Figyelő, 2004. szeptember-december (48. évfolyam, 40-53. szám)
2004-11-04 / 45. szám
Érdekes vita kezd kibontakozni a lakáspolitikai támogatások megítélésében. A vitát a két nagy párt politikai csatája dominálja. A Fidesz azzal vádolja az MSZP-t (és a kormányt), hogy leállította az „otthonteremtési” programot, az MSZP pedig azzal érvel, hogy csupán a program negatív (magasabb jövedelműeket támogató) hatásait igazítota ki. A szakma közben visszahúzódik, pedig a közvélemény megérdemelné, hogy felnőtt számba vegyék, és tájékoztassák arról, mi történt a lakásszektorra fordított támogatásokkal. Ebben a vitában a Figyelő cikke egy GKI-s tanulmányra hivatkozva figyelemre méltó állításokat fogalmaz meg. A GKI nem először rukkol elő meghökkentő állításokkal. Fél évvel ezelőtt a sajtó tele volt azzal a „tudományos” megállapítással, hogy az állam lakáskiadásai jócskán megtérülnek (100 milliárd költségvetési kiadás 110 milliárd bevételt generál). Most azt is megtudhatjuk, hogy nemcsak anyagilag jár jól a költségvetés, hanem igazságos is, hiszen még a leginkább bírált lakáshiteltámogatás (kamattámogatás és szja-engedmény) is lényegében mindenkit előnyben részesít. Empirikus kutatások eredményeit értékelő elemzések elemi szabálya, hogy ha valamilyen adat ellentmond a józan észnek, azzal óvatosan kell bánni. Még a Fidesz politikusai sem álltak elő azzal, hogy a lakáshitel-támogatás igazságos, hiszen a magasabb jövedelműek nagyobb valószínűséggel jutnak hitelhez, és annak átlagos összege is nagyobb. A kérdés az, hogy az adott szabályok (támogatott hitel nagysága, szja-kedvezmény jövedelmi határai, és hasonlók) között ez a különbség mekkora, sérti-e a társadalom igazságérzetét (ha van ilyen). Az én álláspontom az, hogy a 2002. év tavaszán megindult „otthonteremtési program” hibás volt, ami nagyban hozzájárulhat a költségvetés ellehetetlenüléséhez, a lakáspiacon szükségtelenül és tömegesen a megtakarítások ingatlanba történő átváltásához vezetett, és a támogatásokat elfogadhatatlanul egyenlőtlen módon osztotta el. A továbbiakban az állítás utolsó pontját szeretném az adóhatóság szja-kedvezményre vonatkozó adatai alapján alátámasztani. Tavaly 268 ezren éltek a lakáshitelekhez kapcsolódó adókedvezménnyel, aminek összege 34,1 milliárd forint volt. Valóban, a legalacsonyabb jövedelmi csoportba (évi 400 ezer forint alatti jövedelem) tartozó adófizetők 0,6 százaléka is hozzájutott adókedvezményhez, átlagosan 56,8 ezer forinthoz, de a legmagasabb (4 millió éves jövedelem) feletti csoportba tartozó adófizetők 27,5 százaléka jutott évi 165 ezer forinthoz. A legfelső jövedelmi rétegbe tartozó 20 százalék az adókedvezmények több mint 60 százalékát kapta (lásd a táblázatot). A kamattámogatások is - feltevéseink szerint - hasonlóan oszlanak meg a jövedelmi csoportok között. Az otthonteremtési program hiteltámogatása 11 milliárd forintba került 2001-ben, 43 milliárdba 2002- ben, és 110 milliárdba az elmúlt évben. Ha azt feltételezzük, hogy minden hitelfelvevő élt az adókedvezmény-lehetőséggel, akkor ez mintegy 270 ezer embert érintett, így 2003-ban egy főre átlagosan 410 ezer forint támogatás jutott. Ám a nagyjából 50 ezernyi 4 millió forint feletti jövedelemmel ren-Vitaindítónak bizonyult a GKI Gazdaságkutató Rt.-nek a Figyelő október 21-i számában bemutatott felmérése a lakáshitelekről. Nevezetesen az a megállapítás, miszerint a tanulmány „cáfolja, hogy zömében a vagyonosabb réteg képviselői éltek e kölcsön lehetőségével. A támogatott kölcsön minden társadalmi csoporton segített a lakástulajdon megszerzésében”. Jelen írásával erre reagált a Városkutatás Kft. igazgatója.delkező adófizető kapta a kamattámogatások 30 százalékét, azaz körülbelül 33 milliárd forintot. (Érdemes összehasonlítani ezt az összeget a legalacsonyabb jövedelműeknek nyújtott lakásfenntartási támogatás évi 15-20 ezer forintos nagyságrendjével). De az elemzőnek azzal is tisztában kell lennie, hogy a 2001 és 2003 közötti hiteltámogatást még jó pár évig fizetni fogjuk, hiszen a kormány 10-20 évre kötelezettséget vállalt, aminek nagyságrendjét nem sokan számolták ki. A közpolitikai kutatásokkal foglalkozó elemzők feladata, hogy segítse a politikusokat a valóság megismerésében és reális programok kidolgozásában. Ha mi, kutatók, megfelelő alátámasztás nélkül a józan észnek ellentmondó (igazolhatatlan) állításokat fogalmazhatunk meg, akkor hogyan várhatjuk el a politikusoktól, hogy elgondolkodjanak jól hangzó programjaik költségvetési és társadalmi hatásairól? HEGEDŰS JÓZSEF ft LAKÁSHITELEZÉS a 9 /1 Igazságos? A lakáshitelekhez kapcsolódó szja-kedvezmény megoszlása 2003-ban JÖVEDELMI KEDVEZMÉNYBEN ÉVI ÁTLAGOS CSOPORTOK RÉSZESÜLTEK ADÓKEDVEZMÉNY (millió forint/év) ARÁNYA (százalék) (ezer forint/fő) MM 2004. november 4—10. FIGYELŐ 73