Figyelő, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-01 / 27. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról) nak csökkenő tendenciája a múlt évben megszakadt, 1962-höz viszonyítva az állami iparban és a közlekedésben 3,3 százalékkal több baleset történt, az egész népgazdaságban pedig 8,2 százalékkal nőtt a három napon túl gyógyuló üzemi balesetek száma. Az elmúlt évben a táppénzes napok csaknem 6 százaléka — 2,6 millió nap — az üzemi balesetet szenvedett dolgozókra jutott, akiknek az SZTK 110 millió forint táppénzt fizetett. A munkahelyváltoztatás és a túlórázás következményei A balesetek ritkán írhatók a „véletlen’’ vagy az „elháríthatatlan” körülmények rovására. Zömében ugyan a vizsgálat a sérülést szenvedett dolgozók felelősségét állapítja meg — nem használták a rendelkezésre álló védelmi eszközöket, nem tartották be a munkásvédelmi előírásokat, figyelmetlenek voltak stb. —, de a balesetek valójában egyéb összefüggésekre hívják fel a figyelmet. Az elmúlt évben lényegesen romlott az iparban a munkásvédelmi rendeletek betartása, végrehajtása. A szakszervezetek 176 üzemben ellenőrizték a munkásvédelem helyzetét és csaknem mindenütt tapasztaltak kisebb-nagyobb szabálytalanságokat, 380 esetben ■pénzbírságot szabtak ki, 100 alkalommal pedig feljelentették a rendelkezések megszegőit. , . , , Gazdasági életünk egyik káros jelensége, az ipari munkaerővándorlás, ugyancsak kapcsolatba hozható az üzemi balesetek számának növekedésével. A belépő dolgozókat ugyan oktatják a balesetvédelemre — bár ezt sok helyen csak formálisan végzik —, másrészt a munkahelyet változtatók általában úgy vélik, hogy kellő tapasztalatokkal rendelkeznek s lebecsülik az eltérő biztonsági adottságokat. E kettő együttes eredője: a balesetek mintegy 40 százaléka azokra a dolgozókra jut, akik egy éven belül kerültek új munkahelyükre. (Ez arra is utal, hogy sok szakképzetlen munkaerő is áramlik az iparba.) A munkaerőfluktuáció mellett a túlórázás is vétkes a balesetekben. Erre mutatnak általánosságban a munkaszervezési és munkapszichológiai vizsgálatok: a fegyelem, a munkavégzési képesség 8 órai munka után erősen csökken és csak 2—3 órás „hullámvölgy” után javul. A konkrét összefüggést egy szakszervezeti vizsgálat világítja meg: 1963- ban a budapesti építőanyag- és építőiparban a balesetek 28 százaléka a túlórázás időszakában történt. Nem kevésbé lényeges a munka- és a technológiai fegyelem, valamint a balesetek ok-okozati kapcsolata 1963-ban a könnyebb kimenetelű balesetek jelentős részét — a halálos baleseteknek pedig 28 százalékát — a munka- és a technológiai fegyelem megszegése idézte elő. Mindebből kitűnik, hogy az üzemi munkásvédelem mindenkori helyzete, a balesetek száma a gazdasági és műszaki vezetés és a fegyelem — ideértve a munka- és technológiai fegyelmet egyaránt — színvonalának a tükörképe. A Új baleseti veszélygóc: a mezőgazdaság Néhány esztendeje az üzemi balesetek veszélygóca: a mezőgazdaság. Amíg az ipar legtöbb ágában az 1000 munkásra jutó balesetek száma fokozatosan csökkent, a mezőgazdaságban sajnos, tartósan — az 1958. évi 28-ról 40 fölé — emelkedett. Az iparban a munka technikai ellátottsága — pl. a nehéz fizikai munkák gépesítése — általában korlátozza a baleseti veszélyt, a mezőgazdaságban viszont a műszaki-technikai alapok bővülése egyelőre ellentétes irányban hat, mert a mezőgazdasági dolgozók szakképzettsége, balesetvédelmi képzése elmaradt a gépesítés ütemétől. A mezőgazdaság üzemi sajátosságai egyébként is nehezítik a munka- és balesetvédelmet, a fegyelem, az előírások betartása alig ellenőrizhető, a termelőszövetkezetek munkásvédelmi tevékenysége a kezdet kezdetén tart. A három napon túl gyógyuló üzemi balesetek száma a tsz-ekben 20 százalékkal, a halálos balesetek száma 40 százalékkal