Figyelő, 2009. január-március (53. évfolyam, 1-13. szám)

2009-03-05 / 10. szám

Sportoló múltjából hozza a küzdőszellemet Balogh Levente, aki a napokban Robert De Niróval állapodott meg arról, hogy a Szentkirályi Ásványvíz Kft. palackjait szolgálják fel az amerikai színész éttermeiben. Vízfakasztó E nyhén szakrális hangulatfogadja a látogatót a Szentkirályi Ásvány­víz palackozó üzemének udva­rán. Az egykori jégkorszaki len­cse fölött ma helyes kis kápolna emelkedik, benne a Szent Korona élethű, porcelán másolatával, amelyet2006- ban a helyi plébános is megáldott. „Inkább eszmei értéke van" - mutat az országban ta­­lálható három hiteles másolat egyikére Ba­logh Levente, a Szentkirályi Ásványvíz Kft. ügyvezető igazgatója, ám később elárulja, hogy 4 millió forintjába azért belekerült a királyi fejdísz birtoklása. Persze ez ma már nem vágja a földhöz a piacvezető, évente több mint 5 milliárd fo­rintos forgalmat lebonyolító társaság tu­lajdonos-vezetőjét, de azért nem volt ez mindig így. „Nem a nulláról indultunk, ha­nem mínuszról" - emlékszik vissza Balogh a 2003-as kezdetekre, amikor hitelből, a ké­sőbbi bevételeket előre elköltve nekilátott a szentkirályi víz „felépítésének". TATAMIRÓL A KERESKEDELEMBE. Jóllehet Balogh Leventét évtizedeken ke­resztül csak a dzsúdó érdekelte, a vállalko­zói lét családilag adott volt. Az üzletember édesapja, Balogh Sándor akkor már több mint tíz éve saját üzletekben volt érdekelt: társalapítója volt az egykori-görög-magyar tulajdonú - Olympos Top Kft.-nek, majd a rendszerváltáskor létrehozta a gyümölcsle­­veket, szószokat és ételízesítőket gyártó és forgalmazó Vitapress Kft.-t. Közel tíz évig jól futott a szekér: a mintegy 250 elemből álló termékpaletta biztosította a folyama­tos gyarapodást. A piaci viszonyok azon­ban szépen lassan megváltoztak. Jöttek a multik, diktálták az árakat, aVitapress pedig 2000-ben elindult a lejtőn. Ekkor is voltak még nyereséget hozó portékák, ám a profit­ból mind több ment el arra, hogy bizonyos árucikkek veszteségét pótolják. Az új szelek új struktúrát hoztak: Baloghék a céget több kisebb kft.-re bontották, és mindegyiktől szigorúan elvárták az önál­ló nyereségtermelést. Sok nem is maradt fenn a rostán: becsuktak egy borászatot (a Budafokvin Kft.-t), egy faiskolát (a Borbási Faiskola Kft.-t), és felszámoltak egy kizárólag marketinggel foglalkozó kft.-t, hogy a csa­ládi figyelem két tevékenységre összponto­sulhasson: a korábbinál jóval karcsúbbter-I 56 FIGYELŐ 2009. március 5-11. mékkörrel talpon maradó Vitapressre - ezt egészen 2007-es haláláig Balogh Sándor ve­zette -, no meg az önálló ásványvizes vállal­kozás akkor már dédelgetett terveire. „Igazából az édesapám volt az, aki hitt az itteni víz erejében" - mondja Balogh Leven­te, aki húsz évnyi profi cselgáncskarrierjének végére tett pontot, amikora Vitapress egyik üzletágaként működő palackozást kiszer­vezve megalapította a Szentkirályit. E mel­lé a stratégiát már nem az apa, hanem a fia dolgozta ki: ő döntött úgy, hogy ne az ár­harc legyen a legfontosabb, hanem a már­kaépítés. „Nem azt a logikát követtem, ame­lyiket sok más hazai vállalkozó. Az első be­vételekből nem gépeket vettem, és nem a kutakat fejlesztettem, hanem több száz mil­lió forintból a nevet akartam megerősíteni" - magyarázza a tulajdonos, mit érez a siker egyik kulcsának. „A legtöbben ezt fordítva csinálják, de mire kiépítik az ipart, addigra eltűnik a márka" - teszi még hozzá. A már­kaépítésjegyében neveztek be a vizek leg­rangosabb versenyére is 2004-ben, ahon­nan egyből el is hozták a palackozott vizek „Oscarját". Jóllehet azótalő különböző díj­jal ismerték már el a Szentkirályit, azt Ba­logh is úgy látja, hogy az öt évvel ezelőtti, nagy sajtóvisszhangot is kiváltó nemzetkö­zi siker igen sokat lendített az üzleten (Vízözön - Figye­lő, 2004/49. szám). Persze a marketing sem érne olyat sokat, ha nem lenne jó a termék. E tekin­tetben a cégvezető szeren­csésnek érezheti magát, az egykori ős-Duna-ág helyén a felszín alatt visszamaradt vízbázis még legalább 50 évre biztosítja az alapanyagot. „Olyan tiszta a víz, hogy mi csak elrontani tudjuk" - mutat a lelőhely fölé fúrt kútból feltörő kerti forrásra Ba­logh. Ezen a véleményen van Borszéki Bé­la, a FAO/WHO Codex Alimentarius Ter­mészetes Ásványvizek Munkabizottságá­nak elnöke is, aki szerint ráadásul egyik ás­ványvíz sem jobb vagy rosszabb a másiknál. A Balogh család sikere ezért véleménye sze­rint leginkább abból fakad, hogy felismer­ték a piaci lehetőségeket, és nem sajnálták a pénzt sem a marketingre, sem pedig ar­ra, hogy megvásárolják a világ legfejlettebb palackozó technológiáját. Persze a vizet legelőször is fel kell hozni a homok-, kavics-, majd legalább 150 méter vastag agyagrétegek alól; a Szentkirályit206 méterről, a tavaly óta forgalmazott Emesét pedig 420 méterről fúrják. „Ez utóbbiban kicsit több az ásványi anyag, gyerekeknek kevésbé, sportolásra viszont inkább alkal­mas" - ad egy kis spontán reklámot Balogh Levente, aki egyébként külön büszke arra, hogy a vizes palackok formáját és címkéjét saját kezűleg tervezte. A speciális és amúgy roppant költséges technológia kiépítésén már túl van a társa­ság, ám a fejlesztésekre és a továbbra is fon­tosnak tartott reklámra fo­lyamatosan költeni kell. „Az a cég végzete, hogy nagy­­gyá váljon" - vázolja a jövőt a vezető, aki ma évente 10- 15 százalékos forgalombő­vülést tart kívánatosnak és reálisnak. Ezzel a jelenlegi, 17-18 százalékos hazai piaci részesedésüket20-25 szá-A Szentkirályi Ásványvíz Kft. árbevétele II UZLb I +bMBbK | I— l

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék