Figyelő, 1987. július-december (31. évfolyam, 27-53. szám)

1987-07-02 / 27. szám

A vaskohászat szerkezeti megújí­tásának feltételeivel, pénzügyi helyzetének rendezésével 1984 és 1987 között négy alkalommal (legutóbb májusban) foglalkozott az Állami Tervbizottság (ÁTB). Mint arról annak idején beszámol­tunk, a vaskohászat pénzügyi helyzetét 1985-ben 17 milliárd fo­rint adósság elengedésével ren­dezték azzal a feltétellel, hogy a vaskohászati vállalatok megálla­podás keretében vállalják a gaz­daságtalan export csökkentését és a technológiai szerkezet átala­kításét, melyhez — bizonyos felté­telek teljesítése esetén — kétmil­liárd forint állami alapjuttatással számolhatnak. A legsúlyosabb pénzügyi helyzetben lévő Ózdi Kohászati Üzemek (OKÜ) működőképességét úgy teremtette meg az ÁTB 1985. decemberi és 1986. májusi határozata, hogy elengedte a válla­lat 4,4 milliárd forint adósságát és az 1985. évi veszteségének egy részét, mintegy 710 millió fo­rintot. Továbbá: intézkedés született az 1986. évi várható 321 millió forint érdekeltségialap-hiány hitelezésére. A pénzügyi rendezés feltételeként az ÁTB előírta a termékszerkezet korszerűsítését és a termelési költségek csökkentését. Mindezt a vállalat az Ipari Minisztériummal kötött kétolda­lú megállapodásban vállalta. Mindenekelőtt en­nek teljesítéséről, majd az OKÜ jelenlegi helyze­téről kérdezte dr. Pethes András vezérigazgatót dr. Varga György. — Leállítottunk egy hengersort, azaz a régi drótsort, egy nagyolvasztót és egy SM kemencét. A tartósort az idén állítjuk le. Ezzel egyidejűleg számos gazdaságtalan termék gyártását meg­szüntetjük. Berendezéseink és technológiai rend­szerünk egy része viszonylag kisebb költséggel korszerűsíthető. Ennek jegyében kidolgoztuk a folyamatos öntőmű és a rúdhengermű rekonst­rukciójának tervét. Az OKÜ költségeinek 75 százaléka anyagkölt­ség. Nem lenne célszerűbb a sz okös eszközöket inkább a termelés intenzifikáláséra, elsősorban az anyag- és energiaigényesség eddiginél gyor­sabb ütemű csökkentésére fordítani? ► A folyamatos öntőmű kapacitását feltétlenül növelni kell, mert ez olyan korszerű technológia szélesebb körű alkalmazását teszi lehetővé, amely jelentős anyag- és energiamegtakarítást eredményez és ezzel az alapanyaggyártás költsé­gei is csökkenthetők. Más a helyzet a rúdhenger­­művel. Igaza van: ez a beruházás ma már kérdé­ses, mert a világpiaci árak nem javulnak. 1980-ban 320 dollárt fizettek egy tonna hengerelt áráért, ma legfeljebb 200 dollárt. Ezért a rúd­­idomacél-termelést, s mindenekelőtt a gazdaság­talan exportot csökkenteni kell. Az éllemi slapjuttatás megszerzésének szigorú pályázati feltételei vannak. Az OKÜ mivel pályá­zik? ► Az NSZK-beli Korf— Lurgi céggel megvizs­gáltattuk a SM-technológia korszerű technoló­giai berendezésekkel történő helyettesítésének lehetőségeit. A tanulmányterv vizsgálta a kon­verteres és az elektrokemencés eljárások haté­konyságát. Mindkét variánsnál kedvezőbb azon­ban a csúcstechnikát képviselő EOF-technoló­­gia. Ennek lényege az energiaoptimalizáló ke­mence, amely a hagyományos primer energiával működtethető és az SM kemencék infrastruktú­ráján megvalósítható. Elgondolásunk tehát az, hogy egy 80 tonnás EOF kemencét és üstkemen­cét telepítünk. Nem tartja-e kockázatosnak az olyan technoló­giai berendezést, amelyből — ha jól tudom — vi­lágszerte csak egy működik Üzemszerűen, Bra­zíliában? ► E technológia fejlődését négy éve kísérjük fi­gyelemmel, és szakembereink Brazíliában a rossz minőségű, Ózdon használatos betétösszeté­tellel tanulmányozták az EOF kemence működé­sét és hatásfokát. Véleményünk szerint, ha Euró­pában elsőként üzembe helyezhetjük ezt a csúcs­­technológiát képviselő berendezést, az OKÜ re­ferenciaüzemmé válhat, és részt vállalhat a tech­nológia elterjesztésében. Nem különös, hogy például az NSZK acélipará­ban ma sem működnek EOF kemencék? ► Tudomásom szerint néhány más országban­­most építenek ilyen kemencéket. Az NSZK-ban azért nem telepítik ezeket, mert az utóbbi két év­tizedben nagy tőkebefektetéssel konvertereket helyeztek üzembe, és azok még nem térültek meg. Egyébként belátom: a csúcstechnológia be­vezetése kockázatokkal jár, de ezeknél nagyob­bak a várható előnyök. Mibe kerül ez a technológiai csere? ► 31 millió nyugatnémet márkába. A folyama­tos öntőművel együtt 885 millió forint. Ehhez 100 százalékos állami alapjuttatásra van szük­ség... Úgy tudom, hogy az egy évvel ezelőtti határozat még azzal számolt, hogy a katmilliárd forintot 30 százalékos vállalati saját forrás befektetése mel­lett folyósítják. .. ► Igen, erről egy éve folynak a viták, de arra semmi remény