Figyelő, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-22 / 25. szám

4 (Folytatás az 1. oldalról.) nga állami támogatás nélkül termelhessen. S arról nem is beszélve, hogy — s ezt a Paksi Atomerőmű vezérigazgató-helyettese mondja — az uránexport ára meghatározza az erőművi fűtőtöltet importjának árát is. Vagyis adott esetben ez — a paksiak számára — árnövelő tényező. Az uránbánya geológiai adottságairól sok mindent lehet tudni, csak az uránérckészletekről és a kitermelt mennyiségről nincs publikálható adat. Varga Mihálynak, a MEV vezérigazgatójának a Dunántúli Naplóban megjelent interjújából kiderül: „Eddig az ércvagyonunk 50 százalékát műveltük le. Még több mint három évtizedig képesek vagyunk kiszolgálni a mai paksi erőműnél egyharmaddal nagyobb atomerőmű uránéhségét. A termelékenység a hatvanas évek közepe óta a háromszorosára nőtt, a termelés legfontosabb, döntő munkafolyamatai gépesítettek.” A valóban európai színvonalú bányában inkább az a baj, hogy az érckészlet közepes minőségűnek számít — vagyis nem túl magas az urántartalma — és nagy mélységből, helyenként 1000 méterrel a föld alól kell kibányászni. Mivel a hazai bányákban a kőzethőmérséklet arányosan növekszik a mélységgel, a szellőztetés és a klimatizálás, továbbá a szállítás és a vízkiemelés költségei szükségképpen megnövelik a költségeket. S éppen a kedvezőtlen geológiai adottságok miatt meglehetősen magasak a bánya állandó költségei, s egy esetleges termeléscsökkentés — a jelenlegi árak mellett — érdemlegesen nem mérsékelné az uránbányászat támogatásigényét. Sőt: e támogatás minden bizonnyal tovább növekedne, hiszen az anyag- és bérköltségek nőnek, mert a hazai infláció üteme a következő években várhatóan nem csökken. Ha a kormány úgy dönt, hogy az uránbányát be kell zárni, akkor Baranya megye elsősorban foglalkoztatási szempontból — igencsak szorongatott helyzetbe kerül. (Lásd erről részletesebben a megyei pb-titkárral készített interjút.) De az uránbányászat megszüntetésének nem csak — úgymond — emberi oldala van. Először is a mecseki ércbányák sorsát nem lehet a magyar—szovjet uránegyezménytől függetlenül kezelni, vagyis sok függ a szovjet partnertől. Ami a Paksi Atomerőmű fűtőelem-szükségletét illeti, Czipper Gyula miniszterhelyettes így nyilatkozott: „Az urántermelést és Paks fűtőelemmel való ellátását két külön egyezmény tartalmazza, amelyek teljesen függetlenek egymástól.” Az a félelem pedig, hogy Magyarország, ha nem exportál uránt, akkor kiszolgáltatott helyzetbe kerül, nem tűnik megalapozottnak. Egyszerűen azért, mert uránból az utóbbi években tetemes tartalékok halmozódtak fel a Szovjetunióban is. Az USA energiaügyi miniszterhelyettese nemrégiben felmérést tett közzé, amely szerint folyamatosan növekszik a Szovjetunió részesedése a dúsított urán amerikai piacán. Az USA atomerőműveiben felhasznált nukleáris fűtőanyagnak immár nyolc százaléka szovjet eredetű. S a miniszterhelyettes megítélése szerint a Szovjetunió tovább kívánja növelni részesedését az amerikai piacon. Ezzel együtt nemzetközi szakértők meglehetősen ellentmondásosan ítélik meg az uránpiac jövőbeni alakulását. Az egyik markáns véleménycsoport szerint a világ körülbelül 4 évi felhasználásának megfelelő mennyiségben felhalmozott uránkészleteket a piac csak lassacskán képes felszívni. A kitermelők így rákényszerülnek a radikális kapacitáscsökkentésre, s több, a magyarországihoz hasonló adottságú uránbányát részben vagy egészben leállítanak. Míg az évtized elején a tőkés- és a fejlődő országok fémsúlyban mintegy 44 ezer tonna uránércet hoztak felszínre, addig az elmúlt években becslések szerint legfeljebb 37-38 ezer tonnát. Mások szerint nem kell az urán visszaszorulásától tartani, sőt egy-két éven belül uránhiány lesz a piacon. E véleményeket többnyire arra alapozzák, hogy a potenciális vízenergia-készleteket szinte teljesen kiaknázzák, az