Figyelő, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-04 / 1. szám
A reform és a gépexport A gazdaságirányítás reformjára vonatkozó KB-irányelvek szerint a vállalati önállóság növekedésének együtt kell járnia azzal, hogy a vállalatok az eddiginél közvetlenebbül és nagyobb mértékben élvezzék a jó gazdálkodás előnyeit és saját anyagi eszközeikből fedezzék a gazdálkodás hátrányos következményeit. A külkereskedelemnek olyan tényezővé kell válnia, amely az eddiginél sokkal jobban meggyorsítja a termelés előrehaladó specializálódását, műszaki fejlődését, a társadalmi munkatermelékenység növekedését. E cikkben a külkereskedelmi forgalomba kerülő áruknak csak egy speciális fajtájával, a kohó- és gépipari termékek exportjával, az ezzel összefüggő érdekeltséggel, illetve szervezeti kérdésekkel kívánunk foglalkozni. Különleges követelmények Exportunk jelentős hányada kohó- és gépipari termék, ezen belül az ún. gépes finommechanikai árucsoportba tartozó cikk. Ez az árucsoport már hosszú évek óta több mint 40 százalékot képvisel a teljes exportforgalomból. A gépipar termelésének csaknem 34 százaléka a külföldi piacokon kerül forgalomba. Az egy főre jutó gépexport értéke tekintetében a KGST-országok közül a harmadik helyen állunk. Vannak vállalataink, amelyek készárutermelésük 60, sőt ennél nagyobb százalékát is exportálják. A gépek és berendezések értékesítése sokban különbözik a más árukétól, amelyek jelentős részének felhasználási területei nagyjából azonosak; néhány jellemzőjük meghatározza a termék minőségét, vevőkörét; a nemzetközi áruforgalomba kereskedő cégek útján kerülnek. A bonyolult gépipari termékek értékesítése speciális problémákat vet fel. Mindenekelőtt, az általános és nélkülözhetetlen kereskedelmi szakismereteken felül, magas műszaki felkészültséget igényel. A termelő vállalat és a vevő (üzemelő) között már a szerződést megelőzően tisztázni kell számos gyártási, üzemelési, stb. technikai kérdést. Sok exportgépet és berendezést a gyárnak a vevő telephelyén kell üzembehelyeznie, a szállítást követő hosszabb időn keresztül garanciális szolgálatot kell nyújtania, vevőszolgálatról kell gondoskodnia. A szállítási szerződés teljesítése tehát nem zárja le a megkötött üzletet, sőt annak bizonyos kockázati elemei éppen a szállítás után jelentkeznek. A gépek és berendezések exportja speciális műszaki propagandát igényel, ami az esetek többségében nem a fogyasztó közönséghez szól, tehát a felhasználási területeknek megfelelően (piaconként és gyártmányonként) differenciált műszaki feladatot jelent. A műszaki fejlesztés érdekében a termelőnek és a felhasználónak közvetlen kapcsolatban kell állnia. A már leszállított gépeket és berendezéseket a gyárnak üzemelés közben is figyelemmel kell kísérnie annak érdekében, hogy a tapasztalatokat a fejlesztés során hasznosíthassa, de azért is, hogy az esetleges reklamációkat elkerülhesse. A gépek, műszerek és berendezések világpiacon elérhető árát befolyásolja az is, hogy ki a gyártó, s milyen technikai felszereléssel, munkás- és műszaki gárdával rendelkezik. Az exportügyletek szempontjából tehát a gyártó vállalat jó hírneve szorosan összefügg a bizalom révén elérhető előnyökkel. Bizomány vagy a méta A gazdaságirányítás reformjával kapcsolatos irányelvek szerint „az új gazdasági mechanizmusnak biztosítania kell a külkereskedelmi forgalom hatékony központi irányítását”. A központi irányítás a szocialista tervgazdálkodás keretei között feltétele az állami külkereskedelmi monopólium érvényesítésének. A vállalati kezdeményezés, az anyagi érdekeltség, a piacok és az áruk különbözősége azonban az értékesítés formáinak, szervezetének és érdekeltségi rendszerének több változatát teszi szükségessé. A gépeket és berendezéseket jelenleg is — hét ipari külkereskedelmi vállalat kivételével — szakosított külkereskedelmi vállalatok exportálják. A külföldi vevővel a külkereskedelmi vállalatok kötnek szerződést, közvetlen jogviszonyba tehát a gyárak nem kerülnek a külföldi vevővel. Az iparvállalatok érdekeltsége a termelési tervmutatók teljesítéséhez