Figyelő, 2017. október-december (61. évfolyam, 40-52. szám)
2017-10-05 / 40. szám
I ÉLETFORMA | KULTÚRA NÉGYKEZES ■■ Ön szintén csodagyerekként indult, csak akkor még nem volt ekkora népszerűséget hozó, Virtuózok című tévéműsor. B. G.: Egyébként hasonló az életpályánk, ugyanabban az életkorban tanultam ugyanazokat a darabokat vagy hasonlókat, ugyanúgy nagyon sok koncertem volt már a pályám elején. Ez engem is inkább inspirált, mintsem hátráltatott, s örömmel látom, hogy Misi is könnyedén veszi az igen nehéz akadályokat. Ez az egyik jele az igazi nagy tehetségnek. - Ez egy pozitív „Találkozás egy fiatalemberrel” történet? B. G.: Teljes mértékben. Nagyon nagy élmény és felelősség egy tehetséggel foglalkozni. Az én szerepem nem túl nagy, de azért fontos ebben a korban, amikor a csodagyerekből érett művész válik. Igyekszem őt megmenteni a sallangoktól és a sok rossz hatástól. - Misi, te hogyan fogadtad a feléd kinyújtott kezet? B. M.: Nagyon örültem neki, a Virtuózok alatt találkoztam már Bogányi Gergely művész úrral. Elmehettem egy mes-BOGÁNYI GERGELY ÉS BOROS MISI December 6-i közös koncertjük beharangozóján négykezest játszott Bogányi Gergely Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész Boros Misivel, a Virtuózok kicsik korcsoportjának győztesével. MESTER ÉS TANÍTVÁNYA. SZINKRONBAN A NÉGY KÉZ 72 ! FIGYELŐ 2017/40