Figyelő, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-05 / 1. szám
FIGYELŐ, 1972. JANUÁR 5. » NYERESÉG - MILYEN FORRÁSBÓL? A jelenlegi gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor az volt a törekvés, hogy a vállalati nyereséghányad viszonylag alacsony legyen. Különféle okokmiatt a központi elképzelésekkel és bizoyos törekvésekkel szemben viszonylag ágas nyereségszint alakult ki: az árbevételhez viszonyított nyereség hányada a958. évben a szocialista iparban 11,4 szék volt. Az ipar nyereséghányada mintegy 12 százalék, ennél valamivel kibb az átlagos bruttó eszközre számított nyad. Az így kialakult és magasnak t adható nyereségszint mind gyakran képezi vita tárgyát. • Költségérzéketlenség Az általános költségek, köztük a reprezentáció, a külföldi utazás, a (gépkocsi) személyszállítási költség stb. gyorsan növekszik. A megfontolt költséggazdálkodás arányát ezeknek a tételeknek a költségeken belüli kis súlyával szokás magyarázni. Hasonlóképpen vélekedünk a hitelkamatról, mellyel szemben a tapasztalatok szerint érzéketlenek a vállalatok. Ez azt jelenti, hogy a döntésnél úgyszólván nincs jelentősége a kamatnak, mint költségtényezőnek. Közömbösség figyelhető meg a kártérítéssel, a büntetés jellegű terhekkel, köztük az egyébként jelentős összegű vízszennyezési kiadásokkal szemben is. Az élőmunka költségeit — a holtmunkához képest — alacsonynak tekintjük; megállapítjuk, hogy pazaroljuk az élőmunkát. Okként leginkább az érdekeltség, a jövedelem- és bérszabályozás fogyatékosságait szokás említeni. Az arra illetékesek szerint nem megfelelő az energiával, az energiaköltségekkel való gazdálkodás sem, mert ezen költségtételek aránya is csekély az összráfordításhoz viszonyítva. A felsorolt negatív jelenségek kiegészíthetők például az import anyaggazdálkodásban és más területeken tapasztalható megnyilvánulásokkal. Jó részük nem új jelenség, küzdöttünk ilyen gondokkal 1968 előtt is. Talán csak a magyarázat új: az egyes tényezők költségeken belüli kis súlya, a jövedelem- és bérszabályozás a nyereség-növekedményből keveset" hagy vissza. Azt hiszem, ezek a magyarázatok igazak, bár kétlem, hogy a valódi okot tárják fel. Először is: egyes ráfordításelemek költségaránya a dolgok természeténél fogva a világon mindenhol csekély, mégsem tapasztalható ezekkel szemben közömbösség : — másodszor: az egyes, „nem jelentős” tényezőkből tevődik össze a teljes ráfordítás. Az egyes ráfordítási elemekkel kapcsolatos nem kielégítő gazdálkodást tehát nem lehet az egyes elemek viszonylag csekély arányával magyarázni, már csak azért sem, mert általában is kicsi a vállalatok költségérzékenysége, vagyis nagyfokú a vállalatok költségérzéketlensége. Az egyes ráfordítási elemekkel való gazdálkodás a gazdasági fejlődés különböző szakaszán eltérő követelményeket támaszthat. Például a szocialista iparosítás idején, amikor a foglalkoztatottság biztosítása elsődleges gazdasági és politikai feladat, az élőmunkával való takarékosság kevésbé van előtérben. Vagy egy viszonylag elszigetelt helyzetben levő ország számára elkerülhetetlen lehet a szükségleteknek költséges módon történő feltétlen kielégítése is; másképpen fogalmazva: gazdaságpolitikai törekvés lehet az ipari termelés „mindenáron” való növelése. Ilyen körülmények között, vagyis a gazdaság extenzív fejlődésének