Figyelő, 1987. július-december (31. évfolyam, 27-53. szám)
1987-07-02 / 27. szám
A vaskohászat szerkezeti megújításának feltételeivel, pénzügyi helyzetének rendezésével 1984 és 1987 között négy alkalommal (legutóbb májusban) foglalkozott az Állami Tervbizottság (ÁTB). Mint arról annak idején beszámoltunk, a vaskohászat pénzügyi helyzetét 1985-ben 17 milliárd forint adósság elengedésével rendezték azzal a feltétellel, hogy a vaskohászati vállalatok megállapodás keretében vállalják a gazdaságtalan export csökkentését és a technológiai szerkezet átalakításét, melyhez — bizonyos feltételek teljesítése esetén — kétmilliárd forint állami alapjuttatással számolhatnak. A legsúlyosabb pénzügyi helyzetben lévő Ózdi Kohászati Üzemek (OKÜ) működőképességét úgy teremtette meg az ÁTB 1985. decemberi és 1986. májusi határozata, hogy elengedte a vállalat 4,4 milliárd forint adósságát és az 1985. évi veszteségének egy részét, mintegy 710 millió forintot. Továbbá: intézkedés született az 1986. évi várható 321 millió forint érdekeltségialap-hiány hitelezésére. A pénzügyi rendezés feltételeként az ÁTB előírta a termékszerkezet korszerűsítését és a termelési költségek csökkentését. Mindezt a vállalat az Ipari Minisztériummal kötött kétoldalú megállapodásban vállalta. Mindenekelőtt ennek teljesítéséről, majd az OKÜ jelenlegi helyzetéről kérdezte dr. Pethes András vezérigazgatót dr. Varga György. — Leállítottunk egy hengersort, azaz a régi drótsort, egy nagyolvasztót és egy SM kemencét. A tartósort az idén állítjuk le. Ezzel egyidejűleg számos gazdaságtalan termék gyártását megszüntetjük. Berendezéseink és technológiai rendszerünk egy része viszonylag kisebb költséggel korszerűsíthető. Ennek jegyében kidolgoztuk a folyamatos öntőmű és a rúdhengermű rekonstrukciójának tervét. Az OKÜ költségeinek 75 százaléka anyagköltség. Nem lenne célszerűbb a sz okös eszközöket inkább a termelés intenzifikáláséra, elsősorban az anyag- és energiaigényesség eddiginél gyorsabb ütemű csökkentésére fordítani? ► A folyamatos öntőmű kapacitását feltétlenül növelni kell, mert ez olyan korszerű technológia szélesebb körű alkalmazását teszi lehetővé, amely jelentős anyag- és energiamegtakarítást eredményez és ezzel az alapanyaggyártás költségei is csökkenthetők. Más a helyzet a rúdhengerművel. Igaza van: ez a beruházás ma már kérdéses, mert a világpiaci árak nem javulnak. 1980-ban 320 dollárt fizettek egy tonna hengerelt áráért, ma legfeljebb 200 dollárt. Ezért a rúdidomacél-termelést, s mindenekelőtt a gazdaságtalan exportot csökkenteni kell. Az éllemi slapjuttatás megszerzésének szigorú pályázati feltételei vannak. Az OKÜ mivel pályázik? ► Az NSZK-beli Korf— Lurgi céggel megvizsgáltattuk a SM-technológia korszerű technológiai berendezésekkel történő helyettesítésének lehetőségeit. A tanulmányterv vizsgálta a konverteres és az elektrokemencés eljárások hatékonyságát. Mindkét variánsnál kedvezőbb azonban a csúcstechnikát képviselő EOF-technológia. Ennek lényege az energiaoptimalizáló kemence, amely a hagyományos primer energiával működtethető és az SM kemencék infrastruktúráján megvalósítható. Elgondolásunk tehát az, hogy egy 80 tonnás EOF kemencét és üstkemencét telepítünk. Nem tartja-e kockázatosnak az olyan technológiai berendezést, amelyből — ha jól tudom — világszerte csak egy működik Üzemszerűen, Brazíliában? ► E technológia fejlődését négy éve kísérjük figyelemmel, és szakembereink Brazíliában a rossz minőségű, Ózdon használatos betétösszetétellel tanulmányozták az EOF kemence működését és hatásfokát. Véleményünk szerint, ha Európában elsőként üzembe helyezhetjük ezt a csúcstechnológiát képviselő berendezést, az OKÜ referenciaüzemmé válhat, és részt vállalhat a technológia elterjesztésében. Nem különös, hogy például az NSZK acéliparában ma sem működnek EOF kemencék? ► Tudomásom szerint néhány más országbanmost építenek ilyen kemencéket. Az NSZK-ban azért nem telepítik ezeket, mert az utóbbi két évtizedben nagy tőkebefektetéssel konvertereket helyeztek üzembe, és azok még nem térültek meg. Egyébként belátom: a csúcstechnológia bevezetése kockázatokkal jár, de ezeknél nagyobbak a várható előnyök. Mibe kerül ez a technológiai csere? ► 31 millió nyugatnémet márkába. A folyamatos öntőművel együtt 885 millió forint. Ehhez 100 százalékos állami alapjuttatásra van szükség... Úgy tudom, hogy az egy évvel ezelőtti határozat még azzal számolt, hogy a katmilliárd forintot 30 százalékos vállalati saját forrás befektetése mellett folyósítják. .. ► Igen, erről egy éve folynak a viták, de arra semmi remény