Figyelő, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-05 / 27. szám

Örvendetesen egészséges versenyt figyelhet meg a vásárló és a ven­dég az ország különböző részein: az állami és a szövetkezeti kereskedelem és vendéglátás mind elevenebb versen­gését. Az elmúlt évek a földművesszö­­vetkezetek előretörését hozták, hiszen 1960 óta forgalmuk 40 százalékkal emelkedett, a boltok száma 11, a ven­déglátóegységeké 8, az éttermek, ven­déglők, bisztróik alapterülete 31 száza­lékkal nőtt. Ma már általános jelen­ség a nagyobb községekben, a koráb­ban elhanyagolt üdülőtelepeken az új, korszerű földművesszövetkezeti üzlet, eszpresszó, hangulatos bár, romanti­kus csárda. S éppen az utóbbiak kap­csán nyugtázzuk megelégedéssel a már az új gazdasági mechanizmus szelle­mében létesített vendéglátó egysége­ket, hiszen növekvő idegenforgalmunk nagyon is számít ezekre. Minthogy a szövetkezetek is megtalálják számítá­sukat, tagságuk élvezi a kereskedés­ből, vendéglátásból származó hasznot. Aligha lehetne minderre jobb illuszt­rációt találni, mint a Veszprém me­gyei Mészöv törekvéseit, amelyekkel egy sor Balaton menti, magas idegenfor­galmi igényeket is kielégítő vendéglá­tóhelyet létesített, illetve régiből mo­dernet varázsolt. A balatonfüredi Tölgyfa-csárda és a Halászkert, az áb­­rahámhegyi Balatongyöngye, a roman­tikus mikro-motel, a szepezdi Borha­rapó, a rézi Betyárcsárda, a balaton­­györöki Vitorla kisvendéglő és a töb­bi, fantáziával, vendégszerettel életre­­hívott, és fenntartott üzlet jól bizonyít­ják a szövetkezetek számára adódó gyümölcsöző lehetőségeket. A jó pél­dákat érdemes követni — mindenfelé az országban. S­ok évtizedes, világszerte figyelmet érdemlő probléma megoldására vállalkozott a Tatai Szénbányá­szati Tröszt, amikor alkalmat adott ha­zai kutatók találmányainak kikísérlete­zésére, hogy ihatóvá tegyék a bányák­ból naponta kiszivattyúzott, a szénter­melést drágító nagy mennyiségű horda­­lékos vizet. Nyugodtan elmondhatjuk: világméretű probléma ez, bár a magyar szakemberek, mérnökök, vegyészek, bio­lógusok, bakteriológusok, és más vízügyi szakemberek csupán azt a „szerény” célt tűzték maguk elé, hogy a tröszt se­gítségével némiképpen enyhítsenek a hazai bányavidék ivóvízhiányán. Há­rom más-más elven működő víztisztító berendezést készítettek. Az egyik vegy­szeres, a másik mechanikai, a harmadik biológiai úton tisztítja a szennyes vizet. De nemcsak tisztítja, hanem ivásra és ipari felhasználásra egyaránt alkalmas­sá teszi­­, immár hónapok óta, és — mint az elmúlt héten bejelentették — a lakosság nagy örömére hamarosan sor kerül arra is, hogy a legmegfelelőbb el­járást bekapcsolják a város­ vízvezeték­rendszerébe is. Tatabánya nem először jelentkezik merész kísérleteinek országhatárokon túlható eredményeivel. Gondoljunk csak a meddőhányó értékesítés jelentős ered­ményére, amiből a magyar—lengyel HALDEX megszületett, s amelynek a licencét annak idején megvásárolta az angol Simonacco cég is. Nos, az új kísérlet máris elvitte Tata­bánya hírét a nagyvilágba. Naponta ér­keznek érdeklődők a víztisztítás tatabá­nyai „system”-je iránt, hiszen szakkö­rökben tiszában vannak azzal, hogy ezek a más-más elven alapuló eljárások nemcsak a bánya- vagy ipari vizek tisz­títására nyitnak távlatot. Ezért vásárol­ta meg az említett angol cég az első két eljárás licencét azzal, hogy a hasznosítást a tatabányai tröszttel közösen kívánja folytatni. A harmadik eljárást pedig Franciaországban vették meg. Tatabá­nyán, a jövő évtől sorozatban fogják gyártani, ezeket a víztisztító berendezé­seket, húsz köbméter teljesítményű be­rendezéstől kezdve százezer köbmétere­sig. Bizonyságául annak, hogy érdemes támogatni az úgynevezett merész kez­deményezéseket, mert ha minden pró­bálkozás nem is vezethet sikerre, az, amelyik „beüt”, bőven megtéríti az ösz­­szes ráfordítást, mégpedig világpiaci méretekben. 2 MARKETING - DE HOGYAN? A technikai átalakulás mindinkább gyorsuló ritmusa, az egyre több, újabb és tökéletesebb termékek hatalmas áradata régen elseperte annak lehetőségét, hogy valamely ország, nemzetgazdasági egység célul tűzhesse ki maga elé a mindinkább abszurddá váló autarchiára való törek­vést. A másik oldalon pedig a nemzetközi munkamegosztásba való mind fokozó­­dóbb bekapcsolódás szükségessége egyre nagyobb erővel hat a világgazdaság vér­keringésébe bekapcsolt valamennyi önálló gazdasági területre, az egyes országokra. A nemzetközi munkamegosztásban való részvétel hatékony eszköze, a világkeres­kedelem azonban szükségképp nemcsak árukat, termékeket, de­­ egyszersmind is­mereteket is kell közvetítsen ahhoz, hogy funkciója tökéletesebbé, a részvétel pedig egyre szélesebbé, mélyebbé váljék. Az egymás gazdasági megismerése, e meg­ismerés elméleti és gyakorlati módsze­rei lassan tudomány rangjára emelked­nek. Piac és üvegház Ha nálunk még nem is beszélhetünk arról, hogy a piacok megismerésének, feltárásának elvi és gyakorlati módsze­rei tudományosan megalapozott ismeret­­anyag rangjára emelkedtek, az a körül­mény, hogy e kérdésekkel egyre többen és egyre többet foglalkoznak, önmagában is figyelmet érdemlő pozitív jelenség, mert megrövidíti a célhoz vezető utat. Azt ugyanis, hogy külső és belső pia­caink megtartását, kiszélesítését elvi ala­pokon álló felkészültségünk hatéko­nyan mozdíthassa elő. Egyszerűbben: ha tudunk jót termelni, tudnunk kell azt is, hogyan kell legcélszerűbben a fogyasztó­hoz eljuttatni. Ugyanilyen jelentős e problémakör másik vonatkozása: a be­szerzés tudományának elsajátítása. A piackutatás és piacfeltárás, vagy más, polgárjogot nyert szóval a marke­ting, lényegét tekintve ezt a tudományt jelenti. A METESZ rendezésében nem­rég lezajlott kétnapos konferencia ennek ismertetését, népszerűsítését tűzte ki cé­lul. A konferencián elhangzott öt előadás és igen sok hozzászólás sokoldalúan mu­tatta be a piackutatás és marketing tevé­kenység fontosságát, jelentőségét, külö­nösen a fél év múlva bevezetésre kerülő új gazdaságirányítási rendszer szem­pontjából. Bognár József bevezető sza­vaiban rámutatott arra, hogy amíg az iparnak csupán a tervszámokat kellett teljesítenie és a termelés függetlenülhe­tett a piactól, azaz a piac szükségletei és a termelés közötti kapcsolat csak nagyon sok áttételen keresztül valósulhatott meg, ha egyáltalán megvalósult, addig a termelés mintegy üvegházban élt. Véd­ve volt a külső, erőszakos beavatkozá­soktól, nem kellett szembenéznie a kül­világ sokfajta nehézségével, mert közte és a valóságos piacok között a tervek szülte számtalan szervezet állt. A kereslet formálása Az új gazdasági mechanizmus közvet­len kapcsolatot tételez fel termelő és felhasználó, termelés és piac között. Ez pedig parancsolóan megköveteli, hogy a termelés és piacai között állandó infor­máció-áramlás legyen, minden impulzus, amely a vevőtől származik, azonnal utat találjon az eladóhoz, a gyártóhoz és ugyanakkor a gyártónak is legyenek ha­tékony eszközök a kezében arra, hogy a piacot alakítani legyen képes, azaz bizo­nyos határok között ne csak kiszolgálja, de formálja is a keresletet. A kölcsönös ráhatásnak pedig egyik igen hasznos esz­köze lehet a jól alkalmazott piacfeltárás és piackutatás. A kétnapos konferencia e tekintetben sokat adott, de talán nem eleget, mert bár felhívta a figyelmet a kutatómunka jelentőségére — nagyon sokoldalúan vi­lágítva meg a problémákat — azonban nem adott, nem is adhatott még kielégítő választ a „hogyan”-ra. Arról, hogy meg­határozott termékek, vagy konkrét pia­cok tekintetében, melyek a piackutatás és a marketing-tevékenység legfontosabb feladatai, korántsem tudunk