Figyelő, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-06 / 27. szám
indmáig nem alakult ki egyöntetetű álláspont arról, milyen szerepe van az ipari formatervezésnek a környezetkultúra alakításában, s hol foglal helyet a művészetek között. Ezeket a témákat vitatták a múlt héten az Iparművészeti Főiskolán rendezett tudományos ülésszakon a képzőművészek és építőművészek bel- és külföldi képviselői. Az elhangzott nyolc előadásból és az előadásokat követő vitából kiderült: az ipari formatervezés az esztétikai, művészeti szempontokon túl, az egyszerű használati tárgyaktól a munkahelyeknek vagy a szállodák rakterének kialakításáig — fontos alapja a korszerűségnek, sőt a gazdaságosságnak is. A mai modernség ugyanis rendszerint egyszerűséget, célszerűséget, illetve olyan környezetet is jelent, amelynek gyakorlati vagy pszichológiai hatása megkönynyíti a munkát, s kellemesebbé teszi a pihenést. Sok szó esett a konferencián az ipari formatervezés nyers- és alapanyagairól, az építésznevelés helyzetéről, a textiltervezés modern irányzatairól, a gépipari munkaeszközök célszerű konstrukcióiról. Szemléltető anyagot szolgáltatva az előadásokhoz, kiállítást rendeztek a főiskolán a végzős hallgatók diplomamunkáiból. Bemutatták, hogyan születik meg a tervezéstől a kivitelezésig egy-egy kellemes, esztétikus formájú használati tárgy, milyen „életképes” ötleteket valósítanak meg az új építkezéseknél a belső építészek. Látható volt a kiállítás anyagában jó ízléssel tervezett szőnyeg, falikárpit, festett és nyomott textil, sokféle ruházati cikk, cipő, ötvös-bizsu áru stb. A kiállított fotók, új formájú műszerek, irodai bútorok jól példázták, hogy az ipari formatervezést időszerű „magasabb rangra” emelni az építészetben csakúgy, mint a használati, közszükségleti cikkek gyártásánál... (é ly) 2 Növekvő vadexport A MAVAD kb. 16 millió Dft-ért értékesített a legutóbbi szezon folyamán élő vadat, ezen belül vadnyulat, fácánt és foglyot a francia és olasz piacra. Ezzel a teljesítésével Európa legnagyobb élővad-exportőre lett és kb. 1/3 részét biztosította a nyugati országok vérfelfrissítési igényeinek a fenti vadfajtákból. A külföldi cégek nagy elismeréssel nyilatkoztak a magyar élővad akklimatizálódó képességéről és minőségéről és a következő szezonban fokozni kívánják megrendeléseiket. Lőttvadban is megnőtt a MAVAD exportja. Különösen nagy sikere volt, főleg Nyugat-Németországban, az úgynevezett cryovac csomagolású darabok nyúlnak, amely ízléses külsejénél és speciális zamatánál fogva kedvelt csemegéje lett mind az éttermeknek, mind a háztartási fogyasztóknak. Apró cikkek közül kiemelkedik a csigaexport. Ez év április—május hónapjában a vállalat több mint 700 tonna csigát exportált, a francia, svájci és nyugatnémet piacokra. Ez a mennyiség nagyobb minden korábbinál. ÁTADNÁNK felesleges készletünkből Panther autódaruhoz 1 db darusfémot 59530,— Ft-os áron. ÉM: Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat Tatabánya A kucevói „kaland“ A Dorottya utca 6. szám alatti öreg banképület első emeleti 13-as szobájának tárgyalóasztalán vázák és egyéb dísztárgyak helyett egy kb. 15x15 centiméteres forgácslap található. De dr. Falus Sándor, NIKEX főosztályvezető, tulajdonosa e kis lapocskának, amelyen a „Kucevo 1966. május — első folyamatos gyártásból” felirat áll, büszkébb rá, mint akármilyen ólomkristály, vagy ezüstserlegre. A forgácslap ugyanis szimbóluma annak a több éves erőfeszítésnek, amellyel a NIKEX kezdeményezése nyomán, valósággal a semmiből, az új profil, a komplett forgácslap-gyártó berendezések exportja megszületett. Megszületett annak ellenére, hogy hosszú