nincs, hogy az érintett vállalatok saját erőből fejleszteni tudnak. Ezért csak a 100 százalékos állami alapjuttatásra építhetünk. A három nagy vaskohászati vállalat az Ipari Minisztérium irányításával felosztotta egymás között a pénzt, és az OKÜ-re 800 millió forint jutott. Ezzel számolunk. Az EDF-technológia működéséhez a már említett beruházási költségen kívül 590 millió forint lízingköltség kapcsolódik. A lízingdíj — negyedévente 4,65 százalék — a kemence üzembe helyezése után, a költségmegtakarításból fizethető. Jóllehet a beruházás részben, a lízingdíj teljes egészében devizakiadással jár, az egész akciónak a devizamérlegre gyakorolt hatása az anyag- és energiamegtakarítás révén kedvező. Korábban beszéltünk még egy folyamatos acélöntőmű telepítéséről. Ez 1,7 milliárd forintba kerül. Ezt 30 százalékban állami alapjuttatásból, 24 százalékban saját erőből és a többit hitelből kívánjuk finanszírozni. A beruházás megtérülési ideje 3,5 év. Ez meglepően kedvező. Természetesen sok múlik azon, hogy milyen acélipari árakat prognosztizáltak a beruházási javaslat készítői. Mindenesetre a tavalyi gazdálkodás eredményei alapján kérdéses a saját pénz előteremtése. Tavaly 1,3 milliárd forinttal csökkentettük az 1985. évi, több mint 1,8 milliárd forintnyi veszteséget, illetve ennyivel javítottuk pénzügyi pozíciónkat. A dolog lényege azonban mégiscsak az, hogy az OKÜ 1980-ban a mintegy 12 milliárdos termelési értékhez 40 milliós eredményt tervezett, és ezt sem sikerül elérnie. ► Ennek egyik oka, hogy az irányító szervek és az OKÜT is optimista módon, a nehézségeket alábecsülve határozta meg a feladatokat. Erre utal, hogy bevételeink a tervezett 608 millió forinttal szemben csak 336 millióval nőttek, ám a termelési költségek a tervezett 1,2 milliárd forinttal szemben csak 927 millióval csökkentek. Eközben pedig növekedett az állami támogatás. Szükségszerűen, mintegy 48—49 százalékkal. Mindennek következtében költségvetési kapcsolatunk egyenlegében mintegy 100 százalékos romlás következett be. Hogyan sikerült a több mint 500 millió forint vállalati veszteségből nullaszaldós mérleg szerinti eredményt csinálni? ► Úgy, hogy a veszteségnek megfelelő összeget az amortizáció terhére átcsoportosítottuk, igaz, hogy ennek következtében 486 millió forint érdekeltségialap-hiány keletkezett. Ezt a forgóalap terhére rendeztük, de ezáltal forgóalap-hiteligényünk 486 millióval nőtt. Ezt a bank azzal a feltétellel elégítette ki, hogy kibontakozási programunkban a gazdálkodás javítására, egyebek között a készletállomány jelentős csökkentésére kötelezettséget vállaltunk. Arra is gondoltunk, hogy a Salakfeldolgozó-mat részvénytársasággá alakítjuk át. A részvények egy részét eladnánk egy NSZK-beli cégnek, és ezzel pénzhez juthatnánk. Ha jól értem a helyzetet, elsősorban a finanszírozó kereskedelmi bank jóakaratán múlik az, hogy az OKÜ-t nem nyilvánítják fizetésképtelenné. Nem gondolja, hogy a bank fut a pénze után, hiszen a hitelállomány több milliárdra rúghat és a fizetőképtelenné nyilvánítást a jelenlegi helyzetben a bank sem viselné el? ► A rövid lejáratú hitelállomány hárommilliárd forint körül van. Nem hinném, hogy a bank csak azért hitelez, mert fut a pénze után, hanem azért, mert az OKÜ nem veszteséges, az amortizáció bevonásával nullaszaldós az eredmény. Hogyan alakult a vállalat pénzügyi gazdálkodása 1987 első öt hónapjában? ► Az idei év sok olyan meglepetéssel szolgált, amivel a tervezés időszakában nem számolhattunk. Elsősorban a rendkívül nehéz téli időjárást kell megemlítenem. Ezenkívül nem teremtették meg a kivitelhez kapcsolódó garantált két százalékos nyereség pénzügyi feltételeit. Az importot megdrágította a forint leértékelése és így tovább. Ezek a kedvezőtlen körülmények is szerepet játszottak abban, hogy a vállalat az év első öt hónapjában mintegy 200 millió forintnyi veszteséget kénytelen elkönyvelni. Határozott szándékunk azonban, hogy az évet veszteség- és érdekeltségialaphiány-mentesen zárjuk. Ezt annak ellenére meg akarjuk valósítani, hogy az ÁTB-határozat óta a feltételek romlottak, s előre láthatóan a gazdaságtalan kivitel további leépítésére kerül sor. Ezért minden eddiginél hatásosabb intézkedéseket kell tennünk az energia- és az anyagráfordítások, valamint az általános és a bérköltségek csökkentésére. A fel nem osztható költségek az árbevétel közel 20 százalékát teszik ki. ÓZD „HA MÁR 1975-BEN ELKEZDTÜK VOLNA...” Interjú az OKÜ vezérigazgatójával A VASKOHÁSZAT ÉS AZ IPAR (ÉLELMISZERIPAR |\jÉl_KÜl_ j HATÉKONYSÁGI MUTATÓI 1986-BAN (Folytatás a 4. oldalon.)