Figyelő, 1991. január-május (35. évfolyam, 1-22. szám)

1991-01-03 / 1. szám

1991. JANUÁR 3. SÚLYPONT r­rr TANULÓ PARLAMENT TANULÓ SZÁMVEVŐSZÉKE A „kihívás”Gyulavári Antal független szakértőtől származik. Ké­rem, vitaindítóként foglalja össze, miben áll az Ön kritikájának lényege.­­ Gyulavári A: A Számvevőszék a parlamenti demokrá­ciákban fontos intézmény, a Képviselőház önálló szakér­tői szervezete, amely ellenőrzi az állami közpénzek fel­­használását. A több évtizedes ellenőrizetlen költekezés után nálunk különösen nagy várakozás előzte meg a létre­hozását és nagy szükség van a tevékenységére. Még akkor is, ha tudjuk, hogy államháztartási törvény hiányában ez a tevékenység bizonyos korlátokba ütközik. Nem túlzás azt állítani, hogy az ÁSZ hatékony működése össznépi érdek, mindannyiunk zsebét érintő kérdés. Az ÁSZ azonban az eltelt egy évben nemcsak az állami gazdálkodás rendezetlenségéből eredő korlátok miatt sze­repelt gyengén, hanem azért is, mert a meglévő lehetősé­geivel, a rá vonatkozó törvényben adott jogaival sem élt az ellenőrzési munkája során. Olyannyira nem, hogy mu­lasztásait akár kötelesség- és törvényszegésnek is minősít­hetjük. Csak a legkirívóbb példák: az 1989. évi zárszám­adást az ÁSZ törvénysértő módon annak ellenére javasol­ta elfogadásra a parlamentnek, hogy az azzal kapcsolatos vizsgálatait még nem zárta le. Nem segítette kellőképpen a parlament munkáját, emiatt is születhettek meg olyan törvények — például az önkormányzati törvény —, ame­lyek a Számvevőszékre teljesíthetetlen ellenőrzési felada­tokat rónak. Mindebben súlyos identitászavar tükröződik, az ÁSZ betegesen kerüli a kormány, és a kormány által előterjesztett törvénytervezetek legenyhébb bírálatát is, pe­dig a világon mindenütt, ahol Számvevőszék működik, ez a természetes. Vagyis nem teljesíti alapvető feladatát: az államháztartás gyakorlatilag pénzügyi ellenőrzés nélkül funkcionál!­­- Nyikos L.: Eleve hátrányos helyzetből kell képvisel­nem a Számvevőszéket ebben a vitában, mivel a lap szer­kesztősége immár kétszeres lépéselőnyt adott Gyulavári­­úrnak, aki a hivatkozott cikkében különösen durva hang­nemben bírálta a tevékenységünket. És nem is kellett vol­na rögtön a nyilvánossághoz fordulnia, hiszen tagja az ÁSZ elnöke által létrehozott konzultatív bizottságnak, ott is elmondhatta volna segítő szándékú észrevételeit. (A be­szélgetés során kiderült, hogy ezt a bizottságot eddig egyetlenegyszer, még 1990 tavaszán hívták össze! — a szerk.) De lássuk a konkrétumokat: határozottan vissza kell uta­sítanom a törvénysértés vádját. Szakmai naivitás ugyanis azt hinni, hogy egy újonnan felállított, induló Számvevő­­szék már az első évben fel tudja vállalni és jól meg tudja oldani mindazt a feladatot, amelyet a törvény reá kiszab. És az is természetes, hogy egy tanuló Számvevőszék kö­vet el hibákat, vannak hiányosságok a munkájában. Ami a parlament munkájának segítését illeti: több bi­zottság ülésein is rendszeresen részt vesznek a munkatár­saink, elkészítettünk és az Országgyűlésnek átadtunk 23 vizsgálati jelentést. Az önkormányzatok ellenőrzése sem teljesíthetetlen, ha megkapjuk a kért létszámbővítést. Vi­szont még valóban nem találtuk meg a kellő hangot és mó­dot, amellyel a parlament plenáris ülésein hatékonyabban jelen lehetne az ÁSZ. A kormány öncélú támadása nem célunk és nem felada­tunk, még ha bizonyos ellenzéki körök vagy szakemberek ezt szeretnék is. Mindenképpen szeretnénk politikamentes­nek megőrizni az ÁSZ tevékenységét. A konstruktív kriti­kától viszont nem ódzkodunk, bizonyíték erre az 1991. évi költségvetési tervezetről készített elemzésünk. Gyulavári úr szerint az egyik legnagyobb mulasztá­sunk, hogy nem jeleztük a parlamentnek, a társadalomnak azt a veszélyt, amely abból adódhat, ha január 1-jén nincs érvényes költségvetése az országnak. Az ÁSZ azonban po­litikai természetű kérdéseket nem minősít! Márpedig az ál­lami költségvetés elfogadása politikai aktus. Egyébként is a költségvetés-nélküliség veszélyeivel a kormány szakem­berei és a képviselők is tisztában vannak, a sajtó is jelezte ezt a problémát, nem kell tehát, hogy mi is vészjelzéseket adjunk le. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) eddigi tevékenysége és jövője volt a téma a Figyelő kerekasztal-beszélgetésén, amelyen Gyarmati András kormányfőtanácsos, Gyulavári Antal független szakértő, Nyikos László, az ÁSZ elnökhelyettese, Rott Nándor (KDNP) és Soós Károly Attila (SZDSZ), a parlament Költségvetési Bizottságának elnöke vett részt. Szerkesztőségünket Sebők Emília képviselte. Kétségtelen, a még tanuló Számvevőszéket nem szabad maxi­mális elvárásokkal minősíteni. Egyébként pedig sajnos minden nagyon sürgős, ami az ország gazdasági helyzetén javíthat, így a központi költségvetés ellenőrzésének megoldása is. De mi­ként vélekednek minderről a parlamenti képviselők?­­• Soós Károly A.: Nem tudok róla, hogy az ellenzéki pártok részéről valamikor is volt olyan törekvés, hogy az ÁSZ-t öncélúan szembefordítsák a kormánnyal. Önkritikusan meg kell mondanom, hogy a parlament Költségvetési Bizottsága és az ÁSZ között azért sincs szo­rosabb kapcsolat, mert nekünk sem volt eddig időnk és energiánk ennek kiépítésére, de mindkét fél törekszik erre és a Számvevőszék vizsgálati anyagait — a hiányosságaik ellenére — már eddig is jól hasznosítottuk. Mi is úgy látjuk viszont, hogy az ÁSZ igencsak hézago­san tesz eleget a költségvetési pénzekkel való kormány­gazdálkodás ellenőrzésének. A szervezet identitászavara valóban ijesztő mértékű. Megmutatkozott ez például ab­ban, amikor nem merte kifogásolni a Honvédelmi Minisz­térium lakáseladásaiból befolyó pénzek felhasználását fi­zetésemelésre. Életveszélyesnek tartom, ha az ÁSZ-t az tartotta vissza a jogos bírálattól, hogy ezt a manipulációt egy ellenzéki párt képviselője tette szóvá és a kifogásolás esetleg olyan színben tüntetné fel a Számvevőszéket, mint­ha ezt a pártot támogatná. Az ÁSZ-nak politikától, pártok­tól független szervezetként kell működnie, amelynek ál­landó, kormányoktól és kormányváltásoktól független fel­adata a közpénzek beszedésének és felhasználásának ellen­őrzése — a parlament és ezen keresztül a nép megbízásá­ból és felhatalmazásából. És ha a legcsekélyebb gyanú is felmerül, hogy a kormány törvényellenesen jár el a költ­ségvetés végrehajtásában, akkor az ÁSZ-nak azonnal meg kell vizsgálnia a dolgot, nem hivatkozhat arra — mint bi­zonyos költségvetési tételek kormány általi átcsoportosítá­sa kapcsán tette — , hogy erre külön írásbeli felkérést vár a parlamenttől. Az ÁSZ felhatalmazása állandó, s a tör­vény által adott. Igaz, a költségvetés elkészítése valami­lyen fokon politikai kérdés. De ez nem ad felmentést az alól, hogy a Számvevőszék — hivatásának megfelelően — szakmai észrevételeket tegyen, s késlekedéséért bírálja a kormányt. A végül is parlament elé terjesztett 1991. évi költségvetéshez készített számvevőszéki elemzés már kri­tikusabb a kormánnyal szemben. Ez azonban még nem le­het egyértelmű bizonyíték arra, hogy az ÁSZ kezdi megér­teni és jól végezni a feladatát. Akkor merte a költségvetés­sel kapcsolatban a korábban nem kifogásolt szakmai prob­lémákat szóvá tenni, amikor látta, hogy a kormányt saját pártjai is bírálják. Megengedhetetlen, hogy az ÁSZ a poli­tikai helyzet függvényében legyen elnéző vagy kritikus a kormánnyal szemben. Ez az ország mai gazdasági helyze­tében különösen veszélyes! És van itt még valami: az Alkotmány előírja, hogy az ÁSZ előzetesen felülvizsgálja az állami költségvetés fel­­használásának törvényességét. Sajnálatos módon a szám­vevőszéki törvény az „előzetes” kitételt nem ismétli meg. Holott igencsak szükséges lenne az ÁSZ munkájának és szervezetének az Alkotmányhoz való igazítása, a költség­­vetési fejezetekhez kihelyezett számvevőségek felállításá­val. A költségvetési pénzek felhasználását csak így lehet folyamatában figyelemmel kísérni.