Figyelő, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-05 / 27. szám
Örvendetesen egészséges versenyt figyelhet meg a vásárló és a vendég az ország különböző részein: az állami és a szövetkezeti kereskedelem és vendéglátás mind elevenebb versengését. Az elmúlt évek a földművesszövetkezetek előretörését hozták, hiszen 1960 óta forgalmuk 40 százalékkal emelkedett, a boltok száma 11, a vendéglátóegységeké 8, az éttermek, vendéglők, bisztróik alapterülete 31 százalékkal nőtt. Ma már általános jelenség a nagyobb községekben, a korábban elhanyagolt üdülőtelepeken az új, korszerű földművesszövetkezeti üzlet, eszpresszó, hangulatos bár, romantikus csárda. S éppen az utóbbiak kapcsán nyugtázzuk megelégedéssel a már az új gazdasági mechanizmus szellemében létesített vendéglátó egységeket, hiszen növekvő idegenforgalmunk nagyon is számít ezekre. Minthogy a szövetkezetek is megtalálják számításukat, tagságuk élvezi a kereskedésből, vendéglátásból származó hasznot. Aligha lehetne minderre jobb illusztrációt találni, mint a Veszprém megyei Mészöv törekvéseit, amelyekkel egy sor Balaton menti, magas idegenforgalmi igényeket is kielégítő vendéglátóhelyet létesített, illetve régiből modernet varázsolt. A balatonfüredi Tölgyfa-csárda és a Halászkert, az ábrahámhegyi Balatongyöngye, a romantikus mikro-motel, a szepezdi Borharapó, a rézi Betyárcsárda, a balatongyöröki Vitorla kisvendéglő és a többi, fantáziával, vendégszerettel életrehívott, és fenntartott üzlet jól bizonyítják a szövetkezetek számára adódó gyümölcsöző lehetőségeket. A jó példákat érdemes követni — mindenfelé az országban. Sok évtizedes, világszerte figyelmet érdemlő probléma megoldására vállalkozott a Tatai Szénbányászati Tröszt, amikor alkalmat adott hazai kutatók találmányainak kikísérletezésére, hogy ihatóvá tegyék a bányákból naponta kiszivattyúzott, a széntermelést drágító nagy mennyiségű hordalékos vizet. Nyugodtan elmondhatjuk: világméretű probléma ez, bár a magyar szakemberek, mérnökök, vegyészek, biológusok, bakteriológusok, és más vízügyi szakemberek csupán azt a „szerény” célt tűzték maguk elé, hogy a tröszt segítségével némiképpen enyhítsenek a hazai bányavidék ivóvízhiányán. Három más-más elven működő víztisztító berendezést készítettek. Az egyik vegyszeres, a másik mechanikai, a harmadik biológiai úton tisztítja a szennyes vizet. De nemcsak tisztítja, hanem ivásra és ipari felhasználásra egyaránt alkalmassá teszi, immár hónapok óta, és — mint az elmúlt héten bejelentették — a lakosság nagy örömére hamarosan sor kerül arra is, hogy a legmegfelelőbb eljárást bekapcsolják a város vízvezetékrendszerébe is. Tatabánya nem először jelentkezik merész kísérleteinek országhatárokon túlható eredményeivel. Gondoljunk csak a meddőhányó értékesítés jelentős eredményére, amiből a magyar—lengyel HALDEX megszületett, s amelynek a licencét annak idején megvásárolta az angol Simonacco cég is. Nos, az új kísérlet máris elvitte Tatabánya hírét a nagyvilágba. Naponta érkeznek érdeklődők a víztisztítás tatabányai „system”-je iránt, hiszen szakkörökben tiszában vannak azzal, hogy ezek a más-más elven alapuló eljárások nemcsak a bánya- vagy ipari vizek tisztítására nyitnak távlatot. Ezért vásárolta meg az említett angol cég az első két eljárás licencét azzal, hogy a hasznosítást a tatabányai tröszttel közösen kívánja folytatni. A harmadik eljárást pedig Franciaországban vették meg. Tatabányán, a jövő évtől sorozatban fogják gyártani, ezeket a víztisztító berendezéseket, húsz köbméter teljesítményű berendezéstől kezdve százezer köbméteresig. Bizonyságául annak, hogy érdemes támogatni az úgynevezett merész kezdeményezéseket, mert ha minden próbálkozás nem is vezethet sikerre, az, amelyik „beüt”, bőven megtéríti az öszszes ráfordítást, mégpedig világpiaci méretekben. 