Figyelő, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 1. szám

2 LÉGBŐL KAPOTT MILLIÁRDOK (Folytatás az 1. oldalról) Azért csaknem félmilliárd forint bírsá­got, mert" mindezt nem tudják. Nem új­ság, hogy a levegő, vagy a víz szennye­zése súlyos károkat okoz, s megszünteté­sük tulajdonképpen a nemzeti jövedelem felosztható részét gyarapítaná. A kör­nyezeti károk csökkentése azonban, így csupán társadalmi szinten összesíthető, egy vállalat számára sem az ártalom, sem annak elkerülése nem befolyásolja a gaz­dálkodás jövedelmezőségét. A vállalatok számára gyakran nincs is más kiút, mint­hogy vállalják a bírságot, amikor a ter­melés fenntartásáról vagy bővítéséről kell határozni, és a beruházáshoz nincs elég pénz. Az alternatíva — nagyon gyakran —, hogy lemondanak a fejlesztésről, vagy szűkítik a beruházás környezetvédelmi tételeit. A bírság más számlára tartozik: termelési költségtöbblet, amit esetleg éppen a környezetvédelmi szabályok megsértésével végrehajtott termelésbőví­tés révén­­ behozhatnak. (Hosszabb táv­ra a bírság még a kötött áras és kötött támogatású vállalatoknak is az előnyö­sebb választás, semhogy környezetvéde­lemre egyszerre, egy tételben sokat ál­dozzanak. Az iparfejlesztés számára ez a konflik­tus — ezzel számolhatunk — a 70-es években bizonyosan végig fennmarad és így a k környezetvédelmi beruházásokban aligha következik be látványos előreha­ladás. Ezért józannak és célravezetőnek tarthatjuk a 70-es évek elején kidolgo­zott 20 éves környezetvédelmi program alapgondolatát, amely szerint egyelőre arra kell törekedni, hogy a környezeti ártalmak ne nőjenek az ipari fejlődéssel azonos ütemben, országosan maradjanak nagyjából a mai szinten, csak a kritikus helyeken csökkentve és majd a 80-as években érjük el fokozatosan a tervezett és eltűrhető mértéket. A IV. ötéves terv időszakában a kör­nyezetvédelmi eszközök gyártásában és alkalmazásában, valamennyi korábbi tervszakhoz képest lényegesen jobb ered­mények születtek. (Ezt néhány központi intézkedés erőteljesen segítette. Például a levegőtisztaság-védelem hazai ipari hát­terének megteremtéséről szóló 2003 (1974. I. 20.) sz. Minisztertanácsi határozat vagy az ÉVM kialakított pályázati rendszere, amelynek keretében a vállalatok levegő­tisztaság-védelmi beruházásaihoz ösztön­ző támogatásokat folyósítottak­. A IV. öt­éves terv az előző időszakhoz ké­pest, a levegőtisztaság-védelmi eszközök beruházásainál 4,4 milliárdos előirány­zattal átlagosan két-háromszoros növeke­déssel számolt. Levegőtisztaság-védelmi eszközök tervezett felhasználása 1971—1975 (Millió forint*) •A cikkben szereplő valamennyi adat 1972-es árakkal készült és az akkor felmérhető forrá­sokat vette számításba. Az azóta bekövetkezett kül- és belgazdasági változások a tervezett ütemet módosíthatják, de a 90-es célt, aligha helyesbítik. Az 1990-ig tervezett növekedéssel érhe­­­­tő viszont el, hogy a hazai ipar fejlődésével párhuzamosan mai ipari centrumaink és nagyvárosaink levegője ne romoljon, és 1990-re a jelenlegihez mérten tisztább le­gyen. Kapacitásban kifejezve ez azt je­lenti, hogy a hazai iparban ma működő, óránként 16—18 millió köbméteres lég­­technikai tisztító kapacitás helyett, 1990- ben 75—80 millió köbméteres kapacitású eszközpark szükséges. levegőipar A kapacitás előteremtése rész­ben a ha­zai iparra vár, részben importból fedez­hető. Nem mindegy természetesen, hogy mekkora és milyen összetételű lesz az im­port és hogy a termékcsoporton belül ké­pesek leszünk-e exporttal ellensúlyozni. A távlati környezetvédelmi program első szakaszában, a IV. ötéves tervben a lég­technikai leválasztókból ténylegesen je­lentkező szükségletet túlnyomórészt a ha­­zai ipar szolgálta ki. A KGM, az ÉVM és a NIM vállalatai együtt mintegy 800 millió forint érték­ben szállították a beépített berendezése­ket, 200 millió volt az import. Ez összesen csaknem egymilliárd forint, a tervezettnél 300 millióval kevesebb. Az elmaradás azonban csaknem teljes egészében