Figyelő, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-03 / 1. szám
Az új gazdasági mechanizmusban az árak stabilizálását az árszabályozás oldaláról elsősorban az árrendszer felépítése hivatott biztosítani. Az árreform előkészítése során kialakított és 1968. január 1-én életbelépő ún. „induló” árak arányai és a piaci áralakulás befolyásolására alkalmas hatósági korlátozások (az ármozgás felső határának megszabása, az, hogy meghatározott területeken az áremelési szándékot be kell jelenteni stb.), az árrendszer és ármechanizmus szerves részeként segítik az áralakulás központi irányítását. Emellett a gazdaságirányítás új rendszerében fokozott gondot kell fordítani a folyamatos árellenőrzésre és az áralakulás elemzésére. Gondoskodni kell továbbá arról, hogy az árak a közgazdasági biztosítékokon és eszközökön felül, megfelelő jogi védettséget is kapjanak. Líj feladatok Az áralakulás ellenőrzése a gazdaságirányítás új rendszerében a hagyományoktól eltérő funkciókkal bővül. Magában foglalja: — a rugalmas árrendszerben várható piaci árváltozások előrejelzését (prognózis jellegű információk összegyűjtése, feldolgozása, elemzése), — az árváltozásokat előidéző okok, az áralakulást befolyásoló tényezők vizsgálatát (gazdasági feltételek elemzése); — az áralakulás vizsgálatát, az egységes árstatisztikai rendszer keretében szolgáltatott operatív információk alapján (utólagos ellenőrzés); — a hatósági árak és a rugalmas ári formák keretében érvényesülő hatósági korlátozások, valamint az áralkalmazási feltételeknek és az árképzésre vonatkozó hatósági előírások betartásának ellenőrzését (hagyományos árellenőrzés); — a vállalatok piaci magatartásának vizsgálata (a vállalatok tevékenységének reprezentatív módszerekkel végzett átfogó vizsgálata annak megítélése céljából, hogy a hatósági előírásokkal nem szabályozott körben a vállalati tevékenység összhangban van-e a népgazdasági, társadalmi érdekkel); — az érvényesített hatósági és piaci árak gazdasági hatásának vizsgálatát (a piaci egyensúly, a korszerűsítés, választékbővítés, a gazdaságos profilalakulás stb. szempontjából, valamint az életszínvonal tervezett alakulásával összefüggésben); a javaslattételt operatív intézkedésekre (gazdasági, végső soron árintézkedésekre), illetőleg a tapasztalt visszaélések miatt büntető szankciók indítványozását. Ellenőrzési hatáskörök Az áralakulás ellenőrzésének központi irányítása, az árellenőrzés szervezeti kereteinek megállapítása és a hatáskörök megoszlásának szabályozása, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének feladata. Az áralakulás megfigyelése, az árak betartásának ellenőrzése elsősorban árhatósági feladat. Ennek megfelelően a hatásköri megoszlás is általában az árhatósági hatáskörökhöz (2053/1967. [X. 13.] Korm. sz. határozat) igazodik. Vagyis az árhatóságok az árakat az ágazati irányításnak megfelelő tagozódásban ellenőrzik. A központi árhatóságok közül a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek elsősorban a termelői árakkal kapcsolatos ellenőrzési feladatokat látják el. A fogyasztói áralakulás megfigyelése és az árak ellenőrzése a Belkereskedelmi Minisztérium, illetve a fogyasztói árakkal kapcsolatos jogkört gyakorló más főhatóságok feladata. A Belkereskedelmi Minisztérium az árak ellenőrzését az Állami Kereskedelmi Felügyelőség bevonásával végzi. A központi árhatóságok az árellenőrzésbe a tanácsi szerveket is bevonják. A tanácsok végrehajtó bizottságainak szakigazgatási szervei ezen felül elsősorban a helyi ipar, a lakossági szolgáltatások, a magánkisipar és magánkereskedelem árait ellenőrzik az ágazati árhatóságok irányításával. Az árhatóságok árellenőrző tevékenysége mellett változatlanul szükséges, hogy a KNEB és a társadalmi szervek (szakszervezetek) is figyelemmel kísérjék — szorosan együttműködve a hatósági szervekkel — az árak alakulását, elsősorban az árképzés és áralkalmazás eseti jelenségeit. Fő feladatuk a fogyasztói érdekvédelem szempontjából káros tendenciák feltárása. Árinformációk Az új típusú árellenőrzést csak széles információs bázis