Figyelő, 1982. július-december (26. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-15 / 28. szám
Hívta-e már Budapestet éjjel? A két világháború között kitántorgott hazánkfia az utóbbi években többször ellátogatott Pestre; mostani látogatásakor szegezte nekem a különös kérdést: — Hívta-e már Budapestet éjjel? Azt is elárulta, mit akart ezzel mondani, kifogásolni. Pénteken este ugyanis úgy határozott, hogy másnap reggel leutazik Földvárra, s megpróbálta megtudni, mikor indulnak reggel a Balatonhoz vonatok. Két szám található összesen a központi MÁV-számok között informálódás céljából, a 227-860 és a 429-150. Ugyanezek szerepelnek az egyes pályaudvaroknál is. Nos, ezt a két számot kezdték hívni nyolc óra után, de vagy foglaltat jelzett, vagy kicsengett a végtelenségig. Egy óra múlva újabb kísérletet tettek: megkérdezték a számszerinti tudakozót, nincs-e egy harmadik szám, ami hajlandó jelentkezni, ha hívják. A válasz: csak ez a két szám van, de már nem hívható, mert csak 21 óráig üzemel. Azért nem csüggedtem. Ha a MÁV nem felel, felel majd a Tourinform! Sajnos, azonban ők is korán álmosodnak el. Telefonszámuk, a sokat hirdetett 179-800 hétközben kilencig, szombaton nyolcig, vasárnap déli egy óráig él csak. No, talán a különleges tudakozó hajlandó lesz este is belelapozni a menetrendbe ... Könnyű kitalálni a próbálkozás eredményét: ők is csak a bűvös 21 óráig válaszolnak. Persze, még itt sent adtam föl, mert eszembe jutott, hogy van az IBUSZ-nak egy éjjelnappal üzemelő irodája a Petőfi téren. Tárcsáztam, ami nem csoda, — jelentkezett, ami viszont csoda. Menetrendi felvilágosítást kérem, elpanaszolván a két MÁV-szám hívhatatlanságát. Megadott két másik pályaudvari számot — a 228-049-t és a 224-052-t — azzal a biztatással, hogy ezek garantáltan hívhatók most is. Valóban nyugodtan hívhatja őket bárki — csak éppen nem jelentkeznek. Újabb telefon a Petőfi térre, újabb talpon levő IBUSZ-kisasszony. Elpanaszoltam csalódásomat a harmadik és a negyedik MÁV-szám minőségéről, s akár hittem, akár nem, ez az idegenforgalmi dolgozó menetrendet ragadott és felsorolta a balatoni vonatok indulási idejét a késői órák ellenére. Mert nemcsak menetrendje volt. Szíve is. Cs. B. Tejszíni szemle Legújabb sport a kávétejszínvadászat. Ezt a gusztusos kis dobozt — Halászbástya-képpel — természetesen ugyanúgy reklámozták mint más, gyorsan eltűnő árucikket. Sikert is aratott, ízlett, kedvenc lett. Következhetett a bujkálás. Keresni kezdtem. A törzs KÖ- 7, ÉRT-üzletben kinevettek. Hogy képzelek ilyesmit. Peremkerületben nem kapható, csak a belvárosi delikátesz-üzletekben. A delikátesz-üzletben csak mosolyogtak. Ugyan, menjek el Újpestre, ott talán kapható. De jobban járok, ha Vecsésre utazom, jobb a terítés. Az ABC-áruházban tíz perccel ezelőtt még volt, látszik a csata színhelye. Ha nem kóstolom meg annak idején a kávétejszínt, semmi baj. Soha sem tudom meg, milyen volt. De megkóstoltam, s most kereshetem. Lassanként tippelni lehet, mikor tűnik el az amit bevezetnek, mikor kerül újra elő és találgatni, hogy ha van akkor miért nincs, miféle törvényszerűségek érvényesülnek, s ha nem tudnak elegendőtbiztosítani, miért szerettetik meg a sok megpróbáltatást kiálló fogyasztóval. (b. i.) H kis történeteké ...! NAGY:::::::::::: TALÁLMÁNYOK „...A fény, amely után olyan soká epekedtünk" A New York—Philadelphia vasútvonal mentén, New Yorktól 38 km távolságban fekvő Menlo-park 1875-ig még ismeretlen falu volt. Csak amikor a 29 éves Thomas Alva Edison 1876-ban ide helyezte laboratóriumát, élénkült meg a falu élete, s rövidesen nemcsak Amerikában, hanem az egész világon ismerték a nevét. A harminc méter hosszú és tíz méter széles szerelőcsarnokban egymás után születnek az Edisonszabadalmak. Az Edison-féle „kutatóintézetben" Bachelor vezeti a kutatásokat, mert Edison gyakran csak ötleteket vet fel, néhány vonalas rajzos „jegyzeteket” készít, a munkatársai feladata a találmányt kidolgozni. 