Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1835-09-12 / 32. szám

■ 3­2 Második évi folyamat. (September’ 12-ként) . Czélja az életre megkí­­vántató ’s valóbani hasznos tárgyak’ közlése,és tudomá­nyos oktatás. Meg­jelen minden szom­baton. Előfizethet­ni reá a’ kiadás’ helyén kívül min­den posta-hivatal­nál, könyvárosok­­nál ’s vidéki besze­dőknél , kik aztán a’ példányokat is kiosztják, mindennemű k ö z h a s z n u i s m é r e t e k’ terjesztesere. Ára az egész évi folya­matnak valami fio kőmetszésű­’s külön hozzá csatolt kép­pel a’ beszedőknél csak 5, a’ könyv­­árosoknál 5 for. 36 kr., postán pedig nyomtatott czím alatti elküldéssel 6 forint.p. p. Eszten­dő’ végével csinos boríték járuland hozzá a’ foglalat’ lajstromával.­ ­ Horváth János püspök: A’ tudományok’ ’s é­rdemek’ országa minden öztársaságok fölött egyedül bír az egyenlőség­’ azon igazával, hogy itt a’ nemzetségi czímerek, ősi birtokok, születési vagy vérségi fenségek ki­váltságot vagy elsőbséget senkinek nem adnak; hanem csak a’ jeles elmének, lángésznek, a’ ki­­mivelt értelemnek, a’ tudományi kitűnésnek van megkülönböztető bélyege és mások föllötti tekin­tete. Honnan nagyoktól születni nem annyira ér­dem mint különös szerencse lévén, legbecsesb ér­deme ’s dísze egy tudósnak önigyekezés, fárad­hatatlan szorgalom és czélirányos kifejlés által a’ köz élet’ sorából kiemelkedni, legnagyobb di­csősége pedig hatáskörét a’ köz boldogulásra irányozni. — 1769-ki év’ november’ 4-kén születik Horváth János, Zala vármegyének, — ezen több honi tudósunk’ bölcsőjének — kies Balaton vidéki Csicsó nevű helységében. — Az ép testalkatú, de szebb lelki tulajdonságú gyermecske egykorú tanuló társai közt hamar magára voná a’ gyermeki ne­velésre szorgosan ügyelő helybeli lelkipásztornak figyelmét, kinek ösztönözésére és bőkezűsége által középsorsu jámbor szülői hajlandók levének a’ kedves serdülőt oldaluk mellől magok’ megszo­­rúltával is előbb a’ pápai, aztán a’ veszprémi deák oskolákba további kiképzés végett küldeni, a­ hol napról­ napra előbre haladó szorgalma ál­tal elvégezvén a’ deák oskolákban az előké­szülési tanulmányokat, számos vetélkedőit maga után hagyván , a’ bölcselkedési tudományok’ osz-­­­­ályába a’ posonyi fő oskolákban föllépett, hol kétségtelen jeleit ada azon elmebeli szerencsés kifejlődzésének, melly hamar etet, oskola pályá­ját bevégezvén, sassebességű repüléssel a’ tudo­mányok’ ’s ezekkel főbb főbb hivatalok’ magasába ragadta. Itt vala most ideje az életsors’ választásá­nak, ’s ő magát a’ papi rendbe fölvétetni eltökélt tette. — Ez a’ veszprémi püspöki megye’ kebe­lében megtörtént. Posonynak sziklafokain fejét felemelő királyi akkor pompás várában, több száz tanuló ’s nevendék társaival vetélkedve a’ napke­leti nyelvekben, a’ szent irás’ magyarázatát ér­deklő sokféle tárgyakban, a’ hajdankor’ egyházi történeteiben és régiségeiben, élte’ fogytáig sze­retve folytatott búvárkodással utat tört a’ keresz­tény hit’ és erkölcs’, egyházi törvények’, az ő kedvelte szónokság és lelkipásztorkodás’ alapos és gyakorlatos tanúlmányinak fölfogására ’s leí­rására. — Négy év telék el, míg a’ szükséges pa­pi tudományokra fölkészülhetvén, a’ fáradságos pályafutásra megindulni az élet’ ’s világ’ piaczára kiléphető. — De a’ jelent már körülnézni, a’ jö­vendőbe pedig éles pillanattal messze látni tudó rausák’ kedveltje, mind azért, hogy a’ minden igazi, jót ’s szépet tudni vágyó szomját oltogassa, mind pedig, hogy tudáskörét annyira bővítse, mennyire azt az idővel sebesen haladás megkíván­ta, az isteni ’s egyházi tudományokban akár mint is jártosnak lenni meg nem elégült, hanem ezek­nek segédére, sikerítésére ’s díszítésére, a’ ré­gibb deák, görög és az újabb franczia, né­met remek írók’ között és folyó munkáiból , taka­rékosan meggazdálkodott óráiban, válogatva szedegette ’s gyűjtögette főképen ékesszólási gaz­dagságit, mellyekből a’ magyar egyházi szónok­ság’ mesterévé képezé magát. Nincs szebb , nincs üdvösebb választása vagy küldetése egy ifjúi erővel ’s illő készülettel a’ papnevelő házból kilépő nevendéknek a’ lelki­pásztorkodásnál, melly, különféle viszonyaiban ’s irányzatiban tekintve, egy a’ legérdekesebb hi­vatalok közül, melly az emberiség’ közjavát elő­mozdíthatja, ha kivált az e’ czélra megkivántató bő ismeretek ’s tudományok vezércsillagúl vétet­nek mind annak pontos teljesítésére, mit hitünk’ isteni szerzője, a’ haza, ’s a’ legeltetésre bízott '. F. J. Szalay Imre veszprémi kanonok úr’ remek halotti beszéde után.

Next