ideig a szokásos sok bába helyett, csak húzódozás és elhárítás kisérte a születési folyamatot az érdekelt hazai partnerek részéről. Bábák helyett __ KNEB A történet még 1959 decemberére nyúlik vissza, amikor a NIKEX szerződést írt alá a zágrábi Masinoexporttal két — évi 7500 és 10 000 köbméter kapacitású — forgácslapgyártó üzem komplett berendezéseinek szállítására. Nem kis merészség kellett ehhez, hiszen ilyen berendezést a magyar ipar sohasem gyártott s a hasonló hazai üzemet (Szombathelyen) szinte teljes egészében millió dolláros nyugati tőkés importból szereztük be. Ráadásul Szombathelyen, technológiai problémák miatt, kezdetben hosszú hetekig csak selejtgyártás folyt. Hiába egyezett meg továbbá a NIKEX a jászberényi Aprítógépgyárral — a KGM-nek ha nem is támogatása, de legalább „szemhányása” mellett — a gyártást illetően, nem akadt egyetlen szerv sem, amely akár a több üzemet érintő fővállalkozói tevékenységet, akár a bonyolult generáltervezést vállalta volna. Ráadásul KNEB-vizsgálat indult a NIKEX-nél, s míg az eljáró szakértők egy része megvalósítható ötletnek minősítette a vállalkozást, más részük kitartott amellett, hogy — felelőtlen kalandról van szó. A NIKEX ekkor — külkereskedelmi vállalatnál teljesen szokatlan módon — magára vállalta a generáltervezést (az IPARTERV és a VILLATI közreműködésével), s a GEPEXI-vel legalább a szállítások lebonyolításában, mint fővállalkozóval, meg tudott egyezni, ha már az a technológiáért, illetve minőségért való felelősséget el is hárította magától: ,,Megúsztuk...“ Ilyen előzmények után nem csoda, ha fellélegeztek a NIKEX-nél, amikor 1963- ban a két üzem gépeit a jugoszláv partner átvette s befolyt az értük járó 600, illetve 800 ezer dollár. Lejárt a garanciális határidő is, s a vállalkozás valamennyi résztvevőjének, érthetően, egy gondolata volt: „megúsztuk”... Hogy mégsem úszták meg, az 1965- ben derült ki, amikor a jugoszláv partner tárgyalásokat kezdeményezett, most már működő üzem létesítéséről. A gépek ugyanis két év óta „pihentek”, mert üzemi épületek, illetve a szerelésre és üzembe helyezésre vonatkozó megrendelés hiányában beraktározva vártak sorsukra. A NIKEX újabb nehéz dilemma előtt állott. Vállalhatja-e azt a kötelezettséget, hogy évekkel korábban gyártott gépekkel —, amelyek működéséért már garancia sem terhelte —, komplett automatikus üzem „kulcsátadására” szerződjön? Sokan azt mondták, nem. Mégis győzött az az álláspont, amely indokoltnak tartotta az ésszerű kockázatvállalást annak érdekében, hogy megnyissa az utat egy fejlődéssel bíztató új exportág előtt. A nemzetközi piaci tapasztalatok ugyanis azt bizonyították: nő a kereslet forgácslemezgyártó berendezésekben, mert még a fában gazdag országokban is (pl. Ausztria, skandináv országok) egyre szélesebb körben terjed a kevéssé értékes faanyagok — mint pl. nyárfa, egyébként csak tüzelésre használható gallyak stb. — ily módon történő gazdaságos hasznosítása. Nyilvánvaló volt, hogy ha be akarunk kapcsolódni ebbe a konjunktúrába, le kell tennünk szállítóképességünk bizonyítékát a nemzetközi tárgyalások asztalára. Aláírás Athénban Ez történt meg május 28-án, a Belgrádtól mintegy 200 km-re fekvő keletszerbiai Kucevóban. Itt, a magas hegyek között épült faipari kombináthoz csatlakozóan, amely a hősi halált halt partizán Szlobodan Jovics nevét viseli, a jugoszláv rádió és televízió mutatta be milliók előtt az új forgácslemezgyártó üzemet. Az új gyár, amelynek irányításához, automatizáltsága folytán, csak 8—10 fő szükséges, értékes bútor- és építőanyaggá dolgozza fel a kombinát eddig hulladéknak számító melléktermékét. Nem csoda, hogy a jó eredmények