1878. szeptember végén, amikor Edison befejezte a mikrofon körüli munkát, így szólt Bachelorhoz: — Most van egy kis szabad időnk. Próbálkozzunk meg a villamos világítással. — De főnök, ez már működik Párizsban, Jablockov, orosz feltaláló ívfényével már utcákat világítanak. Aztán Dumoniel, Jobard, Lodigin és még sokan foglalkoznak vele . .. — Más úton haladunk Bachelor, olyan világítást akarok, ami a lakásokban minden nehézség nélkül egyenletes fényt áraszt, amin nem kell időnként csavargatni a szénrudat, ami egyszerű és állandó ... Tizenhárom hónapig kísérletezett Edison az izzólámpával. Előbb finom platinahuzallal kísérletezett, amelyet iridummal kevert, de rövidzárlat keletkezett. Ezután minden anyagot megpróbált, amelyet szenesíteni lehetett. Különböző bambuszszálakkal folytak a kísérletek. Erraberei Szumátrában, az Amazon folyó partján kutattak, egy embere Japánban talált megfelelő minőségű bambuszt, amelynek szálai megfeleltek. A sikert maga Edison írta le a következőképpen: „Asszisztensem, Charles Bachelor, egész nap és egész éjjel az oldalamon, velem dolgozott. A második napon és a második éjjel szintén. Ekkor végre sikerült előállítanunk egy megszenesedett cérnaszálacskát, ezt most már az üvegfúvóhoz kellett volna vinnünk. A legnagyobb elővigyázattal vette kezébe Bachelor ezt, a számunkra hihetetlenül értékes szénszálacskát, és amint megindult, én aggódva lépkedtem mögötte, mintha valami óriási kincset vittünk volna, és nekem vigyáznom kellett volna arra. Vissza, a főlaboratóriumba már szomorúbban mentünk, mert a szénszál útközben elszakadt. Megint munkához láttunk tehát. Késő délután lett, amire egy új szálat sikerült előállítanunk, de ez meg akkor szakadt el, amikor már féligmeddig a körtébe volt erősítve, és a forrasztómunkás csavarhúzója ráesett. Megint visszamentünk tehát, még éjfél előtt készen volt egy újabb szál, amelyet most már baj nélkül sikerült a lámpába erősítenünk. Az üvegkörtéből kiszivattyúztuk a levegőt, azután beforrasztottuk, és amint az áramot bekapcsoltuk, végre megpillantottuk azt a fényt, amely után már olyan régen, olyan soká epekedtünk.” A működő világítási rendszert — egy dinamóval és néhány tucat izzólámpával — a nagy nyilvánosság számára a Menlo Park-i laboratóriumban és környékén mutatták be 1879 decemberének utolsó napjaiban. Üzemszerű használatra először 1880 áprilisában, a Columbia gőzhajón szereltek fel villanyvilágítási berendezést, 115 izzólámpával. Az első Edison-rendszeres nagyvárosi erőmű Londonban létesült, és 1882 januárjában kezdte meg működését. Ugyanannak az évnek augusztusában a New York-i Pearl Streeten is munkába állt Edison erőműve. Az európai kontinensen először Milánóban épült 1883-ban városi erőmű. Pap János Isi Misi és a pejété Most, hogy vége a sulinak és itt a vakáció, megbeszéltük a srácokkal, hogy ki mivel tölti a nyarat. Mondják ám, hogy kéne egy kis pénzt keresni, nyári munkát akarnak vállalni. Mondtak is egy pár kitűnő munkához ötletet, míg aztán megelégeltem, és mondom nekik, ide figyeljenek srácok, ti most melózni akartok vagy pénzt keresni? Mondják, hogy ez utóbbi. Hát akkor használjátok inkább a fejeteket, mert én használom, és lenne egy ötletem, alapítsunk egy pefétét. Hát ezek a siketek még azt sem tudták, hogy az micsoda, félórát kellett nekik magyaráznom. Végre nagy nehezen megértették, és azt mondták, hogy nosza, alapítsunk. De milyen legyen az a péjété? Hát milyen lenne, feleltem, általános. Hogyhogy általános kérdezik, ilyen nincs, a péjétének konkrét dolgokat kell csinálnia. Hát persze, mondom én, mi is konkrét dolgokat csinálunk, úgy általában. Mégis mit? kérdezték, mert hogy ők szeretnék tudni. Az attól függ, mondom. Mitől? kérdik. Hát attól, hogy mit csinálnak a többiek. Csak figyelni kell. Mert ugyebár itt volt az a nagyokos, aki kitalálta, ha megveszi az egyik államiban az aranyat és eladja a másik államinak, ezen jót lehet keresni. Le is bukott, mondták a többiek. No persze, és ezt csak példának hoztam, hogy figyelni kell, mi semmi olyat nem csinálnánk. Azok különben sem voltak perétében. Csak figyelni kell. Itt van például a Patyolat, amelyik nem mos kilósat, csak piperét, meg a kátéesz aki nem mos piperét, csak kilósat. A mi Általános petéténk szervez minden Patyolatnál egy kátéesz felvevőhelyet és minden kátéeszfióknál egy Patyolat felvevőhelyet és némi felár ellenében átvisszük a kilósat a Patyolatból a