Figyelő, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

2 Senki sem akarja tagadni, sőt nemcsak az illetékesek, de a vá­sárlók is örömmel nyugtázták, hogy általánosságban javult az üzletekben forgalomba hozott fogyasztási árucikkek minősé­ge, emelkedett a kereskedelem kulturáltságának színvonala. Mindehhez bizonyára az is hoz­zájárult, hogy nemcsak az üze­mek, az iparvállalatok meósai, de a kereskedelem minőségel­lenőrei is egyre következeteseb­ben vizsgálják a szalagokról, a termelőgépekről lekerülő áruk minőségét. Amikor minőségel­lenőrökről beszélünk, természe­tesen ide értjük az ellenőrzés hivatott szerveit, többek között például a kereskedelmi felügye­lőségek szakembereit is. Mint ahogy bizonyos értelemben a minőségellenőrzés részeként tartjuk számon az úgynevezett árellen­őrzéseket is. Az árhatóságok az elmúlt hó­napokban — nagyon helyesel­­hetően — széleskörűen ellen­őrizték az árintézkedések betar­tását, a fogyasztói árak alaku­lását, ám azt is behatóan vizs­gálták, hogy miképpen halad­tak az 1975. január 1-én életbe­lépett részleges termelői árren­dezés előkészületei. A tapaszta­latok szerint az árrendezési munkák az előírásoknak megfe­leltek, időben elkészültek az ár­nyilvántartások, megfelelő az árrendezési dokumentáció, a vállalatok többsége az előírt ha­táridőre tájékoztatta partnereit az új árakról. Néhány helyen az előírásoktól eltérő számításokat is felfedtek, általában azonban ezekben az esetekben sem szán­dékos visszaélésekről, hanem ki­­sebb-nagyobb tévedésekről volt szó, amelyeket a vállalatok az­után korrigáltat­. A köznapi fogyasztók, a vá­sárlók számára is érdekes lehet, hogy az állami vállalatoknál, a szövetkezeteknél, a boltokban, magán­iparosoknál és kiskeres­kedőknél negyedév alatt össze­sen csaknem 25 ezer ellenőrzést tartottak, mintegy 4 százalékkal többet, mint az előző negyedév­ben. Az esetek többségében minden­­szempontból megfelelő­nek találták a vállalati árpoli­tikát, a rendelkezések betartá­sát, a kalkulációt. Mivel 1974-ben is gyakorta tettük szóvá, hogy nem mindegy, miképpen alakul az ipar és a kereskedelem között a különfé­le szerződések betartása, úgy véljük, pozitívumként említhet­jük, hogy a szerződéses árfe­­gyelem is tovább erősödött. Igaz, hogy mindezek ellenére, a legutóbbi vizsgálatsorozat al­kalmával is tapasztaltak hibá­kat, visszásságokat. Előfordult, hogy egyik-másik helyen hely­telen volt a kalkuláció, túllép­tek maximált árakat, vagy jog­talan felárat számítottak fel. Olyan eset is előfordult, hogy a központi bérintézkedésekkel já­ró többletkiadások egy részét megrendelőikre akarták áthárí­tani. Nagyon is egyetértünk az ellenőrzéseket követő intézke­désekkel, nevezetesen azzal, hogy a szóban forgó esetekben nemcsak a szabálytalanságokat hozták helyre, de felelősségre is vonták a szabálytalanságok el­­követőit. Három hónap folya­mán nyolc esetben kezdemé­nyeztek a hatóságok büntető el­járást, 1136 esetben szabálysér­tési, 316 esetben pedig fegyelmi eljárást, 1187 szabálytalanságot pénzbírsággál toroltak meg. Ne­gyedév alatt összesen 4274 eljá­rást indítottak az árellenőrzé­­sek során feltárt szabálytalan­­ságok miatt, csaknem 30 száza­lkkal többet, mint az előző ne­gyedévben. Mivel magyarázható mindez? Csaknem bizonyos, hogy az ala­posabb ellenőrzéssel és a ható­ságok határozottabb fellépésé­vel Úgy véljük, ezt a gyakor­latot kell folytatni 1975-ben is, többek között azért, hogy növe­kedjék a vásárlók elégedettsé­­ge. (h) [HATÁS - GYORSÍTÁS - BEFEJEZÉS (Folytatás az 1. oldalról) láik jóvá. A többi 1974-re maradt, sőt akadt olyan is, ahol (bár már folynak a területelőkészítési, felvonulási mun­kák), a beruházás jóváhagyása csak 1975-ben várható. És itt érdemes egy kicsit elidőzni. Fel­tűnhet ugyanis, hogy a fejlesztési cél ismert, mégis késik a beruházási döntés. Pontosabban a fejlesztési célt már koráb­ban elfogadta a