Figyelő, 2009. január-március (53. évfolyam, 1-13. szám)
2009-03-05 / 10. szám
N UZLb I +bMBbK |I—l Enyhén szakrális hangulat fogadja a látogatót a Szentkirályi Ásványvíz palackozó üzemének udvarán. Az egykori jégkorszaki lencse fölött ma helyes kis kápolna emelkedik, benne a Szent Korona élethű, porcelán másolatával, amelyet 2006- ban a helyi plébános is megáldott. „Inkább eszmei értéke van" - mutat az országban található három hiteles másolat egyikére Balogh Levente, a Szentkirályi Ásványvíz Kft. ügyvezető igazgatója, ám később elárulja, hogy 4 millió forintjába azért belekerült a királyi fejdísz birtoklása. Persze ez ma már nem vágja a földhöz a piacvezető, évente több mint 5 milliárd forintos forgalmat lebonyolító társaság tulajdonos-vezetőjét, de azért nem volt ez mindig így. „Nem a nulláról indultunk, hanem mínuszról" - emlékszik vissza Balogh a 2003-as kezdetekre, amikor hitelből, a későbbi bevételeket előre elköltve nekilátott a szentkirályi víz „felépítésének". TATAMIRÓL A KERESKEDELEMBE. Jóllehet Balogh Leventét évtizedeken keresztül csak a dzsúdó érdekelte, a vállalkozói lét családilag adott volt. Az üzletember édesapja, Balogh Sándor akkor már több mint tíz éve saját üzletekben volt érdekelt: társalapítója volt az egykori-görög-magyar tulajdonú - Olympos Top Kft.-nek, majd a rendszerváltáskor létrehozta a gyümölcsleveket, szószokat és ételízesítőket gyártó és forgalmazó Vitapress Kft.-t. Közel tíz évig jól futott a szekér: a mintegy 250 elemből álló termékpaletta biztosította a folyamatos gyarapodást. A piaci viszonyok azonban szépen lassan megváltoztak. Jöttek a multik, diktálták az árakat, a Vitapress pedig 2000-ben elindult a lejtőn. Ekkor is voltak még nyereséget hozó portékák, ám a profitból mind több ment el arra, hogy bizonyos árucikkek veszteségét pótolják. Az új szelek új struktúrát hoztak: Baloghék a céget több kisebb kft.-re bontották, és mindegyiktől szigorúan elvárták az önálló nyereségtermelést. Sok nem is maradt fenn a rostán: becsuktak egy borászatot (a Budafokvin Kft.-t), egy faiskolát (a Borbási Faiskola Kft.-t), és felszámoltak egy kizárólag marketinggel foglalkozó kft.-t, hogy a családi figyelem két tevékenységre összpontosulhasson: a korábbinál jóval karcsúbb termékkörrel talpon maradó Vitapressre - ezt egészen 2007-es haláláig Balogh Sándor vezette -, no meg az önálló ásványvizes vállalkozás akkor már dédelgetett terveire. „Igazából az édesapám volt az, aki hitt az itteni víz erejében" - mondja Balogh Levente, aki húsz évnyi profi cselgáncskarrierjének végére tett pontot, amikor a Vitapress egyik üzletágaként működő palackozást kiszervezve megalapította a Szentkirályit. E mellé a stratégiát már nem az apa, hanem a fia dolgozta ki: ő döntött úgy, hogy ne az árharc legyen a legfontosabb, hanem a márkaépítés. „Nem azt a logikát követtem, amelyiket sok más hazai vállalkozó. Az első bevételekből nem gépeket vettem, és nem a kutakat fejlesztettem, hanem több száz millió forintból a nevet akartam megerősíteni" - magyarázza a tulajdonos, mit érez a siker egyik kulcsának. „A legtöbben ezt fordítva csinálják, de mire kiépítik az ipart, addigra eltűnik a márka" - teszi még hozzá. A márkaépítés jegyében neveztek be a vizek legrangosabb versenyére is 2004-ben, ahonnan egyből el is hozták a palackozott vizek „Oscarját". Jóllehet azóta 16 különböző díjjal ismerték már el a Szentkirályit, azt Balogh is úgy látja, hogy az öt évvel ezelőtti, nagy sajtóvisszhangot is kiváltó nemzetközi siker igen sokat lendített az üzleten (Vízözön - Figyelő, 2004/49. szám). Persze a marketing sem érne olyat sokat, ha nem lenne jó a termék. E tekintetben a cégvezető szerencsésnek érezheti magát, az egykori ős-Duna-ág helyén a felszín alatt visszamaradt vízbázis még legalább 50 évre biztosítja az alapanyagot. „Olyan tiszta a víz, hogy mi csak elrontani tudjuk" - mutat a lelőhely fölé fúrt kútból feltörő kerti forrásra Balogh. Ezen a véleményen van Borszéki Béla, a FAO/WHO Codex Alimentarius Természetes Ásványvizek Munkabizottságának elnöke is, aki szerint ráadásul egyik ásványvíz sem jobb vagy rosszabb a másiknál. A Balogh család sikere ezért véleménye szerint leginkább abból fakad, hogy felismerték a piaci lehetőségeket, és nem sajnálták a pénzt sem a marketingre, sem pedig arra, hogy megvásárolják a világ legfejlettebb palackozó technológiáját. Persze a vizet legelőször is fel kell hozni a homok-, kavics-, majd legalább 150 méter vastag agyagrétegek alól, a Szentkirályit 206 méterről, a tavaly óta forgalmazott Emesét pedig 420 méterről fúrják. „Ez utóbbiban kicsit több az ásványi anyag, gyerekeknek kevésbé, sportolásra viszont inkább alkalmas" - ad egy kis spontán reklámot Balogh Levente, aki egyébként külön büszke arra, hogy a vizes palackok formáját és címkéjét saját kezűleg tervezte. A speciális és amúgy roppant költséges technológia kiépítésén már túl van a társaság, ám a fejlesztésekre és a továbbra is fontosnak tartott reklámra folyamatosan költeni kell. „Az a cég végzete, hogy nagggyá váljon" - vázolja a jövőt a vezető, aki ma évente 10- 15 százalékos forgalombővülést tart kívánatosnak és reálisnak. Ezzel a jelenlegi, 17-18 százalékos hazai piaci részesedésüket 20-25 száz Sportoló múltjából hozza a küzdőszellemet Balogh Levente, aki a napokban Robert De Niróval állapodott meg arról, hogy a Szentkirályi Ásványvíz Kft. palackjait szolgálják fel az amerikai színész éttermeiben. Vízfakasztó A Szentkirályi Ásványvíz Kft. árbevétele I 56 FIGYELŐ 2009. március 5-11.