Figyelő, 1981. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-07 / 1. szám
A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa, majd legutóbb az országgyűlés decemberi ülésszaka — az ötéves terv vitája — erőteljesen hangsúlyozta vívmányaink, életszínvonalunk megőrzésének követelményét, a továbbfejlődés új feladatait, mindezt nemzeti programmá emelte. Meggyőződésem, hogy ez jól érzékelteti az egész ország, a nép előtt álló teendők tartalmi lényegét. Mi az, amit meg kell védenünk és megőriznünk? A magyar munkásosztály és a dolgozó nép nagy történelmi tette a hatalom megszerzése, az újjáépítés, a szocialista iparosítás. Az elkövetett hibák, a belső és külső ellenség tevékenysége következtében kitört ellenforradalom leverése után az MSZMP vezetésével új korszak kezdődött. A politikai konszolidáció az adott viszonyokhoz és feltételekhez képest rendkívül gyors volt. Pártunk politikája sikeresen érvényesítette a marxizmus—leninizmus klasszikus tanításait, a szocialista építés nemzetközi tapasztalatait, a magyar valóságra és feltételekre. A munkáshatalom megteremtésével népünk — mint 1919-ben — a társadalmi haladás élvonalába került, de ennek kiteljesedését, igazi tartalommal való megtöltését az ellenforradalom utáni politikai fejlődés végezte el. Ez az időszak stabilitást, politikai és emberi viszonyokat, szocialista nemzeti egységet teremtett. Országunk, amelyik az új korszak indulásáig minden vonatkozásban Európa perifériájára szorult, az európai középmezőnyhöz zárkózott fel. A magyar nép e nagy tette az egyetemes magyar történelem kiemelkedő teljesítményei közé tartozik. Egyben nagy nemzetközi szocialista érték is, amelyet védeni, gazdagítani, fejleszteni az egész ország, az egész nép, minden állampolgár elsődleges érdeke, további boldogulásának alapja és előfeltétele." A politikai és gazdasági viszonyok párhuzamosan, egymásra hatóan fejlődtek. A Magyar Szocialista Munkáspárt különleges érdeme az, hogy a politikai konszolidáció kezdetétől fogva képes volt arra, hogy időben felismerje a termelési viszonyok fejlesztésében a változtatások szükségességét. El tudta érni, hogy a nép megértse, elfogadja, magáévá tegye az ebből eredő feladatokat. A párt a néppel együtt képes volt mindig időben előrelépni és a visszatérően jelentkező kedvezőtlen külső hatások és belső — egyébként természetes — zökkenők és nehézségek időszakát a lehető legrövidebbre kurtítani. A gazdaság működésének keretei, szabályai, belső kapcsolati rendszere, annak minden elemének bátor, a marxizmus-leninizmus szellemében végzett alkotó és folyamatos fejlesztése ugyancsak kiemelkedő teljesítménye volt, nemzetközi elismerést és megbecsülést biztosított az országnak. A termelési viszonyokban a folyamatos továbblépés és fejlesztés képességét fenntartani, erősíteni ugyanolyan nagy nemzeti feladat, mint a szocialista nemzeti egység erősítése és továbbfejlesztése. Az elmúlt negyedszázadban a politika és a gazdaság követelményeinek harmonikus összekapcsolása a szocializmus építésében — az ésszerűbb és adottságaink figyelembevételével folytatott szocialista iparosítás sikereire támaszkodva — két külön elhatárolható területen is kiemelkedő eredményt hozott. Ezek egyike a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés példátlanul gyors ütemű átformálása és kiugró teljesítménye. A munkásosztály vezetésével, az egész nép részvételével a magyar mezőgazdaságban gyakorlatilag egyidejűleg zajlott le a társadalmi forradalommal a műszaki, üzemgazdasági és a termelési forradalmi átalakulás. A parasztság, amely történelmünkben a társadalmi lét és ranglétra legalján szerepelt, a munkásosztállyal való szoros politikai szövetségben, azzal fokozatosan és folyamatosan összefonódva világnézetében, életformájában, életszínvonalában, a dolgokhoz és a feladatokhoz való viszonyában politikai, társadalmi és termelési vonatkozásban is átformálódott. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek és az abban integrált széles körű kiegészítő tevékenység kialakult rendszere eredeti, mélységesen szocialista tartalmú megoldást jelent, aminek a termelési eredményekben is kiemelkedő szerepe van. A magyar élelmiszer-termelés, amelybe egyébként ma már nemcsak a parasztság, hanem gyakorlatilag közvetlenül is a társadalom minden rétege bekapcsolódik, rekordidő alatt kisebb földterületen, kevesebb munkaerővel, világviszonylatban kiemelkedő teljesítményszintet ért el, itathatatlanul nagy teljesítmény az, amit az utolsó negyedszázadban az életszínvonal emelésében, az életkörülmények javításában elértünk. Ma minőségileg másképpen él a nép, mint azelőtt. Az általános jólét és a kultúra soha nem lépett akkorát előre ezeréves történelmünk során, mint ebben az alig emberöltőnyi korszakban. Kevés olyan ország van, amelyik a miénkhez hasonlítható, történelmi előzmények, indulási szint, természeti adottságok és a nemzeti munka termelékenységi szintje mellett ez alatt az idő alatt ilyen életszínvonalat, életkörülményeket tudott biztosítani. Ez akkor is igaz, ha tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozók és a családok még mindig jelentős része küzd napi gondokkal és nem él könnyen. Az elmúlt negyedszázadban nálunk gazdaságilag fejlettebb, gazdagabb országok mércéjével mérve is, nagyot javult a lakosság ellátása, az árukínálat és -választék. Ez is a politika és a gazdaság óriási erőfeszítéseinek gyümölcse. Eredményeink megőrzése, továbbfejlesztése a következő évek nagy nemzeti feladata. Enélkül további nagy korszakos előrelépés elképzelhető. Ha nem erre összpontosítjuk a nemzet minden erejét és alkotókészségét, akkor az elért színvonal is veszélybe kerül, visszaesés következik be. Előrelépésünket ma és várhatóan még egy jó darabig hallatlanul megnehezítik azok a radikális világgazdasági változások, a világpiaci árarányok teljes felborulása, amelyek Magyarországnak rendkívüli veszteségeket okoztak. Még, ha túlzásnak is tűnik az, ha árveszteségeinket egy Mohács, egy világháború anyagi veszteségeivel hasonlítják össze, az bizonyított tény, hogy csak az ezt megelőző rendkívüli politikai és gazdasági fejlődés tette lehetővé, hogy gazdaságunk hét éve állja a hatalmas külső nyomást, amely ránehezedik. Ha e szorítás a szokásos mennyiségi növekedési ütemben mérséklődést hozott is, az életszínvonalban és az életkörülményekben nem jelentett törést, visszaesést és továbbra is jelentősen fejlődtek az ország termelőerői. Kevés nálunk gazdagabb, nagyobb tartalékokkal és jobb természeti adottságokkal rendelkező ország mondhatja el ezt magáról! A gyakorlatilag elkerülhetetlenül bekövetkezett konvertibilis külkereskedelmi mérleghiány 1978- ban tetőződött és az adósságállomány növekedése megállt. "Továbbra is számolnunk kell a számunkra kedvezőtlen világgazdasági változásokkal, ugyanakkor várhatóan a nemzetközi politikai helyzet is bonyolultabb, ellentmondásosabb lesz. Rendkívül gyorsan változó, vajúdó világban élünk, amely ismételten drámai és előre nem látható fordulatokat hoz. A tőkés világ viszonylagos gazdasági stabilitásának és gazdasági fejlődésének a hatvanas években elért szintjét hosszú ideig nem nyerheti vissza. Nő a differenciálódás a fejlődő világban, csökken a fizetőképes fejlődő országok számaránya és sok árucsoportban a fejlett tőkés országok piacain ők is élezik a versenyt. Egyelőre még a mélypont sem látható, mint ahogy kiszámíthatatlanok az igen jelentős hullámzások az instabillá vált viszonyok körülményei között. Az viszont megállapítható, hogy a nemzetközi kereskedelem tartósan magasra értékeli az alapvető fontosságú energiahordozókat, nyersanyagokat, amelyeknek szűkében vagyunk; ugyancsak magasra értékeli a korszerű technikát megtestesítő szellemi termékeket, beruházási javakat, alkatrészeket és féltermékeket, amelyekben még szegények vagyunk. Az exportbevétel növekedésének zöme most már szinte kizárólag az értékesebb, minőségileg is kifogástalanabb, a piac igényeit magasabb szinten kielégítő termékeket eredményező munkából származhat. Ez nemcsak a fejlett tőkés országok piacain érvényes, ahol