emelkedett, 1962 óta. A mezőgazdaság, de főként a tsz-ek munka- és balesetvédelmi helyzete — az említett tényezők mellett — azért is kedvezőtlen, mert a szövetkezetek vezetői jogilag nem felelősek a tagok munkabiztonságáért, testi épségéért, s ez a helyzet sürgős rendezésre szorul! • Elöljáróban felvázoltuk: a dolgozók állama törvényeivel, a szükséges anyagi eszközökkel, a munkakörülmények javításával védi a munkások egészségét, testi épségét. De ha egyéb területeken előfordulhat, hogy a lehetőségeket nem, vagy rosszul hasznosítjuk — itt ezt a mulasztást nem lehet sem magyarázni, sem eltűrni! Si. Nemzetközi együttműködés, nagyobb választék, korszerű fogyasztási cikkek az üzletekben Az országgyűlés minapi ülésszakán sok szó esett a belkereskedelem eredményeiről, hiányosságairól, további feladatairól. A miniszteri beszámolóban is, a hozzászólók észrevételeiben is jelentős hangsúllyal történt említés a nemzetközi együttműködésről, a fogyasztási cikkimport állandó növekedéséről. Erre a növekedésre jellemző, hogy az 1955—63-as évek között a behozatal közel hatszorosára nőtt, és jelenleg a kiskereskedelmi forgalomból — mintegy hatmilliárd forint értékű árualap formájában — több mint hét százalékkal részesedik. Tavaly pl. élelmiszerekből, gyarmatárukból és déligyümölcsökből mintegy 1,2, a ruházati cikkekből 1,3, a vasműszaki, kultúrcikkekből, valamint tüzelő- és építőanyagokból több mint hárommilliárd forint értékű importáru került forgalomba. A fogyasztásicikk-behozatal mintegy 80 százaléka klíringben, a többi pedig a baráti országok választékcseréje keretében bonyolódik. Közismert, hogy az ötvenes években háttérbe szorult a lakosság életszínvonalának emelése, s ebből következően a fogyasztási cikk importra is a mindenáron való „deviza-takarékosság” nyomta rá a bélyegét. Amikor 1957 után előtérbe került a lakosság életszínvonalának emelése, a figyelem a közszükségleti cikk termelés szakosítására, az önköltség csökkentésének, a modern technológia bevezetésének elodázhatatlanságára összpontosult. Egyre több baráti és nyugati országból származó importcikk jelent meg az üzletekben. Jól szemlélteti a fejlődést a bútor- és a személygépkocsiimport alakulása. Hasonló arányú emelkedés tapasztalható más árucsoportoknál, pl. háztartási gépeknél, optika-fotocikkeknél, óráknál stb. Megváltozott az import struktúrája is, s az 1964. évre tervezett klíring az összimportból már 87 százalékkal részesedett. Ez a tendencia egybevág a külkereskedelem és a lakosság érdekeivel, mivel növeli az ellátás biztonságát. Ez természetesen nem csökkenti a belkereskedelmi választékcsere fontosságát — mint évközi kiegészítő beszerzés lehetőségét — az ellátás szempontjából. Legalább 5—6 típus A közszükségleti cikkek termelésének szakosítására a KGST keretében lényegében csak 1960-tól kezdődően került fokozatosan sor. A lakosság érdekei megkívánják, hogy a tartós fogyasztási cikkekből legalább 5—6 típus kerüljön az üzletekbe, így pl. a hűtőszekrényekből 40, 70, 100, 160 literes, s ezen belül is többféle konstrukciójú (kompresszoros, abszorpciós) éstöbbféle fogyasztói áron hozható forgalomba. A fogyasztási cikkek sokfélesége miatt szükséges, hogy a szakosításban érdekelt szervek (ipar, külkereskedelem, belkereskedelem) egyeztessék érdekeiket, s közösen dolgozzák ki javaslataikat. A fogyasztási cikkek gyártásának szakosítása jelenleg két irányba halad: 1. Konkrét specializálódásként a KGST keretében, amelynek eredményeképpen a tárgyaló országok kétoldalúan megállapodnak, hogy mely cikkek termelését fejlesztik — a másik fél igényeit is figyelembe véve —, s mely cikkek gyártásáról mondanak le. Ilyen megállapodás eddig mintegy évi 50—60 millió Dft értékben jött létre. Az első megállapodás Bulgáriával került aláírásra a rádiógyártás