kormány, miért kell még­­egy döntés? Nos, ez is az 1974-es év egyik új jogszabálya, amely héthónapos munka után készült el, és a beruházások új rendjéről szól. Ennek egyik leglénye­gesebb eleme, az egyedi nagyberuházá­sokra vonatkozó kétlépcsős döntési rend­szer. Ez annyit jelent, hogy a kormány­­ (vagy az Állami Tervbizottság) először az adott szükséglet fedezésének külön­­féle módozataival foglalkozik. A döntés vonatkozhat például az import növelésé­re, egyes termelőbázisok rekonstrukció­jára vagy beruházásra. Ha a nagyberuhá­zás mellett szól a döntés, később még munkaprogramot kell elfogadtatni, amely már­ meghatározza a telepítés helyét, a gyár kapacitását, a szükséges építési, gép­­beszerzési feladatokat. Ha ezt is elfo­gadta a kormány, akkor indulhat a be­ruházás. E módszer kizárja azt a korábbi gya­korlatot, amikor a kormányt egyes intéz­­m­ények és vállalatok kész helyzet elé állították, hiszen a fejlesztési koncepció elfogadása után már megkezdődtek pél­dául az exporthatások, az import gép be­szerzésére vonatkozó tárgyalások. 4 „magyvár" Sok gondot okoznak a folyamatban lé­vő egyedi nagyberuházások is. Az elő­készítési, indítási időszakban keletkezett lemaradásokat — természetesen — menet közben igyekeznek pótolni, amely törek­vés dicséretes, csakhogy ebből problé­mák is származnak. A nagyberuházások sokszor úgy indulnak, hogy részletes, vo­nalas, hálós szervezési terv áll rendelke­zésre, amely valahol az építkezés közepén eltűnik az egyik szekrény mélyén, és már mindenki csak két adatot ismer: a határ­időt és a tervezett költséget. Márpedig ezt a munkát „kotta" nélkül végezni igen nehéz. Annál is inkább, mert a beruházá­sok egyre nagyobbakká válnak. Nagyberuházások tervezett átlagköltsége „Léptékváltás" történt az elmúlt évek­ben a nagyberuházásoknál. Részint a számuk a száz körüliről 50 alá csökkent az 1970-es évek eleje óta. A táblázatból ki­tűnik, hog­y 1971—75 között négy, négy és félszeresére növekedtek viszont a méretek. És ebben csak kevéssé számít az ár- és a költségemelkedés.­Sokkal inkább a technika fejlődésének, az optimális üzemegység változásának hatása ez. 1974 első 11 hónapjának adatai sze­rint az egyedi nagyberuházásokra for­dított kifizetések 8 százalékkal elmarad­tak az előző év azonos időszakához ké­pest, noha az 1974-es beruházási terv ebben a szférában az előtti időszakhoz képest erőteljes, 17 százalékos növeke­dést írt elő. A nyolc legnagyobb egyedi nagyberu­házásnál, ahol az éves népgazdasági terv egyenként több mint 1 milliárd fo­rintnyi teljesítést írt elő, kilenc hónap alatt az időarányos 75 százalék helyett mindössze 53 százalékos volt a teljesítés. E nyolc beruházás voltaképpen determi­nálja az egyedi nagyberuházások egészé­nek eredményét és bizony meglehetősen elgondolkoztató, hogy például mi történt Dunaújvárosban a huzámvertikum épí­tésénél, ahol 1974 első kilenc hónapjában a tervezett 1,4 milliárd forint helyett 286 millió forintot teljesítettek. Vagy pél­dául Leninvárosban az Olefin-műnél csak 700 millió értékben építettek, szeret­tek, a tervezett 1,6 milliárddal szemben­­pedig az állandó reflektorfényben áll, a munkához minden segítséget megkapnak a beruházók, kivitelezők ,s a határidőre történő befejezés nemzetközi kötelezett­ségeink miatt is rendkívül fontos). Az 1974-es terv 5 beruházás befejezésé­vel számolt, ehhez járult még 3 áthúzódó, korábbi befejezésre tervezett egyedi nagyberuházás. (Milleneumi Földalatti, Budapesti IV. sz. Házgyár, Orosházi Sík­üveggyár, Hódmezővásárhelyi Padlóbur­­kolólap-gyár, Inota Csúcserőmű, Ba­rátság II. Kőolajvezeték, a 2. sz. Ajkai Timföldgyár, Magyar Viszkóza PAN I. üzem). Csak részlegesen sikerült átadni az erőművet Inotán és ugyancsak 1975-re maradt az 1973-as átadásra tervezett Mo­hácsi " Farostlemezgyár fejlesztése. Ön­magában az 1974-re tervezett átadá­sokkal többnyire elégedettek lehetünk. Az 1974-es év első tizenegy hónapjának eredményei alapján az évek óta dinami­kusan fejlődő célcsoportos beruházások az előző időszakhoz képest kb. 20 száza­lékkal nőttek, az egyéb állami beruházá­sok hasonló bázison 15 százalékkal, a vállalati beruházások pedig 13,5 száza­lékkal. A célcsoportos beruházási kifizeté­sek 1974-es újabb 2 milliárd forintos nö­vekményének fele a központi lakásépítke­zést szolgálta, mintegy 600 millió forint pedig a vasúti járműbeszerzéseket gyorsította. 