egyéb energiaforrások közül pedig csak a nukleáris anyagok, vagy kisebb mértékben a szén jöhet szóba. Mert eközben a világ energiaszükséglete nő, a fosszilis fűtőanyagok alkalmazása körül pedig nagy az aggodalom, mert közük van a savas eső, az üvegházhatás és az ózonlyuk kialakulásához. Mindezek után és mellett a Mecseki Uránbánya bezárásának fizikai feltételei, hatásai is számba veendők. Ilyen a bánya elárasztása vízzel (a MÉV vezérigazgatóhelyettese szerint ez azért veszélyes, mert a szennyezett víz átszivároghat a karsztrendszerbe), a négy nagyméretű akna betömése, a környezet rekultiválása és így tovább. Mindez persze a végkifejlet, amelyet szükségképpen felelős döntés kell hogy megelőzzön. Csakhogy a kissé indokolatlannak tűnő titkosság, amely körüllengi az uránbányát, egyben a tisztánlátást is megnehezíti és szinte lehetetlenné teszi a nyilvánosság számára, hogy a döntést megelőző helyzetben valamennyire is tisztán lásson. HAJNÓCZY ÁRPÁD SUGÁRZÓ GONDOK? TITOKBAN RÁFIZETÜNK? Az uránbánya esetleges bezárásának gondolata heves indulatokat kavart. Az alábbiakban és sorrendben a Mecseki Ércbányák Vállalat (MÉV) vezérigazgató-helyettesét, az MSZMP Baranya megyei PB illetékes titkárát, majd a Paksi Atomerőmű vezérigazgató-helyettesét kérdezzük és idézzük. Elsőként tehát a MÉV vezérigazgató-helyettesét, Kolsovszky Rudolfot kérdeztük, mindenekelőtt arról, hogy szerinte mivel magyarázható az uránbányászat termelési költségeinek gyors ütemű emelkedése? Baranya és Tolna tanácsi és pártvezetése azt kérte a kormányfőtől, hogy e két megyét nyilvánítsák gazdaságilag „depressziós” övezetnek. Baranyában kiélezettebb a helyzet a szén- és az uránbányászat válsága miatt. Dr. Geisz Mihály, az MSZMP Baranya megyei bizottságának titkára: A pécsi uránbánya esetleges bezárása milyen hatással lehet a Paksi Atomerőmű üzemanyag-ellátására? Szabó József, az erőmű vezérigazgató-helyettese: — Az okok egy része geológiai jellegű. A mecseki uránérc közepesnek minősíthető és amellett nagy mélységből, helyenként ezer méterrel a felszín alól kell kibányászni. A mélységgel arányosan emelkedik a kőzethőmérséklet, s a vízemelés és a szellőztetés költségei is emelkednek és így tovább. Kétségtelen, hogy a termelés drágább, de kérdés, hogy mihez képest? Szovjet szakértők jártak nálunk a közelmúltban, és megállapították, hogy 1980. évi árakon számítva az uránbányászat fajlagos termelési költségei csökkentek. Az okok másik része a magyar gazdaságban végbemenő változásokkal függ össze, az infláció, a személyi jövedelemadó miatti bruttósításának a fedezete, illetve a társadalombiztosítási járulék emelkedése sorolható ide. A magyar—szovjet uránegyezmény szerint az elszámolás előbb önköltségi alapon történt, majd a nyolcvanas évek fordulóján áttértek a KGST-árelv alkalmazására. Mi indokolta ezt a lépést? ► A hetvenes évek vége felé úgy látszott, hogy az urán nagy konjunktúra előtt áll, és a prognózisok szerint előbb-utóbb árrobbanás következik be. Ez azonban, mint tudjuk, elmaradt a nemzetközi politikai enyhülés, illetve az atomerőmű-építési program lassulása miatt. Úgy véljük azonban, hogy a hazai urántermelést megszüntetve nem szabad kiszolgáltatott helyzetbe hozni az országot. A hazai energetikában ugyanis fontos szerep jut az atomerőműnek. Az uránbányászat és az atomerőműhöz szükséges fűtőelemimport ugyanis egymást feltételező dolgok. Erről mások másként vélekednek. Egyébként nehéz elképzelni, hogy a Szovjetunió, amely az USA feltőelempiacán 8 százalékos részesedést ért el, továbbá nemrég dömpingvád alá helyezték az alacsony árai miatt, Magyarországgal szemben keményítene a feltételeken. Talán célszerű volna megkérdezni magát a szovjet partnert. ► Természetesen folytak tárgyalások erről, de mindössze annyit nyilatkoztak, hogy továbbra is rendben szállítják a paksi fűtőelemeket. — Ha a Mecseki Ércbányákat be