eleget. De talán nem felesleges megnézni, hogy külföldi cégek, ha nálun­k kutatják a piacot, mire kíváncsiak elsősorban. Tanulmányok külföldön A Konjunktúra- és Piackutató Intézet­hez beérkezett külföldi érdeklődések és megrendelések — ha számuk még kevés is — nagyon egyértelműen mutatják, hogy amikor a piacot eldöntöttnek tekinti a leendő exportőr, akkor minden kérdé­se a potenciális végső felhasználó min­denoldalú megismerésére irányul. Az a dán cég például, amelyik műanyagborító­lemezeket kíván a jövőben Magyarország­ra szállítani, mielőtt cselekedni kezd, arra kíváncsi, hogy mely iparágak alkalmaz­nak nálunk ilyen, vagy hasonló jellegű termékeket. A következő három-öt esz­tendőben milyen fejlesztés várható ezen iparágak termelésében. Kik a már meg­lévő konkurrens szállítók? Hogyan épül fel a magyar külkereskedelmi szervezet, azaz importengedélyezéshez milyen admi­nisztratív lépések megtétele szükséges. Végül pedig útmutatást szeretne arra nézve, hogy melyek a legcélravezetőbb propaganda- és reklámmódszerek a ter­mék megismertetésére, az iránta való igények felkeltésére. A konkrét termé­kekre irányuló piackutatáson és felmé­résen túl — amit magyar intézménytől rendelnek meg külföldi cégek, vagy szer­vezetek — készülnek külön tanulmányok külföldön a szocialista országokban foly­tatandó piackutató- és marketing-tevé­kenység elősegítésére. Ezek a tanulmá­nyok nyomtatásban is megjelenő fü­zetek, könyvek, tanácsadókként működ­nek és indokokkal alátámasztva, azt írják le, hogy mielőtt valaki piacot kíván sze­rezni, vagy esetleg forgalmat adott ter­mékben növelni, mit kell tennie. Leg­utóbb Svájcban adtak ki „Ost-Marke­­ting” címmel egy útmutatót, amiből ta­lán a legcélszerűbb azt a néhány szem­pontot kiemelni, amit mi magunk figyel­men kívül szoktunk hagyni, amikor piac­­feltárást végzünk. Ilyen például a cél­utazások kérdése. A szerző nagyon határozottan azon a véleményen van, hogy a piacot a helyszí­nen is vizsgálni kell, és a megismerés­nél komoly segítséget jelentenek az adott ország vásárai, illetve harmadik orszá­gokban történő vásáron való részvé­tel. A helyszínen rendezett nemzetközi vásárok, kiállítások egyébként képet tudnak adni arról is, hogy a konkurren­­cia milyen színvonalú termékekkel „van bent” a piacon, vagy milyen jelle­gűekkel kíván oda bekerülni. Nagyon megszívlelendő tanácsot ad a füzet ar­ról, hogy hogyan kell felmérni a vizs­gálandó ország műszaki, gazdasági fej­lettségének szintjét. Rámutat ugyanis a szakfolyóiratok értékelésének fontossá­gára, mint olyan eszközre, amelynek is­merete megkönnyíti a fejlettségi szint pontosabb felmérését. A többi felvetett szempont eléggé ismert ahhoz, hogy fel­sorolásától eltekinthetünk. Maga a tény, hogy a ,,keleti piacok” Svájcban már hi­vatalos tanácsadást is megérnek, önma­gában is jelentős. Mindent egybevetve, akár a magunk fejlődését, akár a külföld fokozódó érdek­lődését vesszük figyelembe, látnunk kell, hogy mind többet kell foglalkoznunk a piackutatás és marketing ,,hogyan”-jának nem is olyan egyszerű kérdéseivel. Vári Vera „MADE IN 1966 júliusában ez a jelmondat hívta fel a figyelmet arra a miskolci kiállí­tásra, amelyen csaknem 50 Borsod me­gyei iparvállalat mutatta be exportgyárt­mányait. A kiállított termékek széles skálája egymagában is éreztette, hogy a borsodi iparcikkek az országos export jelentős hányadát, 1966-ban kereken 10 százalékát teszik ki. Az export volumene 1960—1966 között több mint kétszeresére emelkedett. 