Figyelő, 2017. október-december (61. évfolyam, 40-52. szám)

2017-10-05 / 40. szám

I ÉLETFORMA | KULTÚRA NÉGYKEZES ■■ Ön szintén csodagyerekként indult, csak akkor még nem volt ekkora népsze­rűséget hozó, Virtuózok című tévéműsor. B. G.: Egyébként hasonló az életpá­lyánk, ugyanabban az életkorban tanul­tam ugyanazokat a darabokat vagy ha­sonlókat, ugyanúgy nagyon sok koncer­tem volt már a pályám elején. Ez engem is inkább inspirált, mintsem hátráltatott, s örömmel látom, hogy Misi is könnye­dén veszi az igen nehéz akadályokat. Ez az egyik jele az igazi nagy tehetségnek. - Ez egy pozitív „Találkozás egy fia­talemberrel” történet? B. G.: Teljes mértékben. Nagyon nagy élmény és felelősség egy tehetséggel fog­lalkozni. Az én szerepem nem túl nagy, de azért fontos ebben a korban, amikor a csodagyerekből érett művész válik. Igyek­szem őt megmenteni a sallangoktól és a sok rossz hatástól. - Misi, te hogyan fogadtad a feléd ki­nyújtott kezet? B. M.: Nagyon örültem neki, a Virtuó­zok alatt találkoztam már Bogányi Ger­gely művész úrral. Elmehettem egy mes-BOGÁNYI GERGELY ÉS BOROS MISI December 6-i közös koncertjük beharangozóján négykezest játszott Bogányi Gergely Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész Boros Misivel, a Virtuózok kicsik korcsoportjának győztesével. MESTER ÉS TANÍTVÁNYA. SZINKRONBAN A NÉGY KÉZ 72 ! FIGYELŐ 2017/40

Next