alapján lehet az új gazdaságirányítási rendszer követelményeinek megfelelően megszervezni és hatékonyan ellátni. Az árakkal kapcsolatos információs rendszer fő láncszeme az árstatisztika, mely az új követelményekhez igazodva egységes rendszerben, de operatív módon és az ármechanizmusnak megfelelő tagoltságban utólag jelzi az árak tényleges alakulásának tendenciáit. Az új árstatisztikai rendszer az eddigi, ún. teljes körű megfigyelési rendszert széles körű reprezentáción alapuló közvetlen ármegfigyeléssel cseréli fel. A reprezentáció a jelenlegi elképzelések szerint a fogyasztási cikkekből kb. 3000 termékre terjed ki, e cikkek árát havonta, esetleg kéthetenként figyelik meg. Az árindexek havonként és évenként cikkre, csikkcsoportra (kb. 400 tételre) és a forgalom egészére készülnek. Az árindexek területi bontásban is rendelkezésre fognak állni. Az egységes árstatisztikai rendszernek alkalmasnak kell lennie rövid távra (egy hónapra) szóló operatív előrejelzések megadására is. Ezenkívül szükséges az ártendenciákat előrejelző (prognózis jellegű) információs rendszer, ami kiterjed az áralakulást befolyásoló tényezők és — lehetőség szerint — a vállalati elhatározások, reagálások vizsgálatára is. Forrásai: az áralakulást befolyásoló általános tényezők szempontjából a népgazdasági tervezés és irányítás általános információs rendszere; az árváltozások vonatkozásában a sajátos árinformációk (az árhatóságok elhatározásai a hatósági árak, az árváltoztatási szándék bejelentése a szabad árak meghatározott körében; az árvitákat eldöntő szerveknek és a Tárcaközi Ár- és Termékforgalmazási Bizottság szakmai koordinációs bizottságainak véleménye), valamint a gazdasági ellenőrzés és a társadalmi szervek tapasztalatai, a piackutató intézetek anyagai, lakossági bejelentések stb. Az Országos Anyag- és Árhivatal a felsorolt információs forrásokon kívül közvetlenül is szerez információkat az átalakulásról, saját ellenőrző szervei, az árhatóságok, valamint a bejelentési kötelezettség segítségével. Különféle szankciók Jogi szankciók alkalmazására valamely konkrét árszabályozó rendelkezés megszegése vagy társadalmi érdeket sértő vállalati magatartás esetén kerülhet sor. Az árellenőrzés során egyrészt azt kell vizsgálni, hogy az árszabályozó rendelkezéseket betartották-e vagy sem, másrészt pedig azt, hogy a piaci árak tartalmaznak-e „méltányos” hasznot meghaladó nyereséget (tisztességtelen hasznot) vagy sem. Az új gazdaságirányítási rendszerben a nem hatósági árak ellenőrzése során nem az lesz a meghatározó, hogy az érdekeltek valamely rendelkezést betartottak-e vagy sem, hanem a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva, a mindenkori piaci helyzetet figyelembe véve, azt kell vizsgálni, hogy a fogyasztó az árnak megfelelő értékű cikket kapott-e vagy sem, figyelembe véve az árra ható összes tényezőt (például: gazdálkodás módszere, monopolhelyzet stb.). A „méltányos hasznot meghaladó nyereség” (tisztességtelen haszon) pontosan körül nem írható fogalom, amely a nemhatósági árak körében alkalmazva, a felelősség megállapításához szolgál alapul, s amelyet a gyakorlatban kell majd tartalommal megtölteni. Azt, hogy jogos-e a hatóságilag nem szabályozott ár mértéke, illetve az abban foglalt nyereség, az árellenőrzést végző szervezeteknek kell teljes körű, a vállalat működésének egészére kiterjedő közgazdasági jellegű értékelés keretében megállapítaniuk. A nyereség nagysága önmagában nem meghatározó. „Méltányos hasznot meghaladó nyereségének (tisztességtelen haszonnak) azt kell tekinteni, amihez a vállalat fondorlattal, csalárdsággal, vagy monopolhelyzetével viszszaélve, azaz a tisztességes gazdálkodással ellentétes tevékenységgel jutott, ezáltal a társadalmi érdekeket megsértette, továbbá jelentős anyagi előnyre tett szert, vagy veszélyezteti a fogyasztók jogos érdekeit. Ugyancsak tisztességtelen az a haszon, amelyhez az érdekelt áruszűkét előidézve jutott. A nyereség nagysága tekintetében a kirívóan magas vállalati össznyereséget kell vizsgálni, a nyereség nagysága nem termékenként értendő; az