­­• Roti N.: A kormánynak is érdeke, hogy egy tőle füg­getlen ellenőrző szervezet útján folyamatosan képet kap­jon a költségvetési gazdálkodásról. Az utólagos ellenőr­zés mindig sokkal gyengébb fegyelmező erő, sőt az el­múlt évtizedekben nálunk egyenesen hatástalannak bizo­nyult. Szerencsétlen dolog lenne, ha a kormány saját el­lenőrző szervezetet lenne kénytelen felállítani — hogy el­hárítsa a törvénytelen költekezés vádját —, mert az ÁSZ nem végzi el a rászabott feladatokat. Mindennek semmi köze az aktuálpolitikához, a pártok közötti erőviszonyokhoz. Kormánykoalíciós párt képvise­lőjeként magam is bírálnám a kormányt, ha nem a parla­ment által jóváhagyott módon hajtaná végre a költségveté­si törvényt. Ez nem ellenzéki privilégium, valamennyi képviselő erre tett esküt. Az Alkotmánynak megfelelő előzetes számvevőszéki, vagyis a számvevőségeken történő ellenőrzés természete­sen jelentős létszám- és költségnövekedéssel járhat. De nincs más módja a folyamatokba szervesen beépülő ellen­őrzésnek, s ez a többletköltség akár meg is térülhet.­­- Gyarmati A.: Az ÁSZ alkotmánysértő módon és szer­vezetben működik, mivel nem tesz eleget a költségvetési kifizetések említett és az Alkotmányban előírt előzetes fe­lülvizsgálati kötelezettségének. Az intézmény 1991-re ter­vezett szervezeti módosításában és költségvetésében sem próbál ehhez igazodni. Meg kíván maradni az utólagos el­lenőrzéseknél. Ez különösen súlyos probléma egy olyan szervezetnél, amely éppen az alkotmányosság betartására hivatott. Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy a fejeze­tekhez telepített számvevőségek növelnék az ellenőrzési apparátust és a költségeket. Ez ÁSZ-on belüli átcsoportosí­tással és a költségvetési intézményekben lévő ellenőrzési részlegek felhasználásával jórészt megoldható lesz. De a Számvevőszék a saját törvényében előírt feladatai­nak sem tesz eleget. Kirívó példa erre az, amikor elmu­lasztotta a kormányprogram véleményezését, mondván, hogy gazdaságpolitikai ügyekbe nem avatkozik. Elfogadhatatlan az a magyarázat is, hogy az ÁSZ azért nem tiltakozott például az önkormányzati törvényben reá szabott megoldhatatlan feladat ellen, mert majd maga ki­dolgoz erre egy végrehajtható ellenőrzési módszert. És legalább ekkora tévedés az a magyarázat is, hogy az ÁSZ nem bírálhatja felül a parlamenti pártok megállapodását. Szerintem is életveszélyes és megengedhetetlen, hogy egy nemzeti intézmény rendre a politikai széljáráshoz iga­zítsa a tevékenységét, véleményalkotását vagy annak el­hallgatását. Az Alkotmányban és az ÁSZ törvényben leírt elsőren­dű feladata az állami költségvetési javaslat megalapozott­ságának ellenőrzése, ezt nem lehet politikamentességre hi­vatkozva elutasítani.­­• Nyikos L.: Ha a parlament kéri a számvevőségek létre­hozását, akkor az ÁSZ segít megszervezni ezeket. De én nem hiszem, hogy ezt olcsón megoldhatjuk. • Gyarmati A.: Azt hiszem továbbra is félreérti az ÁSZ képviselője a helyzetet: ezt a feladatot az Alkotmány írja elő, nem a parlament, vagy az ÁSZ elhatározásán múlik!­­■ Nyikos L.: A költségvetés elfogadása­— továbbra is ál­lítom — politikai aktus. Márpedig az ÁSZ-nak nem fel­adata a politikai természetű döntések minősítése. Különö­sen nem volt az a májusi kormányprogram irányelveinek véleményezése. A költségvetés előkészítési folyamatába azonban nyilvánvalóan be kell épülnie az ÁSZ véleményé­nek, ha ehhez idejében és megfelelő tájékoztatást kapunk. De sajnos eddig még nem épült ki az ÁSZ és a kormány közötti olajozott információáramlás.­­• Gyulavári A: Ilyen alapon végső soron a kormány va­lamennyi döntését politikai jellegűnek lehet tekinteni és akkor az ÁSZ a reá vonatkozó törvényben előírt feladatok­ból semmit sem fog elvégezni. Ez esetben már nem is a törvénysértés ténye a fontos, hanem az ellenőrzés elmu­lasztásából eredő károk és veszélyek. Aki magyarázza a Számvevőszék bizonyítványát: Nyikos László elnökhelyettes Szakértők egymás között: Gyarmati András és Gyulavári Antal A parlament képviselői: Soós Károly Attila és Rott Nándor (Erdei Katalin felvételei) 3

Next