alapján Leskovác is sürgette az üzembe helyezést (a NIKEX ugyanis mindkét gyár komplett szerelésére leszerződött), s erre ez év júliusában sor is kerül. A megfontolt kockázatvállalás, a vállalkozó kedv ezen túlmenően is meghozta gyümölcsét. Ez év márciusában a NIKEX résztvett Görögországban egyévi 10 ezer köbméter kapacitású forgácslemezgyártó üzem szállítására kiírt nemzetközi versenytárgyaláson, s ezekben a napokban már a szerződés aláírására utaztak el a vállalat kiküldöttei Athénba. A megbízás elnyerésében — a megfelelő műszaki színvonal, áz- s egyéb feltételek mellett — fontos érv volt a kucevói üzem, amelynek kifogástalan működéséről a görög partner a helyszínen győződött meg. S úgy látszik, igaz a mondás, hogy „ha egy üzlet el kezd menni” , mert egyidejűleg Indiában folynak már tárgyalások hasonló berendezés szállítására s a konkrét üzletkötés küszöbön áll. Sikerült új, jövővel bíztató exportágat teremteni, méghozzá igen gazdaságos feltételek mellett, mert a berendezés egyetlen importgépet sem tartalmaz. Az eredményekkel párhuzamosan megszűnt a hazai partnerek húzódozása is: a görög szerződésnél már a GÉPEXI a fővállalkozó s az ERDŐTERV a generáltervező. (Szállítási határidő: 15 hónap.) Tegyük még hozzá, hogy a nagylaki gyár szakemberei új eljárást dolgoztak ki a forgácslemezek olyan felületi megmunkálására, amellyel „igazi fa” benyomását lehet elérni — csak jóval, olcsóbban, gazdaságosabban. Fontosságára jellemző, hogy egy svéd (!) cég máris megvette a licencet s csupán a „beszállásért” 50 ezer svéd koronát fizet. Az új eljárás minden bizonnyal növeli a magyar forgácslemezgyártó berendezések keresettségét. Az új gazdasági mechanizmus nem kíván lehetetlent. De mindenesetre kíván megfontolt kockázatvállalást, a régi, kényelmes szemlélethez képest merésznek számító vállalkozásokat. Olyanokat, mint a „kucevói kaland.” Dr. Follinus János Vg?Jí'i bi Fejlődő áruforgalom Törökországgal A több évtizedes múltra visszatekintő magyar-török kereskedelmi kapcsolatok fontos állomáshoz értek a közelmúltban Budapesten aláírt új áruforgalmi megállapodással: az egy évre szóló előirányzat szerint a kölcsönös áruforgalom az 1965. évihez képest mintegy 40 százalékkal emelkedik. A két ország közötti háború utáni kereskedelmi forgalom életrekeltésére az első lépéseket az 1949-ben aláírt államközi szerződés jelentette, majd ezt követően a forgalom dinamikusan nőtt. (Érték: milliók-ban) Az árucsereforgalom volumenének jelentős növekedése mellett az árustruktúrában is mélyreható változások következtek be, elsősorban a magyar exportcikkeknél. Míg korábban a magyar kivitel túlnyomó részét könnyűipari és mezőgazdasági cikkek tették ki, addig az utóbbi években e cikkeket fokozatosan a gépipari és finommechanikai, kohászati, vegyipari, gyógyszeripari cikkek kezdték felváltani. Az elmúlt években úgyszólván egyáltalán nem szerepelt magyar mezőgazdasági cikk a kiviteli listán. Megnőtt a komplett gyárberendezések részaránya is a magyar kivitelben. Az utóbbi néhány évben például a többi között, komplett vízierőművet, olajgyárat, malmot, erőművi alállomásokat stb. szállítottunk Törökországba. A magyar exportstruktúra átalakulásával, választékának bővülésével párhuzamosan szélesedett a török import köre, nőtt a hazai érdeklődés újabb török árucikkek iránt. A tradicionális török exportcikkek — gyapot, mohair, dohány, déligyümölcsök, mogyoró — mellett megjelentek a török kiviteli listán a szintermagnezit ércek, a selyemgubó, és más, korábban nem exportált cikkek. A dinamikus fejlődés ellenére a kereskedelmi kapcsolatokban még kölcsönösen is a kiaknázatlan lehetőség. Ezek jobb