetvédelmet, a fegyelem, az előírások betartása alig ellenőrizhető, a termelő­­szövetkezetek munkásvédelmi tevékeny­sége a kezdet kezdetén tart. A három napon túl gyógyuló üzemi balesetek száma a tsz-ekben 20 százalék­kal, a halálos balesetek száma 40 száza­lékkal emelkedett, 1962 óta. A mezőgaz­daság, de főként a tsz-ek munka- és bal­esetvédelmi helyzete — az említett té­nyezők mellett — azért is kedvezőt­len, mert a szövetkezetek vezetői jogilag nem felelősek a tagok munkabiztonságá­ért, testi épségéért, s ez a helyzet sür­gős rendezésre szorul! • Elöljáróban felvázoltuk: a dolgozók állama törvényeivel, a szükséges anyagi eszközökkel, a munkakörülmények javí­tásával védi a munkások egészségét, testi épségét. De ha egyéb területeken előfordulhat, hogy a lehetőségeket nem, vagy rosszul hasznosítjuk — itt ezt a mulasztást nem lehet sem magyarázni, sem eltűrni! S­­i. Nemzetközi együttműködés, nagyobb választék, korszerű fogyasztási cikkek az üzletekben Az országgyűlés minapi ülésszakán sok szó esett a belkereskedelem ered­ményeiről, hiányosságairól, további fel­adatairól. A miniszteri beszámolóban is, a hozzászólók észrevételeiben is jelentős hangsúllyal történt említés a nemzetközi együttműködésről, a fogyasztási cikk­import állandó növekedéséről. Erre a nö­vekedésre jellemző, hogy az 1955—63-as évek között a behozatal közel hatszoro­sára nőtt, és jelenleg a kiskereskedelmi forgalomból — mintegy hatmilliárd fo­rint értékű árualap formájában — több mint hét százalékkal részesedik. Ta­valy pl. élelmiszerekből, gyarmatáruk­ból és déligyümölcsökből mintegy 1,2, a ruházati cikkekből 1,3, a vas­műszaki, kultúrcikkekből, valamint tüzelő- és épí­tőanyagokból több mint hárommilliárd forint értékű importáru került forga­lomba. A fogyasztási­cikk-behozatal mint­egy 80 százaléka klíringben, a többi pe­dig a baráti országok választékcseréje keretében bonyolódik. Közismert, hogy az ötvenes években háttérbe szorult a lakosság életszínvona­lának emelése, s ebből következően a fogyasztási cikk importra is a minden­áron való „deviza-takarékosság” nyomta rá a bélyegét. Amikor 1957 után előtérbe került a lakosság életszínvonalának eme­lése, a figyelem a közszükségleti cikk termelés szakosítására, az önköltség csökkentésének, a modern technológia bevezetésének elodázhatatlanságára össz­pontosult. Egyre több baráti és nyugati országból származó importcikk jelent meg az üzletekben. Jól szemlélteti a fej­lődést a bútor- és a személygépkocsi­import alakulása. Hasonló arányú emelkedés tapasztal­ható más árucsoportoknál, pl. háztartási gépeknél, optika-fotocikkeknél, óráknál stb. Megváltozott az import struktúrája is, s az 1964. évre tervezett klíring az össz­importból már 87 százalékkal részese­dett. Ez a tendencia egybevág a külke­reskedelem és a lakosság érdekeivel, mi­vel növeli az ellátás biztonságát. Ez természetesen nem csökkenti a belkeres­kedelmi választékcsere fontosságát — mint évközi kiegészítő beszerzés lehe­tőségét — az ellátás szempontjából. Legalább 5—6 típus A közszükségleti cikkek termelésének szakosítására a KGST keretében lénye­gében csak 1960-tól kezdődően került fokozatosan sor. A lakosság érdekei megkívánják, hogy a tartós fogyasztási cikkekből legalább 5—6 típus kerüljön az üzletekbe, így pl. a hűtőszekrények­ből 40, 70, 100, 160 literes, s ezen belül is többféle konstrukciójú (kompresszo­ros, abszorpciós) és­­többféle fogyasztói áron hozható forgalomba. A fogyasztá­si cikkek sokfélesége miatt szükséges, hogy a szakosításban érdekelt szervek (ipar, külkereskedelem, belkereskede­lem) egyeztessék érdekeiket, s közösen dolgozzák ki javaslataikat. A fo­gyasztási cikkek gyártásának sza­kosítása jelenleg két irányba halad: 1. Konkrét specializálódásként a KGST keretében, amelynek ered­ményeképpen a tárgyaló országok két­­oldalúan megállapodnak, hogy mely cikkek termelését fejlesztik — a másik fél igényeit is figyelembe véve —, s mely cikkek