Figyelő, 1996. július-augusztus (40. évfolyam, 27-35. szám)

1996-07-25 / 30. szám

sában nem konkrét projektekhez rendelik, s döntő részben csak technikai segítségnyújtás formáját öltik. Ezzel szemben a mediterrán országok társulási szerződéseiben szereplő pénzügyi jegyzőkönyvekben konkrét célok­hoz kapcsolódó, meghatározott összegű ked­vezményes hitelek, kölcsönök, kisebb rész­ben vissza nem térítendő segélyek szerepel­nek. Ezáltal lehetővé válik, hogy az EU- pénzeket döntően beruházási, fejlesztési cé­lokra fordítsák, tanulmányok és tanácsadás helyett konkrét projektek valósulhatnak meg. A két segélyprogramot tartalmilag összevet­ve annak ellenére a mediterrán segélyezés felé billen a mérleg nyelve, hogy a 110 millió lakosú Kelet- és Közép-Európa 1995 és 1999 között 5,5 milliárd ecu támogatást kap, mi­közben a 11 földközi-tengeri ország 190 mil­lió lakosának csupán 4,7 milliárd ecu jut. A déli országok ugyanis már több mint két évti­zede élvezik a közösség támogatását. Magyarország számára a rendszerváltást köve­tően, az Európai Megállapodás megszületése­kor a legfontosabb feladat az volt, hogy minél szorosabbra fűzze a politikai kapcsolatokat a közösséggel. Emellett némileg háttérbe szo­rultak a gazdasági szempontok, egy kedve­zőbb pénzügyi jegyzőkönyvért vívott küzde­lem elhúzta volna a megállapodás létrejöttét - világít rá a kérdés hátterére Balázs Péter. Ezen ma már nem lehet változtatni - folytatja a nagykövet, majd levonja a PHARE alapján szerzett általánosabb érvényű következtetést: a csatlakozási tárgyalások idején, amikor poli­tikailag kevésbé lesz indokolt az események gyorsítása, az egyes szakkérdéseknél is kitar­tóbban kell majd harcolni gazdasági érdekein­kért. Az érem két oldala A várhatóan 1998 elején kezdődő csatlakozási tárgyalásokig az illetékesek ígérete szerint be­fejeződik a hazai privatizáció. A cégek szerke­zet-átalakítására és privatizálására a tavaly év végén elfogadott ötéves keretből 30 millió ecu jut. Ennek az összegnek az elköltése - fi­gyelembe véve azt, hogy a magánosítás hama­rosan lezárul - a jelenlegi helyzet szerint felet­tébb megfeszített munkát igényel, hiszen az 1991-es keretösszegből 12 milliót még nem utaltak át. (Igaz, 1992-ben és 1993-ban privati­zációra nem jutott pénz a PHARE-segélyből.) A program felelősei szerint az év végéig folyó­sítják ezt az összeget. (A hosszú átfutás „ben­ne van” a rendszerben: három év áll rendelke­zésre a pénzek elköltésére. A hazai szervek ál­tal készített stratégiai terv elkészítése is több­nyire egy évet igényel.) A privatizációs EU-segély döntő hányada úgy­nevezett technikai segítségnyújtásra használ­ható fel, ezen a képzéstől a privatizációs ta­nácsadáson keresztül az intézményfejlesztésig és az „általános segítségnyújtásig” több dolog értendő. A már leszerződött 1990-es és 1991-es programokban a tanácsadás 13,5 millió ecu-t tesz ki, a tenderek többségét, kivéve a jo­gi tanácsadást, a Magyarországon is jelen lé­vő, gyakran „big six”-ként emlegetett hat nagy pénzügyi tanácsadó cég egyike nyerte meg. Azokra a vádakra, amelyek szerint az Európai Unió abban lenne érdekelt, hogy a segély egy részét „visszaforgassa” és abból a nyugat-euró­pai cégek húzzanak hasznot, az ÁPV Rt. szak­értői a Figyelőnek azt felelték, hogy a tanács­adó cégek 95 százaléka Magyarországon be­jegyzett vállalat, amelyek zömében magyar munkaerőt foglalkoztatnak. A PHARE- segélyezés szakértője elismerte ugyanakkor, hogy a külföldi szakértők megbízása „két megközelítésből értékelhető”, vagyis Brüsszel és a segélyezett országok álláspontja nem mindig esik egybe. Az 1991-ben elfogadott programhoz tartozik az a 10 millió ecu, amelynek részbeni felhasz­nálásáról a napokban írtak alá megállapodást. AZ ELŐIRÁNYZOTT PHARE-TÁMOGATÁSOK 