kihasználását előmozdíthatná például a török iparfejlesztési programba való aktív magyar bekapcsolódás, részben szaktanácsadással, részben pedig tervezés és berendezések szállítása révén. Ez a közreműködés elsősorban a vízi- és a hőerőművek, konzervgyárak, kikötői berendezések, bányaipari gépek, érc- és ásványelőkészítő berendezések területén jöhet számításba. E tekintetben kedvező jelenség, hogy az utóbbi időben török partnereink fokozódó érdeklődése tapasztalható a magyar iparcikkek és különösen a komplett berendezések iránt. Jelenleg is tárgyalások folynak például ásványelőkészítő berendezések, konzervgyár, bányaipari berendezések, különféle összeszerelő üzemek stb. szállításáról. Ugyanakkor a magyar vállalatok hagyományos részvétele az Izmiri Vásáron, hozzájárul a kapcsolatok elmélyítéséhez, a kölcsönösen jobb megismeréshez. — pat — Bv Magyar export Magyar importfeszesen 193» »,9 0,5 1,4 195« 5,9 4,1 10,0 1960 «,5 6,9 13,4 1965 10,0 10,0 20,0 Munkaügyi állásfoglalás A fegyelmi vétség elkövetéséről történő tudomásszerzés időpontja Bajai olvasónk Írja: A dolgozó által elkövetett fegyelmi vétség sok esetben valamilyen más kérdés vizsgálatánál, más eljárás során derül ki. Ilyenkor gyakran vitás az, hogy a háromhónapos elévülési idő mikor kezdődött. A határidő akkor kezdődik, amikor az eljárás során felmerült fegyelmi vétséget képező tényről a fegyelmi jogkör gyakorlója értesült. Ilyen eset például az, ha a vállalat gépkocsivezetője gondatlan tolatás közben egy kerítést kidönt, s a vállalat ellen indított kártérítési perben derül ki, hogy a gépkocsivezető meg nem engedett (fekete) fuvarozás, közben okozta a kárt. Ez esetben nem a kártérítési per befejezése, hanem a per során a fegyelmi jogkör gyakorlójának e tényről történt értesülésének időpontja az irányadó. Előfordulnak olyan esetek is, amikor csak a más kérdés vizsgálatával kapcsolatos eljárás befejeződése után válik valószínűvé vagy bizonyossá, hogy a dolgozó magatartása fegyelmi vétség. Ilyen eset az, ha például egy szállítmányozó vállalatnál a címzett kifogásolta, hogy az áruküldemény a szállítás közben megrongálódott Az esetet kivizsgálják, de csak a vállalat ellen indított per során derül ki az, hogy a vállalat dolgozói egyikének vétkessége miatt rongálódott meg az áru. Tehát csak a per jogerős befejezése után vált bizonyossá, hogy a szállítmányozást végző dolgozók egyike vétkes (gondatlan vagy szándékos) magatartásának következtében állt elő az árurongálódás, így a fegyelmi jogkör gyakorlójának a fegyelmi vétség elkövetéséről való tudomásszerzése legkorábban csak ettől az időponttól számítható. Ekkor kezdődhet ugyanis annak vizsgálata, hogy a fegyelmi vétség elkövetésével gyanúsítható dolgozók közül melyik követte el a fegyelmi vétséget. Hasonló a helyzet akkor, ha a vállalat felügyeleti szerve revizori vizsgálatot tart; ilyenkor a fegyelmi jogkör gyakorlója rendszerint csak a revizor jelentése alapján szerez tudomást a fegyelmi vétségről, s akkor kezdheti meg az ügy részletes kivizsgálását. Ilyen eset az is, ha egy dolgozó egy másik dolgozót fegyelmi vétség elkövetésével gyanúsít, s a gyanúsított ellen indított fegyelmi eljárás során derült ki a gyanú alaptalansága. Ez esetben a fegyelmi eljárás jogerős befejezésével válik bizonyossá a gyanúsítás alaptalansága, amely tény megalapozza az alaptalan gyanúsító elleni fegyelmi eljárást. A cselekmény elkövetésétől számított egyéves elévülési határidő természetesen nem változik, e határidő számítása szempontjából ugyanis közömbös, hogy a dolgozó fegyelmi vétségéről a fegyelmi jogkör gyakorlója mikor szerzett tudomást. FIGYELŐ, 1966. JÚLIUS 6.