2 MARKETING - DE HOGYAN? A technikai átalakulás mindinkább gyorsuló ritmusa, az egyre több, újabb és tökéletesebb termékek hatalmas áradata régen elseperte annak lehetőségét, hogy valamely ország, nemzetgazdasági egység célul tűzhesse ki maga elé a mindinkább abszurddá váló autarchiára való törekvést. A másik oldalon pedig a nemzetközi munkamegosztásba való mind fokozódóbb bekapcsolódás szükségessége egyre nagyobb erővel hat a világgazdaság vérkeringésébe bekapcsolt valamennyi önálló gazdasági területre, az egyes országokra. A nemzetközi munkamegosztásban való részvétel hatékony eszköze, a világkereskedelem azonban szükségképp nemcsak árukat, termékeket, de egyszersmind ismereteket is kell közvetítsen ahhoz, hogy funkciója tökéletesebbé, a részvétel pedig egyre szélesebbé, mélyebbé váljék. Az egymás gazdasági megismerése, e megismerés elméleti és gyakorlati módszerei lassan tudomány rangjára emelkednek. Piac és üvegház Ha nálunk még nem is beszélhetünk arról, hogy a piacok megismerésének, feltárásának elvi és gyakorlati módszerei tudományosan megalapozott ismeretanyag rangjára emelkedtek, az a körülmény, hogy e kérdésekkel egyre többen és egyre többet foglalkoznak, önmagában is figyelmet érdemlő pozitív jelenség, mert megrövidíti a célhoz vezető utat. Azt ugyanis, hogy külső és belső piacaink megtartását, kiszélesítését elvi alapokon álló felkészültségünk hatékonyan mozdíthassa elő. Egyszerűbben: ha tudunk jót termelni, tudnunk kell azt is, hogyan kell legcélszerűbben a fogyasztóhoz eljuttatni. Ugyanilyen jelentős e problémakör másik vonatkozása: a beszerzés tudományának elsajátítása. A piackutatás és piacfeltárás, vagy más, polgárjogot nyert szóval a marketing, lényegét tekintve ezt a tudományt jelenti. A METESZ rendezésében nemrég lezajlott kétnapos konferencia ennek ismertetését, népszerűsítését tűzte ki célul. A konferencián elhangzott öt előadás és igen sok hozzászólás sokoldalúan mutatta be a piackutatás és marketing tevékenység fontosságát, jelentőségét, különösen a fél év múlva bevezetésre kerülő új gazdaságirányítási rendszer szempontjából. Bognár József bevezető szavaiban rámutatott arra, hogy amíg az iparnak csupán a tervszámokat kellett teljesítenie és a termelés függetlenülhetett a piactól, azaz a piac szükségletei és a termelés közötti kapcsolat csak nagyon sok áttételen keresztül valósulhatott meg, ha egyáltalán megvalósult, addig a termelés mintegy üvegházban élt. Védve volt a külső, erőszakos beavatkozásoktól, nem kellett szembenéznie a külvilág sokfajta nehézségével, mert közte és a valóságos piacok között a tervek szülte számtalan szervezet állt. A kereslet formálása Az új gazdasági mechanizmus közvetlen kapcsolatot tételez fel termelő és felhasználó, termelés és piac között. Ez pedig parancsolóan megköveteli, hogy a termelés és piacai között állandó információ-áramlás legyen, minden impulzus, amely a vevőtől származik, azonnal utat találjon az eladóhoz, a gyártóhoz és ugyanakkor a gyártónak is legyenek hatékony eszközök a kezében arra, hogy a piacot alakítani legyen képes, azaz bizonyos határok között ne csak kiszolgálja, de formálja is a keresletet. A kölcsönös ráhatásnak pedig egyik igen hasznos eszköze lehet a jól alkalmazott piacfeltárás és piackutatás. A kétnapos konferencia e tekintetben sokat adott, de talán nem eleget, mert bár felhívta a figyelmet a kutatómunka jelentőségére — nagyon sokoldalúan világítva meg a problémákat — azonban nem adott, nem is adhatott még kielégítő választ a „hogyan”-ra. Arról, hogy meghatározott termékek, vagy konkrét piacok tekintetében, melyek a piackutatás és a marketing-tevékenység legfontosabb feladatai, korántsem