gyártásáról mondanak le. Ilyen megállapodás eddig mintegy évi 50—60 millió Dft értékben jött létre. Az első megállapodás Bulgáriával került aláírásra a rádiógyártás szakosításáról, ami népgazdaságilag előnyös, mert a fel­szabaduló kapacitással munkaigénye­sebb, korszerűbb, technikailag fejlettebb, könnyebben exportálható kiadástechnikai berendezéseket (pl. telefonközpont stb.) gyárthatunk. Nehézséget okozott viszont a bolgár rádiók bevezetése a magyar piacon a műszaki és alkatrészellátási problémák stb. miatt. KGST-határozat alapján leállítottuk a korszerűtlen Bér- E­va Moped és Panni robogók hazai gyár­tását, s a belföldi szükséglet kielégíté­sét import útján irányoztuk elő (NDK Simson, CSR Jáva Moped, lengyel Ro­már Moped stb.). Ez a járművek vona­lán az első hasznos szakosítási lépésnek számít. Hasonlóan pozitív megállapodás, hogy a jövőben Csehszlovákiából sze­rezzük be a teljes gumilábbeli (gumi­csizma, hócsizma, sárcipő, gyermek­hócipő stb.) szükségletünket, mivel így a lakosság jobb minőségű, korszerűbb áruhoz jut. Kölcsönösségre épülő profilozás A szakosításnak ez a formája nagyfo­kú gondosságot követel. Célul kell kitűz­ni, hogy a cikkeket ott gyártsák, ahol a termelési hagyományok, a szakemberek jártassága és a fejlesztés lehetőségei leginkább adva vannak. A profilozás kölcsönösségre épül, mindkét fél számá­ra előnyökkel jár. Ha tehát lemondunk valamely cikk jövőbeni gyártásáról, a partnerország is vállalja, hogy igényeit­­ egy adott cikkben tőlünk szerzi be. Kü­lönös gonddal kell ezért előkészíteni a műszaki cikkek szakosítását (alkatrész- és szervizellátás problémái) s ezért he­lyes, ha a lehetőségeket előzetesen bel­kereskedelmi választékcserében ismer­jük meg, s csak miután a típust beveze­tik a hazai piacon, s megoldják az ez­zel kapcsolatos problémákat, akkor sza­bad azt KGST megállapodásban rögzí­teni. Ilyenformán a belkereskedelmi vá­lasztékcsere betölti a szakosítás előisko­­lájának funkcióját. 2. A KGST-n belüli együttműködés másik fontos formája az ún. kapa­citáscsere konstrukció, amelynek célja a tagállamok belföldi piaci választékának jelentős bővítése, az ipari termelés so­rozatnagyságának növelése, a termelés gazdaságosabbá tétele. A kapacitás­csere lényegét a meglevő ipari kapaci­tások új módszerekkel való jobb kihasz­nálása jelenti. Ez lehetővé teszi, hogy pl. a pamutipar nyomókapacitását ne csak a belföldi szükségletre, hanem a baráti országok igényeivel is számolva használjuk ki, ami a széria növelésén túlmenően — megfelelő csere esetén — a választék bővítésével is jár. A kapacitáscserébe 1961-ben kapcso­lódtunk be (pamut- és gyapjú-méter­árukkal, kötöttárukkal, divatárukkal, bőrcipőkkel), s az éves forgalmunk ez évben előreláthatóan — kölcsönösen — eléri a 60—70 millió Dft-ot. E téren a legnagyobb a fejlődés a bőrcipők cse­réjénél, amint ezt az alábbi táblázat is szemlélteti: Av Érport Import ezer párban 1962. 150 145 1963. 110 160 1964. * 670 700 •-gál jelzett: a keretmegállapodás adatát tar­talmazza. A Csehszlovákiával létesített m­egálla­­podás keretében pl. belföldön nem gyár­tott női ragasztott gyógybetétes cipőt, illetve a hiánycikkek körébe tartozó gyerekcipőt és férfi ragasztott félcipőt, Lengyelországtól pedig női és gyerek bundacipőt, NDK-tól női sportcipőt, va­lamint ragasztott férfi bőrtalpú cipőt kapunk, s cserében rámánvarrott férfi bőrcipőt, férfi és női nyári cipőt, női pumicipőt adunk, mivel ezekből na­gyobb ipari kapacitással rendelkezünk. Ha a belkereskedelem teljes beszerzésé­hez viszonyítjuk pl. az 1963. évi kapa­citáscsere forgalmat, akkor ez pamut­szövetnél 2,1, a bőrcipőnél 0,7 százalé­kot mutat. Ugyanez az arány bőrcipő­nél 1964. évben már 3,9 százalékra javul. Mindez csak a kezdetet jelenti, mivel a lehetőségek ezen a területen korlát­lanok. A belkereskedelem kezdeményező szerepe A fogyasztási cikkeken kívül nagy le­hetőségek vannak a kereskedelmi és vendéglátóipari gépgyártás