1998-1999RE ÉS AZ 1998 VÉGÉN ELFOGADOTT ÖSSZEG (MILLIÓ ECU) Forrás: Külügyminisztérium A HYFERP (angol mozaikszó: Vegyes Alap Vállalatok Szerkezet-átalakítására és Privatizá­lására) névre hallgató program azért érdemel különös figyelmet, mert ennek nyomán az 502 milliós, 1990 és 1994 közötti keretből el­ső ízben közvetlenül a cégek juthatnak EU- forrásokhoz. Rozsnyai István, az ÁPV Rt. Nemzetközi Igaz­gatóságának vezetője leszögezte: az EU a többségi tartós állami tulajdonban lévő válla­latoknak nem nyújt forrásokat, így a HYFERP keretből csak a jó privatizációs kilátásokkal rendelkező cégek részesülhetnek. A HYFERP egyébként egy reorganizációs alap, amelyet a segélyeken kívül a Magyar Befektetési és Fej­lesztési Bank (MBFB) mint pénzügyi közvetítő kockázatvállaló hitelei töltenek fel. Ehhez ha­sonló technika csak Szlovákiában működik - mondja Czuczai Jenő, az EU budapesti nagy­­követségének privatizációs szakértője, hozzá­téve: a reorganizációs alap a technikai segítség nyújtson túl átmeneti időszakra tőkét is pumpál a cégbe, időszakos tulajdonrészese­désért cserébe. Az átmeneti tőkejuttatás célja az, hogy a vállalat olyan beruházásokat hajt­son végre, amelyek a visszatérítendő hitel pénzügyi fedezetét maguk termelik ki. A le­jegyzett HYFERP-részvényeket a konstrukció szerint a cégek vásárolják majd vissza. Alapos reorganizáció Ez a technika egyébként jól ismert a nyugati fejlesztési bankok gyakorlatából: az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD), az Európai Beruházási Banknak (EIB) és a Nem­zetközi Pénzügyi Társaságnak (IFC) nagy ta­pasztalatai vannak az átmeneti tőkejuttatás­ban. Magyarországon az MBFB-nek kulcssze­rep jut: az EU számára is garanciát jelent a bank kockázatvállalása. Az unió tisztségviselői ugyanakkor nem tettek le arról a szándékuk­ról, hogy egy nemzetközi pénzintézetet is be­vonjanak a programba. A HYFERP az első körben a cégeket érintő alapos átvizsgálás után két vállalatot támoga­tott: a Rába Rt.-t és a Zsolnay Porcelángyárat. A Rába pénzügyi helyzete nem igényelte az át­meneti tőkejuttatást, ezért a győri cég „csu­pán” vissza nem térítendő támogatást és ked­vezményes hitelt kapott. Az átmeneti tőkejut­tatás „kísérleti nyula” a Zsolnay Porcelángyár. Bár a vállalat jelentős eredményeket ért el az utóbbi időben - nőtt az árbevétel és az export -, az eredménymutatók korrekcióra szorul­nak, és a likviditási mutatók javítására is szük­ség van (Figyelő, 1996/6. szám). A jelenlegi tá­mogatás valamivel több mint egymillió ecu, ebből 700 ezer ecu jut ideiglenes tőkejuttatás formájában minőségjavító beruházásokra. Mint Czupy Imre, a Zsolnay Porcelángyár gaz­dasági igazgatója a Figyelőnek elmondta: az összeget két év türelmi idő után kell törleszteniök. Az EU azt is kikötötte, hogy a kapacitásbővítő beruházásoknak az exportban is éreztetniük kell hatásukat, hiszen az egyik üzletágban meg kell négyszerezni a vállalat 25 millió forintos kivitelét (A cég összexportja 1995-ben 500 millió forint volt). A gazdasági igazgató hozzátette: a vállalat tulajdonviszo­nyait az átmeneti tőkejuttatás nem igazán érinti, hiszen az MBFB részesedése már így is 70 százalék feletti. A „próbaprojektek” után további négy cég várja a további HYFERP-segélyeket: a tervek szerint a Taurus 3,5 millió, a Tisza Cipő Rt. NEHÉZKES PÉNZFOLYÓSÍTÁS A MAGYARORSZÁGI PHARE-SEGÉLY KIHASZNÁLTSÁGA AZ ELFOGADOTT ÉVES KERETEKHEZ KÉPEST, 1995 JANUÁRJÁBAN Millió forint 120 1995-1999. 1995. Infrastruktúra 150 41 Gazdaságfejlesztés 142 21 Oktatás és képzés 45 16 Csatlakozás EU-programokhoz 30 Integrációs felkészülés támogatása 28 3 Államháztartási reform, szociális szektor fejlesztése 25 2 Szakértői segítségnyújtás és tartalékalap 5 2 Összesen 425 85 14 Jilmelő 1996. július 25.

Next