időszakában a ráfordításokkal való megfelelő gazdálkodás objektíve is háttérbe szorulhat. Megfordítva: ha a költségekkel való gazdálkodás nem megfelelő és a vállalatok érzéketlenek a költségek alakulására, akkor ez akaratunk és szándékunk ellenére is egyfajta extenzív fejlődés tükröződése lehet. Feltehetően felfoghatjuk egyfajta extenzív fejlesztési irány érvényesülése megnyilvánulásaként. A költségérzéketlenség — többek között — azt jelzi, hogy gazdasági növekedésünk forrása, a növekedés többlete csupán csekély mértékben származik a fajlagos ráfordítások csökkenéséből. Egyébként a költségérzéketlenség által jelzett magatartással esnek egybe a beruházási tevékenységben és az eszközgazdálkodásban tapasztalt gazdálkodási hibák is. Beruházásaink alapjában véve extenzív jellegűek,arányuk nem, vagy csak alig mérséklődik; a gép- és berendezések cseréje, a kiselejtezések mértéke változatlanul alacsony; növekszik a termelésben működő leírt állóeszközök aránya. (Mindez nem jelenti azt, hogy nincsenek intenzív fejlesztési törekvések. Pl. ilyen a textilipari rekonstrukció.) Magas nyereség — extenzív fejlesztés Nyereségcentrikus gazdálkodásban a vállalatok általában nem lehetnek közömbösek az elérhető nyereséggel szemben. Ha a költségekkel való gazdálkodásban mégis ilyen tapasztalataink vannak, akkor ennek feltehetően az az oka, hogy a költségcsökkentés révén elérhető nyereségnövelésnél más, könnyebb, kifizetődőbb nyereségnövelési lehetőségek is vannak. Ilyen lehetőség például az áremelés (esetleg az árral való manipulálás) vagy a termelés növelése. Mi a nyereségnövelés választási lehetőségei közül csupán az utóbbival foglalkozunk, az áremelési lehetőséggel nem. Adott termelésnövelés révén elérhető nyereségtöbblet általában annál nagyobb, minél magasabb a nyereséghányad. Továbbá: minél magasabb a nyereséghányad, annál kevésbé „versenyképes” az önköltségcsökkentési módszer a termelésnöveléssel szemben. Következésképpen a magas nyereséghányad ilyen értelemben az extenzív irányú fejlesztés táptalaja, azt preferálja a költségmegtakarítással szemben. Lássunk egy egyszerű példát: _ ._12Q_ m p,12...........12% - Árbevétel ÁOOO A vállalatnak kétféle lehetősége van a nyereség növelésére: megtakarítja a létszám 10 százalékát, annak költségét, vagy növeli termelését. Első változat: A létszám 10 százalékos csökkentése együttvéve 14 egység nyereségnövekedést eredményez. Bérköltség 10 Bérek közterhe 2,5 Egyéb, pl. védő-munkaruha, munkásszállítás, -szállás stb. 1,5 összesen 14,0 A nyereségnövelésnek ez a módja kifejezetten intenzív jellegű. Mértéke pedig olyan, amilyen a gyakorlatban aligha lehetséges, hiszen a megmaradó létszámra vonatkozóan — változatlan termelést feltételezve — bértöbblettel nem számoltunk, továbbá eszköztöbbletet sem tételeztünk fel. Így példánk szélsőségesen optimista, vagyis irreális. Második változat: A létszám-megtakarítás révén elérhető 14 egység nyereségtöbblet 11,7 százalékos termelésnövekedéssel azonos. Ugyanis a termelés 11,7 százalékos növelése jár 14 egység nyereségnövekménnyel, ha átlagos jövedelmezőséggel számolunk. Ez a változat nem csupán a költségek, hanem a létszám, a bér, az eszközök arányos növekedését is megengedi, vagyis extenzív jellegű. Mindazonáltal úgy ítélhető, hogy pesszimizmusában kevésbé szélsőséges, mint