Figyelő, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-05 / 27. szám

2 .DGOOdQD Üveg-irányvonatok szervezését határozták el a MÁV szegedi igazgatósága és az orosházi üveggyár szakemberei, az öblösüvegek, palackok szállításának gyorsítására, a törések meg­szüntetésére. Kidolgozták ugyanis és be­vezették a rakodólapos üvegszállítás rendszerét. Korábban a vagonokba ra­kott üvegekből — főként tolatások köz­ben — sok összetört, az egységes áruval rakott irányvonatok viszont mindenféle tolatás nélkül jutnak el rendeltetési he­lyükre, így az üvegtörések a minimumra csökkentek. Az idén körülbelül 50 ilyen üvegvonatot küldenek például Orosházá­ról a konzervgyárakba, s külföldre, ösz­­szesen mintegy 50 millió befőttesüveggel, palackkal megrakottan. A Fővárosi Patyolat Vállalat tevékenységét vizsgálták meg a közel­múltban a népi ellenőrök, és tapasztala­taikat számba vették a vállalat munká­jának mérlegelésekor a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának minapi ülésén is. A Patyolat szolgáltatási tevékenysége az elmúlt hat esztendő alatt csaknem 42 százalékkal nőtt, s a lakossági vegytisz­­títás volumene csaknem másfélszeresére emelkedett. 1971-ben — nem utolsósor­ban a szolgáltatások fejlesztését ösztön­ző kormányrendelet hatására — a vál­lalat 6,8 százalékkal termelt többet, mint az előző esztendőben annak ellenére, hogy három elavult mosodaüzemét meg kellett szüntetnie. A fejlesztés eredmé­nyeként ez év végén a Patyolat műsza­konként 230 mázsa lakossági és 65 má­zsa közületi mosást tud vállalni, s a ma­gánmegrendelőknek műszakonként 6600 tételt tud vegytisztítani. Több mint 53 millió forintjába került a vállalatnak a fejlesztés. Egyébként a Patyolat a további fejlesztés érdekében a saját, illetve a ta­nácstól kapott fejlesztési összegek teljes felhasználása mellett további nagy össze­gű hitelfelvétellel is számol, azaz jelen­tős gazdasági kockázatot vállal. A Fővá­rosi Tanács végrehajtó bizottsága köszö­netet mondott a vállalat vezetőinek és egész kollektívájának a lakosság ellátá­sában végzett eredményes munkájukért. Nemzetközi kapcsolatok Az Útépítő Tröszt műszaki küldöttsége a Szovjetunióban járt tanulmányúton. — Hajdú-Bihar megyei termelőszövetkezeti delegáció tanulmányozta a brassói mező­­gazdasági szövetkezeteket. — Cosiee Da­ne, a jugoszláviai apatini sörgyár vezér­­igazgatója a pécsi Pannónia Sörgyárban tárgyalt. — Kurucsai József, a Mecsek­­vidéki Pincegazdaság igazgatója Jugo­szláviában folytatott megbeszéléseket. — Dr. Csikós Rezső, a veszprémi Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet igazgatója és dr. Szepesy László tudomá­nyos osztályvezető Párizsban, Amszter­damban és Eindhovenben járt tanul­mányúton. — Kormos Ernő, a veszprémi Szigeti József Faárugyár főmérnöke és Szegedi István műszaki osztályvezető Olaszországban tárgyalt. — Hansányi Im­re igazgatóhelyettes vezetésével Belgium­ban tárgyalt a fűzfői Nitrokémia küldött­sége. A gyár egy másik delegációja Len­gyelországban járt tanulmányúton. — Francia üzletemberek tárgyaltak a Salgó­tarjáni Tűzhelygyárban. — Ernst Hoberg, a magdeburgi SKET Művek vezérigazga­tója a diósgyőri Lenin Kohászati Művek­ben tárgyalt. — Varga Tivadar, az Ikarus műszaki vezetője Nigériában járt. — Vla­dimir Smara igazgató vezetésével a szlo­vákiai Tatra autógyár küldöttsége a győri Magyar Vagon és Gépgyárban tárgyalt. Árukölcsönzés ma és holnap (Folytatás az 1. oldalról) ban jár, ha ezeket az újabb és újabb vá­sárolgatás helyett inkább kölcsönveszi. Nálunk — bár természetesen nem min­dig azonos indítékokkal — ugyancsak egyre népszerűbb, keresettebb a „kölcsön­vett kényelem". A Belkereskedelmi Köl­csönző Vállalat már ma sem tudja telje­sen kielégíteni a keresletet, előjegyzések