ágazati átlagos nyereséghez képest mutatkozó nyereségszóródások természetes jelenségnek minősülnek. Valamely iparág átlagos nyeresége tehát nem határozza meg szükségszerűen egy konkrét cikk nyereségét. Ez alól legfeljebb a kisipar vagy a homogén területek képeznek kivételt, ahol egy termék önmagában ágazati, vagy vállalati nyereségnagyságot jelent. Ügyelni kell arra, hogy a tisztességtelen haszon fogalmának értelmezése ne kerüljön ellentétbe az új gazdaságirányítási rendszer szellemével. Kifejezetten cél ugyanis, hogy a rugalmas ármechanizmus hatékony befolyást gyakoroljon a termelési struktúrára, a vállalatok anyagilag érdekeltek legyenek a struktúra javításában. Ezért a méltányos hasznot meghaladó nyereség (tisztességtelen haszon) megállapítása során maximális eljárásjogi garanciák szükségesek; az ilyen kérdések elbírálása a bíróságok, döntőbizottságok hatáskörébe tartozik. A szankció lehet polgári jogi, fegyelmi eljárás, büntetőjogi (szabálysértési) eljárás, gazdasági bírság. Az árak jogi védelmére a következő szankciók szolgálnak: Polgári jogi szankció. Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés — a jelenleg is érvényes szabályoknak megfelelően — semmis (uzsorás szerződés). A szankció lényege az, hogy az uzsorás nem kapja vissza az általa nyújtott szolgáltatást. Büntetőjogi szankciók (ideértve a szabálysértés miatti eljárást is). Az, aki áruért hatósági árnál magasabb árat, hatósági ár hiányában pedig olyan árat követel, köt ki vagy fogad el, amely a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magában, árdrágítás bűntettét követi el. Külön bünteti a Btk azt, aki áruval gazdaságilag indokolatlan közbenső kereskedést űz, vagy azzal árdrágításra alkalmas más módon üzérkedik. Államigazgatási (pénzügyi) szankciók. Az árszabályozó rendelkezések értelmében az azokban foglaltak megszegése, vagy az árellenőrzés során tisztességtelen hasznot tartalmazó ár észlelése esetén gazdasági bírságot kell kiszabni, amely a vállalat egészét sújtja. Gazdasági bírság kiszabására akkor kerülhet sor, ha a vállalat jogszabályba vagy hatósági rendelkezésbe ütköző, illetőleg a tisztességes gazdálkodással ellentétes tevékenységével a társadalmi érdeket kirívóan megsértve — jelentős anyagi előnyre tett szert, vagy — veszélyezteti a fogyasztók (ideértve a felhasználókat is) jogos érdekeit, vagy jogtalan anyagi előnyre törekszik. A gazdasági bírság az okozott kár vagy jogtalan előny többszöröséig terjedhet. ( ÁRELLENŐRZÉS MOST RENDELJEN, RAKTÁRRÓL SZÁLLÍTUNK 1 TONNÁS ELEKTROMOS (EFG 1001/G—1 TÍPUSÚ) TARGONCÁT, AMELY — a rakodólapos anyagmozgatás fontos eszköze, — szűk területen is kiválóan alkalmas; — közlekedési és fordulási útszükséglete csekély 1 TONNÁS DIESEL (DFG 1002/G—1 TÍPUSÚ) TARGONCÁT, AMELY — nagyobb teherbírású rakodólapok kezelésére, üzemen belül, tranzitraktárakban is megfelel, — kiegészítő felszereléseivel együtt univerzális, — szinte valamennyi anyagmozgatási folyamatot elvégez 3 TONNÁS DIESEL (DFG 3002/G— 1 TÍPUSÚ) TARGONCÁT, AMELY — erős építésű targonca, súlyos tárgyak üzemen belüli mozgatására, szállítására alkalmas, — kiegészítő berendezéseivel együtt nagy terhek továbbítására, emelésére — 6 méter magasságig kiválóan használható KAPHATÓ az AUTÓKEH Új Autó Osztályán Budapest XIII., Gogol u. 13. Telefon: 494—738, 294—698 FIGYELŐ, 1968. JANUÁR 3. Értesítjük kedves vevőinket, hogy nevünk Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat-ra változott Kérjük, hogy megrendeléseikkel ezentúl is keressék fel vállalatunkat, és 1968. évi igényeiket juttassák el hozzánk. MUNKARUHÁZATI KERESKEDELMI VÁLLALAT azelőtt KÖZÜLETI RUHAKERESKEDELMI VÁLLALAT Budapest VIII., Üllői út 14. 3 FELVÉTELRE KERESÜNK acélszerkezetek tervezésében jártas statikus mérnököt, művelettervezési, szerkesztési, tervellenéri munkában gyakorlott gépészmérnököket, valamint szerkesztési gyakorlattal rendelkező gépésztechnikusokat és műszaki rajzolókat. Jelentkezés: AZ ÉVM „FÉMMUNKÁS” ÉPÜLETLAKATOS- ÉS TÖMEGCIKKIPARI VÁLLALAT Személyzeti Osztályán, Budapest XIII., Frangepán u. 7. I. em. 112.