szakosításáról, ami népgazdaságilag előnyös, mert a felszabaduló kapacitással munkaigényesebb, korszerűbb, technikailag fejlettebb, könnyebben exportálható kiadástechnikai berendezéseket (pl. telefonközpont stb.) gyárthatunk. Nehézséget okozott viszont a bolgár rádiók bevezetése a magyar piacon a műszaki és alkatrészellátási problémák stb. miatt. KGST-határozat alapján leállítottuk a korszerűtlen Bér- Eva Moped és Panni robogók hazai gyártását, s a belföldi szükséglet kielégítését import útján irányoztuk elő (NDK Simson, CSR Jáva Moped, lengyel Romár Moped stb.). Ez a járművek vonalán az első hasznos szakosítási lépésnek számít. Hasonlóan pozitív megállapodás, hogy a jövőben Csehszlovákiából szerezzük be a teljes gumilábbeli (gumicsizma, hócsizma, sárcipő, gyermekhócipő stb.) szükségletünket, mivel így a lakosság jobb minőségű, korszerűbb áruhoz jut. Kölcsönösségre épülő profilozás A szakosításnak ez a formája nagyfokú gondosságot követel. Célul kell kitűzni, hogy a cikkeket ott gyártsák, ahol a termelési hagyományok, a szakemberek jártassága és a fejlesztés lehetőségei leginkább adva vannak. A profilozás kölcsönösségre épül, mindkét fél számára előnyökkel jár. Ha tehát lemondunk valamely cikk jövőbeni gyártásáról, a partnerország is vállalja, hogy igényeit egy adott cikkben tőlünk szerzi be. Különös gonddal kell ezért előkészíteni a műszaki cikkek szakosítását (alkatrész- és szervizellátás problémái) s ezért helyes, ha a lehetőségeket előzetesen belkereskedelmi választékcserében ismerjük meg, s csak miután a típust bevezetik a hazai piacon, s megoldják az ezzel kapcsolatos problémákat, akkor szabad azt KGST megállapodásban rögzíteni. Ilyenformán a belkereskedelmi választékcsere betölti a szakosítás előiskolájának funkcióját. 2. A KGST-n belüli együttműködés másik fontos formája az ún. kapacitáscsere konstrukció, amelynek célja a tagállamok belföldi piaci választékának jelentős bővítése, az ipari termelés sorozatnagyságának növelése, a termelés gazdaságosabbá tétele. A kapacitáscsere lényegét a meglevő ipari kapacitások új módszerekkel való jobb kihasználása jelenti. Ez lehetővé teszi, hogy pl. a pamutipar nyomókapacitását ne csak a belföldi szükségletre, hanem a baráti országok igényeivel is számolva használjuk ki, ami a széria növelésén túlmenően — megfelelő csere esetén — a választék bővítésével is jár. A kapacitáscserébe 1961-ben kapcsolódtunk be (pamut- és gyapjú-méterárukkal, kötöttárukkal, divatárukkal, bőrcipőkkel), s az éves forgalmunk ez évben előreláthatóan — kölcsönösen — eléri a 60—70 millió Dft-ot. E téren a legnagyobb a fejlődés a bőrcipők cseréjénél, amint ezt az alábbi táblázat is szemlélteti: Av Érport Import ezer párban 1962. 150 145 1963. 110 160 1964. * 670 700 •-gál jelzett: a keretmegállapodás adatát tartalmazza. A Csehszlovákiával létesített megállapodás keretében pl. belföldön nem gyártott női ragasztott gyógybetétes cipőt, illetve a hiánycikkek körébe tartozó gyerekcipőt és férfi ragasztott félcipőt, Lengyelországtól pedig női és gyerek bundacipőt, NDK-tól női sportcipőt, valamint ragasztott férfi bőrtalpú cipőt kapunk, s cserében rámánvarrott férfi bőrcipőt, férfi és női nyári cipőt, női pumicipőt adunk, mivel ezekből nagyobb ipari kapacitással rendelkezünk. Ha a belkereskedelem teljes beszerzéséhez viszonyítjuk pl. az 1963. évi kapacitáscsere forgalmat, akkor ez pamutszövetnél 2,1, a bőrcipőnél 0,7 százalékot mutat. Ugyanez az arány bőrcipőnél 1964. évben már 3,9 százalékra javul. Mindez csak a kezdetet jelenti, mivel a lehetőségek ezen a területen korlátlanok. A belkereskedelem kezdeményező szerepe A fogyasztási cikkeken kívül nagy lehetőségek vannak a kereskedelmi és vendéglátóipari gépgyártás szakosítása terén. A magyar ipar jelenleg exportra gyárt pl. olajsütőket, eszpresszógépeket, ipari