tömkelegét tartja nyilván például tv-ké­­szülékekre, olajkályhára, hűtőgépre és sok más termékre, mert raktárkészlete ezekből a tekintélyes fejlődés ellenére sincs akkora, hogy minden igénylőt azonnal kiszolgálhasson. A lakosság mennyiségi igényei a vál­lalat hagyományos cikkei iránt is to­vább növekszenek, s talán még foko­zottabb az újabb szolgáltatások kereslete. A bérlők körében két éve végzett köz­véleménykutatás adatai szerint például igen sokan szeretnének színes és hordoz­ható tv-készüléket, víkendházba való kisfiú tőgépet, fagyasztógépet, kisautót bérbevenni, mások pedig szívesen hasz­nálnák a vállalat barkácsolóműhelyeit, vagy tervezett önkiszolgáló autószerviz­állomását. Ezzel szemben egyre kisebb a kereslet a valaha leginkább kölcsönzött háztartási kisgépek, mosó-, porszívó- és padlókefélő gépek iránt. A kínálat igyekszik figyelembe venni az igények mennyiségi és összetételbeni változásait. Az említett közvéleményku­tatás óta például a fővárosban két — műhellyel ellátott — barkácseszköz­­kölcsönző boltot nyitott, csaknem 70 ezer dollárt fordított a legkorszerűbb külföl­di barkácsoló és más kisgépek beszerzésé­re, s árukészletét általában is a hiánycik­kek megszüntetése, a választéki „fehér foltok” felszámolása jegyében gyarapí­totta. Ugyanezek a törekvések vezették 1975-ig érvényes tervének összeállításá­ban is. A mostani ötéves tervidőszakban az árukészletet mintegy 80 százalékkal, 240 millió forint értékűre szándékozik bő­víteni, a forgalom — az árbevételek — tekintetében pedig több mint 60 száza­lékos emelkedést tervez. Budapesten be akarják fejezni a bolthálózat szakosítá­sát a már korábban kialakult felosztás (gyermekgondozási, lakáskarbantartási, kultúr- és barkácsolási cikkek) szerint, ami bizonyára nagyban hozzájárul majd az eszközállomány jobb koncentrálásá­hoz és kihasználásához, valamint a la­kosság gördülékenyebb kúiszol­gálásához.­ Tervezik kísérletképpen a színes tv-ké­­szülékek kölcsönzését, később pedig sze­retnének módot találni a már említett önkiszolgáló autószerviz létrehozására is. A terv egyik rokonszenves vonása, hogy a vállalat továbbra is teljes mértékben igyekszik kielégíteni a gyermekápolási cikkek, valamint a Balaton mentén az üdüléshez tartozó sport- és camping­­cikkek iránti igényeket, noha erre a két üzletágra évente több millió forintot rá­fizet. Pillantás a jövőbe Ha hosszabb távon gondolkozunk, s kissé szabadon engedjük képzeletünket, könnyen rájöhetünk: milyen sokféle ki­aknázatlan lehetőség van még az áru­kölcsönzésben és a vele összefüggő szol­gáltatásokban. A színes televíziózás aligha fog na­gyobb mértékben elterjedni, amíg a ké­szülékek hazai ára ilyen magas. Ám, máris sokan megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy havonta esetleg több száz forintot is áldozzanak az ilyen ké­szülékek bérletére. Aztán ott van az autózás és az autós turizmus. Gondoljuk el, mi minden kell vagy hasznos egy hosszabb külföldi út­hoz, amit igen sokan, vennének köl­csön: utánfutó, csomagtartó, lakókocsi, összecsukható kerékpár, nagy és minősé­gi szerszámkészlet stb. És, hogy a közle­kedésnél maradjunk, az olcsó bérű kis­autóknak, robogóknak, motorkerékpárok­nak máris nagy keletje lenne és később, a nagyvárosi közlekedés túlzsúfolódásával még inkább népszerűvé válhatnának e kis járművek. Az árukölcsönnzés egy másik, ugyan­csak sokat ígérő területe: a lakás- és hét­végi ház építkezés egyre szélesedő moz­galma. Egyre többször lenne szükség az építés különféle kisméretű, de korszerűen nagy teljesítményű eszközeire: állvány­zatra, emelőberendezésekre. És miért ne lehetne már napjainkban is kölcsön­adni a telek- és víkendház-tulajdonosok­­nak egy-egy idényre sportfelszerelést, kerti