1974-ben jelentősen növeked­tek a ráfordítások az egy évvel korábbi­hoz képest az országos úthálózat fejlesz­tése, kórházi ágybővítés és a szakközép­iskolai hálózat fejlesztésének célcsoport­jában. A bekötőútépítési, erdőtelepítési, vízkárelhárítási fejlesztések ráfordításai 1974- ben különböző okok miatt elmarad­tak az előző évitől. Az egyéb állami beruházások 1974-ben viszonylag gyorsan fejlődtek, azonban a minisztériumi és a tanácsi felügyelet alá tartozó beruházások teljesítése csak a terv elérésére lesz elegendő, a korábbi évekről megmaradt 3,5 milliárd forintos költségvetési maradványával növelt fej­lesztési lehetőségeket továbbra sem tud­ják felhasználni a beruházók. Az év végi adatok még nem állnak rendelkezésre, ezért a pontos számok helyett inkább néhány tendenciát érde­mes kiragadni a vállalati-szövetkezeti be­ruházások területéről. Legfontosabb az, hogy a vállalati beruházások erőteljesen nőttek. Ebben szerepet játszott a rendel­kezésre álló nagyobb saját erő, bár a köl­csön és a juttatott források igénybevétele lényegesen gyorsabban emelkedett, mint a vállalatok saját forrása. A külső forrá­sok arányának növekedésében jelentős súllyal szerepel a szocialista országokból történő gépbeszerzések ösztönzésére és a minden piacon értékesíthető exportáru­­alapok termelését elősegítő beruházások­ra nyújtott hitelek bővülése. Figyelem­re méltó, hogy a hitelek több, mint egyharmadát saját forrás bevonása ntélkül engedélyezték­ a bank­szervek. E hitelek­ az előbb említett két cél mellett főként az építőanyagipar fej­lesztését és a könnyűipar rekonstrukció­ját segítik elő. A fejlesztési kölcsönökből megvalósuló beruházásokra voltaképpen ugyanaz áll, mint az egyedi nagyberuhá­zásokra: a korábbihoz viszonyítva ma­gasabb a terv, a teljesítés viszont ala­csonyabb. 1974-es befejezd­e három fejlesztési kölcsönös beruházást tervez­tek, ebből viszont mindössze a Buda­foki Szesz- és Eresztőgyár rekonstruk­cióját fejezték be, míg a másik kettő átadása (Élelmiszercsomagoló-üveggyár, Egyesült Izzó Fényforrásgyár fejlesz­tése) 1975-re várható. /Ao/ /o/ megy Feltehető a kérdés, vajon a gyorsítás együtt jár-e a beruházások hatékonysá­gának növelésével? Abban az esetben, ha a gyorsítás nem jár túlzottan nagy pótlólagos költséggel, ha a beruházás célja helyes, akkor igen. Csupán egy adat ennek érzékeltetésébe: ha a beruházások átfutási idejét 10 százalékkal lehetne csökkenteni, ez önmagában évi fél száza­lékos nemzetijövedelem-növekedést ten­ne lehetővé. Azért kell mindezt hangsúlyozni, mert 1975- re a népgazdasági terv részeként az ágazati minisztériumoknak, mint a be­ruházók felettes szerveinek, részletes intézkedési tervet kell kidolgozniuk, ho­gyan lehetne az 1976—77-re tervezett be­fejezéseket előbbre hozni, meggyorsítani. Ezenkívül a funkcionális minisztériumok megvizsgálják, hogy milyen eszközökkel lehet a beruházások gyorsítását ösztönöz­ni. Az 1975-ös év fő feladata a ha­tékonyság növelése, a­z ésszerű ta­karékosság, a belső és külső egyen­­súlyi helyzet javítása, ami a beru­házási politikát is közvetlenül érinti. El­sősorban a szemléletet kell megvá­ltoz­­tatni. Csak egy példa: az 1975-ös előre­jelzések szerint a tárcák több mint 20 új nagyberuházást akartak elkezdeni. A központi szervek azonban határozottan kitartottak amellett, hogy 1975-ben csak 3 új nagyberuházást kezdjenek el. Az 1975-ös beruházási