Figyelő, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-01 / 27. szám
A koncentráció kétdiséi az építő/S iparban címmel kétnapos konfererenciát rendezett június 18—19- én az Építőipari Tudományos Egyesület. A téma tárgyalása megfelelt annak a felépítésnek, ahogyan a koncentráció kérdései is felvetődnek: népgazdasági szinten a beruházáspolitika problémái és teendői, ágazati szinten az építőipar termelőerőinek helyzete és feladatok a koncentráció növelésében, és végül vállalati szinten a termelésszervezés feladatai az építőipar termelőerőinek koncentrálásában. Mind a három szinten egy-egy előadás és korreferátumok tárgyalták a problémákat; ezekhez kapcsolódtak a népi demokratikus országok delegációinak referátumai és a hazai hozzászólók. A konferencia mintegy 300 hazai részvevőn kívül a Szovjetunió, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Román Népköztársaság delegációi vettek részt. Igények és erőforrások Simon János építésügyi miniszterhelyettes megnyitó beszéde után az első előadást Bálint József, az MSZMP KB Államgazdasági Osztályának helyettes vezetője tartotta a beruházások koncentrálásának kérdéseiről. Bevezetőjében rámutatott arra, hogy az építőipari koncentráció rendszerint két oldalról vetődik fel: a népgazdasági tervezésben koncentráltan kell megjelölni a beruházási feladatokat, és koncentrálni kell a termelőerők felhasználását az építőiparban. Az építőipar munkájának javítását célzó határozatok is ezen a két területen jelölték meg a feladatokat. Részletesen foglalkozott az igények és a lehetőségek összehasonlításával. A probléma közgazdasági gyökerét abban jelölte meg, hogy sokkal több és nagyobb fejlesztési célt tűzünk ki magunk elé, mint amennyire meglevő és még igénybe vehető erőforrásainkból a gazdaságosság, az időtényező figyelembe vételével telik. Ahhoz, hogy a fejlesztési célkitűzések és az ezzel kapcsolatos beruházási igények, a távlati feladatok és a távlati lehetőségek a maguk teljes összefüggésében mérlegelhetők legyenek, biztosítani kell a népgazdasági tervezés tudományosságát, a megfelelő mechanizmusokat, valamint a gazdasági irányítás demokratizmusát. Ha terveinkben a fejlesztési igények és megvalósításuk lehetőségei (ebbe beleértve a beruházások anyagi-műszaki megalapozottságát) nincsenek összhangban, akkor a terv irrealitásokat, feszültségeket tartalmaz. „Pártunk, kormányunk száműzte a gazdaságpolitikából az irrealitásokat, amelyek az 1950-es években sok kárt és veszteségeket okoztak” — mondta az előadó. Ha a tervben mégis feszültségek vannak, akkor a teljesítést a gyakorlati lehetőségek, a termelés tárgyi tényezői szorítják a realitás kereteibe a végrehajtás során. Ez a folyamat azonban már nem tervszerűen történik, hanem a korlátozott lehetőségek miatt gyakran éppen azok a célok nem realizálódnak, amelyek a népgazdaság hatékonysága szempontjából kedvezőbbek lennének. Az a körülmény azonban, hogy az építőipar termelőerőinek koncentrálása jelentős mértékben függ a beruházási célok koncentráltságától, nem mentesít egyetlen szervet sem az alól a kötelezettség alól, hogy az adott feladat megoldását a rendelkezésre álló termelőerők leghatékonyabb felhasználásával biztosítsa, a termelőerők koncentrált felhasználását szervezze meg. Bálint József utalt arra, hogy a népgazdaság a nemzeti jövedelemből a beruházásokra felhasználható összegekkel nem rendelkezik szabadon, hiszen a meglevő állóalapok egyszerű újratermeléséből, a kommunális, valamint szociális, kulturális fejlesztési kötelezettségekből olyan állandó, „stabil” terheléssel kell számolni, amely a beruházási pénzeszközök jelentős hányadát leköti. Az ezután fennmaradó részt kell és lehet a