egyébként a legnagyobb mértékű előretörést kell elérnünk, ahol áruinkkal szemben különlegesek a műszaki és minőségi követelmények és ahol hátrányos megkülönböztetés is sújtja exportőreinket. Ugyanez a követelmény folyamatosan és erősödő mértékben jelentkezik a szocialista integrációban is. Ezért a magyar gazdaság gyors átalakítása, korszerűsítése nélkül terhünkre a cserearányok romlása állandósulna, elnyomorodásunkhoz vezetne. Az a tény, hogy a KGST-országok jelenleg közgazdasági értelemben gazdasági fejlődésüknek azonos szakaszában vannak, a partner szocialista országokban is hasonló ellentmondások jelentkeznek, mint nálunk. Elkerülhetetlen a továbblépés egy új gazdasági fejlődési korszak irányába, és ez fokozott erőfeszítéseket kíván, nagyobb mértékben köti le eszközeiket és tartalékaikat. Beruházási feszültségek lépnek fel, szükségletük rohamosan növekszik a jó minőségű termékek, különösképpen a minőségi anyagok, fél termékek és korszerű termelőeszközök iránt. Jelentősen fokozódik a fogyasztási cikkek mennyiségi növekedésének és minőségi fejlesztésének igénye. Ezeket a szükségleteket és az igényeket a KGST-országok saját termelésükben és egymás közötti forgalmukban nem tudják teljes egészében kielégíteni. Ugyanakkor a szocialista közösség az energiahordozó- és nyersanyagkészleteit a korábbinál lényegesen nehezebben és drágábban tudja kitermelni. Mindez — legalábbis egy átmeneti időszakra — érezhetően visszafogja gazdasági kapcsolataink növelésének korábbi mennyiségi ütemét és mérsékli az integrációból eredő pótlólagos erőforrások hasznosításának lehetőségét. Miután az eddiginél is szélesebb, fejlettebb világgazdasági kapcsolatok nélkül olyan nagyságrendű és természeti feltételekkel ellátott gazdaság, mint a magyar, nem fejlődhet, a világgazdaságot olyannak kell vennünk, amilyen, illetőleg amilyenné előreláthatólag válik. A feltételekhen nekünk kell alkalmazkodnunk. Pozíciónkat így kell, és így, lehet javítanunk. Ezért a kedvezőtlen világgazdasági változások halaszthatatlanná tették a következő fejlődési korszakra való átmenet meggyorsítását. Elengedhetetlen, hogy a mindennapi tettekben megnyilvánuló nemzeti összefogás, a gazdaság irányításában és működtetésében a megújulás, a szükséges változtatások képessége ne csak fennmaradjon, hanem erősödjék. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a gazdaságtörténetben egyedülálló feladatra vállalkozunk, amelyet teljesítenünk kell és amelyiknek teljesíthetőségében biztosak vagyunk. Hatalmas, gazdaságunk egészét átfogó minőségi változást olyan rövid idő alatt, ami most rendelkezésünkre áll, saját erőre támaszkodva, lényegében külföldi források bevonása nélkül fogunk megvalósítani. Velünk összehasonlítható országok esetében ismereteink szerint erre eddig nem volt példa. Ehhez a belső feltételek és lehetőségek biztosítottak. Társadalmunk, amely sikerrel megharcolta a maga politikai, gazdasági, kulturális forradalmát, magának otthonos hazát teremtett, öszszegyűjtötte mindazt a tudást, tapasztalatot és energiát, amelyre támaszkodva megvívhatja boldogulásának, további felemelkedésének új forradalmi harcát. Munkánk gazdaságpolitikai irányát az MSZMP Központi Bizottságának 1978 decemberi határozata szabta meg, és azt a XII. kongresszus megerősítette. Bizonyos, hogy a fordulat valamelyest késéssel, de még időben következett be. Ezen belül egyes területeken, például az energiagazdálkodásban, az olajtól, mint hő- és villamosenergia-termelő forrástól való fokozatos elszakadásban csak 1980- ban sikerült a káros és terhes folyamatokat megfordítani. A késésnek nemcsak nemzetközi hátterű okai voltak. Az is közrejátszott, hogy a tartós másfél-két évtizedes folyamatos gazdasági fellendülés fenntartotta azt az érzetet, miszerint különleges erőfeszítések, vajúdások és fájdalmak nélkül lehet folytatniúgy a munkát, mint ahogy a — szerintem joggal — magyar gazdaságtörténet aranykorának nevezett időszakban tettük, az új, a minőségi szakaszra való áttérés gyakorlatilag a korábbi