hintaágyat, áramfejlesztőt, fűnyíró­gépet és sok minden más idényszerűen használt eszközt? Később pedig talán még könnyen szállítható és felállítható, komfortos kis-víkendházak bérbeadása is szóba jöhet. Ami pedig a kölcsönzés módszereit, mechanizmusát illeti, szintén nem nehéz a mainál lényegesen jobbat elképzelni. Számos külföldi országban általában bár­milyen kölcsöncikket telefonon meg le­het rendelni, s házhoz szállíttatni. Ná­lunk viszont a házhoz szállítás szinte még a gyermekcipőkig sem jutott el, mindössze tv-készülékre, hűtőszekrényre, olajkályhára és betonkeverőre korlátozó­dik. Pedig alighanem a kölcsönzés kö­rülményessége is ludas abban, hogy — mint az Országos Piackutató Intézet rep­rezentatív felmérése kiderítette — a ma­gyar családoknak csak valamivel több mint harmadrésze vette igénybe a köl­csönzést, rendszeres üzletfélnek pedig a családok mindössze 5-7 százaléka te­kinthető. A vállalat tevékenységi köre is elég szűknek tűnik. Azokra az országokra gondolunk ugyanis, ahol a kölcsönzéssel foglalkozó cégek egyúttal kiterjedt ,ja­vítószolgáltatást is végeznek, sőt, a lis­tájukon szereplő termékeket nemcsak bérbeadják és javítják, hanem új és használt állapotban készpénzért is for­galomba hozzák. Az ilyen cégek tehát egyesítik a kölcsönző, a javító, az új és hasz­náltcikk-értékesítő cégek funkcióit, s bizonyára jócskán megtalálják számítá­sukat ezen az „összkomfortos" profilon, hiszen a négy különféle üzletág kiegészí­ti egymást. Mindezek a nagy és érdekes lehetősé­­gek nem ismeretlenek a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat szakemberei számára sem. Számolnak is velük, de a puszta ábrándozáson túl egyelőre nemigen jut­nak. Nem csoda, mert az árukölcsönzés ilyen fejlesztése rendkívül eszközigé­nyes vállalkozás, s ők egyelőre örülné­nek, ha — mondjuk — a tv-kölcsönzési igények kielégítésére lenne elegendő pénzük. (Angliában a használatban lévő tv-készülékek majdnem 50 százaléka a kölcsönző cégeké, hazánkban viszont ez az arány 10 százalék alatt van, s pél­dául Csehszlovákiában is magasabb az arányuk.) A vállalat árukészletének és üzletháló­zatának megfelelő ütemű fejlesztésére ma annak ellenére sincs mód, hogy a gazda­ságirányítási reform a korábbiaknál sok­kal kedvezőbb feltételeket teremtett a kölcsönző cég működéséhez. Nyeresége 1968 óta gyorsan emelkedik, s tavaly az 1967. évi 4,4 millióva­­ szemben elérte a 21 millió forintot. Az állami támogatás hasznos formájaként a vállalat 1971 ele­je óta a lakossági forgalom arányával azonos mértékben mentesül az eszközle­kötési járulék fizetése alól, ez az arány pedig túlhaladja a 80 százalékot. A fel­adatok megoldásában sokat segítenek a Belkereskedelmi Minisztérium devizajut­tatásai is, bár ezek forint­fedezetéről a vállalatnak kell gondoskodnia. Tavaly a vállalatnak sikerült 23 millió forintos középlejáratú hitelt felvennie, hogy fo­kozhassa beszerzéseit. Ily módon a múlt évben kiugróan magas, összesen 46 mil­lió forintos értékkel sikerült gyarapíta­nia árukészletét, s a vásárlások volume­ne idén is 37 millió forint körül lesz. A vállalat saját pénze és az állami pre­ferenciák együttvéve sem képesek azon­ban egyelőre megteremteni az áruköl­csönzésben a kereslet és a kínálat össz­hangját. Úgy tűnik, a megoldás egyik legfőbb módja az lehetne, ha a kölcsön­ző vállalat időnként térítésmentes forgó­eszköz-kiegészítést kaphatna állami for­rásból. A támogatás azonban nemcsak a központi költségvetésből várható el, hanem a lakossági szolgáltatások fejlesz­tésében érdekelt tanácsi szervektől is. A vállalat például — pénzügyi helyzetére tekintettel — kérte a Fővárosi Tanácsot, hogy mentesítse a 6 százalékos városi és községi hozzájárulás fizetésétől. Nem­leges választ kapott, noha az