fejlesztési igények kielégítésére fordítani, természetesen a lehető leghatékonyabban. Ebből az következik, hogy adott pénzügyi lehetőségeink, a beruházások anyagi-műszaki megalapozási lehetőségei és a már említett ún. stabil terhelés, valamint a jelenlegi munkaerő-helyzet miatt erőforrásainkat úgy használjuk fel, hogy a népgazdaság számára a legnagyobb eredményt, a beruházások legmagasabb hatékonyságát és ezzel a nemzeti jövedelem viszonylag leggyorsabb növekedését biztosítsuk. Eza jelentős műszaki fejlesztéssel járó intenzív beruházási politika előtérbe helyezését és az erőforrások koncentrált felhasználását követeli meg. Ha ezeket a szempontokat figyelembe veszszük, a fejlesztési igények sokaságából ki kell választanunk a legfontosabb és legnagyobb hatékonysággal megvalósítható célokat, vagyis az igényeket a maximális népgazdasági előny biztosítása érdekében, a lehetőségekhez mérten határozottan és következetesen sorolnunk kell. Építőipari bázisokat! Erőforrásaink koncentrált felhasználására kényszerít az a körülmény is, hogy a korszerű nagyüzemek létesítése, ezek megfelelő automatikával, elektronikus berendezőkkel való felszerelése egyre nagyobb beruházási összegeket követel. Ha tehát túl sok célra forgácsoljuk szét erőinket, ezzel éppen a legnagyobb eredményt biztosító, korszerű nagyüzemek létesítését gátoljuk. Előadásának befejező részében Bálint József a beruházás-politika és az építőipar kapcsolatairól, ezen belül a fejlesztési célkitűzések koncentrálásáról, és az építőipari kapacitások helyes felosztásáról, az építőipar rendelkezésére álló termelőerők koncentrált felhasználásáról beszélt. Az építőiparnak nagyfokú rugalmasságra van szüksége, és véleménye szerint az országos építőipari szervezet megszilárdítására, a területi egységek építőipari bázisának kiépítésére, ezzel kapcsolatban a területi építőipari kapacitás megbízható meghatározására, a területi munkaerőmérlegek elkészítésére, a beruházások területi koordinációjának jól kialakult szervezetére és működésére van szükség. Véleménye szerint a feladatok megosztásában arra kellene törekedni, hogy az egyes területi egységek szilárd építőipari bázissal rendelkezzenek, megfelelő felszereltségű központi telephellyel, segédüzemekkel, gépesítéssel, ezek lássák el területükön az összes helyi jellegű feladatokat és egyes országos jelentőségű beruházásokat. Az országos vállalatoknak csak a nagy beruházásokkal, a népgazdaság számára legfontosabb feladatok végrehajtásával kellene foglalkozniuk. Ahhoz, hogy az építőipar távlati feladatait megoldhassa, gyorsütemű műszaki fejlesztésre és arra van szükség, hogy népgazdaságunk először az építőipar fejlődését biztosítsa megfelelő gépesítéssel, aházgyárak és egyéb előgyártó üzemek láncolatával. Ezzel egy időben az építőipar irányító szerveinek mindent meg kell tenniük a rendelkezésükre álló erőforrások ésszerű felhasználására, a termelésszervezésben rejlő tartalékok feltárására, a gazdaságosság biztosítására. Bálint József előadásához dr. Neményi István kandidátus, a Magyar Beruházási Bank vezérigazgatója és Tar József, a KSH főosztályvezetője szóllalt hozzá. A beruházások népgazdasági tervezésének és az építőipar feladatainak kapcsolatával foglalkozott Sz. B. Gorbusin (SzU) és J. Goscinsky (LNK) referátumai is. Koncentráció időben és térben Dr. Trautmann Rezső, a műszaki tudományok kandidátusa, építésügyi miniszter A termelőerők koncentrálása az építőiparban címmel tartotta meg előadását. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a termelés magas fokú koncentrációja — a termelés specializációja, kooperációja mellett — a szocialista termelés jellemző sajátossága és követelménye. Ezután foglalkozott a beruházások időbeli és területi koncentrálásának kérdésével. Utalt arra, hogy az MSZMP Központi Bizottságának 1960 júniusi, valamint az 1964 februári határozatai foglalkoztak a beruházások koncentrálásával és ezen a téren eredményeket is értünk el, de a beruházások időbeli koncentrációja mégsem mondható kielégítőnek. A beruházások időbeli koncentrálásának előmozdítására hivatott az OT—PM—ÉM közös rendelete a kötelező beruházási időtartam-előírásokról. A beruházások területi koncentrációját hivatott előmozdítani a GB 1964 elején hozott határozata az egy településen belüli beruházások koordinációjáról, és ezt a célt szolgálják a regionális rendezési tervek is. A területi koncentrációban előrehaladást jelez az a körülmény, hogy míg 1966-ban a lakások mintegy kétharmada épül majd 500 lakáson felüli lakótelepen, addig 1970-ben már háromnegyede. A területi koncentrálás hatásfokát átmenetileg rontja azonban az a körülmény, hogy egy lakótelepen és egy éven belül a lakó- és egyéb épületek többféle technológiával valósulnak meg és a lakásépítés ütemezésénél nem tapasztalható még az egy-egy nagyobb városon belül, egy időben épülő lakótelepek számának csökkentésére való törekvés sem. Így pl. 1965-ben Budapesten — nem számítva a foghíjakat — 11 helyen fognak lakóházakat építeni 300— 1500 lakásszámmal. A lakótelepi építkezéseknél alkalmazható bizonyos körülmények között az időbeli átcsoportosítás a koncentráció érdekében. Erre az ipari beruházások területi koncentrálása során rendszerint nincs lehetőség, mivel az új ipari létesítmények üzembehelyezésének a népgazdasági terv egyéb fejezeteivel kell összhangban lennie. A területi koncentráció szempontjából igen nagy jelentőségű a tömbösítés, vagyis a különböző rendeltetésű üzemegységek, kiszolgáló stb. helyiségek egy tömbbe való összevonása." Trautmann Rezső, előadásában részletesen ismertette azokat az eredményeket, amelyeket a tömbösítés révén a Szovjetunióban és más országokban elértek. A tömbösítésnek azonban nemcsak ipari építkezéseknél van meg a lehetősége, hanem a középületeknél is. Például Pittsburgh város központjára olyan egységes terv készült, amely egy épületbe helyezi a stadiont, a múzeumot, a csillagvizsgálót, a színházat, az operát, a mozitermeket, az éttermeket és a függőkerteket. Az Építésügyi Minisztérium már dolgozik az MSZMP KB februári határozata értelmében megfelelő telepítési és szervezeti irányelveken, hogy egy-egy helységben megvalósítandó ipari üzemek lehetőleg egy összefüggő területen, illetve egy tömbben épüljenek. Regionális terv készül Az előadó hangsúlyozta, hogy a koncentráció elvét az országos, az ágazati és a vállalati szintű irányításban egyaránt érvényesíteni kell. Felsorolta azokat az előfeltételeket, amelyek a koncentráció elvének megvalósításához szükségesek. Ezek egy része csak népgazdasági szinten biztosítható, más részük megvalósítására azonban az Építésügyi Minisztériumnak és a vállalatoknak kell erőfeszítéseket tenniük. A feladatok közül kiemelte a kétéves folyamatos tervezés rendszerének megvalósításait. Utalt a Szovjetunió gyakorlatára, ahol a kétéves tervezés, amelyet 1963-ban vezettek be, máris nagy eredményeket hozott. Az alapozó ipari bázis hálózatára „ ... regionális terv készül, amely egységes rendszerbe foglalja a megvalósítandó házgyárakat, az ipari, mezőgazdasági, raktározási, kommunális építmények elemeit gyártó üzemeket, a blokk- és panelpoligonokat, a beton- és habarcsgyárakat, valamint a cement- és reléállomásokat” — mondotta az előadó. A termelőerők koncentrál«»» szervezeti kérdések megoldását is feltételezi. A korszerű műszaki színvonalon és fejlett anyagi-műszaki bázison alapuló