tudunk eleget. De talán nem felesleges megnézni, hogy külföldi cégek, ha nálunk kutatják a piacot, mire kíváncsiak elsősorban. Tanulmányok külföldön A Konjunktúra- és Piackutató Intézethez beérkezett külföldi érdeklődések és megrendelések — ha számuk még kevés is — nagyon egyértelműen mutatják, hogy amikor a piacot eldöntöttnek tekinti a leendő exportőr, akkor minden kérdése a potenciális végső felhasználó mindenoldalú megismerésére irányul. Az a dán cég például, amelyik műanyagborítólemezeket kíván a jövőben Magyarországra szállítani, mielőtt cselekedni kezd, arra kíváncsi, hogy mely iparágak alkalmaznak nálunk ilyen, vagy hasonló jellegű termékeket. A következő három-öt esztendőben milyen fejlesztés várható ezen iparágak termelésében. Kik a már meglévő konkurrens szállítók? Hogyan épül fel a magyar külkereskedelmi szervezet, azaz importengedélyezéshez milyen adminisztratív lépések megtétele szükséges. Végül pedig útmutatást szeretne arra nézve, hogy melyek a legcélravezetőbb propaganda- és reklámmódszerek a termék megismertetésére, az iránta való igények felkeltésére. A konkrét termékekre irányuló piackutatáson és felmérésen túl — amit magyar intézménytől rendelnek meg külföldi cégek, vagy szervezetek — készülnek külön tanulmányok külföldön a szocialista országokban folytatandó piackutató- és marketing-tevékenység elősegítésére. Ezek a tanulmányok nyomtatásban is megjelenő füzetek, könyvek, tanácsadókként működnek és indokokkal alátámasztva, azt írják le, hogy mielőtt valaki piacot kíván szerezni, vagy esetleg forgalmat adott termékben növelni, mit kell tennie. Legutóbb Svájcban adtak ki „Ost-Marketing” címmel egy útmutatót, amiből talán a legcélszerűbb azt a néhány szempontot kiemelni, amit mi magunk figyelmen kívül szoktunk hagyni, amikor piacfeltárást végzünk. Ilyen például a célutazások kérdése. A szerző nagyon határozottan azon a véleményen van, hogy a piacot a helyszínen is vizsgálni kell, és a megismerésnél komoly segítséget jelentenek az adott ország vásárai, illetve harmadik országokban történő vásáron való részvétel. A helyszínen rendezett nemzetközi vásárok, kiállítások egyébként képet tudnak adni arról is, hogy a konkurrencia milyen színvonalú termékekkel „van bent” a piacon, vagy milyen jellegűekkel kíván oda bekerülni. Nagyon megszívlelendő tanácsot ad a füzet arról, hogy hogyan kell felmérni a vizsgálandó ország műszaki, gazdasági fejlettségének szintjét. Rámutat ugyanis a szakfolyóiratok értékelésének fontosságára, mint olyan eszközre, amelynek ismerete megkönnyíti a fejlettségi szint pontosabb felmérését. A többi felvetett szempont eléggé ismert ahhoz, hogy felsorolásától eltekinthetünk. Maga a tény, hogy a ,,keleti piacok” Svájcban már hivatalos tanácsadást is megérnek, önmagában is jelentős. Mindent egybevetve, akár a magunk fejlődését, akár a külföld fokozódó érdeklődését vesszük figyelembe, látnunk kell, hogy mind többet kell foglalkoznunk a piackutatás és marketing ,,hogyan”-jának nem is olyan egyszerű kérdéseivel. Vári Vera „MADE IN 1966 júliusában ez a jelmondat hívta fel a figyelmet arra a miskolci kiállításra, amelyen csaknem 50 Borsod megyei iparvállalat mutatta be exportgyártmányait. A kiállított termékek széles skálája egymagában is éreztette, hogy a borsodi iparcikkek az országos export jelentős hányadát, 1966-ban kereken 10 százalékát teszik ki. Az export volumene 1960—1966 között több mint kétszeresére emelkedett. 1966-ban a megye exportáló vállalatai összevont exporttervüket az országos átlagot meghaladó mértékben, 10 százalékkal túlteljesítették. Az 1966. évi exportban az egyes ipari ágazatok (túlnyomó többségben a minisztériumi ipar) a következő százalékos arányban részesedtek: A vegyipar előretörése Az exportált termékek között a nehéz- és a könnyűipar gyártmányai egyaránt megtalálhatók, de a megye nehézipari jellegének megfelelően mindenkor a kohászati termékek voltak túlsúlyban. A fejlődést azonban az jellemzi, hogy a kohászati termékek aránya — a mennyiségi növekedés ellenére — évről évre csökken. 