kell zárni, körülbelül négy és fél ezer viszonylag magas jövedelmű és speciálisan képzett ember marad munka nélkül. A Mecseki Szénbányáknál körülbelül háromezer lehet az állásnélküliek száma, de az sem zárható ki, hogy a 12 ezres létszámból mindössze háromezren maradnak. Ez esetben a szénbányászat olyannyira visszafejlődik, hogy a A paksi vélemények szerint, ha megszűnne a hazai uránbányászat, akkor pillanatnyilag olcsóbban vásárolhatnánk a fűtőelemet. ► Ezt vitatjuk, de ha így is lenne, csak a pécsi munkanélküliséggel számolva lehetne importálni. Ha bezárnák a bányát, a jelenlegi hétezerből hány ember számára kellene munkahelyet biztosítani? ► Mintegy 2000 dolgozónk korengedménnyel nyugdíjba vonulhatna, és körülbelül 1000 ember számára továbbra is munkalehetőséget adnak a különböző melléktevékenységek. Vagyis az uránbányákból 4000 munkanélküli kerülne ki. Mennyibe kerülne a bánya bezárása? ► Ez az adat nem publikus! Csak annyit mondhatok, hogy négy nagy mélységű aknát és több mint 200 kilométernyi vágatot kellene vízzel elárasztani. Mivel az uránnal és a rádiummal szennyezett víz átfolyhat a karsztvízrendszerbe, ez nagyon kockázatos megoldás lenne, ám pillanatnyilag úgy látszik, ez az egyetlen lehetőség. Éppen ezért független szakértőktől kértünk erről véleményt. Kicsit zavaró az uránbányászat körüli titkosság, már csak azért is, mert a megfelelő adatok ismerete nélkül felelőtlenség volna bármiféle végkövetkeztetésre jutni. Ugyanakkor gyanítható, hogy a titkosított gazdálkodás egyúttal esetleg pazarló is volt. ► Erre csak azt mondhatom, hogy a nyolcvanas árbázison, változatlan árral számított fajlagos költségeink 1980-hoz képest csökkentek. Mivel azonban a bánya állandó költségei meglehetősen magasak, a termelés csökkentésével aligha mérsékelhető számottevően az uránbányászat támogatásigénye. Vannak ugyan törekvéseink a szervezeti változásokra és a gazdálkodás tartalékainak kiaknázására, de ezt pánikhangulatban nem lehet végrehajtani. Márpedig az államtitkár bejelentése pánikhangulatot keltett. Azóta senki sem jön az Ércbányákhoz dolgozni. Mecseki Szénbányák mindössze a Pécsi Hőerőmű számára termelne szenet. Baranyában ez a két bánya a foglalkoztatottak számát tekintve az ipar egyharmadát jelenti, vagyis ez a válság okai között a két legnagyobb tényező. Ha e munkanélküliség megjelenik, akkor gyakorlatilag gazdaságilag depressziós övezet jön létre. A világon mindenütt leértékelődött a nehézipar és a bányászat is. A pártbizottság mit támogat: egy túlélésre való törekedést, avagy egy valódi szerkezetváltást? ► Politikailag ez a tökéletes csapdahelyzet. A megyei közvélemény egy része szerint a „tehetetlen és ostoba” megyei vezetés addig-addig pátyolgatta a bányászatot, amíg megakadályozta az érdemi szerkezetátalakítást. A másik vélemény, hogy a „tehetetlen és ostoba” pártvezetés még arra sem képes, hogy megvédje a bányászatot. Ha korrekt számítás készül arról, hogy mennyibe kerül a bányászat fenntartása, és kiderül, hogy Magyarország erre ráfizet, akkor azt tudomásul kell venni, vagyis ez esetben fel kell készülnünk arra, hogy rövid távon mind a szén-, mind az uránbányászat leépül. Ekkor azonban az érdemleges szerkezetátalakításhoz kormányzati segítség szükséges: adókedvezménnyel, viszsza nem térítendő állami támogatásokkal, kedvezményes hitelekkel. Mellesleg nem tudom, hogy a kívánatos szerkezetátalakítás milyen, úgynevezett progresszív ágazatokra koncentráljon. Úgy vélem, hogy a kormány sem törekedhet arra, hogy ezeket megnevezze. Ezt a vállalkozókra kell bízni. Vagyis a megyei vezetés, lobbyzás nélkül, szabadon hagyja érvényesülni a vállalkozásokat? ► Igen, szektortól és a megyehatártól függetlenül, aki jövedelmezően tudja befektetni a pénzét, az szándékunk szerint részesülne azokból a kedvezményekből, amelyeket a kormány a megye számára biztosít. A közelmúltban itt járt az