termelés csak megfelelően specializált szervezetekben, korszerű tervirányítással valósítható meg. Vállalati szervezetben — országosan — a munkák mintegy 70, házilagosan mintegy 30 százalékát végzik. A fejlődés aránya kétségkívül a házilagos építés arányának csökkentése, mivel ez lehetővé teszi a tervszerűbb irányítást, az egységesebb műszaki fejlesztést, vagyis a termelékenység emelésének konkrétabb tervezését, megvalósítását és ellenőrzését. Az ÉM vállalatainak tervszerű fejlesztése érdekében számos intézkedés van folyamatban: ez évben elkészül a központi telephelyek és az ezekhez tartozó létesítmények területi koncepcióját tartalmazó regionális terv; évek óta több irányban folyik a korszerű termelésszervezési módszerek alkalmazásának kiszélesítése; előkészületben vannak a téliesítés feltételeinek biztosítására irányuló intézkedések; folyik az áttérés a befejezett építmények elszámolási rendszerére; a tervezés és a beszámolás egész mechanizmusát felülvizsgálják. Dr. Trautmann Rezső miniszter előadásához Koppány Nándor, az O. T. osztályvezetője, dr. Koblencz József, Z. Blazej (CSSZSZK) és J. Placek (CSSZSZK) szóltak hozzá. Szalagrendszerű építési mód A konferencia második napján került sor dr. Gerő István igazgató (ÉGSZI) előadására „Az építőipari üzemszervezés szerepe a termelőerők összpontosításában” címmel. Az előadó bevezetőjében rámutatott arra, hogy az építési idő csökkentésében nem sikerült olyan mértékű haladást elérni, mint amilyen ütemben az építőipar műszaki színvonala emelkedett. A beruházások koncentráltabb tervezése önmagában nem oldja meg a kérdést: az építőiparnak képesnek kell lennie erőd összpontosítására. Az építési idő hossza azonban nemcsak a technológiai időtől, hanem az ún. megközelítési időktől is — vagyis attól, hogy az építési folyamatot alkotó és egymást követő technológiai folyamatok megkezdése között mennyi idő telik el — függ. A beruházások koncentrációja — szögezte le az előadó — lehetővé teszi a technológiai folyamatok idejének csökkentését, de a megközelítési időre nincs közvetlen hatással. Ahhoz, hogy a megközelítési idők is rövidíthetők legyenek, nélkülözhetetlen a koncentráció elvének megvalósítása az építőipari szervezeten belül, az egyes munkahelyeken. A megoldás útja a szalagrendszerű építési üzem. Az építőipar iparosítása a termelésszervezésben ma már sürgetően követeli, hogy az építőipari termelőszervezetekben is kialakuljanak az ún. üzemi feltételek. De az üzemi feltételek az építőiparban csak az ún. technológiai üzemszervezési rendszerben alakulhatnak ki. Gerő István a továbbiakban ismertette a termelésszervezéssel kapcsolatos intézkedéseket, az építőipar előtt álló újabb feladatokat, a szalagrendszerű építésszervezés tapasztalatait és problémáit. Utalt a modern matematikai módszerek felhasználásával folyó kísérletekre. Gerő István előadásához dr. Piros István főosztályvezető (ÉM) szólt hozzá. A termelésszervezés elméleti és matematikai programozási kérdéseihez kapcsolódtak dr. Kádas Kálmán professzor (Ép. és Közt. Műsz. Egyetem) észrevételei. A beruházási és az építőipari szervezet kialakításáról, a koncentráció kérdéseiről számoltak be Weintraub igazgató (RNK) és H. J. Krehl (NDK) előadásai. A kétnapos közgazdász konferencia tapasztalatait dr. Tiszai István, az egyesület Közgazdasági Szakosztályának vezetője foglalta össze, kiemelve a hazai előadásoknak és a külföldi referátumoknak azt a tanulságát, hogy a koncentráció kérdésében problémáink és gondjaink közösek, ezért megoldásukra is a baráti országok közgazdászainak összefogására lenne szükség. A | Az építőipar koncentrálása \ \ Nemzetközi tanácskozás Budapesten FIGYELŐ, 1964. JÚLIUS L 3