az el­húzódó beruházások miatt következett be, a gyártó kapacitás a terv teljesítéséhez rendelkezésre állít. Az időszak során a szükséges tőkésimportra fordított deviza (egymillió dollár) háromszorosát sikerült a termékcsoport tőkésexportjával előte­remteni. A tüzelőberendezéseit beruházásának előirányzatát a felhasználók maradékta­lanul teljesítették, annak ellenére, hogy az utóbbi két évben az olajtüzelésű be­rendezések használatát korlátoztuk. A környezetvédelmi műszerberuházá­­sok 124 milliós előirányzatából viszont csak mintegy 70 milliós értéket valósítot­tunk meg. 1974 végén néhány olyan mű­szer, melyeket ma már mindenütt hasz­nálni kellene, a felhasználóknak csupán 20 százalékánál működött. A levegő védelmét szolgáló eszközök felhasználásának tervezett bővítése tehát nem­ következett be maradéktalanul. Az eredmények azonban így is jóval felül­múlják az eddigieket. A legértékesebb változás pedig, hogy végre össze­fogottan, tervszerűen kibontakozhatott a környe­zetvédelem hazai ipari hátterének kiépí­téséért folyó munka. Ennek eredményeként ma például ha­zai gyártásból szállítható a szükséges mechanikus működésű porelválasztók 50 százaléka, az úgynevezett habfázisú levá­lasztók és a légtechnikai segédberendezé­sek (ventillátorok, elektromotorok, cső­rendszerek) teljes mennyisége. A jó mi­nőségű elektrofi­­­terek nagyobb volumenű hazai gyártását kellene most gyorsabban fejleszteni. A tüzelőberendezések gyártási kapaci­tásával a teljes hazai igényt fedezhetjük. Itt a fejlesztés licencek tervezett vásárlá­sával a közeljövőben felgyorsul, s az új berendezéseik súlya 40 százalékkal kisebb lesz.­­ A műszeriparban — s ez nagy ered­mény — rövidesen elindul a legveszélye­sebb porforrások folyamatos ellenőrzé­sére alkalmas műszerek gyártása; meg­kezdődött az elektrofilteres porleválasztó folyamatszabályozó automatikájának fej­lesztése és két új automatikus mintavevő műszer gyártása. Kevesebb a jövedelnez­bb Az ipari háttér kiépítéséről s­zóló kor­mányrendelet végrehajtásának tapaszta­latait a KGM a közelmúltban összesítet­te. Eszerint például az utóbbi években kifejlesztett és gyártott levegőtisztaság­­védelmi berendezések műszaki színvona­la szinte kivétel nélkül jó, megfelel a nemzetközi követelményeknek. Nagy gond viszont, hogy a berendezéseik túl sok anyagot tartalmaznak, a nemzetközi átlagnál olykor 40—50 százalékkal is töb­bet. Hátrány az is — a KGM összesítő jelentése szerint —, hogy elég gya­kori a párhuzamos gyártás. Ezért — s mert az import is elég véletlenszerű — túl sok azonos rendeltetésű, de más el­ven működő konstrukció került a fel­használókhoz. A sokféle típus — típuson­ként néhány darab — rendszeres kar­bantartó hálózatát és pótalkatrész-ellá­tását rendkívül gazdaságtalan lenne ki­alakítani. Jelenleg csak az olajtüzelésű berendezések javításához rendelkezünk megfelelő karbantartó hálózattal. 70 ál­lomás dolgozik az országban. Említést érdemel még a Szellőzőművek eddig kiépített, de nem nagy kapacitású hálózata. Az elégtelen karbantartó háló­zat viszont nemcsak anyagi veszteséget okoz, hanem óvatossá is teszi a beruhá­zókat, mert rossz a hírük a légliszita­­ság-védelmi berendezéseknek, hiszen sok helyen nem működnek rendesen, vagy már egyáltalán nem. A szétaprózottság különben is mindenképpen jelentősen hátráltatja a műszaki és technológiai színvonal fejlesztését. Az eddigi tapasztalatok egyértelműen mutatják — ezt hangsúlyozza a KGM említett összesítő jelentése is —, hogy a környezetvédelmi ipari háttér további gyorsabb és gazdaságosabb fejlesztéséhez az eddiginél lényegesen jobb koordináció szükséges. A hazai anyagi és szellemi erőforrások jobb koncentrációja nélkül a nemzetközi kapcsolatok bővítése is ne­hézkessé válna. A KGST-ben a Környezetvédelmi Ta­nács többoldalú szakosított célprogram­jaiban, illetve több kétoldalú gépipari gyártásszakosítási egyezményben is kiraj­zolódott már, hogy mely termékcsoportok fejlesztése és gyártása lehet a magyar ipar