folyamatok egyszerű továbbvitelével történhet meg. Biztos, hogy a világgazdaság részéről bennünket ért- súlyos csapások nélkül -az átmenet könnyebb lenne, de akkor sem mehetett volna végbe olyan idillikus módon, ahogy ez sokak tudatában élt. A gazdasági növekedés korábbi ütemének fenntartása hosszabb ideig, és az új korszakra való áttérés veszélyeztetése nélkül, akkor sem lett volna lehetséges, ha nem érnek bennünket ilyen súlyos veszteségek. Miután külső forrásokra alapvetően nem számíthatunk, azzal kell gazdálkodnnk, amink van, azokat a tartalékokat kell mozgósítanunk, amelyekkel rendelkezünk. Ezeket viszont céltudatosan, ésszerűen, a gondos gazda módjára kell hasznosítanunk. A magyar gazdaság nagy mozgósítható belső erejét bizonyítja, hogy fokozatosan következetesebbé váló központi irányítással és a gazdálkodás feltételeinek a szabályozás eszközeivel a világgazdaság tényleges feltételeihez való még csak részleges közelítésével is, az 1978. évi jelentős tőkés külkereskedelmi mérleghiány 1980-ra szerződéses paritáson aktívummá alakult át és nagymértékű, kedvező változás következett be konvertibilis fizetési mérlegünkben is. Minden tevékenységünkben alapvetően érvényesíteni kell azt az elvet, hogy minőségi változásokra van szükség gazdálkodásunk és életünk teljes folyamatában. Másképpen kell élnünk és dolgoznunk, mint eddig. A magasabb fokú műveltségünk birtokában általános társadalmi reflexszé kell fejlesztenünk az igényességet, a szervezettséget, a kulturáltságot a technika kezelésében, a munkaszervezésben, a fogyasztásban és az emberi viszonyok területén egyaránt. Az effajta gondolkodásmód, reflex, munkastílus kifejlesztése ma sokszorta fontosabb, mint a termelés vagy a nemzeti jövedelem növekedésének megtoldása még egy-két százalékponttal. Ne azonosítsuk a növekedés és a fejlődés fogalmát! Ha ugyanis ez az új típusú munka és gazdálkodás kifejlesztésének számlájára menne, nemzeti felemelkedésünk további lehetőségét torlaszolnánk el. Az új típusú munka nagy felelősséget ró minden állampolgárra, fizikai munkásra, termelésirányító szakemberre, értelmiségire, politikusra egyaránt. Mindenkinek saját maga, dolgozó kollektívája és az egész néppel szemben vállalt fokozott felelősséget kell éreznie mindazért, amit tesz. Társadalmi viszonyaink továbbfejlesztésének alapvető iránya az, amely most előtérbe kerül, és amelyet nem nélkülözhetünk akkor, amikor a következő korszak magyar népgazdaságának képét rajzoljuk magunk elé. Amin társadalmunk további fejlődése most múlik, az a kulturáltabb, gondosabb, és szervezettebb, fegyelmezettebb munka. Ez vonatkozik a termékek minőségére és műszaki színvonalára, az áru- és termékforgalom racionalizálására, a vállalatok közötti üzleti és kooperációs kap- MARJAI JÓZSEf: Nemzeti összefogással • Rövidített változatban megjelent a Népszabadság 1981. január 1-i számában. 2 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat ^ Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. 1959 rrfy Telefon: 343-100, 336-130 ^ mmmm Felelős kiadó , Till Imre igazgató GAZDASÁGPOLITIKAI Hirdetések felvétele • ’ a Hírlapkiadó Vállalat II II AI# reklámszolgálatánál ill.lll.m telefon: 142-654 Főszerkesztő: Terjeszti a Magyar Posta. DR. GARAM JÓZSEF Előfizethető»bármely postahivatalnál, • Főszerkesztő-helyettesek: a kézbesítőknél és a Posta Központi r»DEZMiikiikumac Hírlap Irodánál (KHI) Budapest V., r''L.LiMi» JANvJo József nádor tér 1. (1900) személyesen vagy DR. VARGA GYÖRGY postautalványon, valamint átutalással Szerkesztőség: a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Budapest V., Előfizetési díj egy évre 192 forint. Alkotmány II. 10. 1355. Külföldre a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat Levélcím: Bp. 55. Pf. 18. terjeszti (Budapest I., Fő u. 32.) Telefon: 80—5612. Szikra Lapnyomda, Budapest, 127-664, 311-564. Felelős vezető: 117—064 311—302 CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató. Ti HU ISSN 0015—»815—086X. Index: 25 283. Telex: 22—6613. FIGYELŐ, 1981. JANUÁR 7.