kávéőrlőket, típus üzlet-berendezéseket stb. Ugyanakkor legtöbb baráti ország szintén foglalkozik üzletberendezések, vendéglátóipari gépek, hűtőberendezések gyártásával, ami már jelenleg is gazdaságtalan párhuzamosságot eredményez. Ugyanakkor nincs megoldva néhány fontos berendezés, gép gyártása egyik országban sem, pl. szállodai berendezések, sonkaszeletelő gépek stb. Ezen a területen Lengyelországgal és Szovjetunióval — egyelőre választékcserében — megtettük az első lépéseket a gépek, az ipari lehetőségek kölcsönös megismerése céljából. Ez azonban csak a kezdet, a munka neheze még hátra van, s ebben a belkereskedelemnek kell elsősorban kezdeményező szerepet vállalni. Sürgősen megoldásra váró probléma a különféle alkatrészgyártás és szervizhálózat megszervezése, mert enélkül a kölcsönös együttműködés nem lehet teljesen sikeres. Mindezek a feladatok a belkereskedelem részéről fokozottan megkövetelik az import előirányzatok, gyártásszakosítási elképzelések kialakításában, megvalósításában való aktív részvételt. Miután a belkereskedelem ebben a vonatkozásban a lakosság érdekeinek elsőszámú képviselője, arra kell törekednie, hogy a behozatal és a specializálódás eredményeképpen minél több korszerű termék kerüljön forgalomba. Dr. Juhász Zoltán bútor (Ft érték) Személygépkocsi (db.) 1959. 10 millió 9 1957. 147 millió 1 092 1960 360 millió 3 526 1963 443 millió 11 300 Külön építésvezető a szavatossági munkákra Az építőiparban sok problémát okoz a lakások, ipari, mezőgazdasági vagy kommunális létesítmények átadása során megállapított hibák kijavítása és a hiányosságok pótlásának elvégzése. Különösen nehézkes a rejtett hibák felmérése és a műszakilag átvett építményeknél a javításokhoz kivitelezési kapacitás biztosítása. Az építőipari szavatossági munkák gyorsabb és szervezettebb elvégzése, valamint e munkák költségelszámolási rendszerének megalapozottabbá tétele céljából az építésügyi miniszter az elmúlt napokban miniszteri utasítást adott ki. E szerint a kivitelező vállalat a szavatossági munkákkal kapcsolatos ügyek intézésére függetlenített ún. szavatossági építésvezetőt köteles megbízni. Feladata, hogy az átvett építőipari munkát a szavatossági igények érvényesítési határidejének figyelemmel kísérésecéljából nyilvántartsa, a rejtett hibák felmérését elvégezze, a hibák kijavítását megszervezze és ellenőrizze, továbbá hogy a javítást végző vállalati építésvezetőséget elszámoltassa. A szavatossági építésvezető — amenynyiben ún. rejtett hibát jelentenek be — köteles az előírt határidőben a helyszínen bejelentett hibák megállapítása, illetve felmérése céljából megjelenni. Ugyancsak köteles gondoskodni, hogy az alvállalkozók és közreműködők a helyszíni eljáráson részt vegyenek. A helyszínen felvett jegyzőkönyv alapján a szavatossági építésvezető köteles megállapítani a hibák kijavításának technológiai és időbeni sorrendjét. A javítási munkák, ellenőrzése a generálkivitelező szavatossági építésvezetőjének feladata. Az említett utasítás részletesen rendelkezik az építőipari munkák kijavításának költségelszámolásáról és a szavatossági építésvezetőnek a munka befejeztével történő elszámoltatási kötelezettségéről______________________________ 250 millió forintos beruházás a Textilfestőgyárban A külföldi igények növekedése teszi szükségessé ,hogy a Textilfestőgyárban a pamutnyomóipari kikészítők rekonstrukciójával nagyszabású bővítést hajtsanak végre. A beruházás 250 millió forintba kerül és a tervek szerint 1967- re készül el. A rekonstrukció fő létesítménye a korszerű folyamatos fehérítő, amelynek alapozási munkálatai már megkezdődtek. A közeljövőben hozzáfognak egy 75 méter hosszú csarnok építéséhez, amelyben 40 méter hosszú folyamatos fehérítő gépsort helyeznek el FIGYELŐ, 1964. JÚLIUS L