hosszú távú feladata. A kéndioxi­dot leválasztó és a bűzmentesítő beren­dezések fejlesztése például ránk vár, ha­sonlóan a száraz porleválasztó készülékek kialakítása is. A környezetvédelmi mű­szerek fejlesztésének koordinálása is a mi feladatunk a KGST-tagországok között. Ennek érdekében széles körben folyik je­lenleg az általunk irányított felmérő munka. A gyarapodó nemzetközi kötelezettsé­gek és a hazai szükséglet tehát egy­aránt megkívánja a hazai környezetvé­delmi eszközök gyártásának egységesebb szervezését, irányítását. Ezért a KGM 1975. december 15-ével a Szellőzőművek­nél létrehozta a hazai környezetvédelem komplex fővállalkozói koordinációs iro­dáját. A Fővállalkozói Iroda a továbbiak­ban nemcsak a hazai gyártást igyekszik majd összehangolni, hanem feladata lesz a fejlesztés és az import kedvező­ össze­tételének kialakítása is. Az elképzelések szerint a hazai levegő­tisztaság-védelem egységes fejlesztési, gyártási és felhasználási rendszeréhez mindenekelőtt a tipizálást és a speciali­­zációt kell megteremteni. Az egységes el­vek alapján szervezett gyártás és import lehetőséget teremt ahhoz, hogy a magyar ipar bizonyos termékekre specializálódva a mainál szűkebb, de lényegesen korsze­rűbb környezetvédelmi eszköz- és mű­szerparkkal jelenjen meg a KGST-tagor­­szágok, illetve a tőkésországok piacán. Specializáltabb gyártmányösszetétellel kedvezőbb feltételek adódnak nemzetközi kooperáció kialakítására is. Mindehhez természetesen csak egyetlen lépés, ámbár nem jelentéktelen, a komplex fővállalko­zói koordinációs iroda megalapítása. Az iroda munkájához a tárcák egész sorának egyetértése és aktív segítsége szükséges persze, hogy a fejlesztésre fordítható vál­lalati és állami befektetések legjobb ha­tásfokát elérjük. Húsz évre elosztva ez a 4 milliárd nem tűnik soknak. A fejlesztésre szánt összeg egynegyede ráadásul forgóeszközigény. Ennek nagyságát persze indokolja, hogy egyre összetettebb berendezések gyártása folyik, amelyekhez a szükséges részegy­ségeket, alkatrészeket esetleg tartósan raktározni kell, ameddig valamennyi összegyűlik egy-egy nagyobb berendezés megépítéséhez, vagy amíg be nem fut egy konkrét rendelés. A nemzetközi termelési kooperációk szélesedésével a következő években általában fel kell készülnünk a forgóeszközlekötési idők meghosszabbodá­sára. A fejlesztésre szánt négymilliárd te­hát valóban nem túlzottan sok, sőt bi­zonyos szempontból kifejezetten keve­­selhető. (A műszeripari fejlesztésekre tervezett összeg különösen kevésnek hat, noha igaz, hogy ebben az ágazatban má­sok a nagyságrendek, mint például a nehézgépiparban.) Dobozok — saurontrafikávisl A tervezett, befektetés nem sok azért sem, mert ez a szerteágazó, sokrétű program, az eddig és ezután befektetett milliárdokkal együtt kitűnően hozzáil­leszthető a népgazdaság jelenlegi legfon­tosabb, legidőszerűbb feladataihoz: a termékszerkezet korszerűsítéséhez és a tőkés export növelésének teendőjéhez. Kérdés persze, hogy a magyar ipari hát­tér vajon mennyire van a nemzetközi élvonaltól. A környezetvédelmi eszközök gyártása az egész világon újabban fel­futó iparágnak számít, tehát — sok szak­ember véleménye szerint — elmaradá­ _­sunk nem lehet jelentős. Egy-két területen beszélhetünk néhány esztendős elma­radásról, de valamennyi _ fontosabb témában ugyanakkor már fo­lyik is a­ fejlesztés a hazai kutatóintéze­tekben és az iparban. A kénleválasztás nagyipari módszereit például a tüzelés­­technikában még sehol sem dolgozták ki általánosan bevált színvonalon. Itt a ku­tatás és a kísérletek iránya nálunk is megfelelő. Vagy például a ma gyártott legkorszerűbb elektrofiltereknél a nem­zetközi élvonalban az automatikus sza­bályozást oldották meg. Idehaza a fej­lesztés fő feladata most ugyancsak en­nek meghonosítása a hazai elektrofil­­ter-gyártásban. Ehhez rendelkezünk is a megfelelő adottságokkal. A környezetvédelmi eszközöknél az utóbbi évtizedben, általában a szabá­lyozástechnika és a műszerezettség fej­lődött