1960—1966 között a kohászati export 63,4 százalékos növekedése ellenére, az összes exporton belüli aránya 16,4 százalékkal csökkent. Ez a jelenség a megye ipari szerkezetében végbement változásokkal függ öszsze. Az egyre jobban kibontakozó vegyipar ugyanis ma már az exportban is mind nagyobb hányaddal szerepel. 1960- ban a borsodi ipar még nem exportált vegyipari termékeket. 1966-ban a vegyipari cikkek már 13,8 százalékkal részesedtek az exportban. Örvendetes, hogy az exporttermelés növelését a megyei ipar a belföldi igények egyidejű kielégítése mellett oldotta meg, amit részben a belépő új termelő kapacitások, részben pedig a termelékenység növekedése tettek lehetővé. A fizetési mérleg szempontjából kedvező eredmény, hogy a terven felül termelt exportgyártmányok döntő hányadát tőkés piacokon sikerült értékesíteni. 1965- ben a kivitel 46 százaléka került a tőkés piacokra, 1966-ban már 56 százaléka.) BORSOD“ A jó eredményekben fontos szerepe volt annak, hogy az exportra termelő vállalatok sok esetben nem várták tétlenül a felsőbb utasításokat, hanem öntevékenyen cselekedtek. Az új gazdaságirányítási rendszer egyes elemeinek ily módon való érvényesítése közvetlenebb, gyorsabb kapcsolatokat teremtett a külföldi megrendelőkkel és ezáltal megkönynyítette új piacok feltárását. Ütemesség, programszerűség Ugyanakkor a termelő üzemeknél javult a munka szervezettsége, s ennek következtében mind a termelés, mind pedig a kiszállítás ütemesebbé vált. Míg a korábbi években az exportkiszállítások egyharmada a negyedik negyedre, s azon belül elsősorban decemberre koncentrálódott, 1966-ban a lényegesen nagyobb exportkiszállítás egyenletesebben oszlott el és a IV. negyedévre az éves teljesítésnek mindössze 28 százaléka jutott. A munka szervezettségének javulása segítette a szállítások programszerűségének fokozását, különösen a kohászati és a gépipari üzemekben, ahol a tételes hátralékok mennyisége az év végi zárás alkalmával mindössze 1 2 ezrelékre csökkent. Örvendetes javulás következett be a pótalkatrészek szállításában is. Exportgazdaságosság Az export céltudatos fejlesztése érdekében valamennyi üzemben jelentős minőségjavító intézkedésekre is sor került. Az általános, minőségjavulást jelzi, hogy egyes üzemekben részben, vagy egészben meg lehet szüntetni a MERT ellenőrzését, s mégis sokkal kevesebb reklamáció volt, mint az előző években. Az új gazdaságirányítási rendszer előkészületeként a megye néhány nagyobb üzeme devizaforintban is megkapta exporttervének előirányzatát. Ez lehetővé tette, hogy a vállalatok gyártmányaik exportképességét, gazdaságosságát is figyelemmel tudják kísérni. Több ütemben a főbb exporttermékeikre készített gazdaságossági számítások alapján megindult exportfejlesztés átirányítása a gazdaságosabb termékekre. Az aktív exportpropagandával is hatékonyan segített, jó ütemben fejlődő borsodi exportnak régi problémája a rendkívül szűk raktárhelyzet. Pénzügyi és megoldási nehézségek miatt ezen, sajnos, egy-két éven belül nem sokat lehet segíteni, pedig a ma még talán csak esetenként jelentkező problémák az export további emelkedésével komoly akadályokat jelenthetnek. Regenyei Dezső Kohászat 59,7 Gépipar 16,9 Vegyipar 13,8 Élelmiszeripar 5,5 Ruházati ipar 2,1 Egyéb 2,0 100,0 Könyvjóváírással átvennénk 1800—2000 mm-es vezér- és vonóorsóst hategoriáás összergnpadot Tolna megyei Textilfeldolgozó Vállalat, Hőgyész. Telefon: 47. FIGYELŐ, 1967. JÚLIUS 5.