erről szóló rendelkezések módot adnak az indokolt mentesítésekre. A főváros egyes kerületi tanácsai sem igen voltak tekintettel a vállalat szolgáltató jellegére, amikor az általa bérelt helyiségek új díjtételeit megállapították: nem részesítették a jog­szabályok biztosította kedvezményben a lakosságinak dolgozó árukölcsönzési háló­zatot. A legjobb propaganda A vázolt gondok aligha szüntethetők meg rövid időn belül. A vállalatnak azonban saját magának is módja van lépéseket tennie az árukölcsönzés fellen­dítéséért, túl azon is, hogy ötéves tervé­nek említett programpontjait megvalósít­­sa. Az ilyen, önerőből valóra váltható le­hetőségek egyik nagy területe: az árpoli­tika. Dicséretes dolog, hogy a vállalat nem él vissza a gazdaságirányítási re­form során bevezetett szabad árformá­lással. 1959-ben a kölcsönzési díjak át­lagos színvonala csak 4,8 százalékr'"' volt magasabb az 1967. évinél, az utóbbi két évben pedig egyáltalán nem emelkedett. Nem teszik ezt, mert éppen a nagyon ke­resett cikkek ma már egy­általán nem te­kinthetők luxus­holmiknak, s esetleg a szerényebb jövedelmű réteget sújtanák az ilyen „átpolitizálással”. Az viszont már korántsem helyes, hogy a kölcsönzési tarifák több szempontból is eléggé differenciálatlanok. Nem tesznek például különbséget a teljesen új álla­potban és a már használtan bérbeadott cikkek között. Pedig nyilvánvalóan más az értéke a használó számára is a vado­natúj, tetszetős holminak, mint az eset­leg már műszakilag sem tökéletes ütött­­kopottnak. Ha a vállalatnak sikerül egy­re inkább megvalósítania azt a törekvőd­é­sét, hogy az újonnan vásárolt árucikkek minden tekintetben a legmagasabb szín­vonalat képviseljék (például egyeseket nyugati országokból importáljanak), ak­kor az ilyen kölcsöntárgyakért nyugod­tan kérhet magasabb díjat is. A vállalat bérbeadott árucikkeinek át­lagos megtérülési ideje ma 6 év. Igaz, ez a megtérülési idő sokkal kedvezőbb, mint sok iparág állóeszközeié, de az áru­kölcsönzés sajátosságait figyelembe véve meglehetősen hosszúnak mondható. Az is igaz, hogy a kölcsönző vállalat forgó­eszköz-hatékonysága sokszorosan felül­múlja más kereskedelmi vállalatokét, mert azonos nyereséget sokkal kisebb árualap lekötésével tud létrehozni. Nem elég intenzív és színvonalas még a vállalat reklámtevékenysége sem: a la­kosság tekintélyes tömegei alig-alig kap­nak tájékoztatást arról, hogy voltaképpen mit és milyen feltételekkel vehetnek bérbe. A vállalat szakemberei is tisztában vannak ezzel a fogyatékossággal és első­rendű feladataik között tartják számon a tömegtájékoztatás javítását. Úgy vélil­k azonban, hogy talán még a kiállításoknál, hirdetéseknél is jobb propaganda lenne a kölcsönzés számára, ha bevezetnék az egyszerűbben elintézhető (telefonon tör­­ténő) kölcsönzési igénybejelentés rend­szerét és minél több bérelt holmi házhoz szállítását. A Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat 1973 elején új nevet vesz fel: Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalatnak (IKSZ) hívják majd. Reméljük, e válto­zás nem merül ki csupán a cégtábla át­festésében, hanem érezhető lesz a válla­lat tevékenységének tartalmában, a la­kosság jobb, sokoldalúbb ári'V(ölcsön'"Ami kiszolgálásában is. Sebestyén Tibor n­i inAprQT - BERLIN ^ Tisztetlen meg bennünket látogatásáva'! r\DC7HA m. Repülőtér: Városi iroda: DRIZUA lBik Budapest—Ferihegy Budapest, V., Deák Ferenc u. 23. g p r------i T . , , ' .... Telefon: 183-801 Telex: 22-4278 __jSKBfefe ___ Telefon: 140-400.'251-es mellek A bői Telex: 22-5632. munkanapokon 8.30-tól 16 óráig. Nyitva: a menetrendtől függően szombaton 8-tól 12 óráig. ^ —J LIPCSE Br m nrr msw um SBBÍ ^r,.u,s Tirana B rm m Bt A m M * Légitársasága FIGYELŐ, 1972. JÚLIUS 5.

Next