szakosítása terén. A magyar ipar jelenleg exportra gyárt pl. olajsütőket, eszpresszógépeket, ipari kávéőrlőket, típus üzlet-berendezé­seket stb. Ugyanakkor legtöbb baráti ország szintén foglalkozik üzletberende­zések, vendéglátóipari gépek, hűtőberen­dezések gyártásával, ami már jelenleg is gazdaságtalan párhuzamosságot ered­ményez. Ugyanakkor nincs megoldva néhány fontos berendezés, gép gyártá­sa egyik országban sem, pl. szállodai be­rendezések, sonkaszeletelő gépek stb. Ezen a területen Lengyelországgal és Szovjetunióval — egyelőre választék­­cserében — megtettük az első lépéseket a gépek, az ipari lehetőségek kölcsönös megismerése céljából. Ez azonban csak a kezdet, a munka neheze még hátra van, s ebben a belkereskedelemnek kell elsősorban kezdeményező szerepet vál­lalni. Sürgősen megoldásra váró problé­ma a különféle alkatrészgyártás és szer­vizhálózat megszervezése, mert enélkül a kölcsönös együttműködés nem lehet teljesen sikeres. Mindezek a feladatok a belkereskede­lem részéről fokozottan megkövetelik az import előirányzatok, gyártásszakosítási elképzelések kialakításában, megvalósí­tásában való aktív részvételt. Miután a belkereskedelem ebben a vonatkozásban a lakosság érdekeinek elsőszámú kép­­viselője, arra kell törekednie, hogy a be­hozatal és a specializálódás eredménye­képpen minél több korszerű termék ke­rüljön forgalomba. Dr. Juhász Zoltán bútor (Ft érték) Személygép­kocsi (db.) 1959. 10 millió 9 1957. 147 millió 1 092 1960 360 millió 3 526 1963 443 millió 11 300 Külön építésvezető a szavatossági munkákra Az építőiparban sok problémát okoz a lakások, ipari, mezőgazdasági vagy kommunális létesítmények átadása so­rán megállapított hibák kijavítása és a hiányosságok pótlásának elvégzése. Kü­lönösen nehézkes a rejtett hibák fel­mérése és a műszakilag átvett építmé­nyeknél a javításokhoz kivitelezési ka­pacitás biztosítása. Az építőipari szavatossági m­unkák gyorsabb és szervezettebb elvégzése, va­lamint e munkák költségelszámol­ási rendszerének megalapozottabbá tétele céljából az építésügyi miniszter az el­múlt napokban miniszteri utasítást adott ki. E szerint a kivitelező vállalat a szava­tossági munkákkal kapcsolatos ügyek intézésére függetlenített ún. szavatossági építésvezetőt köteles megbízni. Feladata, hogy az átvett építőipari munkát a sza­vatossági igények érvényesítési határ­idejének figyelemmel kísérése­­céljából nyilvántartsa, a rejtett hibák felmérését elvégezze, a hibák kijavítását megszer­vezze és ellenőrizze, továbbá hogy a javí­tást végző vállalati építésvezetőséget el­számoltassa. A szavatossági építésvezető — ameny­­nyiben ún. rejtett hibát jelentenek be — köteles az előírt határidőben a helyszínen­­ bejelentett hibák megállapítása, illetve felmérése céljából megjelenni. Ugyancsak köteles gondoskodni, hogy az alvállalko­zók és közreműködők a helyszíni eljárá­son részt vegyenek. A helyszínen felvett jegyzőkönyv alapján a szavatossági épí­tésvezető köteles megállapítani a hibák kijavításának technológiai és időbeni sorrendjét. A javítási munkák, ellenőr­zése a generálkivitelező szavatossági épí­tésvezetőjének feladata. Az említett utasítás részletesen rendel­kezik az építőipari munkák kijavításá­nak költségelszámolásáról és a szavatos­sági­­ építésvezetőnek a munka befejez­tével történő elszámoltatási kötelezettsé­­géről______________________________ 250 millió forintos beruházás a Textilfestőgyárban A külföldi igények növekedése teszi szükségessé ,hogy a Textilfestőgyárban­­ a pamutnyomóipari kikészítők rekonst­rukciójával nagyszabású bővítést hajt­sanak végre. A beruházás 250 millió forintba kerül és a tervek szerint 1967- re készül el. A rekonstrukció fő létesítménye a kor­szerű folyamatos fehérítő, amelynek ala­pozási munkálatai már megkezdődtek. A közeljövőben hozzáfognak egy 75 mé­ter hosszú csarnok építéséhez, amelyben 40 méter hosszú folyamatos fehérítő gépsort helyeznek­ el FIGYELŐ, 1964. JÚLIUS L

Next