ÁBMH elnöke, s a konzultációk során több minden világossá vált. Például az, hogy szükség lesz egy átképző központra, amely egyben a vállalkozók tanácsadó központja is lenne. Ugyanakkor gond, hogy mire képezzük át a dol. A Paksi Atomerőmű üzemanyag-ellátása teljesen független a pécsi uránbánya termelésétől. Az atomerőmű építéséről és működéséről szóló magyar—szovjet egyezmény szerint — mind az 1966-os alapszerződés, mind az 1972-es és 1974-es módosítások értelmében — a Szovjetunió szállítja az üzemanyagot. Erre a szovjet kormány kötelezettséget vállalt, anélkül hogy ezt bármihez, például az uránszállítás ellentételéhez kösse. A két újabb, egyenként ezer megawattos reaktorra vonatkozó egyezmény is ennek szellemében köttetett, vagyis a szovjet partner 30-40 évre vállalta a fűtőelemek szállítását. Tudomásom szerint azonban az uránexport ára mégis befolyásolja a fűtőtöltet árának alakulását. ► Amikor a Szovjetunióval az ártárgyalásokat folytatjuk, akkor a NIKEM című kiadvány alapján, a KGST-árelv alkalmazási mechanizmusa szerint alakítjuk ki az öszszes technológiai művelet árát. Az alapanyagár azonban mindenkor attól függ, hogy a pécsi uránbánya mennyiért exportál. Vagyis a szállító azt az árat érvényesíti a Paksi Atomerőművel szemben, amelyet a pécsi uránért fizet a gázókat. Látszik, hogy az idegenforgalomnak jók a lehetőségei, és feltétlenül számítunk a külföldi beruházókra is. A működőtőke bevonása érdekében a nemzetközi pártkapcsolatainkat is igénybe vesszük. Az uránbánya bezárásáról szóló bejelentést egy konzekvens támogatásleépítő politika részeként vagy a külföldnek szóló reformgesztusnak tekintik? ► A kormány hajlamos arra, hogy a rövid távú költségvetési érdekeknek alárendelve döntsön. Tudomásul kell venni, hogy a mélyművelésű bányászatban a mai döntésnek egy évtized múlva lesz majd hatása. És ki tudja ma még, hogy a nemzetközi uránpiac miként alakul, változik az ezredforduló körül? Alkalmazkodóképesnek ítéli ebben a helyzetben az uránbánya vezetését? ► Amíg nem készült el a hatáselemzés, vagyis amíg nincs meg a számtanpélda, a bánya bezárásáról elhamarkodott lenne bármit is mondani. Legyen az a bánya bezárása vagy a termelés fenntartása. Valóban korrekt, gazdasági számításokra lenne szükség, csakhogy a titkosság miatt alig-alig lehet tisztán látni az uránbánya dolgaiban. ► Kétségtelen, hogy ezt a titkosságot minél előbb meg kell szüntetni. Az uránbánya sorsát pedig az határozza majd meg, hogy miben sikerül a szovjet kormánnyal megállapodni. Vagyis elképzelhető-e, hogy a magyar-szovjet uránegyezmény lejárata, azaz 1993 előtt csökkenjenek vagy megszűnjenek a szállítások. És az is döntő kérdés lehet — mert a szerződés szerint, amit az uránbánya termel, azt a Szovjetunióba szállítja —, hogy ezt követően sikerül-e más vevőkkel tárgyalni és esetleg kooperálni? És ez magasabb, mint a világpiaci ár? ► Lényegesen magasabb, s ezért pillanatnyilag olcsóbb lenne Paks számára a fűtőanyag, ha nem lenne magyar uránbányászat. Akkor is, ha a Szovjetunió nem transzferábilis rubelért, hanem dollárért adná a fűtőelemeket? ► Nem hinném, hogy erre sor kerülne, hiszen az államközi szerződésben az is szerepel, hogy a szállítás idején az elszámolás transzferábilis rubelben történik. A Paksi Atomerőmű gazdálkodásában milyen megtakarítást eredményezne, ha a fűtőelemeket a világpiaci áron sikerülne beszerezni? ► A fűtőanyagra 1984 óta hatósági ár érvényes. Ezt úgy alakították ki, hogy az öt évvel korábbi világpiaci áraknak megfelelően a nyugati import árszintje volt a mértékadó. Ez ma körülbelül 35 százalékkal magasabb, mint a tényleges beszerzési ár. Ezen az áron kell a fűtőelemeket készletbe vennünk, és a különbözetet katefaként befizetnünk a költségvetésbe. Egyébként a Paksi Atomerőmű teljes önköltségéből a tüzelőanyag költségaránya katefával megfejelve majdnem 20 százalékos. H. Á. 1989. június 22.