fűződik, eladási áraik függetlenek a külföldön elérhető vagy elért áraktól. Szállítási feltételeik (a határidők stb.) elvileg eltérhetnek attól, amit a külkereskedelem külföldön vállal. Az az elv, hogy az exportra termelő vállalat árbevétele a külföld értékítéletének megfelelően alakuljon, nem érvényesülhet az új mechanizmusban sem —, ha a szakosított külkereskedelmi vállalat fix számlára veszi át a gyár termékét, mert így a külföldi eladási ár kedvező vagy kedvezőtlen hatása továbbra sem a gyárnál, hanem a külkereskedelmi vállalatnál jelentkezik. Ez a megoldás akkor látszik csak célszerűnek, amikor a külkereskedelmi vállalat több termelő azonos jellegű árucikkét megközelítően azonos áron adja el külföldön. A közös anyagi érdekeltség ebben a szervezetben nem, illetve csak áttételesen valósítható meg. Sokan a biviányosi formát találják a termelő és a külkereskedelmi vállalat közös érdekeltsége szempontjából célravezető megoldásnak. A bizományosnak készleten levő, vagy folyamatosan gyártott termékeket kell olyan áron és feltételek mellett külföldön eladnia, ami a termelővállalatnak az előirányzott jövedelmet, részére pedig a megállapított jutaléköszszeget biztosítja. (A gépipari cikkek közül az ún. katalóguscikkekre a bizományosi forma is megfelelő lehet.) A közös érdekeltség azonban az esetben is csak nagyon áttételesen érvényesül, mivel a jutalék tömege sokkal inkább a forgalom nagyságától függ, mintsem a külföldi eladási ártól, ill. az önköltség alakulásától. A bizományosi forma azonban a termelő vállalat szempontjából veszéllyel is jár. A bizományos ugyanis a külföldi eladás tekintetében monopolhelyzetben van, érdekeltsége a jutalék nagyságához fűződik. Ezért előfordulhat, hogy nem foglalkozik behatóan a nehezen értékesíthető cikkel, mert egyéb cikkek eladásából a tervezett jutalékot könnyebben elérheti. Ilyen esetben az a gyár, amely exportforgalmát a bizományos működésére alapozta, addig, amíg új bizományost nem szerez, vagy nem nyer jogot termékei exportálására, súlyos anyagi helyzetbe kerülhet. A termelő és a külkereskedelmi vállalatok közötti társulások különböző formái, mint például az améta üzlet, vagy a pool, melyek a külkereskedelmi szakemberek szerint ugyancsak alkalmasak a közös érdekeltség megteremtésére, csak eseti üzletek során alkalmazhatók, például ott, ahol egyes komplett berendezések vagy gépsorok exportja érdekében több termelő és külkereskedelmi vállalat együttműködése és közös kockázatvállalása szükséges. Mindkét társulási forma alapvetően a nyereségen történő osztozkodás valamilyen módja, ami azonban nem lehet alapja a külkereskedelmi és a gépipari vállalatok állandó kapcsolatának. A gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatos irányelvek a többi között kimondják, hogy „... az ipari vállalatoknak elsősorban akkor célszerű megadni a közvetlen exportálás jogát, ha a külföldi partnerrel való közvetlen kapcsolat műszaki okokból is indokolt (például vevőszolgálat, alkatrészellátás stb.). Egyes esetekben a vállalat vagy tröszt akkor is megkaphatja az exportjogot, ha a közvetlen műszaki kapcsolatok nem elsődlegesek, de a bonyolítás ilyen szervezetben rugalmasabb és gazdasági előnyökkel jár.” Kedvező tapasztalatok A fenti feltételeknek a kohó- és gépipar cikkei egyértelműen megfelelnek, hiszen a gépek, műszerek és berendezések szállításával kapcsolatban általában igény mutatkozik vevőszolgálatra, szervizre és alkatrész-ellátásra; a gépipar komplikált műszaki berendezéseket állít elő és néhány gépipari vállalat rendelkezik már több mint tízéves exporttapasztalattal. Az említett hét vállalat, illetve tröszt saját szervezete útján eredményesen exportálja termékeit és részben importál is egyes gyártmányai előállításához szükséges anyagokat és részegységeket. A vállalatok és trösztök többsége nem minden termékük exportjára kapott jogot, hanem csak azok egy részére, mégpedig többnyire olyan cikkekre, amelyek értékesítésével vagy a termékek minőségével abban az időben gondok voltak, (eladatlan készletek, megrendeléshiány), vagy amelyek olyan kis hányadot képviseltek