nincs, hogy az érintett vállalatok saját erőből fejleszteni tudnak. Ezért csak a 100 százalékos állami alapjuttatásra építhetünk. A három nagy vaskohászati vállalat az Ipari Mi­nisztérium irányításával felosztotta egymás kö­zött a pénzt, és az OKÜ-re 800 millió forint ju­tott. Ezzel számolunk. Az EDF-technológia mű­ködéséhez a már említett beruházási költségen kívül 590 millió forint lízingköltség kapcsolódik. A lízingdíj — negyedévente 4,65 százalék — a kemence üzembe helyezése után, a költségmegta­karításból fizethető. Jóllehet a beruházás rész­ben, a lízingdíj teljes egészében devizakiadással jár, az egész akciónak a devizamérlegre gyako­rolt hatása az anyag- és energiamegtakarítás ré­vén kedvező. Korábban beszéltünk még egy folyamatos acélöntőmű telepítéséről. Ez 1,7 milliárd forint­ba kerül. Ezt 30 százalékban állami alapjuttatás­ból, 24 százalékban saját erőből és a többit hitel­ből kívánjuk finanszírozni. A beruházás megté­rülési ideje 3,5 év. Ez meglepően kedvező. Természetesen sok mú­lik azon, hogy milyen acélipari árakat prognoszti­záltak a beruházási javaslat készítői. Minden­esetre a tavalyi gazdálkodás eredményei alapján kérdéses a saját pénz előteremtése.­­ Tavaly 1,3 milliárd forinttal csökkentettük az 1985. évi, több mint 1,8 milliárd forintnyi veszteséget, illetve ennyivel javítottuk pénzügyi pozíciónkat. A dolog lényege azonban mégiscsak az, hogy az OKÜ 1980-ban a mintegy 12 milliárdos termelési értékhez 40 milliós eredményt tervezett, és ezt sem sikerül elérnie. ► Ennek egyik oka, hogy az irányító szervek és az OKÜT is optimista módon, a nehézségeket alá­becsülve határozta meg a feladatokat. Erre utal, hogy bevételeink a tervezett 608 millió forinttal szemben csak 336 millióval nőttek, ám a termelé­si költségek a tervezett 1,2 milliárd forinttal szemben csak 927 millióval csökkentek. Eközben pedig növekedett az állami támogatás.­­ Szükségszerűen, mintegy 48—49 százalék­kal. Mindennek következtében költségvetési kapcsolatunk egyenlegében mintegy 100 százalé­kos romlás következett be. Hogyan sikerült a több mint 500 millió forint vál­lalati veszteségből nullaszaldós mérleg szerinti eredményt csinálni? ► Úgy, hogy a veszteségnek megfelelő összeget az amortizáció terhére átcsoportosítottuk, igaz, hogy ennek következtében 486 millió forint érde­keltségialap-hiány keletkezett. Ezt a forgóalap terhére rendeztük, de ezáltal forgóalap-hiteligé­nyünk 486 millióval nőtt. Ezt a bank azzal a fel­tétellel elégítette ki, hogy kibontakozási progra­munkban a gazdálkodás javítására, egyebek kö­zött a készletállomány jelentős csökkentésére kö­telezettséget vállaltunk. Arra is gondoltunk, hogy a Salakfeldolgozó-mat részvénytársasággá alakítjuk át. A részvények egy részét eladnánk egy NSZK-beli cégnek, és ezzel pénzhez juthat­nánk. Ha jól értem a helyzetet, elsősorban a finanszíro­zó kereskedelmi bank jóakaratán múlik az, hogy az OKÜ-t nem nyilvánítják fizetésképtelenné. Nem gondolja, hogy a bank fut a pénze után, hi­szen a hitelállomány több milliárdra rúghat és a fizetőképtelenné nyilvánítást a jelenlegi helyzet­ben a bank sem viselné el? ► A rövid lejáratú hitelállomány hárommilli­­árd forint körül van. Nem hinném, hogy a bank csak azért hitelez, mert fut a pénze után, hanem azért, mert az OKÜ nem veszteséges, az amorti­záció bevonásával nullaszaldós az eredmény. Hogyan alakult a vállalat pénzügyi gazdálkodása 1987 első öt hónapjában? ► Az idei év sok olyan meglepetéssel szolgált, amivel a tervezés időszakában nem számolhat­tunk. Elsősorban a rendkívül nehéz téli időjárást kell megemlítenem. Ezenkívül nem teremtették meg a kivitelhez kapcsolódó garantált két száza­lékos nyereség pénzügyi feltételeit. Az importot megdrágította a forint leértékelése és így tovább. Ezek a kedvezőtlen körülmények is szerepet ját­szottak abban, hogy a vállalat az év első öt hó­napjában mintegy 200 millió forintnyi vesztesé­get kénytelen elkönyvelni. Határozott szándé­kunk azonban, hogy az évet veszteség- és érde­­keltségialaphiány-mentesen zárjuk. Ezt annak el­lenére meg akarjuk valósítani, hogy az ÁTB-ha­­tározat óta a feltételek romlottak, s előre látható­an a gazdaságtalan kivitel további leépítésére ke­rül sor. Ezért minden eddiginél hatásosabb intézkedé­seket kell tennünk az energia- és az anyagráfor­dítások, valamint az általános és a bérköltségek csökkentésére. A fel nem osztható költségek az árbevétel közel 20 százalékát teszik ki. ÓZD „HA MÁR 1975-BEN ELKEZDTÜK VOLNA...” Interjú az OKÜ vezérigazgatójával A VASKOHÁSZAT ÉS AZ IPAR (ÉLELMISZERIPAR |\jÉl_KÜl_ j HATÉKONYSÁGI MUTATÓI 1986-BAN (Folytatás a 4. oldalon.)

Next