Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1835-07-01 / 20. szám

20. Második évi folyamat. (Julius’ 1-jén) Czélja az életre megkí­vántaké ’s valóban hasznos tárgyak’ közlése,és tudomá­nyos oktatás. Meg­jelen minden szom­baton. Előfizethet­ni reá a’ kiadás’ helyén kivűl min­den posta-hivatal­nál, könyvárosok­­nál ’s vidéki besze­dőknél , kik aztán a’ példányokat is kiosztják, mindennemű közhaszna­­s mér­etek’ terjesztésére. Ára az egész évi folya­matnak valami no kőmetszésű’s külön hozzá csatolt kép­pel a’ beszedőknél csak 5, a’ könyv­­árosoknál 5 for. 36 kr., postán pedig nyomtatott czím alatti elküldéssel 6 forint p. p. Eszten­dő’ végével csinos boriték járuland hozzá a’ foglalat’ lajstromával. Papiros. Legrégibb papiros az egiptomi, melly az ott termő papirosnádból készítetik; olyan nád terem a’ Syrakusnál lévő állóvizekben is. Ezen nád’ hé­ja ’s hártyája levétetvén, kiteritteték egy nilus­­vizzel meglocsolt asztalra, és ragadós forró ni­­lusvizzel leöntetett. Ezen területre egy második tétetett, összenyomatott, a’ napon megszárítatott és osontál késimítatott. Mikor találtatott ez fel, bizonytalan. Később nagy gondot fordítottak a’ rómaiak papirosuk’ készítésére, a’ glutinatorok (enyvezők), malleatorok (kalapácsolók) által több nemüeket csináltatván. Legtöbb papiros Alexan­driában gyáraték, miáltal a’ város meggazdago­dott. A’ 8-ik században pamutpapiros kezdé ki­pótolni a’ régit. A’ mexikói lakosok szinte csináltak papirost meghódítatásuk előtt. Ők az agava’ leveleiből minden húst kimostak és kiáztattak, azután egy­másra rakták és földes tésztával kenték be, melly az egészet merővé és rugalmassá tette. Az egip­­tomi papiroson kivűl hárshéjból is csináltak papi­rost , de ez törékenysége miatt nem igen nagy divatban volt. Azonkívül a’ 11—12 században pergamentbörre is írtak. Az arabsok Buchariá­­ban tanulták 704 a’ pamutpapirost, azután nagy tökélyre vitték, ’s a’ 11 században Spanyolor­szágba hozák e’ mesterséget. Itt keletkeztek a’ legelső papirosmalmok, minthogy a’ vízimalmok már ismeretesek voltak, ’s később, 1300, más or­szágokba is elterjedvén , pamutrongyok kezdettek feldolgoztatni, de a’ pamutpapiros törékenyebb és nem olyan tömött mint a’ vászonrongyból való. Utóbb vászonrongyai pótoltatván a’ pamutrongy, ez által jobbult a’ papiros, és majd rájöttek, hogy csupán v­ászonrongyból készítsék. Már 1318 esz­tendőtől a’ kaufbeuerni kórház’ levéltárában van vászonrongyból készült papirosra irt oklevél, ’s így hihetőleg német találmány ez. Jelenleg sokféle állomány használatik papi­ros’ készítésre, de mindig legfőbb marad a’ vá­szonrongy. Eleinte bőséggel volt ez az anyag, de most midőn oly temérdek papiros h­asználtatik fel egész világon, elég ritkává lön, ’s a’ papiros’ ára jobban emelkedett, mintsem a’ gyártás’ előha­­ladásával megegyeznék. Megérkezvén a’ rongy a’ papirosgyárba, az asszonyok külön nemekre válogatják a’ fejérség és finomság, vagy inkább az elhasználtság sze­rint, minthogy leginkább ettől függ a’ papiros’ egyformasága. Minden pamut- gyapjú- selyemfélét külön kell szedni, mellyek csak alsóbbrendű pa­piros’ készítésre használtatnak pótlékul. A’ vá­szonrongyok másodszor külön válogathatnak és kirázás, porzás, mosás és más erre szolgáló ké­születek által kitisztítatnak. Egy érczlepellel be­vont asztalra tétetvén, az asszonyok veregetik a’ rongyot először, hogy a’ portól megtisztuljon, melly a’ leplen által egy aláhelyheztetett edénybe hull, azután egy az asztalra függőlegesen ál­lított éles plenge’ segedelmével apró darabokra vagdalják három vagy négy hüvelyknyi koczkák­­ra, arra vigyázván, hogy sem varrás sem be­­szegés ne maradjon rajta. Némelly papirosgyárban rothasztani is szok­tak, hogy a’rongy, olykor olykor viz töltetvén reá, forradásba jöjjön, mi igen ártalmas a’ munkások’ egészségének. Azért hozatott szokásba a’ rongy’ elvagdalása különbféle mechanikai készületek ál­tal, melyeknek titkát minden papirosgyár híven megőrzi. Némelly régi gyárokban­ utóbb iszonyú kalapácsok alá vitettek a’ rongyok, mellyeket hyd­rauli kerek hajtván, elzúzzák. A’ legújabb gyá­rokban bizonyos henger használtaik. Minekutána a’ rongy kitisztítatott, elvagdal­­tatott vagy tépetett, utóbb elzúzatott, kiforra­­tott ’s végre egészen elkészítetett, egy vízz­el töltött kádba tétetik,’s egy ahoz alkalmazott kály­ha által melegen tartatik. Ezen zagyvalékból egy rámás formával annyit merít ki a’ munkás, a’

Next