amennyire szélsőséges az előbbi optimizmusa. Kis nyereség — fokozott költségérzékenység Megállapítható tehát, hogy ma, átlagos feltételek mellett az irreálisan „szép”, de szervezési és műszaki szempontból nehezebb, intenzív fejlesztési változat sem képes versenyezni a realitások határán belül mozgó, extenzív jellegű változattal — legalábbis a nyereség növelése szempontjából nem. Húzzuk alá, hogy az első változat erőforrást szabadít fel; az utóbbi erőforrás többletet igényel. A nagyfokú költségérzéketlenség „titka” tehát feltehetően a magas nyereséghányad által táplált volumennövelés előnyös voltában van, és nem a nyereségérdekeltség elégtelenségében. (A mérték alacsony volta persze egyébként vitatható.) Magas nyereséghányadot feltételezve még a nyereségben való nagyobb, esetleg 100 százalékos részesedés esetén is előnyösebb, könnyebb és kifizetődőbb lenne a korlátozottan rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrások extenzív jellegű felhasználása. Fordítva is igaz: kisebb nyereség (hányad) mellett, akkor is érdemesebb, kifizetődőbb lehet a költségekkel takarékoskodni és a korlátozott erőforrásokat intenzív módon hasznosítani, mint ma, ha az érdekeltség mértéke a mainál kisebb volna. (Távol áll tőlem, hogy ez utóbbit sugalljam!) A két változat közötti választás kérdését tehát nem tekinthetem a nyereségérdekeltség mértéke problémájának. Nem szükségszerű, hogy az ipar viszonylag magas nyereséghányadát tartósan fenntartsuk. Ma is sok ország van, ahol a nyereséghányad 3,6 százalék, vagy ennél is kisebb, és vannak eredményesen dolgozó szakágazatok, vállalatok, amelyeknek nyereséghányada mérsékelt. Érdemes bemutatni, hogy adott költségmegtakarítást — esetünkben a 10 százalékos létszámcsökkentés költségeinek a megtakarítását — milyen termelésnövekedéssel lehet ellensúlyozni. Ha a nyere- akkor a létszámmegtakarítás véghányad révén elérhető nyereségnövel százaléka kedéshez szükséges termelésnövekmény, %-ban Például 4 százalékos nyereséghányad esetén a létszám-megtakarítás nyereségnövelő hatásával azonos kihatású nyereségváltozást már 35 százalékos termelésnövekedéssel lehet elérni. Úgy gondolom, a nyereséghányadnak a gazdálkodásban betöltött jelentőségét nem szükséges tovább bizonygatni. Ez a vállalatokat alapjában véve vagy termelésnövelésre vagy költségcsökkentésre ösztönzi. Ma az utóbbi törekvés nem „kifizetődő”. Alacsonyabb nyereséghányad fokozná a vállalatok költségérzékenységét és előnyössé is tehetné az ilyen irányú erőfeszítéseket. (Az erőforrások költségeinek emelését azonban nem tekintem a legmegfelelőbb nyereségmérséklési megoldásnak!) Ha kicsi a nyereséghányad, a nem jelentős költségtényezők (pl. energia, vízköltség, kamat, kiküldetési, költség stb.) változásai is érzékenyen érintik a vállalatot. Ennél is fontosabb azonban, hogy ilyen költségek között az anyagköltségekkel is érdemesebb takarékoskodni. Érdekes megvizsgálni, hogy nálunk mennyit ér az egységnyi villamos energia, érc, vas, acél, réz, nyersgumi, kén, fa, papír, bőr stb., és mennyit érhet ugyanez más országokban. Induljunk ki abból, hogy egyes országokban az átlagos nyereséghányad 3—6 százalék között van, és minden más tényező azonos. Az összehasonlítás alapján arra a megállapításra lehet jutni, hogy egységnyi termelés- (volumen-) növelés révén elérhető