az illetékes külkereskedelmi vállalatok forgalmában, hogy nem tudtak kellő intenzitással foglalkozni azok exportjával. Az említett termékek többsége műszakilag bonyolult, eladásukhoz a termelő és a felhasználó (üzemelő) közvetlen műszaki kapcsolata szükséges, tartós garancia alá esnek, egy részüket külföldön kell üzembe helyezni, vevőszolgálatot és szervízhálózatot kell kiépíteni. A hét vállalat és tröszt exportprofilja az évek folyamán változatlan maradt, mégis — az akkori műszaki problémákat leküzdve — forgalmuk gyorsabban nőtt, mint az azóta választékában kibővült gépipar teljes exportja. Ennek következtében a gépexportban való részesedésük is megnőtt, ma a gépkivitel több mint 30 százalékát képviselik. A közvetlen exporttal kapcsolatos kedvező tapasztalatokat a vállalatoknál a következőkben lehet összefoglalni. Az egységnyi forgalomnövekedésre jutó készletnövekedésük alacsonyabb, mint a külkereskedelmi vállalatoké. Vevőikkel való közvetlen kapcsolatuk meggyorsította a műszaki fejlesztést, exportpiacaik stabilizálódtak, illetve kiszélesedtek és jó hírnevük külföldön megnőtt. Míg a külkereskedelmi vállalatoknál általában a számos cikkből összeadódó devizabevétel az eredményes működés fő mutatója, addig ezeknél a vállalatoknál cikkenként nyomon lehet követni a forgalom alakulását. A gyár közvetlenül figyelemmel tudja kísérni leszállított termékeinek működését és a gyártás tekintetében — az azonos műszaki és kereskedelmi vezetés következtében — gyors operatív intézkedéseket tud hozni. — Költségalakulásuk általában kedvezőbb a külkereskedelmi vállalatokénál. Létszámigényük is alacsonyabb, hiszen nem tartanak fenn külön kereskedelmi apparátust arra a célra, hogy a külkereskedelmi vállalatokkal szerződjenek. Készletgazdálkodásuk rendezett, immobil készleteik nincsenek. A gépiparban oly sokszor szóvá tett alkatrészellátási problémák e vállalatoknál lényegesen csökkentek. A vevőszolgálat és a szerviz a gyári szakemberek közvetlen irányításával és részvételével a gyártómű kizárólagos felelősségére történik. Az esetleges reklamációk elintézése is gyors. Importtevékenységüket a termelési biztonság és a piacbővítés szempontjából irányítják. Kereskedelempolitika A szóban forgó vállalatok kereskedelempolitikai irányítása azonos módon történik, mint bármely más, a Külkereskedelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalaté. E tekintetben az elmúlt tíz-tizenegy év során semmilyen nehézség nem mutatkozott. Kezdeti értékesítési problémáikat már régen leküzdötték, cikkeik értékesítése hosszú évekre előre biztosított, rendelésállományuk magas. Ezt bizonyítja az is, hogy e vállalatok cikkei a hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásokban jelentős hányadot képviselnek és a partnerországok külkereskedelmi szerveivel azok legnagyobb megelégedésére ápolják kapcsolataikat. Az ipari külkereskedelmi vállalatok, illetve tröszt külkereskedelmi apparátusa logikusan és külkereskedelmi joguk elnyerése óta változatlan formában illeszkedik a vállalati, tröszti szervezetbe. A külkereskedelmi részlegek a vállalat kereskedelmi igazgatójának irányítása alatt működnek, az ő feladatuk a termelési- és exportérdekek összehangolása. Mivel a vállalatok exportterve devizában és forintban azonos, a termelés és értékesítés területén dolgozók prémiuma a devizaterv teljesítésével függ össze. Két vállalatnál, illetve trösztnél (Budavox és Csepel Művek) a megalakulás óta vállalati jelleggel működik a külkereskedelmi részleg. De e részleg viszonya a tröszt gyáregységeivel nem azonos a külkereskedelmi és iparvállalat szerződéses viszonyával. A tröszt vezérigazgatója, illetve az iparág igazgatója belső intézkedésekkel és nem a szállítási szerződés kényszerítő erejével hangolja öszsze a termelési és az értékesítési programot. A trösztnek — mint gazdálkodó egységnek —, külkereskedelmi szervezete nagyjából azonos néhány nagy világcég külkereskedelmi organizációjával. E cégeknél is az a gyakorlat, hogy a konszern vállalatai közös eladó szervezetet hoznak létre, amelynek a termelési és értékesítési