1966-ban a megye exportáló vállalatai összevont exporttervüket az or­szágos átlagot meghaladó mértékben, 10 százalékkal túlteljesítették. Az 1966. évi exportban az egyes ipari ágazatok (túlnyomó többségben a mi­nisztériumi ipar) a következő százalékos arányban részesedtek: A vegyipar előretörése Az exportált termékek között a nehéz- és a könnyűipar gyártmányai egyaránt megtalálhatók, de a megye nehézipari jellegének megfelelően mindenkor a ko­hászati termékek voltak túlsúlyban. A fejlődést azonban az jellemzi, hogy a ko­hászati termékek aránya — a mennyisé­gi növekedés ellenére — évről évre csök­ken. 1960—1966 között a kohászati ex­port 63,4 százalékos növekedése ellenére, az összes exporton belüli aránya 16,4 szá­zalékkal csökkent. Ez a jelenség a megye ipari szerkeze­tében végbement változásokkal függ ösz­­sze. Az egyre jobban kibontakozó vegy­ipar ugyanis ma már az exportban is mind nagyobb hányaddal szerepel. 1960- ban a borsodi ipar még nem exportált vegyipari termékeket. 1966-ban a vegy­ipari cikkek már 13,8 százalékkal része­sedtek az exportban. Örvendetes, hogy az exporttermelés növelését a megyei ipar a belföldi igé­nyek egyidejű kielégítése mellett oldotta meg, amit részben a belépő új termelő kapacitások, részben pedig a termelé­kenység növekedése tettek lehetővé. A fizetési mérleg szempontjából ked­vező eredmény, hogy a terven felül termelt exportgyártmányok döntő hányadát tő­kés piacokon sikerült értékesíteni. 1965- ben a kivitel 46 százaléka került a tőkés piacokra, 1966-ban már 56 százaléka.) BORSOD“ A jó eredményekben fontos szerepe volt annak, hogy az exportra termelő vállalatok sok esetben nem várták tétle­nül a felsőbb utasításokat, hanem önte­vékenyen cselekedtek. Az új gazdaságirá­nyítási rendszer egyes elemeinek ily mó­don való érvényesítése közvetlenebb, gyorsabb kapcsolatokat teremtett a kül­földi megrendelőkkel és ezáltal megköny­­nyítette új piacok feltárását. Ütemesség, programszerű­ség Ugyanakkor a termelő üzemeknél ja­vult a munka szervezettsége, s ennek következtében mind a termelés, mind pedig a kiszállítás ütemesebbé vált. Míg a korábbi években az exportkiszállítások egyharmada a negyedik negyedre, s azon belül elsősorban decemberre koncentrá­lódott, 1966-ban a lényegesen nagyobb exportkiszállítás egyenletesebben oszlott el és a IV. negyedévre az éves teljesítés­nek mindössze 28 százaléka jutott. A munka szervezettségének javulása segítette a szállítások programszerűségé­nek fokozását, különösen a kohászati és a gépipari üzemekben, ahol a tételes hát­ralékok mennyisége az év végi zárás al­kalmával mindössze 1­ 2 ezrelékre csök­kent. Örvendetes javulás következett be a pótalkatrészek szállításában is. Exportgazdaságosság Az export céltudatos fejlesztése érde­kében valamennyi üzemben jelentős mi­nőségjavító intézkedésekre is sor került. Az általános­, minőségj­avulást jelzi, hogy egyes üzemekben részben, vagy egész­ben meg lehet szüntetni a MERT el­lenőrzését, s mégis sokkal kevesebb rek­lamáció volt, mint az előző években. Az új gazdaságirányítási rendszer elő­készületeként a megye néhány nagyobb üzeme devizaforintban is megkapta ex­porttervének előirányzatát. Ez lehetővé tette, hogy a vállalatok gyártmányaik exportképességét, gazdaságosságát is fi­gyelemmel tudják kísérni. Több ütemben a főbb exporttermékeikre készített gaz­daságossági számítások alapján megin­dult exportfejlesztés átirányítása a gaz­daságosabb termékekre. Az aktív exportpropagandával is haté­konyan segített, jó ütemben fejlődő bor­sodi exportnak régi problémája a rend­kívül szűk raktárhelyzet. Pénzügyi és megoldási nehézségek miatt ezen, sajnos, egy-két éven belül nem sokat lehet segí­teni, pedig a ma még talán csak eseten­ként jelentkező problémák az export to­vábbi emelkedésével komoly akadályokat jelenthetnek. Regenyei Dezső Kohászat 59,7 Gépipar 16,9 Vegyipar 13,8 Élelmiszeripar 5,5 Ruházati ipar 2,1 Egyéb 2,0 100,0 Könyvjóváírással átvennénk 1800—2000 mm-es vezér- és vonóorsós­­t hategoriáás összergnpadot Tolna megyei Textilfeldolgozó Vállalat, Hőgyész. Telefon: 47. FIGYELŐ, 1967. JÚLIUS 5.

Next