nagy léptekkel. Műszaki tudás­ban és a gyártási lehetőségekben itt sincs jelentős elmaradásunk. Egy-két licenc, vagy know-how megvásárlásával, egy­­egy kiválasztott profilban rövid idő alatt a legjobbak közé kerülhetünk. A mai mérőműszerek legjobbjai az utóbbi 4-5 évben jelentek meg a pia­con. Ezeknél az az új, hogy az eddig gyártott műszereket a számítástechniká­val párosítva folyamatos és automatikus működésű mérő-ellenőrző rendszerekké kapcsolták össze. (Az első ilyen rend­szerek a Ruhr-vidéken és a Szajna völ­gyében működnek.) E rendszerek né­hány elemét viszont már készíti a hazai ipar is, egyedi gyártmányként, és né­hány más, ezekhez a rendszerekhez szükséges műszer gyártásának megszer­vezése sem okozna gondot a magyar műszeriparnak, vagy számítástechnikai iparnak. Több magyar műszer, ebben a profil­ban (pl. a Labor MIM, a Radelkis gyárt­mányai) világszínvonalon áll. Irántuk a kérésiét — keleten és nyugaton egyaránt — máris jelentős. Ezek a műszerek és műszersorok (a fej­lesztés alatt állókkal együtt) alkal­masak arra, hogy például tőkés ter­melési és értékesítési kooperációt épít­sünk rájuk. Ez lehet szakosításon ala­puló termékcsere, vagy közös rendsze­rek gyártása a legjobb elemekből. (A­­Labor MIM műszereire például így köt­hettünk a közelmúltban a szovjet ipar­ral hosszú távra szóló szakosítási egyez­ményt: a gyár komplex műszersorokat szállít majd a Szovjetunió környezetvé­delmi állomásaihoz. A gyár folyamatos működésű porszondájának licencét pe­dig a közelmúltban vásárolta meg egy NSZK cég.) További lehetőség: e műszerek, mű­szersorok és kis számítógépeink segít­ségével a hazai gyártású leválasztó- és tisztítóberendezések szabályozását, mű­szerezettségét javíthatnánk. Komplett rendszereket alakíthatnánk ki, adott technológiák (erőművek, cementgyárak, öntödék) szennyezésének megszüntetésé­re. A ciklonok, multiciklonok, de még az elektrofilterek is tulajdonképpen nagy dobozok, összeszerelt fémlemezek magas anyaghányaddal. Ezt a lemezmegmun­káló kapacitást (amely hazánkban elég tekintélyes) sokszorosan jobb hatásfok­kal használhatnánk fel, ha a műszeripar és a számítástechnika termékeivel kom­binálva a mechanikus elemeket korsze­rű, értékes, keresett új termékeket konstruálnánk jól szervezett hazai koo­perációval. Az ilyesmi — a vállalatokat és a gyártmányokat „összehozni” — már igazi fővállalkozói program lehet. A környezetvédelem és ennek alapvető részét képező levegőtisztaság-védelem hazai ipari hátterének kiépítése tehát nem tekinthető csupán elkerülhetetlen kiadásnak, vagy a környezeti ártalmak­ból eredő veszteségek csökkentésére ho­zott intézkedésnek: ez az ipari háttér nemcsak tiszta levegőhöz juttathat ben­nünket, hanem új és jövedelmező ex­portlehetőségekhez is hozzásegítheti a népgazdaságot. Gerencsér Ferenc Leválasztók 1320 Tüzelőberendezések 3000 Műszerek 124 összesen 4444 Az ipari háttér becsült fejlesztési igénye 1971—1990 (Millió Ft) I.A választókra 1800 Tüzelőberendezésekre 2100 Műszerekre 180 Összesen 4080 GAZDASÁGPOLITIKAI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: dr. Garam József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: dr. Fobinus János és dr. Varga György SZERKESZTŐSÉG: 1355 Budapest V., Alkotmány u. 10. Telefon: 312-553, 311-564, 117-064, 311-302 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat 1958 Budapest Vill., Blataa Lujza tér 1—3. Telefon: 343—100, 142—220 Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató. Hirdetések felvétele: a Hírlapkiadó Vállalat reklámszolgálatánál. Telefon: 142—654 Előfizetési díj egy évre 96 forint. Belföldön terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalban, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzemében és a Posta Központi Hírlapirodájánál (1900 Budapest VI., József nádor tér 1.) Külföldre a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat terjeszti. (1389 Budapest, 149) Készönt­8 Szikra Lapnyomdában. INDEX. um FIGYELŐ, 1976. JANUÁR 7.

Next