kátéeszbe és a piperét a kátéeszből a Patyolatba, máris megoldódik a mosásprobléma. Még Alkotó ifjúság is lehetünk. Vagy itt ez az üvegvisszaváltás. Nem veszik vissza, mert nem ott vették, meg nincs borosrekeszük, meg a jóég tudja, miket találnak ki. A mi Általános peléténk ott állna a viszszaváltónál és némi engedménnyel megvásárolná a viszsza nem váltott üvegeket a kuncsaftoktól, aztán elvinnénk őket oda, ahol visszaváltják őket. Csak figyelni kell. Még sok ilyen ötletem lenne. Például az Általános pelété szervezhetne egy turista felvilágosító központot. Hogy mit kell vinni és mit kell hozni. A Bíróban pontosan meg lehet tudni. És mi csekély jutalékért adnánk a tippeket. Csak figyelni kell. És az emberek jó része nem figyel. Az Általános pefété, az figyelne. Helyettük. És ahogy én itt elnézem a dolgokat, még jó pár évig. No, srácok, benne vagytok? — bóc — 28 - 30 Sietek jó előre közölni, hogy a cím nem valami kvízjáték nyerőszámait, avagy titkos mellékállomás telefonszámát akarja jelölni, hanem egyszerűen azom gyermekcipők méreteit, amelyeket mostanában csak hosszas utánjárással, de többnyire még azzal sem lehet honi cipőüzleteinkben beszerezni. Hogy miért nem, azt csak az tudná megmondani, aki magasságos trónusából irányítja a cipőipar és a vele kooperációs kapcsolatban levő szakkereskedelem újból csak kiismerhetetlenné váló útjait. A címben jelzett méretintervallumba tartozó mindennemű papucs-, torna-, edző-, fél-, egész-, nyitott-, zárt-, vízhatlan-, vízáteresztő-, mérsékelten átázó és stb. gyermekcipő hiánycikk, feltéve, ha a szülők nem hajlandók boltról boltra szaladgálni. Ez jeles bizonyítéka ipari és kereskedelmi piackutatásunk hiányosságainak, pontosabban annak, hogy még akkor sem vesszük észre a piaci keresletet, ha az a lábunk előtt hever. — fi — Szín és hang Hát ez is elmúlt, mint minden sic transit gloria Mundialis. Még sokáig eleven marad a téma, de ezt bízzuk a szakemberekre: értékeljenek a sport szempontjából. Engem inkább az érdekel, volt-e a nagy vetélkedőnek valami gazdasági kihatása? Kezdjük a rosszabbikkal. Kétségtelen, ha a következő fordulóba bekerülünk, ez nemcsak nemzeti dicsőségünket, de a bevételből kapott valutarészesedésünket is növeli. Ezt sajnálni lehet, de bírálni nem. Már csak gazdasági analógiák alapján sem, mivel nálunk általában csak az okozott kárt kérik számon, az elmaradt hasznot ritkábban. Ám hasznot is hozott kétségtelenül a Mundiál. A színes tv-készülékeknek példátlan hirdetési kampánya indult meg, s a siker záloga alighanem a Mundiál volt. „Még tart a Mundiál — harsogta a hirdetés — színesben az igazi!’’. „Ki sem kell tennie a lábát! Saját lakásában vásárolhatja meg a Super Color színes televíziót.” Nem maradt ki a csereakció sem: „Tévécsere a Keravillnál. Kapcsoljon színesre!" A reklámpszichológia szép példája: „Nem félünk a próbától”. Vagyis három napra kipróbálásra a lakására szállítják a készüléket és: „Ha mégsem tetszik, visszaadja. Több ezren kipróbálták, több ezren megtartották”. De a színes tv jóvoltából a bútorvásárlás is fellendíthető: „Világbajnoksági akció a Domus Áruházban”. Aki adott időpontban 40 ezer forintnyi bútort vásárol, nyerhet egy Orion színes készüléket. Ebből a kampányból bízvást gazdasági eredmény született. Még ha nem minden mérkőzést láttunk is rózsaszínben ... Egyes játékvezetők sokat sípoltak a mérkőzéseken. A tv színe mellett a síp hangja is eszembe jut, ugyancsak egy reklám ürügyén. Ezekben a napokban érdeklődéssel és kíváncsian olvastam a következőt: „Ez a póló: sípoló!” Hogy a játékvezető sípol, még csak értem. De hogyan sípol egy póló? Kérdésem nagyfokú tájékozatlanságra mutat szerencse, hogy tovább olvastam a hirdetést: „Fiatalok, gyerekek „beszélő köntöse” a sípoló, matricás pamutpóló”. Restellem, hogy ez nem jutott eszembe. A póló anyaga és a mellen viselt matrica között egy kis sípot helyeztek el amelyet ki-ki kedve szerint megszólaltathat. Ha nekem korábban eszembe jut ez kitűnő ötlet, biztos hogy eladom a Fabulon reklámozásához. A Fabulon-család valamennyi tagjáról matricát készíttetek, s ezeket ugyancsak egy pólóra helyezem el. A reklámszöveg pedig így szólna: „Ez a póló — testápoló”. — se —