nyereséget nálunk csak 2—4-szer annyi anyagmegtakarítással lehet ellensúlyozni, mint a feltételezett adottságú országban. " Ha a nyere- akkor egy- akkor egysékhányadségnyi dollár-ségnyi termelés százaléka megtakarítás növelés nyetáblázatunkból nemcsak az tűnik ki, hogy nálunk általában hányszoros dollármegtakarítás szükséges egységnyi termelésnövelés révén elérhető nyereségnövekményhez, szemben olyan országokkal, ahol a nyereséghányad (példánk szerint 3 százalék) és az egyéb feltételek a fentiek szerint alakulnak. A számokból az is kiolvasható, hogy hányszoros dollármegtakarítás szükséges, szemben azzal, amit a nyereséghányadnak a táblázatban foglaltak szerinti mérséklése esetében kellene elérni. A példa arra is rávilágít, hogy a nyereséghányad csökkentése az anyaggal, ezen belül az importanyaggal való ésszerű takarékosságra is fokozottan ösztönözne. A költségcsökkentés révén elérhető egységnyi nyereségtöbblet alacsony átlagos nyereséghányad esetén kedvezőbb hatású és „versenyképesebb” a termelésnövelés révén elérhető nyereséggel szemben. Az alacsony nyereséghányadnak a gazdaságirányítás szempontjából is vannak előnyei. — Alacsony nyereséghányad mellett a nyereségben való érdekeltség mértékét fokozni lehetne, nevezetesen a nyereségnövekményben való érdekeltség fokozására nyílik lehetőség. A beruházási és a fenntartási célokra felhasználható forint, valamint a beruházási és műszaki fejlesztési (kutatási) forint között ma meglevő nagyon lényeges különbségek a minimálisra csökkenthetők. Dr. Gálik László Eszköz EOOO K, Bér B JOO 12 11,7 6 23,3 4 35,0 3 - 46,7 nyereségvereségre gyagyakorolt hakorolt hatátásának visát ellensszonylagos lyozó dollárul érte kpszá- megtakarítás zalékban) aránya (százalékban) 12 25 400 650 200 * 75 133 3 100 100 x 334'.fcroix! ■ % ----------------------------------------------------------------------------------fA Aj Építésügyi fá fá Tájékoztatási Központ Új fá kiadásában fát decemberben megjelenik ai * *fá I ÉPÍTÉSÜGYI ÉVKÖNYV fQ c. kiadvány, amely a hanti és vfá fá a nemzetközi építésügyi és városfejlesztési fá fá irodalmából szerkesztett, fá eddig egyedülálló gyűjtemény. ÍZ fát Az Évkönyv átfogó képet ad a hazai és fát ÍZ a külföldi építésügy törekvéseiről, fá azoknak megoldásáról, fá fát a műszaki-gazdasági fejlődés eredményeiről. ÍZ ÍZ A kiadvány 17 fő fejezetben foglalkozik fát fát az ágazat 1970. évi működésével. fát fát _ Az Évkönyv, amely mostantól kezdve fát fát minden évben rendszeresen megjelenik, fátfá a szakemberek és a nem szakemberek számára is ír. ÍZ ' nélkülözhetetlen kézikönyv. fá. ÍZ A kiadvány ára: kb. 70 Ft. _ fát fá^ Megrendelhető Információs Irodáinknál és az ^ ^ Építésügyi Tájékoztatási Központ ^ fái terjesztési osztályán fát fá Budapest VII., Rumbach Sebestyén u. 15/a. Zí I ü | | Pályázati felhívás | A Központi Fizikai Kutató Intézet pályázatot hirdet fái tudományszervezési feladatokat hivatásszerűen ellátó 1á fát FIATAL DIPLOMÁSOK RÉSZÉRE. fá fát A pályázat feltételei beszerezhetők fát fát! az Intézet személyzeti osztályán. fát fá BENYÚJTÁSI HATÁRIDŐ: 1972. JANUÁR 31. fá fát A pályázatokat a KFKI személyzeti osztályához fát fá (Budapest XII., Konkoly Thege út) kell benyújtani, fát fá -------------------------------------------------------------------------------------------------- W 3