Figyelő, 2002. július-szeptember (46. évfolyam, 27-39. szám)

2002-08-15 / 33-34. szám

XBrd./­ ÜZLET + EMBERI!_________________ A MÁRKAFÜGGETLEN AUTÓKERESKEDŐ Keljfeljancsi négy keréken Röplabdaedzőből a szakmában gyűlölt fenegyerek vált Baán Barnabásból. J­ ó fellépéssel és egy kis udvariassággal az életben mindent el le­het intézni. Ezzel az atyai munícióval vágott neki az életnek Baán Barnabás huszonévesen, mint NB I-es röplabdajátékos. A tíz­éves NB I-es karrier edzősködéssel folytatódott, olykor párhuza­mosan is, mert 1988/1989-ben egyszerre volt játékos és edző is. Baán Barnabásnak akkorra más „becsületes” végzettsége is volt. Mezőgazdasági gépészként végzett, de egy percet sem dolgozott a szakmájában. Mint mondja, csak annyit ért a gépekhez, hogy az autószervizben észreveszi, ha be akarják csapni. Végül a sporton keresztül a gépek mégis visszalopództak az életébe. BELGA KALANDOK. A rendszerváltás előtt már egyre kevesebb jutott a sportegyesületek támogatására. Nagy volt a pénzínség a veszprémi röplabdacsapatnál is, ahol Baán Barnabás edzőként működött. Egy belgiumi meccs alkalmával jutott a kezébe egy au­tós hirdetési újság, amelyben csábító áron kínálták a használt ko­csikat. Akkoriban itthon boldog-boldogtalan kereskedett az ol­csón behozott négykerekűekkel, s az újságot lapozgatva gyűlt az isteni szikra, hogy az autóbehozatallal lehetne a klubnak pénzt szerezni. Délután kettő és négy óra között sikerült is az egyesület buszának mind a negyven ülésére partnert találni egy egyhetes belgiumi autóvásárló kirándulásra. Az újságban szereplő telefon­számok alapján pedig megszervezte a belgiumi kereskedőkkel a randevút, hogy a kínálatot megtekinthessék. A megérkezést kö­vető nap azonban fájdalmas kudarcot hozott, mert amit a tele­fonban megbeszélt a használtautó-kereskedőkkel, abból semmi sem teljesült. Keseregve poharazgatott Baán Barnabás a szálloda bárjában a két buszsofőrrel, amikor a beszélgetésüket hallva meg­veregette a vállát egy „kolléga”, aki a Lehel téri zöldség-bizniszből nyergett át az autónepperségre. A következő nap már beindult a verkli, és 17 autót hozott haza a társaság. A búcsúzásnál az autók darabja után 100-100 márkát akart a kezébe csúsztatni a botcsi­nálta közvetítő. Akkor látta, hogy van üzlet az autókereskedelemben - emlék­szik vissza Baán Barnabás, de tőkéje nem volt a nagy üzlethez. Jobb híján indított viszont az autóvásárlóknak egy apróhirdetések­ben bővelkedő újságot, az Autópresszt. A lappal egyre több autós céget ismert meg. „Rágták a fülét” az importőrök közül is, hogy nyisson saját márkakereskedést. A kilencvenes évek elején ugyanis a „nagy pénzt a használtautó-behozatal hozta, nem a dealerkedés” - mondja. A Lézer, az akkori Citroën-importőr nem is hagyta annyiban az elutasítást. Egyszer a balatonfüredi kiadó elé kanyaro­dott egy hívatlan autószállító tréler nyolc Citroennel. A sofőr csak annyit mondott, hogy megjött az első szállítmány. Mit lehetett tenni, kibérelte a kisváros vasútállomásának váró­termét. Egy lakásból kialakított irodában készült az újság, és a vas­útállomáson az autókat kínálták. Meglepően jól beindult az üzlet, 1991-ben a vasútállomásról már 98 darab Daihatsut és 42 darab Citroent adtak el, ÚJRA ÉS ÚJRA. Az importőrök azonban kezdték rendbe tenni a márkakereskedői hálózatukat, 1993-ban Balatonfüreden is megjelen­tek a képzett fiatalemberek, akik kioktatták, miként is kell autót elad­ni. „Magyarázni én is tudok” - gondolta Baán Barnabás, és váltott. A kelet-európai piacokat éppen feltérképező Daewooval kezdett megbe­széléseket a gépkocsiimportról. Csak az tudja, mit jelent koreai üzlet­emberekkel tárgyalni, aki már megtapasztalta. Nyolc különböző ta­nulmányt kellett elkészíteni a magyar piacról és végül mégis kikosa­razta a Daewoo. Mégsem ment veszendőbe a munka, mert megjelent egy másik fél, a SsangYong is a piacon, amely képviselőt keresett Ma­gyarországon. Ez a koreai fél csak ámult, amikor kérésére a daewooi tárgyaláson edződött Baán Barnabás azonnal az asztalra tette a legap­rólékosabb kimutatásokat. Persze, hogy ő lett az importőr, és tizen­nyolcra duzzasztott márkakereskedői hálózattal 1996-ra már a konku­renseket bosszantva 14-17­ százalékra srófolta a SSangYong piaci ré­szesedését itthon a maga szegmensében, ám 1997-ben bekövetkezett a koreai válság. Tönkrement a SsangYong, s éppen a Daewoo vásárolta meg. Az új koreai tulajdonossal másfél év ádáz vita és pereskedés­ után tudott csak megállapodni, ennek során még az útlevelét is bevonták

Next