tevékenység­nek a kevés induló beruházáson kívül még van néhány figyelemre méltó vo­nása: külön engedélyhez kötik, melyik beruházásról lehet előkészítési tanul­mányt készíteni, az előkészítésre szánt összeg 1975-ben kétszeresére nő, az 1974- esnél lényegesen több lesz a befeje­zés. Tény, hogy a bouhardsi politikában nem a visszafogás ért't'uge,süt hanem a szolid, talált a korábbinál több eredmé­nyt hozó fejlesztés. A nemzeti jövedelem növekedésének ütemével csaknem azonos a beruházási hányad növekedése. A felhalmozásokból beruházásra előirányzott összeg 120—130 milliárd forint. Ebből 79,7 miliárd jut az egyedi nagybeuházá­sokra. 23,7 mill­iárd a célcsoportos beruházásokra, 7­7,3 milliárd az egyéb állami beruházásokra és a terv szerint 68,2 milliárd a vállalati beruházások összege. Ennél az adatnál érdemes egy pillanatra elidőzni. Ez az összes beruházási lehetőség 53,4 százalé­ka, tehát 1975-ben a terv is az előző évek tényeiből indult ki és már előre jelzi a magasabb vállalati beruházási arányt. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a vállalatok vég­leges anyagi lehetősége csak az 1974. évi mérleg elkészülte után derül ki vég­érvényesen, egyes számítások már most azt jelzik, hogy a vállalati beruházási szféra anyagi lehetősége esetleg 4—5 mil­­liárddal nagyobb lesz a tervezettnél. Nem mindegy ugyanis, hogy a váratla­nul „piacra kerülő" vállalati pénz honnan viszi el a „kigrammozott" kapacitást — ha akár az építőipart, akár az anyagellá­­tást, akár egyes gépeket veszünk tekintet­be. A tervezőmunkának viszont örök di­­lemája marad az, hogy még a nyáron hoz­zá kell kezdeni a következő tervhez, ami­kor még nagyon nehéz meghatározni a vállalatok következő évi anyagi helyze­tét — összesítve és iparáganként. Más részről hasonló gondok mutatkoznak az építőipar teljesítőképességének megha­tározásával kapcsolatban is. Először az 1975- ös terv készítésénél vették figyelem­be az építőipari vállalatok teljesítőképes­ségét, lebontva egyedi nagyberuházásokra. A pénzügyi keret immár évek óta — bármely szférát is nézzük — nagyobb mint a rendelkezésre álló kapacitás. Ösz­­szességében azonos mennyiségű hitel áll rendelkezésre 1975-ben, mint az azt meg­előző évben, azonban új vállalati beru­házáshoz hitel vagy állami támogatás csak rendkívül esetben adható. Az elsőd­­leges cél — és nemcsak a nagyberuhá­zásoknál, ahol a­­kivitelezését kell meg­gyorsítani — a folyamatban levő fejlesz­tések mielőbbi befejezése, üzembehelye­zése. Ha beletekintünk a beruházási elő­jegyzési naptárba, akkor 1975 során na­gyon sok helyen fogják átvágni a nem­zeti színű szalagot, a terv szerint csak a nagyberuházásoknál vagy 15 helyen. . / B M. (Millió Ft) 1971 - 1974 19!! Induló beruházások 898 4972 41­93 Folyamatban levők 1971 9790 3893 Befejeződök 583 1034 1409 Átlagköltség 1438 9874 3993 ____________v . /^?9^^?GAZDASÁGPOLTIKAI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: dr. Cárom József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: dr. Fobinus János és dr. Varga György SZERKESZTŐSÉG: Budapest V­, Alkotmány u. 10. Telefon: 31-553, 311-564, 117-064, 311-302 Levélcím: 1355 Budapest 18. Távirati cím: Hungeron. Budapest Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat 1959 Budapest VIH., Blaha Lujza tíz 1—3. Telefon: 343 — 100, 142 — 220 Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató. Hirdetéseit felvitele: a Hírlapkiadó Vállalat reklámszolgálatánál. Telefon: 342—654 Előfizetési díj egy ívre 96 forint. Belföldön terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalban, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzletiben és a Posta Központi Hirlapirodájánál (1900 Budapest V., József nádor tér 1.­ Külföldre a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat terjeszt­. (1389 Budapest, 149) Készült a Szikra Lapnyomdában. INDEX: 25 283 FIGYELŐ, 1975. JANUÁR 1.

Next