lehetőségek összehangolása révén kell a nagyvállalati érdeket képviselnie. Kereskedelmi igazgatójuk a cég döntésére jogosult kollektívájának tagja, a külkereskedelmi szervezetben dolgozók anyagi érdekeltsége azonos az összvállalati érdekkel. Ez a szervezeti forma egyébként általában az acél- és gépgyártó vállalatokra, trösztökre és konszernekre jellemző, míg számos más áru értékesítését gyakran végzik független kereskedőházak, ügynökök vagy bizományosok. A termelés, az export és az import gazdasági egységének megteremtésére törekedve, a műszakilag bonyolult gépek és berendezések exportjában évek óta jól bevált közvetlen export módszerét kell fokozatosan bővíteni. E módszer kedvező hatását a központi irányítással és hatósági szabályozással egybekötött közgazdasági eszközök csak növelni fogják. Dr. Szabó Tibor A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közgazdasági szabadegyetemi nyilvános előadásai január 5-én A Veszprém megyei szervezet rendezésében 14 órakor ,,A közgazdasági eszközök alkalmazása a népgazdaságba” címmel. Előadó: Bakonyi György KTP Min. főv. vez. Előadás helye: Pápa Pártbizottság. Január 6-án A Bács-Kiskun megyei szervezet rendezésében 15 órakor „Termelés, értékesítés és árrendszer az ifj gazdasági mechanizmusban” címmel. Előadás helye: TIT Klub, Kecskemét, Móricz Zs. u. 4. A Heves megyei szervezet és az MSZMP megyei Bizottság ipari, propaganda és művelődésügyi osztályával közös rendezésben 17 órakor. „A vállalatok anyagi érdekeltsége és a személyi felelősség új elvei” címmel. Előadó: dr. Csanádi György kandidátus, egyetemi tanár Közg. -Egy. Előadás helye: Marxista, Leninista Esti Egyetem, Eger. A Komárom megyei szervezet rendezésében 16 órakor. „Termelés, értékesítés és árrendszer az új gazdasági mechanizmusban” címmel. Előadó: Révész Gábor Orsz. Tervhivatal oszt. vez. Előadás helye: Tatabánya, Népház emeleti terme. Január 9-én A Borsod megyei szervezet rendezésében 18 órakor. „A lakáskultúra fejlődése és hatása a kereskedelemre” címmel. Előadó: dr. Makai István tudományos kutató. Belkereskedelmi Kutató Intézet. Előadás helye: Miskolc, Széchenyi u. 16. A Nógrád megyei szervezet rendezésében 13 órakor. „A határozatok végrehajtásának ellenőrzési módszerei” címmel. Előadó: Antal Iván o. v. EGSZI. Előadás helye: TIT Klub, Salgótarján, Salgó u. 2. A Szabolcs megyei szervezet rendezésében 14 órakor. „A határozatok végrehajtásának ellenőrzési módszere” címmel. Előadó: Cziglán István. Csepeli Autógyár. Előadás helye: TIT Bessenyei György Értelmiségi Klubja. Nyíregyháza, Zrínyi u. 13. A Veszprém megyei szervezet rendezésében 15 órakor. „A közgazdasági eszközök alkalmazása a népgazdaságban” címmel. Előadó: Jancsár Sándor. NIM főoszt. vez. Előadás helye: Várpalota, Jószerencsét Művelődési Háza Klubterme. A Zala megyei szervezet rendezésében Zalaegerszegen 15 órakor (Zalaegerszeg, Kosztolányi u. 12, Nagykanizsán 18.30 órakor. „Ármegállapítás, árképzés az új gazdasági mechanizmusban” címmel. Előadó mindkét helyen: Révész Gábor. Országos Tervhivatal oszt. vez. Január 10-én A Győr megyei szervezet rendezésében 17 órakor. „Világpiaci igények — piackutatás” címmel. Előadó: Havas Jánosné, a Magyar Kereskedelmi Kamara Piackutatási Főosztályának hely. vez. Előadás helye: Győr, Felsőfokú Tanítóképző Intézet díszterme. Győr, Liszt F. u. 42. Január 12-én A Bács-Kiskun megyei szervezet rendezésében 10 órakor. „Termelés, értékesítés és árrendszer az új gazdasági mechanizmusban” címmel. Előadó: Őry János Országos Árhivatal oszt. vez. Előadás helye: Nagy Lajos Járási Könyvtár, Kalocsa, Hunyadi J. u. 30. A Pest megyei szervezet rendezésében 17 órakor. „A gazdaságirányítás reformja a mezőgazdaságban” címmel. Előadó: Nagy Gyula O. T. oszt. vez. Előadás helye: Vác, Párt és Tömegszervezeti Székház. Január 13-án A Bács-Kiskun megyei szervezet rendezésében 15 órakor. „Az árukapcsolatok fejlődése, a kereskedelmi eszközök fejlesztése, és a gazdálkodási eredmény” címmel. Előadó: dr. Móré András KIP. Min. főv. vez. Előadás helye: TIT Klub, Kecskemét, Móricz Zs. u. 4. FIGYELŐ, 1967. JANUÁR 4.